2015. július 26., vasárnap

2.rész

/Michelle Jones/ 
A harisnyám felfutott,a bőrszoknyám gyűrötten feszült a testemre,a hajam csapzottan lógott a szemembe,a sminkem pedig teljesen elkenődött.Lelkileg és fizikailag is baromi fáradt voltam,de ennek és a kinézetem ellenére is dolgoznom kellett,a másik,kissé tisztességesebb állásomban.Beléptem a bárba,kikerültem a részeg,bulizó fiatalokat,akiket rohadtul irigyeltem,majd beálltam a szőke kolléganőm,June mellé a pultba.
-Későn értél vissza.-állapította meg.-Kapós voltál ma este,mi?-kacsintott rám nevetve.
-Aha.Két pasival is voltam.-feleltem szűkszavúan,nem igazán osztoztam June jó kedvében,én inkább beleborzongtam a kijelentésembe.
-Még mindig nem szoktál hozzá ehhez?-érdeklődött aggódva,mire feleletképp megráztam a fejem.-Megértem,hogy szar,de csak a pénzre gondolj,jól fizet tudod hisz ezért kezdted el!Most pedig megyek,én is keresek egy kis plusz pénzt.-ölelt át búcsúzóul,aztán már el is tűnt.
Miután elment én szolgáltam ki a vevőket,egészen zárásig.A záróra hajnali kettő lett volna,de kissé tovább tartottunk nyitva a sok bulizóra tekintettel.Nekem nem volt ezzel problémám,a többi munkatársammal ellentétben,legalább addig se kellett egyedül lennem a gondolataimmal.Ám lassan az emberek kezdtek elszállingózni,mind a dolgozók,mind a vendégek,végül egyedül maradtam.A bár mosdójában ücsörögtem és a tükörképemet bámultam.Gyűlöltem a látványt,egyszerűen undorodtam saját magamtól.Egy kurva hát ez lett belőlem,na szép....Egy test,melyet tárgyként használtak.Érzelmeim,nos már nem nagyon voltak,minden egyes férfival eltöltött éjszaka után egyre érzéketlenebbé váltam.Csak egy test,majdnem hogy lélek nélkül,ez voltam én.Persze nem akartam én,hogy így legyen,de hát az élet más lapokat osztott nekem,nem azt kaptam amit szerettem volna.Rákényszerültem erre a melóra,és nem magam miatt.Sóhajtottam egyet,inkább nem akartam ezen gondolkozni.Szomorúan beléptem a zuhanyzóba és engedtem,hogy a hideg víz rám zúduljon,ez legalább eltüntette rólam a mocskot,kívülről legalábbis biztosan.Ezt követően összeszedtem a holmijaimat és elhagytam a szórakozóhelyet.A hűvös hajnali levegőben céltalanul indultam el egy park felé.Ez volt az ötödik hét,amit utcán éjszakázva töltöttem,néha aludtam valakinél,de általában a szabad ég alatt töltöttem az éjjelt.Lakásra volt pénzem ugyan,viszont minden egyes centet félre kellett tennem,és megint csak nem a saját érdekemben.Elmélkedés közben megérkeztem egy kis tóparthoz,nagy léptekkel elindultam egy pad felé,félúton vettem csak észre,hogy az ülőhelyen egy férfi ücsörög.Nem szerettem túlzottan más emberek társaságát,zárkózott típus voltam,társalogni meg pláne utáltam,főleg idegenekkel.Ezúttal viszont túl fáradt voltam ahhoz,hogy egy másik helyet keressek magamnak,gondoltam nem lesz belőle baj,ha leülök mellé.Így is tettem,levágódtam a srác jobb oldalára,nem szóltam hozzá,de még csak rá se néztem,noha éreztem,hogy ő figyel.
Marha jó.-gondoltam.-Ez itt mindjárt levetkőztet a szemével...gratulálok Michelle,baromi okos dolog volt ide jönni!
-Mit csinálsz itt ilyen kora hajnali órán?-kérdezte kíváncsian az idegen.
-Ugyanezt kérdezhetném én is,tudod!-feleltem nem épp a kedves stílusomban,miközben végre ránéztem a srácra.
Hosszú vörös haja volt,arcát zöldeskék szemek keresztezték,ajkait huncut mosolyra húzta.A kezét tetkók díszítették,a nadrágja kissé szakadt volt,szára be volt tűrve a western csizmájába,ezzel és a gyűrött Led Zeppelin pólójával meglehetősen fura látvány volt,ám egyben az esetem is.Egészen helyes csávó volt,ezt első ránézésre megállapítottam.
-Ez így igaz,Baba!-nevetett fel,kiszakítva ezzel a gondolataimból és a bámulásból.
-Ne hívj így!-förmedtem rá.
Utáltam az ilyen tenyérbemászó csajozós idétlen beceneveket.
-Hát akkor mondd meg a nevedet,Baba!-mosolygott továbbra is,és lefogadom,hogy kibaszottul élvezte,hogy idegesíthet.
-Michelle Jones.-nyújtottam kezet,mire ő készségesen megrázta azt üdvözlésképp.
-Axl Rose.-mutatkozott be ő is.
-Ez meg milyen név?-kuncogtam magamban,mivel előtte még sosem hallottam efféle nevet.
-Egyedi.-válaszolta egyszerűen,majd rágyújtott egy cigire.-Kérsz?-tartotta felém a Marlboros dobozt.
-Aha köszi.-vettem ki egy szálat,amit Axl lángra is lobbantott nekem.
Mielőtt bárki is azon kezdene agyalni,hogy az én anyám nem tanított meg arra,hogy ismeretlenektől ne fogadjak el cigit,vagy bármi mást,tisztáznám,hogy nem,tényleg nem tanított erre sem.... 
-Még mindig nem válaszoltál az első kérdésemre.-törte meg a csendet Axl.

-De te se!-vágtam rá,mialatt a képébe fújtam a füstöt.
-Veled aztán nem egyszerű beszélgetni!
-Ezt most bóknak veszem!-vigyorodtam el.
-Annak is szántam!-reagált gyorsan,aztán folytatta.-Itt ez a furgon mögöttünk,abban alszanak a haverjaim,de én képtelen voltam ott maradni.úgyhogy inkább letelepedtem ide.Szerintem jó döntés volt,különben nem találkozok veled!-kacsintott rám,de nem érte el a várt hatást,csak a szememet forgattam,más csaj biztos elolvadt volna és ott helyben ráveti magát,én viszont inkább szánalmasnak gondoltam.
-Hagyjuk ezt a béna csajozós dumát,oké?!
-Ahogy akarod,Baba!-fojtott el egy mosolyt,én meg egyre nagyobb kényszert éreztem arra,hogy megüssem,de próbáltam megnyugodni,mély levegőt véve és normális társalgást igyekeztem kezdeményezni,ezzel a nem normális sráccal.
-Nincs lakásotok?-kíváncsiskodtam.
-Nincs.Csak ma,vagyis tegnap jöttünk ide.
-Honnan?-érdeklődtem tovább.
-Mi ez itt kihallgatás?!-röhögött fel.-Most én kérdezek.Te mit csinálsz itt?
-Éppen végeztem a melómmal és mivel én is kecó hiányban szenvedek,ezért egy nyugis tóparton terveztem tölteni az éj maradék részé,csakhogy az a bökkenő támadt,hogy a kinézett helyemet egy öntelt csajozógép foglalta el!
-Ezt pedig én veszem bóknak!-mondta,miközben az ajka kis gödröcskéket képezve görbült felfelé az arcán.
-Pedig hidd el nem annak szántam,nem kéne tovább növelni az egódat!
-És te Los Angeles-i vagy? Mi Indianából jöttünk.-válaszolt egy előbbi kérdésemre,elengedve a füle mellett a rosszalló megjegyzésemet.
-Nem, Bridgeportból jöttem.
-Aha,és miért pont ide?
-Munkára,de legfőképpen pénzre volt szükségem.Na és ti?
-Van egy bandánk,és be akarunk futni.Tudom röhejesen hangzik,de ez az álmunk,inkább megpróbáljuk,az se érdekel,ha elbukunk,mert legalább tudom,hogy mi mindent megtettünk a célunkért.-válaszolta,akkor először hallottam komolynak a beszélgetés folyamán.Éreztem a hangján,és láttam a szemének csillogásán,hogy fontos neki a zenekar.
-Teljesen igazad van ebben!És milyen típusú zenét játszotok?-tettem fel a kérdést,őszintén reménykedve,hogy nem azt a választ hallom,hogy glam metal.Bárban dolgozóként már rosszul voltam az efféle típusú zenétől,a Mötley Crüe mondjuk kivételnek számított,viszont az összes többi banda őket akarta majmolni és nekem mindennap ezt kellet hallgatnom.Érthető módon volt elegem belőle.
-Rock n' roll.-közölte büszkén.-Guns N' Roses néven futunk.-tette hozzá.
-Jó zenei ízlés és név is király!Egyszer majd meghallgatlak titeket.
-Szavadon foglak Michelle Jones!-veregetett vállba,majd együtt elnyomtuk a ciginket.
Egy darabig csendben bámultuk a vizet,nem szólaltunk meg,már fáradtak voltunk hozzá.Egy ültő helyemben álomba merültem volna,ha Axl nem terpeszkedik el a padon és nem hajtja az ölembe a fejét.
-Na ezt nem!-löktem le a padról nemes egyszerűséggel,aztán a sporttáskámat a fejem alá gyűrve elfeküdtem Axl korábbi helyén.
-Ezt még visszakapod!-dünnyögte színlelt durcás hangsúllyal,én pedig felkacagtam.
-Jó éjt Axl!
-Neked is Baba!-felelte,aztán velem együtt felnevetett.Túl álmos voltam már ahhoz,hogy vitatkozni kezdjek vele.
Délután mikor felkeltem Axl még mindig a földön húzta a lóbőrt.Ahogy megláttam a porban fetrengő rockert azonnal mind a harminckét fogat kivillantó mosoly suhant át az arcomon.Los Angelesbe érkezésem óta ez volt az első alkalom,hogy boldogan ébredtem,és ezt annak az öntelt majomnak köszönhettem.Mielőtt elmentem volna a munkába,mégegyszer végig néztem a békésen szunyókáló srácon,aztán elindultam a bárba,hiszen már így is késésben voltam.Mire beértem June már ott volt,nagy valószínűséggel engem várt,mert amint meglátott odaugrott elém.
-Figyelj,felhívott egy pasi,hogy találkozzak vele az egyik motelban,nem kevést pénzt ajánlott azért,hogy kielégülhessen végre.Kérlek Mich tartanád addig a frontot?Este leszek helyetted,így megfelel?
-Persze June,menj csak!-adtam be a derekam.Én csak jól jártam ezzel,mivel a bárban délután meglehetősen kevesen tengődtek,na de este annál többen.
-És ha a főnök kérdezi...
-Szarul voltál,ezért műszakot cseréltünk!-fejeztem be a mondatát.
-Köszi csajszi!-nyomott hálája jeléül egy puszit az arcomra.
-Nincs mit!
Egyedül robotoltam végig a napot,este hatig.Ekkorra már kezdett egy kisebb tömeg összegyűlni,ám June is megérkezett szerencsére.
-Bocsi elhúzódtak a dolgok...
-Semmi gáz!Akkor én mehetek,elboldogulsz?
-Igen.És te ma este találkozol valakivel?-kérdezte szépen fogalmazva.
-Nem,ma nem dolgozom.
Kár,pedig van egy ismerősöm,aki...
-Ne is folytasd!Inkább holnap,oké?
-Rendben.Szia Mich!
Intettem neki egy utolsót,majd boldogan elhagytam a szórakozóhelyet és a park felé vettem az irányt,remélve,hogy találkozom még Axlel.Igen kissé egoistának tűnt,de legalább nevetésre késztetett,igaz fel is idegesített.Azt hiszem magam sem tudtam miért akarom őt ismét látni,de részben ezért is nem vállaltam kuncsaftot estére,hogy láthassam.Meg nem is akartam elcseszni a viszonylag vidám napomat.Minél tovább meg akartam őrizni a jó kedvem,ezúttal ez nem volt nehéz,hiszen megpillantottam a parkolóban Axlék ütött-kopott furgonját.Gyorsan bepillantottam az ablakán,viszont üres volt,ahogy a pad is.Csalódottan ledobtam a cuccomat,aztán a szememmel elkezdtem pásztázni a környéket.A tekintetem megakadt öt a tóban lubickoló srácon,Axl is köztük volt.Gondolkodás nélkül lesétáltam a partra és leültem a stégre.
-Tudod Axl ez a víz nem igazán tiszta!-szólaltam meg,mire a vörös hajú a haverjaival együtt egyemberként fordult felém.
-Nem igazán válogathatok,egyébként is le kell mosnom a port a testemről!-úszott a stéghez röhögve Axl,miközben az éjszakánkra utalt.-Neked is ki kell próbálnod!-jelentette ki,majd úgy,ahogy voltam,bakancsostól szoknyástól berántott a vízbe.
A tettét öt egyhangú röhögés követte...én persze nem nevettem,nagyon nem!
-Mondtam,hogy visszakapod!-kacsintott rám Axl ismételten.
-Kinyírlak Axl Rose,és ezt most halál komolyan mondom!-kezdtem el mérgesen püfölni Axl csupasz mellkasát,a nevetést sajnos nem sikerült tovább visszafognom,így a fenyegetésem nem ígérkezett ijesztőnek.
-Jól van,Napsugaram állj le!-csitított vidáman.
-Tegnap még Baba most meg már Napsugár?!Hány idióta becenév van még a tarsolyodban?-vontam kérdőre.
-Hidd el még nagyon sok!-felelte egy hosszú szőke hajú punk.-Mellesleg én Duff vagyok.
-Én pedig Michelle,örülök,hogy találkoztunk!
Ezután megismertem a poénos társaság többi tagját:a bozontos göndör hajkoronájú Slasht,aki nagy valószínűséggel a szemébe hulló tincsektől nem is látott,Stevent,az úgy szintén szőke,ám jóval alacsonyabb zenészt,végül pedig Izzyt,akinek a többiekéhez képest rövid fekete hajzuhataga volt.
A vízben nem töltöttünk sok időt,kimásztunk a partra,majd gyújtottunk egy kis tüzet,ami köré leültünk.A fiúk értelemszerűen egy szál boxerben ücsörögtek,én meg a vizes cuccomba és nagyon fohászkodtam azért,hogy minél előbb megszáradjak.Bár nyár volt,az este mégis hűvös volt,majdnem megfagytam így ázottan.
-Úgy utállak Axl!-vacogtam,felidézve,amint a tóba rántott,az említett személy persze nem hallotta amint rajta méltatlankodok,lefoglalta a röhögés Izzyvel.
-Fázol?-csúszott közelebb hozzám Duff,ő is érezte,hogy a kérdése csak költői volt..-Odaadjam a dzsekimet?
-Nem kell,köszönöm.-utasítottam vissza,időközben eszembe jutott a megoldás a problémámra.-Ott a bőröndöm a padon,van benne száraz ruha,megyek átöltözöm.
Vacogva elmentem a nagy sporttáskámért kivettem belőle egy egyszerű The Ramones feliratú pólót és egy farmert,ezután egy átöltözésre alkalmas helyet kutattam,a bokort megfelelőnek gondoltam.
-Mit csinálsz Baba?-osont mögém Axl a szívbajt hozva rám.
-Visszatértél az eredetihez?!A Napsugaram nem tetszett?-vontam kérdőre gúnyosan kacagva.
-Nem,a Baba valahogy sokkal jobban illik rád!
-Szerintem pedig a Michelle,ez a nevem,tudod igazán hívhatnál így!Lehet,hogy más lányoknál beválik ez a szar duma,de őszintén szólva engem baromira taszít!
-Vettem észre.-suttogta a tekintetemet elkerülve.
-Akkor meg minek folytatod még mindig?Ne nyomulj már ennyire,fejezd be a csajozós idiótaságaidat és próbáljunk normálisan beszélgetni és elhülyülni,ez számomra többet érne!Nézd,Duffék se csinálják azt,amit te,velük egész jól elvoltam.
Valószínűleg azt várta az elején,hogy ugyanúgy tud hatni rám,mint az üresfejű libákra,hát tévedett.Látszólag ez nagyon feldühítette,percekig nem is mondott semmit,csak bámult kifelé a fejéből és mérgesen fújta kifelé a cigifüstöt.Kissé megijedtem,hogy talán túlságosan őszinte voltam,viszont nem tehettem róla,ami a szívemen az a számon,mindig is ilyen voltam.Úgy éreztem még az elején jobb tisztázni a dolgokat,így legalább tudta a mihez tartást.
Szimpatikus volt nekem Axl,tényleg,de mikor megismertem a srácokat,akik totál önmaguk és hülye szövegektől mentesek voltak,akkor Axl viselkedése túl erőltetetté vált.Valahogy azt éreztem nem ez,a felém mutatott énje az igazi Axl Rose.Ez csak egy álca volt,vagy mi és ez dühített.Jó,persze azt nem vártam,hogy rögtön úgy csináljon,mintha ezer éve ismernénk egymást,de azért akkor sem kellett volna beképzelt csajozógépként viselkednie.Én csak fesztelen csöpögős és közhelyes mondatoktól mentes társalgásra vágytam,olyanra,ami például Duffal volt az az előtti órákban.
-Öhm rendben,értem.Azt hiszem most azt kéne mondanom,hogy sajnálom.
-Csak akkor,ha úgyis gondolod!
-Úgy gondolom!-nézett mélyen a szemembe ezzel is nyomatékosította a mondandóját.
-Akkor jó!-mosolyodtam el bízva abban,hogy valóban visszatér a földre.-Most pedig,ha nem bánnád átöltöznék!
-Gondolom nem előttem...-vigyorgott
Oké,a megváltozása nehezebb lesz,mint amire számítottam-futott át az agyamon.
-Kiválóan gondolod!-bólogattam hevesen,majd a "gusztusos" bokor öltöző felé vettem az irányt.
-Öltözz a furgonban!-szólt utánam,mire felvont szemöldökkel néztem vissza rá.-Nincsen semmi rossz szándékom,nyugi.-tette hozzá a gyanakvó nézésem miatt.
Bólintottam és a ruháimat megragadva az öreg Fordhoz léptem.Bemásztam a hátsó ülésre,végül bevágtam az ajtót,mielőtt öltözni kezdtem volna azonban figyelmeztettem Axlt.-Ne leskelődj!
-Nem fogok,ígérem!
Hittem neki,gondoltam megadom neki az esélyt arra,hogy bebizonyítsa,hogy normális is tud lenni.   Miután leverekedtem magamról a vizes ruháimat,nagyjából megtörölköztem és magamra kapkodtam a ruháimat.Lassan sikerült elkészülnöm,a nedves cuccaimat a bugyim és a melltartóm kivételével,kidobáltam Axlhöz,aki kiterítette a lehúzott ablakra,amíg én a hajamat csináltam.
Becsületére mondom megtartotta a szavát,vagy nem csinálta feltűnően a kukkolást,azért igazán reméltem,hogy nem az utóbbit csinálta.
-Látod megy ez a normálisság!
-Ilyen énem is van,valahol jó mélyen.
-Sikerült előkerítened,ez megnyugtató!
-Ha van valakiért,akkor meg szoktam találni.-vágta rá.
-Ne kezd újra a csajozós részt!-figyelmeztettem.-Menjünk vissza többiekhez,biztos várnak már!
-Nézd már egy rocker csajjal van dolgunk!-kiáltott fel Izzy,amint meglátta a felsőmet.
-Oh igen!-csaptam bele vidáman Izzy tenyerébe.
Visszaültem a földre,a jobbomon Duff foglalt helyet a balomon Axl.Hajnali háromig ott kuporodtunk,beszélgettünk ittunk cigiztünk,sőt Slash gitározott is,Axl pedig énekelt hozzá.A hangja érces volt és mély,de ha akart magasan is tudott énekelni,a hangok akkor is ugyanolyan tisztán csengtek.Életemben nem hallottam még ilyet azelőtt.Na és Slash gitárjátéka is lenyűgözött,mutatott is pár akkordot,de természetesen nem ment olyan jól,mint neki.Ha ilyen jók voltak ketten elképzelni sem tudtam,hogy öten mennyire állati jók lehetnek.
Egyszóval az este jól telt.A srácok egytől-egyig,még Axl is úgy tetettek,mintha már régóta ismertek volna.Olyan volt,mintha tartoztam volna egy társasághoz,ez nagyon jó érzéssel töltött el,azelőtt ezt az örömöt sosem tapasztaltam meg,egy barátom volt csupán,June,viszont ő inkább munkatárs volt.
-Azt hiszem ideje aludni,holnap melót kéne keresni!-állt fel Izzy,a többiek meg követték.
-Nekem meg dolgoznom kell...
-Akkor jó éjt!Akarsz jönni a furgonba aludni?-tudakolózott Duff.
-Nem hinném,hogy elférnénk hatan.
-Még öten se nagyon.-tette hozzá Axl.
-Átadjam a helyem?-ajánlotta fel.
-Nem kell köszönöm,jó lesz a pad.-utasítottam vissza finoman,viszont jól esett a kedvessége.
-Oké,majd holnap találkozunk!-jelentette ki,ezt pedig jónak véltem,elvégre látni akartak,legalábbis Duff biztos.
-Nem mész velük?-fordultam a mellettem álldogáló Axl felé.
-Nem.Ma is a itt akarsz aludni a padon?
-Igen,de már az előbb mondtam.
-Tudom.Felajánlanám a helyem a kocsiban,de feltételezem nem szeretnél Duff fejével az öledven és sebváltóval a seggedben Slash horkolását hallgatva aludni.
-Hát valóban nem!-nevettem fel vele együtt.
-A szabadég alatt meg mégsem  hagyhatlak kint egyedül...
-Tudok magamra vigyázni,Axl!Eddig is ment.
Nem felelt,csak  a tűzhöz lépett és eloltotta azt,így pedig egészen hideg lett.Észrevehette,hogy fázom,mert egyből odajött hozzám.A Hold megvilágította mosolygós arcát,nem tudtam eldönteni,hogy kiröhög vagy egyszerűen mosolyog.Pár percig csak állt ott előttem,én a padon terpeszkedve néztem fel rá.Vártam,hogy mondjon valamit,de nem tette ezt meg,csak levette a dzsekijét és betakart vele.Kényelmetlenül éreztem magam a rám nehezedő ruhaanyagtól,leakartam dobni magamról,mert meggyőződésem volt,hogy ez is Axl újabb trükkje arra,hogy felszedjen.
-Ne légy már ennyire paranoiás!-kacagott,ezúttal biztos voltam benne,hogy rajtam.-Csak nem akartam,hogy fagyhalált halj itt nekem,de neked már az ember jót sem akarhat...-fortyogott magában,erre én nem reagáltam,az ő hibája volt,hogy minden jó tettét gyanakodva figyeltem.
Egy ideig csendben feküdtünk,nem aludtunk még csak az eget pásztáztuk,kis idő múlva Axl felé fordultam és végre szólásra nyitottam a számat.
-Nem bántad meg,hogy eljöttél Indianából?
A fejét ingatta,majd rágyújtott a sokadik cigijére,ezúttal én nem kértem.-Őrület az,hogy eljöttünk,se lakás,se koncert,se munka..pénz meg aztán pláne alig van...Tudom,hogy felelőtlenül döntöttünk,helytelenül is,de már mindegy.Majd alakulnak a dolgok,biztos vagyok benne,hogy nem lesz unalmas.Nézd még csak két napja vagyunk is és máris találkoztunk veled,egy ilyen érdekes csajjal.A kalandunk még csak most kezdődik,és szerintem te is részese leszel!
-Honnan veszed?-kérdeztem meglehetősen gúnyosan.
-Tőlünk nem szabadulsz!-röhögött fel ördögien és folytatta.-És lefogadom,hogy nem is akarsz.-tette hozzá öntelten,mire a szememet forgattam.Pedig értelmes társalgásnak indult,valahogy mindig elcseszte,és mire azt hittem,hogy kicsit levetkőzte a csajozós énjét,rögtön mondott valamit,amivel bebizonyította,hogy nem.Ez röhejes és siralmas is volt egyben.
-Viccet félretéve,jó fej vagy és te vagy az első és egyetlen barátunk itt,hülyék lennénk ha hagynánk,hogy eltűnj tőlünk!Az utcakölyköknek össze kell tartaniuk,nem?!
-De.-bólogattam bőszen.-Már itt tengődök pár hónapja,de nekem is ti vagytok úgymond az első barátaim.-vallottam be,bármilyen gáz is volt.
-Na látod!-vigyorgott ismételten.-Mostmár tényleg aludjunk Michelle!
-Jéé a nevemen is tudsz szólítani!-gúnyolódtam kuncogva.-Jó éjt Axl!
-Viszont kívánom,Baba!-heccelt újra,mire finoman oldalba böktem a lábammal.
Még hülyültünk ezen egy kicsit,majd elcsendesedtünk.Axl az egyenletes szuszogásából ítélve valóban szunyókált,nekem nem ment.Elgondolkoztam az elmúlt két napot és ezen az őrült társaságon,és a fő idiótán,Axlön.Élveztem velük,vele lenni,még annak ellenére is,hogy néha teljesen kiakasztott.
Ekkor jöttem rá,hogy Axlnek igaza volt:tényleg nem akartam tőlük megszabadulni.

2015. július 4., szombat

You could be mine /1.rész/

                                                                    /Axl Rose/
1986 nyarán fogtuk magunkat a haverjaimmal és Los Angelesbe mentünk, a kis szülővárosunkból Indianából. Szerencsét akartunk próbálni Hollywoodban. Zenészek akartunk lenni, egy korszakalkotó kemény Rock 'N Roll banda. Mindannyiunknak ez volt a nagy álma, persze tudtuk, hogy nem sok esély van rá, de egy próbát megért. Nem volt mit vesztenünk, hiszen gyakorlatilag semmink sem volt, nekem speciel normális családom se. Így hát egy szép nyári napon összepakoltuk minden cuccunkat, beültünk Duff furgonjába és készen álltunk megtenni a több órás rosszabb esetben több napos utat L.A. felé. A kocsit én vezettem, hiszen a kis társaság többi tagja vagy másnapos, vagy matt részeg volt.- Hé Axl állj már meg!- üvöltötte előre a bozontos hajú Slash.
- Jól van, mindjárt az út közepén mégse állhatok meg cseszd meg!- feleltem morcosan, hiszen Saul, vagyis ahogy csak mi hívtuk Slash már a harmadik alkalommal kérte, hogy szakítsuk félbe az utazást. Mondjuk amennyit ivott nem is csodálkoztam ezen. 
- Áh, mindegy már nem kell!- rántotta meg a vállát Slash, mire rosszat sejtve hátra pillantottam. Persze hogy a padlóra hányt... 
- Te komolyan mondom nem vagy normális! Hogy hányhattál bele az autóba?- kérdeztem mire a mellettem elmélkedő Duff idegesen felkapta a fejét. Naná hogy nem örült a mi kis Slash barátunk akciójának.Duff azonnal üvöltözni kezdett Slashel de ő csak a vállát vonogatta, szerintem egy szavát se fogta fel a colos szőke punknak! Erre persze Duff még idegbajosabb lett és nagyobb hangerőn kezdett el ordítozni. Steven ekkor felkapta a fejét és hangos röhögésbe kezdett Duff méregtől eltorzult arcának láttán, időközben Izzy is felszólalt, ő is Slasht oltotta Duffal karöltve, csak neki az volt a problémája, hogy Slash a cipőjére okádott. Bevallom kissé úgy éreztem mintha 5 évesekkel lennék körülvéve. 
- Kuss, már!- ordítottam túl Duffot.- Megérkeztünk!- közöltem a nyilvánvaló tényeket. Hirtelen nagy csend támadt. Mindenki az ablakon bámult kifelé, a csodás világításokban és a Hollywood feliratban gyönyörködtünk, meg persze a nagy puccos házakban és bárokban. 
-Axl szerintem mi nem itt fogunk lakni-törte meg a csendet Steven.
- Hát sajna nem, ideje a szegényebb rész felé venni az irányt!- sóhajtottam majd befordultam egy sötét útra. Ahogy egyre beljebb haladtunk a szegényebb rész felé egyre jobban elszörnyedtünk a látottakon. Fiatalok tömege élt az utcán drogkereskedők és kurvák álltak minden sarkon és egymás hegyén, hátán sorakoztak a különféle szórakozóhelyek. Itt éltek a hozzánk hasonló emberek, akiknek nagy álmaik voltak. De ahhoz hogy megvalósítsuk a terveinket, áldozatokat kellett hozni, és Los Angeles szegény részén élni valóban nagy áldozat volt. Amilyen csillogással teli volt Los Angeles egyik része annyira lepukkant a másik.
- És most merre?- érdeklődött Duff. 
- Fogalmam sincs- válaszoltam, majd leállítottam a motort egy üres parkolóban. Egy darabig némán ültünk. Senki sem tudta, hogy mi legyen, és hogy hova menjünk. Olyan érzésem volt, hogy meggondolatlanul cselekedünk. 
- Keressünk egy hotelt!- javasolta Izzy.
- Oké- egyeztem bele és már indítottam is volna újra a kocsit.
- Szerintem ne!- mondta Steven, mire kérdőn néztem rá. 
- Akkor mégis hol akarsz aludni?- kérdeztem gúnyosan, mert nem igazán értettem Stevent. 
- A kocsiban vagy itt a tóparton- közölte, mi pedig még jobban ledöbbentünk. - Srácok nincs sok pénzünk és munkánk sincs se fellépésünk legalábbis egyenlőre. Szerintem ne szórjuk el a pénzünket drága hotelekre, két hetet csak kibírunk valahogy. Rosszabb helyzetben is voltunk már! 
- Azt hiszem, igaza van Stevennek!- bólogattam helyeslően. - Bár ezzel a hányással kéne csinálni valamit. 
- Majd Slash szépen eltakarítja!- veregette vállba Duff Slasht, mire az eldőlt Steven ölébe. Hangosan felnevettünk azon ahogy Slash bealudt aztán kiszálltunk a járműből. Slasht hagytuk bent szundítani remélve, hogy az óriási bozontos haja és a mély horkolása elijeszti a tolvajokat. 
- Ideje körbenézni a környéken!- indult meg Duff valami bár felé, mi pedig követtük. Beültünk egy ilyen neve sincs helyre és stressz oldóként legurítottunk pár sört, ezután nemes egyszerűséggel fizetés nélkül kisurrantunk a sörözőből. Duff hangosan vihogott a tettünkön mi pedig rajta, a többi ember pedig rajtunk. Mit ne mondjak jól nézhettünk ki. 
- Na, iszunk még egyet?
- Duff már így is elég részeg vagy! Ideje visszaindulni a kocsihoz. 
- Ne legyél már ilyen Axl, ne rontsd el a bulit!- vinnyogott Duff, miközben a szintén félkómás Izzy és Steven támogatta.Nagy nehezen megtaláltuk azt az utat, ami a park felé vezetett, így elindultunk vissza. A három jómadár ment előttem én kicsit lemaradtam és még egyszer körbe vizslattam a szememmel a környéket. A tekintetem megakadt egy csinos, meglehetősen rövid ruhás lány csapaton. Elég volt rájuk néznem, hogy tudjam, hogy utcalányok. Egy szőke csaj csábosan nézett felém és az ajkát nyalogatta meg persze idétlenül dobálta a haját. Kaján vigyor ült ki az arcomra és már meg is indultam volna a nő felé ha Duff rám nem ordít. 
- Ha én nem ihattam többet akkor te meg nem döntheted meg ma este azt az üresfejű libát! A bulinak vége Axl!Csalódottan néztem a hölgyemény felé és megrántottam a vállam. Mielőtt a barátnői után vonulhatott volna rákacsintottam ezzel is jelezve, hogy később még találkoznák vele. Miután elment feltűnt egy nagy embertömeg. Sorba álltak a telefonfülkéknél. Biztos a családjaiknak telefonálnak gondoltam keserűen és irigyeltem őket, hiszen nekem nem volt kit hívnom. Ez elszomorított, de nem akartam érzelgősködni így inkább sarkon fordultam és a többiek után indultam. A parkolóhoz röpke negyedóra alatt odaértünk, megjegyzem továbbra is csak a mi kocsink parkolt ott. 
- Ti hülye vadbarmok!- dobott felénk egy doboz sört Slash, amit reflexből elkaptam. - Miért nem keltettetek fel? Én is körülnéztem volna - kért számon minket sértetten. 
- Jaj Slash olyan édesen aludtál. Nem volt szívem felkelteni!- ültem le mellé a földre nevetve. 
- És ha elraboltak vagy megerőszakoltak volna álmomban?
- Hidd el nincs olyan elvetemült ember!- válaszolta frappánsan Izzy belőlünk pedig egyszerre bukott ki a röhögés.Ezután még két órát ücsörögtünk egy kis tűz mellett a parkban. Beszélgettünk meg persze hülyültünk majd közös megegyezéssel bemásztunk a furgonba, hogy nyugovóra térjünk. Na, igen ez okozott kis gondot mivel nem igazán fértünk el, úgyhogy kezdődött a vita. Izzy és Steven azon veszekedett, hogy ki aludjon a hátsó ülésen egy röpke fél órás vita után végülis Izzyé lett a hátsó ülés Stevené pedig a csomagtartó. Slash haláli nyugalommal szundított a furgon padlóján,mondjuk nem értem, hogy volt gyomra ahhoz, hogy a hányásának egykori helyén (mivel időközben feltakarította némiképp) aludjon, de hát Slash nem volt valami igényes, úgyhogy le sem döbbentem. Duff az anyósülésen tervezett szunyálni, de mivel Duff nem igazán alacsony egész konkrétan két méteres, ez valahogy úgy nézett ki, hogy a feje az ölemben pihent, a lába pedig a lehúzott ablakon keresztül kilógott a szabadba. Én végülis a vezető ülésen szerettem volna tölteni az éjszakámat, de ez sehogy sem akart összejönni. Képtelen voltam úgy álomra hajtani a fejemet hogy közben Duff rajtam terpeszkedett, Slash pedig orbitális hangerőn horkolt és ráadásul a sebváltó is a seggembe állt, úgyhogy végképp elegem lett és inkább kiszálltam a hideg hajnali levegőre. A friss levegő jól esett, hiszen a kis buszban mindenféle szagok keveredtek, a hányástól kezdve a pia meg a cigi szagon át minden volt ott. Morcosan leültem a közeli padra és a kezembe temettem az arcomat. Akkor eszméltem csak rá hogy mekkora őrültségbe vágtunk bele.

2015. július 3., péntek

Visszatérés :)

                                                              Prológus

A nyolcvanas évek Los Angelesében,ha valaki meg akart élni és nem akart elnyomást,küzdeni kellett.Ez a banda,egy lánnyal kiegészülve harcol az életért,és az oly áhított sikerért.Áldozatokat hoztak,de múlt sötét árnyai kísértették őket...vajon le tudják győzni?És mi történik,ha a legnagyobb káosz közepette szerelem szövődik két zűrös ember között?Mindez hatással lesz a bandára,vagy nem befolyásolja a feltörekvő zenekart?De a legfőbb kérdés az:mi a fontosabb a hírnév vagy a szerelem?


Sziasztok!

Jó régen írtam,tudom,de most szeretnék egy teljesen új történetet hozni.Ebben kicsit más oldalamat szeretném megmutatni,ezúttal nem fociról írnék,hanem a kedvenc rock bandámról.Remélem azért így is akad majd pár olvasóm,és szívesen fogadok véleményeket is,sokat jelentene.


Ölel titeket:
Abby:)

2015. május 5., kedd

Helyzetjelentés:

Sziasztok:)

Tudom,hogy elég régen írtam már,de a suli teljesen lefoglalt,sajnálom.De mind tudjuk,hogy nemsokára megérkezik a nyár végre,úgyhogy nekem is több időm lesz írni.Nem fogom ezt a blogot veszni hagyni,úgyhogy mindenképpen számíthattok még a sztorijaimra.
Mégegyszer elnézést a hosszadalmas szünet miatt!

Ölel titeket:
Abby:)

2015. február 7., szombat

12.rész /Befejező rész/

Két hónap elteltével már nem kellett annyira aggódnom a vetélés miatt,csupán a reggeli rosszullétek gyötörtek.A stressztől igyekeztem óvni magam,így felfüggesztettem az edzősködést egy időre.Délelőttönként,amíg Fernando edzett én otthon voltam,főztem,mostam és a babával kapcsolatos dolgokat intéztem.Délután rendszerint Nandoval voltam és apám is gyakran átjött a hogylétem és az unokája felől érdeklődve.A terhességről ekkor még csak hárman tudtunk,a család többi tagjának nem mondtuk el,hiszen úgy véltük ez nem telefon téma.A Madridba utazásra pedig lehetetlen volt sort keríteni egy szimpla hétvégén.Hiába ez van,hogy ha az ember családjában világhírű focisták vannak...
Éppen ezért baromira kapóra jött márciusban Nando és Sergio szülinapja.Nem egy napra esett ugyan a két neves játékos nagy ünnepe,de úgy gondoltuk nem utazunk el kétszer Madridba így úgy terveztük,hogy egy napon fogunk ünnepelni.Kiváló alkalom volt ez a nagy bejelentéshez.Már 19-én elutaztunk Madridba,mert először elmentünk Nando szüleihez,testvéreihez.Mindenki előre felköszömtötte Fernandot,aki ezután örömtelien jelentette be,hogy szülők leszünk.A családja nagyon jól fogadta ezt,és nagyon boldogok voltak.A gratulációk közepette voltunk,amikor megcsörrent Nando telefonja.A spanyol válogatott szövetségi kapitánya kereste,mivel értesült róla,hogy Madridban van és ezért szeretett volna vele beszélni.Fernando kissé mérges volt emiatt,hiszem szívesebben töltötte volna a napot a szülői házban,de hát ő is jól tudta,hogy muszáj elmennie ere a megbeszélésre.Tehát útnak indultunk.
-Engem kitennél Sergionál?-törtem meg az autóban uralkodó csendet.
-Persze.De miért?
-Ha már úgy alakult,hogy Vicente Del Bosqueval kell tátgyalnod,ami valószínűleg nem két perc lesz,nem akarok annyit itt várni a kocsiban,addig inkább dumálok egy jót Serggel.De nyugi a babát nem mondom el neki,azt majd bejelentjük holnap együtt,úgy,hogy Crissék is hallják!
-Rendben,ahogy szeretnéd.De mi van ha látni fogja rajtad?! Nem hülye Rubio is nemrég volt terhes.
-Ebben a bő ruhában az veszi csak észre,aki tudja,hogy terhes vagyok.Nem tűnik fel,nem véletlen vettem fel ezt!
-Ez végülis igaz!-felelte mosolyogva,majd bekanyarodott Sese házának utcájába.-Amúgy miért nem a bátyádhoz mész?-kérdezte,miközben leparkolt a kocsibehajtón.
-Reggel beszéltem vele,nincsenek otthon,fotózáson vannak Irinával.
-Értem.Akkor menj csak,majd jövök érted,talán én is bemegyek majd beszélgetni meg ránézek kicsit Juniorra.
-Ez jó ötlet!Úgysem ártana most több időt tölteni vele,tudnánk gyakorolni rajta!-nevettem fel Nandoval egyetemben.
-Igen,bár nem tudom Sergio mit szólna hozzá...-kacagott még mindig.
-Majd lebeszélem vele.Na indulj Bosque már vár,biztos a Világbajnokságról akar beszélni.
-Remélem is!Szeretnék ott lenni.
-Ott is leszel,én nagyon hiszek benned!-csókoltam meg lágyan.
-Köszönöm.-viszonozta a csókot gyengéden és készségesen.-Vigyázzatok magatokra!-lehelt egy puszit a hasamra is,ami azért már egy picit gömbölyödött.
-Te is!-intettem Nandonak,majd mikor elment Serg kapucsengőjéhez léptem.
-Tessék?-szólt bele a kaputelefonba.
-Liz vagyok!-vágtam rá gyorsan.
-Lizzie nyitom,gyere csak!-mondta és halottam a hangján,hogy mosolyog.
Besétáltam az ajtóig,ahol már Sergio várt rám.Amint odaértem hozzá megjelent az arcán a döbbenet.
-Hűha Lizzie mi történt veled?!-kérdezte,na igen Sese még nem látta az új külsőmet.
Ugyanis a terhességem kiderülését követő napon úgy gondoltam,hogy egy anya nem nézhet ki úgy,mint én.Végleg búcsút mondtam a bakancsnak,a fekete szerkóknak és az erős sminknek.Nem nézhetem ki úgy tovább,mint egy dacos tini.Fel kellett nőnöm és ehhez méltóan is kellett kinéznem.Így hát a ruhatáram egy részét lecseréltem,és már csak halványan festettem magam.Az eredmény nekem is tetszett,de főleg Fernando volt oda érte.
-Egy csöppet változtattam a stílusomon,ennyi az egész.-feleltem,anélkül,hogy hozzátettem volna ennek miértjét.
-Nagyon jól nézel ki!De tudod a nők általában akkor változnak ekkorát,ha fenekestül felfordul az életük.Veled is megesett ilyesmi?-érdeklődött gyanakvóan.
-Jajj Serg ez hülyeség!Nem történt semmi.csupán egy kis újulásra vágytam.-forgattam a szemem idegesen,de kizárólag azért csináltam ezt,mert igaza volt.-Esetleg bemehetnék?-tereltem el sietősen a szót.
Persze!-invitált be a nappaliba végre.
Junior a szőnyegen ücsörögve játszott,az érkezésemig feltételezem Sergioval,ugyanis Rubio nem tartózkodott otthon.Helyet foglaltam a csöppség mellett és próbáltam elszórakoztatni,miközben mindenféléről beszélgettünk Ramossal.
-Kérsz sütit?-ajánlotta fel váratlanul Serg,természetesen nem mondtam azt,hogy nem.
Ugyanis,mint minden terhes nőt,engem sem került el a falánkság.Bolondultam a kajáért,de főleg az édességért,egyszóval elég kívánós voltam.
Pár perc múlva Sergio elém tolt egy nagy tányér süteményt,jómaga csak egyet evett,míg én legalább hármat,amit valószínűleg a focista haverom eléggé furcsálhatott.
-Tuti,hogy nem történt semmi,Ugye együtt vagytok még Nandoval?
-Hát persze,miért ne lennénk?!Vele jöttem ide,úgy,ahogy megbeszéltük.
-Akkor összevesztetek?
-Dehogy!De miért kérdezel ilyeneket?
-Mert valamit eltitkolsz előlem.Csak két oka lehet annak,hogy már a 4.szelet kalóriabombát eszed.
-Miért kéne,hogy oka legyen?!Ne légy már paranoiás,csak éhes vagyok,ennyi!-válaszoltam idegesen,de hiába tudtam,hogy Serg ismer,hiába akivel együtt nőttél fel azelől nem tudsz eltitkolni semmit,vagy csak nagyon nehezen.
-Nem,nem csak szimplán kajás vagy,ismerlek soha szoktál ennyit enni!Mint már mondtam,két lehetőség van,az első,hogy depressziós vagy,a második,hogy terhes.Szerintem az utóbbi,igazam van?!
.Igen.Most örülsz?-kérdeztem durcásan.
-Miért nem mondtad el?-kérdezte döbbenten
-Mert holnap akartuk bejelenteni,Fernandoval együtt.
-Ohh hát akkor mostmár mindegy.
-Nem,nem mindegy!Meg kell ígérned,hogy nem mondod el,Christianoéknak,de még Rubionak se!
-Jó,jó megígérem,tartom a számat!És természetesen nagyon örülök nektek,gratulálok!-ölelt át,miközben két puszit nyomott a fejemre.-Hányadik hónapban vagy?
-Még csak a másodikban.
Ezután végig végig a baba volt a téma,a társalgásunk egyedül akkor szakadt meg,mikor Sergio elaltatta Juniort.Én csak a kanapén ültem,és figyeltem őket.Sergio nagyon profin bánt a fiával,sosem gondoltam volna azelőtt,hogy egyszer így látom majd.Mindig is bulizós,csajozós típusú volt,nem volt a hűség minta példája,annyi szent.De én tudtam,hogy miért viselkedett korábban így.

-Gyűlölöm Mirandát!Hogy csalhatott meg?!-tette fel ezeket a kérdéseket újra és újra Sergio,félig részegen értelemszerűen.
-Egy szemét lotyó!-helyeseltem,majd ráhúztam az előttem lévő üvegre.Egyáltalán nem érdekelt,hogy 14 éves vagyok,csak az foglalkoztatott,hogy apám nőcskéje gyereket vár.
-A szerelem egy nagyon aljas dolog is tud lenni Liz!
-Tudom,láttam anyámék példáját!
-Az is szar,de engem viszont Miranda megalázott az egész focicsapatom előtt!....Mégis hogy feküdhetett le az edző fiával,ráadásul az én szállodai szobámban?!Sosem bocsátom meg neki,azt amit velem tett,soha!És esküszöm,hogy soha többé nem leszek szerelmes,csak a gond van a nőkkel azt teszem velük,amit ők velem!-zokogta összetörten Sergio.
-Totálisan egyetértek,minek legyen szerelmes,ha egyszer úgyis fájdalommal teli vége lesz?!
-Így van!Erre iszunk!-koccintottunk hirtelen,de nem ám pohárral,hanem üveggel...
-Soha nem bocsátom meg Josénak,hogy elhagyott minket,egy nőért,akit még teherbe is ejtett!Gyűlölöm!-fortyogtam hasonlóképpen mint Serg.
-Elhiszem...-bólintott és a vállamra hajtotta a fejét.
-Ígérd meg,hogy te soha nem hagysz el Sese,és nem változol meg!
-Nem fogok,ha te sem!-lehelt egy puszit az arcomra,majd visszahajtotta a fejét és mindketten az önsajnálatba merültünk....

Ahogy visszaemlékeztem erre a sok évvel ezelőtt estére,ami még mindig oly élénken élt bennem,szinte hallottam Sergio kétségbeesett hangját,sőt még az olcsó whiskey ízét is szinte éreztem a számban.Ennek a régi emlékképnek hatására eszméltem rá,hogy milyen gyerekesek voltunk,persze hiszen Serg 17 volt,én meg csupán 14 éves.És az ígéret,amit tettünk elég nagy hülyeség volt,persze akkor ezt nem így gondoltuk.
-Megszegtük az ígéretünket!-törtem meg a csendet.
-Mi?!-nézett rám értetlenül.
-Nem emlékszel,arra a nyári estére,mikor berúgtunk tizenévesen?Akkor csalt meg Miranda téged,és az volt az a nap is,amikor kiderült,hogy Rita terhes....Valami olyasmit fogadtunk meg egymásnak,hogy sosem leszünk szerelmesek,és,hogy soha nem változunk meg!-emlékeztettem elfojtott hangon.
Sergio keserűen mosolyodott el,aztán közel húzott magához.
-Régen volt.Azóta sok minden változott,de hidd el,jobb így!
-Tudom,és örülök,hogy így lett!Csak,amint visszagondoltam erre,rájöttem,hogy felnőttem...már felelősséggel  tartozom egy másik életért is,nincs több gyerekes ökörség...
-Hát nincs!Nekem is leesett ugyanez,mikor Rubioról kiderült,hogy várandós,ez teljesen normális!Jó,hogy nem maradtunk ugyanolyanok,mint akkor...én boldog vagyok így!
-Én is,mostmár végre az vagyok!-pusziltam meg.
Még beszélgettünk egy kicsit,de aztán Nando kopogtatott az ajtón.
-Csá haver!-vigyorgott mindenttudóan Sese.
-Elmondta Lizzie,vagy kitaláltad?-sóhajtott röhögve Fer,hiába túl jól ismerte már Sergio viselkedését,nem hiába voltak legjobb barátok.
-Nem volt nehéz rájönni,miután 4 csokis sütit elpusztított.Most pedig a konyhában van,és tortillát eszik!-nevetett fel Sergio,mire én megjelentem előttük.
-Jól titkolod a dolgokat kicsim,tényleg!- nyomott egy csókót a számra érzékien.
-Tudom!-húztam széles mosolyra a számat.
Még félórát töltöttünk Sergnél,aztán elindultunk Nando madridi házába.Útközben FErnando beszámolt a szövetségi kapitánnyal való beszédéről,nagyon boldog volt,hiszen Bosque szinte biztosra közölte vele a világbajnoksági részvételt.Ennek persze én is örültem,de az est többi részében inkább nem érdekelt minket a foci.Csak egymással foglalkoztunk,kettesben,vagy inkább hármasban töltöttünk el egy nagyszerű estét.Másnap reggel felköszöntöttem Nandot.Egy fotóalbumot adtam neki az elmúlt 30 évéről,és írtam neki egy jó hosszú levelet a kapcsolatunkról.Fernando baromira örült ennek,a szemében kis könnycseppek is megjelentek a meghatottságtól.Olyan kettő óra körül elindultunk Cristianoékhoz,közben természetesen folyamatosan csörgött Nando telefonja,hol a családtagjai hívták,hol a barátai.A telefonálással sok idő elment,így mire a bátyámékhoz értünk már javában tartott a kerti parti.
-Na és végre megérkezett a szülinapos is!-kiáltotta Cris,mikor Fer kiszállt a kocsiból,aztán jókívánságok kíséretében kezet fogott vele.
-Szia bátyó!-kászálódtam ki én is az Audiból.
-Igazad volt Sergi,Lisa egyszerűen fantasztikusan néz ki!-ölelt magához szorosan Cris.
Miután mindenkit köszöntöttünk átadtuk az ajándékokat Fernandonak,majd előre Sergionak is.Ezalatt az idő alatt az étel is elkészült,így körbeültük az asztalt.
-Akkor most koccintsunk a szülinaposokra!-állt fel Irina,majd mindenki követte a példáját.-Nando 30 lett ugyebár,Sese pedig 10 nap múlva ünnepli az 50-et,mindegyik kerek évforduló,úgyhogy erre inni kell!-kacagott Irina,ahogy mi is,aztán mindenki egyszerre ürítette ki a poharából a pezsgőt,engem kivéve persze.
-Amúgy csak 28 te hülye!-jegyezte meg Sergio röhögve.
-Igazán?!Az ősz hajszál nem ezt mutatja!-húzta tovább az agyát Irina.
-Mi?Hol?-rémült meg Serg azonnal.
-Csak poén volt te bolond!-csitította le a barátját Rubio.És a nevetés abbamaradása után végre feltűnt Crisnek,hogy egyedül nekem van még mindig tele a poharam,ami valljuk be a terhességem előtt nem volt szokásom.
-Hogyhogy nem ittad meg?-pillantott rám felvont szemöldökkel.
-Mert ilyenkor nem igazán ajánlatos alkoholt inni.-közöltem,mire Sergio és Rubio mosolyogva néztek össze,Nando megsimogatott,Irina arcán meg széles mosoly terült el.Egyedül Cristiano nem fogta fel a szavaimat,és nem azért mert hülye lenne,csak egyszerűen sokkolta,hogy babánk lesz.De miután feleszmélt vagy százszor elmondta,hogy gratulál nekünk,ahogy Irina és Rubio is,Sergio ezt már előző nap megtette.Szerintem Sergio elmondta Rubionak ugyan,de ez akkor már nem számított.
Késő délutánig maradtunk Ronaldoéknál,aztán beugrottunk az anyukámhoz az örömhírrel,majd a legkésőbbi londoni géppel indultunk vissza az otthonunkba.
                                     
                                             **********************************
Néhány héttel később kiderült,hogy ikreket várok,mégpedig kétpetéjűeket.Na ekkor határtalan boldogságot érzett az egész család,de főleg én és Fernando.Szent meggyőződésem volt ugyanis,hogy a sors akarta úgy,hogy ikreink legyenek,egy kisfiú és egy kislány.A név terén alapjába véve nem volt kérdés.Mivel Nando beleegyezett,hogy az elhunyt barátaim tiszteletére nevezzük el őket Vanessának s Santiagonak.Fer tudta,hogy csak így nyugszik meg a lelkem igazán.Igaza lett,amint a kezemben tartottam mindkét gyerekünket Nandoval,tisztában voltam vele,hogy ez az egész nem volt véletlen.Mert ennyi véletlen egybeesés nincs.Az isten ott fent úgy gondolta,hogy ha csak egy kis darabjában is,de visszaküldi Vanessát és Santiagot a Földre,hogy ne gyötörjön tovább a lelkiismeret furdalás,és szerettem ebben a tudatban élni.És ekkor végre megértettem,hogy amit az élet elvesz tőled,azt majd visszaadja valami másban.A barátaim meghaltak,de a lelkem megnyugvása végett született két szép gyermekem,és ráadásul volt egy csodálatos férjem,Fernando személyében.Úgyhogy elégedett lehettem,mert minden szenvedésemért kamatostul megkaptam a jutalmam.A családot,a karriert,a boldog életet....

                                                                                                                         Vége:)
Sziasztok:)
Először is elnézést,hogy ilyen későn hoztam az utolsó részt,de a suli miatt elég elfoglalt vagyok.Remélem tetszett a történet,bárkinek a véleményét szívesen fogadom,és igyekszem hozni mihamarabb a következő sztori prológusát.

Ölel:
Abby


2014. december 31., szerda

Happy New Year!

Szeretnék boldog újévet kívánni minden kedves olvasómnak,kívánom,hogy minden vágyatok teljesüljön,és remélem,hogy idén is olvasni fogjátok majd a blogomat.:)

2014. december 24., szerda

Boldog Karácsonyt :)

Áldott,békés karácsonyt szeretnék kívánni minden olvasómnak és azt is szeretném megköszönni,hogy a blogomat olvassátok! :)