B.Ú.É.K.! :D

Minden kedves olvasómnak szeretnék Boldog új évet kívánni!Remélem jövőre is visszajártok majd a blogomra.:DTudom,hogy ez a 15.rész nem lett valami baromi hosszú,de úgy éreztem,hogy így jó ahogy van,nem tudtam többet hozzá írni,remélem nem baj.2014-ben is tovább fogom folytatni a blogomat attól függetlenül,hogy a Never go back,never look back című sztorimnak vége lett.A legközelebbi bejegyzéseimben egy novellámat fogjátok látni,bízom benne,hogy az is elnyeri majd a tetszéseteket.

u.i.:Ha bármelyik sztorimmal vagy résszel kapcsolatban van véleményetek,azt nyugodtan osszátok meg velem a chatben vagy megjegyzésben.Kíváncsi lennék a véleményetekre!

  Ölel titeket:

             Abby:)                                                           

Boldog új évet mindenkinek!:D

                                        

                        

15.rész(befejező rész)

Az erdős incidens óta jó pár nap telt el,valójában két év.A dolgok helyre jöttek és minden jóra fordult.Bár nagyon sok nehéz nap volt,mikor féltem,de Nandonak mindig sikerült megnyugtatnia,és természetesen David is mindig mellettem állt és támogatott mindenben.Ami pedig Norát illeti,aki nem mellesleg egészen nagy lány lett kistestvérre vágyott.De nem csak ő akarta ezt,hanem mi is Nandoval.Eleinte mondjuk ódzkodtam a gyerek témától,féltem,hogy nem lennék jó anya,de Fer meggyőzött és így 9 csodálatos hónap után megyszületett Leo a közös fiunk,akinek az egész család borzasztóan örült.És miután betöltötte az első életévét Fernando és én összeházasodtunk.Ezzel pedig igazán boldogok lettünk,úgy éltünk,mint egy igazi nagy család.és azok is voltunk.A gyerekek és a foci  kitöltötték a napjainkat Fernandoval.A múltunkra többé nem volt időnk gondolni.De nem is akartunk,mindketten lezártuk már azt.Tomról pedig hála a jó égnek soha többé nem hallottam,de már nem is gondoltam rá.Végleg túltettem magam rajta,ezt Nandonak és a gyerekeimnek köszönhettem.Hiszen boldog voltam és végre minden reggel volt miért felkelnem,ez csodás érzéssel töltött el.Régebben meg se fordult a fejemben az,hogy egyszer így élhetek.De mégis megtörtént az,amiről titkon mindig is álmodoztam.ebből látszik,hogy minden lehetséges,ha van egy aprócsa kis reményed.nekem volt.Ezért mikor a sors sokszor földhöz vágott egem,még ha Nando segítségével is,de felálltam és folytattam tovább a "harcot".Biztos állíthatom,hogy megért,mivel ezért jutottam el odáig,ahol most vagyok,egy örömteli életbe,ahol majdnem minden tökéletes.Semmiért sem cserélném el.....
                                                            
                                        
                                                              VÉGE! :D

Merry Chrismas everybody!

Az oldal minden kedves olvasójának szeretnék békés boldog karácsonyt kívánni!

14.rész

Két nap telt el eseménytelenül.Semmit nem csináltam,csak ültem,már Tommal sem dacoltam,persze néha beszóltam neki,de ahogy kezdtem beletörődni a helyzetembe egyre csendesebbé és reménytelenebbé váltam.
Azonban egy este felcsillant a nagybetűs REMÉNY.Mikor már mindenki aludt,megpróbáltam meglépni az ablakon.Hatalmas hiba volt.Tom a legapróbb zörejre felkapta a fejét,és felébredt.Két pofon volt a "jutalmam"a szökési kísérletért,valamint onnantól kezdve a napjaim minden egyes percét(szinte)vele kellet töltenem.Ez a nap is ilyen volt.Késő este volt már,de én még mindig kint ücsörögtem fáradtan Tom mellet,aki meglehetősen jól elkártyázgatott a két haverjával,Peterrel és Andrewval.
-Tom fázom és álmos vagyok!Kérlek had menjek be aludni!-kérleltem vacogva.
-Itt is lehet szunyókálni!-felelte röhögve.-Ott a pad,aztán jó éjszakát!
-Bunkó vagy!-válaszoltam dühösen,majd még közelebb ültem a tűzhöz.
pár perc múlva megcsörrent Tom telefonja,amit gyorsan kinyomott,aztán valamit súgott Peternek és Andrewnak,ők pedig ezután elmentek,így én ketten maradtam Tommal.
-Nem tudom elmondani,hogy mennyire gyűlöllek!-törtem meg a köztünk lévő csendet.
-Na cica,azért nem vagyok olyan rossz,majd meglátod!
-Persze..és mégis miből látom meg??Abból,hogy nem ütsz meg?Micsoda jóságos ember vagy!-gúnyolódtam
-Nem,ezúttal nem.Tudod az a focista gyerek nagyon szerethet téged.Bármit megtenne érted,ezt pedig öröm kihasználni.Kib*szott jó üzletet kötöttem vele!-húzódott gonosz vigyor az arcára.
-Te beszéltél vele?-lepődtem meg.
-Ja,igen.-közölte csak úgy mellékesen.
-És mit mondott?-kíváncsiskodtam tovább.
-Azt még nem kell tudnod.Mindent szép sorjában.Nem sokára ideér Torres és akkor megtudod.
-Nando itt lesz?Mikor jön?-kérdeztem teljes extázisban.
-Hogy neked milyen lassú a felfogásod??!!
-Túl sok nyugtatót adtál nekem tegnap.Még ma sem tudok tiszta fejjel gondolkodni.
-Talán nem kellet volna annyit feleselned!
-Nem is mondtam semmit!Csináltam,amit kértél.Főztem,mostam.Nem értem,mi bajod van és,hogyí mi rosszat tettem neked,amiért ezt érdemlem!-háborodtam fel.
-Drágám,talán elfelejtetted,hogy meg akartál lógni....tegnap kicsit több időt voltál egyedül,még a végén megint megfordult volna a fejedben a szökés gondolata.De a nyugtató megtette a hatását!
-Az biztos....
-És ha nem akarsz megint olyan bódult állapotban lenni,akkor jobb lenne ha befognád a szád.Mert szerintem szeretnél beszélni Fernandoval,nem igaz?
-De.-bólintottam.
Idegtépő percek teltek el Tommal.Végig azon agyaltam,hogy vajon hazudott-e Fernandoról.Féltem,hogy csak átvert,de aztán megpillantottam Andrewt és Petert,akik mellet Nando kullogott egy nagy táskával.
-Nando!-kiáltottam és azonnal odaszaladtam hozzá.
Fernando kiejtette a kezéből a táskát és szorosan a karjai közé zárt.én a vállába fúrtam a fejem,miközben teljes erőmből szorítottam magamhoz,nem akartam elengedni.
-Kicsim,ne sírj itt vagyok!Vigyázok rád!-suttogta a fülembe.
-Mondtam,hogy ne keveredj bele Fer.Zsarolni fognak téged!
-Nem fognak!Minden rendben lesz én gondoskodom róla.-csókolt meg.
Határtalan örömöt éreztem,amiért láthattam Fernandot és,hogy ő a kérésem ellenére is eljött,bebizonyítva ezzel,hogy mennyire fontos vagyok neki.De mégis féltem,éreztem,hogy nem mehetek csak úgy el Tomtól,tudtam,hogy Fernandonak a szó szoros értelmében nagy árat kell fizetnie értem,ezt nem akartam.Nem várhattam el tőle ilyet.
-Amy nagyon rosszul nézel ki..Mármint úgy értem nagyon sovány vagy.Ez a féreg adott neked enni?
-Naponta egyszer igen.
-Még szerencse,hogy hoztam neked kaját,a kedvencedet.-vett elő a szatyorból egy kis edényt,amiben spagetti volt.
-Köszönöm Nando!-hálálkodtam,miután kis puszit nyomtam az arcára.
-Szép dolog a szerelem,de már hánynom kéne tőletek,szóval térjünk inkább az üzletre.-szakította félbe a csókunkat Tom.
-Elhoztam,amit kértél!Tessék itt van-vágta hozzá dühösen a táskát.
-Annyi,amennyit mondtam?
-Pontosan annyi.Úgyhogy most ezt írd alá és mi már itt sem vagyunk.-tolt Tom elé egy papírt Fernando.
-Álljon meg a menet,ne olyan gyorsan!Szerződésről nem volt szó,nem írok alá semmit!
-De,de aláírod!
-És mégis mi ez?
-Távol tartási végzés az első fele,a második részében,pedig megesküszöl rá,hogy soha többet nem keresed fel Amyt,ahogy engem és a családomat sem.Valamint aláírod azt is,hogy átvetted a pénzt!
-Ne aggódj nem fogom elrabolni Amyt!Nincs szükségem tovább erre a csitrire...-röhögött Fernando képébe.
-Vigyázz a szádra,mert komolyan mondom,hogy bemosok egyet!-ordította mérgesen Nando.
Ő sosem volt az az erőszakos fajta,de Tom annyira kihozta a sodrából,hogy szinte csillogott a düh a szemében.
-Nagyon megijedtem!-mondta,de a hangjában lehetett érezni az iróniát.
Nando erre felemelte az öklét ás tényleg megütötte Tomot,ez váratlanul érte,nem szokott hozzá ahhoz,hogy őt bántják.Így hát meglepettségében fogta a tollat és odafirkantotta a nevét,ahova Fernando kérte.
-Kösz,biztos nagyon megerőltető lehetett!-szólalt meg Fernando,miközben elvette a lapokat Tomtól.-Örülj neki,hogy csak egy pofont kaptál,azért amit Amyvel tettél,jóval többet érdemelnél,de nem süllyedek le a szintedre.
-Nem nagyon hatott meg,amit mondtál és az ütésed sem.Mert már milliomos vagyok!-nyitotta ki a zöld bőröndöt,ami telis tele volt pénzzel.-Komolyan ennyit ér számodra Amy?
-Még többet is.Szeretem őt,ellentétben veled!
-Nekem aztán mindegy,de akkor is beteg vagy agyilag!
-Nem,az te vagy!Egy mocskos féreg!
-Tényleg nem érdekel,hogy mit dumálsz!Húzzatok el Amyvel együtt!Még rengeteg dolgom van!
Nem kellet kétszer mondania,hogy menjünk el.Fernando karom ragadott,de mielőtt elindultunk volna fintorogva a földre köpött,hogy kifejje az undorát Tom iránt.De aztán végül útra keltünk kifelé a sötét erdőből.Sokat gyalogoltunk,viszont egyikőnk sem szólt sem semmit.Én a saját világomban merültem el,az eseményekről agyaltam,amik a tűz körül zajlottak.Az egész jelenet sokkolt.Nem csak a sok pénz látványa,amit úgymond Fer fizetett értem,az is megdöbbentett,ahogy Nando Tommal bánt.Megrémisztett,soha nem láttam ilyennek azelőtt.
-Fer!-szóltam halkan és rémülten Fernandohoz.
-Igen?
-Ugye nem fogod velem azt csinálni,amit Tommal?
-Amy,hogy kérdezhetsz ilyet?Én sosem bántanálak!Tomot megérdemelte,hogy megütöttem,csak ezért tettem.De te az életem szerelme vagy,nem emelek kezet rád soha.Te is tudod,hogy azért jöttem el ide,mert szeretlek és nem akartam,hogy szenvedj!-mondta,majd megsimogatott,magához húzott és megcsókolt.
Én zokogva öleltem magamhoz Nandot,miközben a testem remegett.Az elmúlt napok kimerítettek testileg és lelkileg is,a bennem felgyülemlett érzések ott jöttek ki belőlem.Nando egy darabig nyugtatgatott,de mivel nem fejeztem be a sírást egyszerűen felkapott az ölébe és kivitt a fa rengetegből a tisztásra,ahol a fekete Porschéja parkolt.Besegített a kocsiba,és miután ő is beszállt elindította a motort,ezzel gyorsan magunk mögött hagytuk az erdőt.Egy óra utazás után,mikor már a városban voltunk felkiáltottam.
-Nando állj meg!
-Miért?
-Csak állj meg!-utasítottam.
-Oké!-felelte és le is parkolt.
-Nando abban a táskában mennyi pénz volt?
-Neked azzal nem kell foglalkoznod!-válaszolta.
-Tehát sok volt.....Tomnak igaza volt,hülye vagy!Értem??Komolyan Nando meg fogod ezt még bánni!
-Nem fogom!Az csak papír.Te többet érsz nekem,mint az a pénz,amit Tomnak adtam.Szeretlek és csak ezért tettem!meg persze azért,hogy egy napom boldogan tudjunk élni!
-Olyan aranyos vagy Fer,és én is szeretlek.De ez a boldog élet egyenlőre még messze van.Túl kell tennem magam a történteken!
-Tudom.És segíteni fogok neked.Mindig számíthatsz rám!
-Ahogy te is rám!Viszont azt még nem tudom,hogy hogyan fogom ezt a sok mindent meghálálni neked....
-Elég annyi,hogy megígéred,hogy velem maradsz örökre!-kérte Fernando édesen mosolyogva.
-Ezt örömmel teljesítem!
A beszélgetésünk után Fer a kórház felé vette az irányt,hiszen a kezem még mindig baromira fájt.Az orvosok megállapították,hogy eltört,begipszelték,adtak néhány fájdalomcsillapítót és hazaengedtek.A házunkba beérve sötétség fogadott minket.David és Nora aludt,aminek örültem mivel még nem voltam olyan állapotban,hogy bármelyikkel is beszélni tudjak.Egyenlőre csak arra volt szükségem,hogy Fernando velem legyen és megnyugtasson,és ő ezt meg is tette.
-Minden rendben lesz kicsim!-ölelt szorosan magához.
-Remélem.-viszonoztam az ölelését.
Sokáig álltunk így.Jó volt érezni,hogy velem van.Boldog voltam,annak ellenére is,hogy tudtam nagyon sok nehézséggel kell megküzdenem,vagyis megküzdenünk.De éreztem,hogy együtt sikerülni fog......

13.rész

Másnap bódultam ébredtem egy kemény vaságyon valahol a semmi közepén.Egyedül voltam a kis házikóba,de kintről beszűrődött az ott folyó beszélgetések zaja.Felültem,aztán az ablakhoz sétáltam,egy kicsit elhúztam a függönyt,hogy megbizonyosodjak a nyilvánvaló tényről,miszerint Tom rabolt el.A tűz körül ült néhány haverjával és úgy társalogtak,mintha mi sem történt volna.Persze nekik mindennapos dolog volt az emberek elrablása....Nekem viszont nem volt az.Szörnyen éreztem magam azon a helyen.A sorsom lepergett a szemem előtt,éreztem,hogy nem jutok ki onnan.Tudtam,hogy nem fogom viszont látni Nandot,Norát és Davidot.Ez a felismerés kegyetlenül fájt,rohadtul hiányoztak nekem,már akkor.Főleg Fernando,aki megérezte a bajt.Rá kellet volna hallgatnom,nem pedig a saját fejem után menni.Kétségbeesetten döntöttem a fejem a falhoz és zokogni kezdtem.A könnyeimmel áztattam az elmúlt hónapok csodás emlékeit,amik akkor már túl távolinak és valóságszerűtlennek tűntek.Az egész olyan volt,mint egy hosszú álom,amiből nem a szőke herceg csókja ébresztett fel,hanem a gonosz visszatérése.Nem tudom mennyit sírtam emiatt,de sokat az egyszer biztos.A gondolataimból az ajtó nyitódása szakított ki,amin Tom lépett be.
-Jó reggelt Amyke!Hogy aludtál?-kérdezte mézesmázos hangon,de tudtam,hogy ez csak az álca.
-Menj innen Tom!-emeltem fel a hangomat.
-Jajj cica,hát nem is örülsz nekem??
-Nem.Hánynom kell tőled!Mit szeretnél még tenni velem?Már teljesen tönkre tettél,mit akarsz még?Megölni?Ezt szeretnéd?Hát tessék itt vagyok!Tedd meg!Tedd meg,ha ennyire egy gyáva féreg vagy!Gyerünk!-álltam közvetlenül szembe vele,miközben üvöltöttem.
-Milyen nagy lett a szád!Úgy látom elfelejtetted,hogy ilyen hangsúllyal nem beszélhetsz velem..De sebaj mindjárt emlékeztetlek a szabályokra!-vigyorodott el gúnyosan,majd lekevert két óriási pofont.
Háttal a falnak estem,de állva maradtam.A könnyem majdnem kicsordult,de nem hagytam.Felemeltem a kezem és ököllel orrba vágtam Tomot.A vére eleredt.Tudtam,hogy ezért kapni fogok.De nem érdekelt.Kész voltam szembeszállni vele.Már nem féltem tőle,persze az ütései ugyanolyan fájdalmasak maradtak,viszont a lelkemnek többé nem tudott ártani.Fernando azt helyre tette,a szeretete pedig erőt adott nekem azokban a pillanatokban.Már az sem érdekelt,ha meghalok,mert elégedett voltam az életemmel,amit Nando és Nora varázsolt széppé.Hálás voltam minden percért,amit velük töltöttem.
-Úgy látom tényleg nem valami jó a memóriád,de örömmel frissítem neked ne aggódj!Te akartad!-ordította,aztán ütni kezdett ott,ahol csak ért.
Fájt,de nem hagytam,hogy akár egy könnycsepp is legördüljön az arcomon.Nem akartam,hogy szenvedni lásson,nem adtam meg neki ezt az örömöt.Ez pedig még jobban feldühítette.
-Ennyire gyáva vagy Tom,hogy csak a gyengébbet mered bántani!Szánalmas vagy!
Tom válaszul csak megpofozott,én pedig a földre zuhantam.Néma csendben összeszorított fogakkal tűrtem a fájdalmat.A gyönyörű lila ruhám már egy nagyon kicsit,de véres volt.Tom ennek megörült és röhögve ott hagyott a padlón,szó szerint.
-Istenem!-gyökögtem a párnába sírva.
Biztos voltam benne,hogy eltörött a karom,mert azelőtt még soha nem éreztem olyan mértékű fájdalmat.Egész nap a szoba sarkában kuksoltam reménytelenül várva,hogy mi lesz velem.Hat óra körül lehetett,mikor ismét nyitódott az ajtó,Tom megindult felém és felrántott a székről.
-Gyere egyél valamit,mert a végén még éhen halsz itt nekem!
-Örülnél mi??
-Fogd be és indíts kifele!Mi van a kezeddel miért tartod így??
-Mert eltörted,te állat!
-Oh már orvos lettél,hogy ezt is megtudod állapítani?!
-Nem,de ellentétben veled én tudom,hogy ha az egyik kezem kétszer akkora,mit a másik az azt jelenti,hogy eltört.Szeretném,ha orvoshoz vinnél!
-Még mit nem??Van egy ismerősöm,aki orvos,majd ő megnézi neked,ha ennyire erősködsz!
-És ő tudja,hogy ilyen barom vagy?A szóban forgó személy is az alvilági bandád tagja?
-Igen az.És akkor mi van?-húzta fel a szemöldökét kérdőn.-Öltözz át,így ne gyere ki!-nyomott a kezembe egy fekete csőgatyát és egy szürke pulóvert..
Szótlanul elvettem tőle a ruhát és bezárkóztam a fürdőszobába.Meglehetősen lepukkant hely volt,de valahogy ez volt a legkisebb gondom.Az átöltözés elég nehéz hadműveletnek bizonyult olyan sajgó karral,de valahogy megoldottam.Az egykoron csodaszép lila ruhámat a földre dobtam,feltételeztem,hogy röbbé már nem fogom viselni.
-Amyke,gyere cica mindjárt elfogy a kaja!
-Nem vagyok a cicád!-rontottam ki dühösen a fürdőből,aztán kimentem az udvarra.
A kint két srác ücsörgött a padon,de egyik sem szólt hozzám semmit,na nem mintha annyira vágytam volna rá.Pár perccel később Tom is megérkezett hozzánk.Helyet foglalt mellettem,majd az ölembe dobott egy doboz pizzát,amit én jóízűen elkezdtem enni,és mivel egész nap nem ettem egy árva falatot sem sikerült legyűrnöm három szeletet.Ezután pedig a két literes víz felét is megittam.
-Tessék!-nyújtotta át nekem a telefonom Tom,mire kérdőn néztem rá.
-Mit csináljak vele??
-Azt,amit egy telefonnal szokás.Hívd fel azt a bájgúnár focistát,akivel a mobilod hátterén smárolsz.
-És mit mondhatok neki?
-Amit akarsz!-vonta meg a vállát,miközben rágyújtott egy szál cigire.
-Mi ebben a trükk?-kérdeztem,és elvettem a telefonomat.
-Semmi.De azért jó lenne,ha megmondanád ennek a focistának,hogy este még hívni fogják erről a számról.
-Mit akarsz Nandoval??
-Egyenlőre semmit.Most viszont hívd fel,de csak őt!
-Értem..köszönöm.
-Wow ismered még ezt a szót?!-fújta ki a füstöt az orrán röhögve.
Félrevonultam egy fához és miután megnézegettem Nando és Nora képét tárcsázni kezdtem Fernandot.A szívem kalapált a mellkasomban és mindvégig azon imádkoztam,hogy Nando vegye fel.Két kicsöngés után ez meg is történt.
-Amy,szerelmem!Hova tűntél?Betegre aggódtam magam Daviddal együtt..Mi történt?Hol vagy?-érdeklődött idegesen Fer.
-Jajj Nando..Igazad volt!Tom megtalált és elhurcolt valahova az Isten háta mögé!
-Jézusom!Jól vagy Amy?Bántott?
-Igen,de ne aggódj értem megleszek!
-Mi az,hogy megleszel?Nem hagyom,hogy ott maradj,akárhogy is,de kihozlak onnan!
-Nem,nem Fernando!Figyelj én tényleg nagyon szeretlek,de nem akarom,hogy belekeveredj ebbe az ügybe.Veszélyt jelentene rád és Norára!Ezt nem hagyhatom Nando,el kell felejtened!Jobb lesz neked nélkülem,hidd el!Te jobbat érdemelsz egy ilyen testi-lelki roncsnál!
-Ezt azonnal verd ki a fejedből!Hülyeségeket beszélsz!Nem hagylak el,eszem ágában sincs!nálad jobb csajt,nem találhatnék magamnak!Nélküled szörnyű lenne az életem!
-Fer én nem tudok megszökni Tomtól,én ezt a tortúrát már nem tudom végig csinálni,belefáradtam!Itt ragadtam örökre,engem nem látsz viszont többé.!
-Dehogynem!Hívom a rendőrséget!Ők majd elkapják Tomot!
-Nem,ne!Azzal magadnak tennél rosszat!Ne törődj velem,élj tovább,úgy mintha mi sem történt volna.Neveld Norát,olyan jól,ahogy eddig és mondd meg neki,hogy szeretem!...Davidnak is ugyanezt mondd!És kérlek tedd hozzá azt is,hogy ne idegeskedjen miattam,ne hibáztassa magát,mert nem ő a hibás ezért!Nando neked azt szeretném mondani,hogy köszönöm.Köszönöm,hogy velem voltál,hogy boldoggá tettél és,hogy szerettél!Lépj tovább!Biztos találni fogsz egy olyan csajt,aki úgy fog szeretni,ahogy én!Szeretlek Nando!-búcsúzkodtam tőle,pont úgy,mint egy elcsépelt romantikus filmben.
-Ne csináld ezt,hallod!Szeretlek és nem kell másik lány!Mi együtt leszünk boldogok,amint megszöktetlek Tomtól!
-Fer ez lehetetlen....ne áltasd magad tovább!
-Semmi sem lehetetlen!
-Csak ez....
-Ne mondj ilyet!Mégis mit csinálok én nélküled,és mit mondok majd Norának?-kérdezte sírva,hallottam a hangján,hogy már ő is elvesztette a reményét.
-Sajnálom...-már nem tudunk mit tenni!-nyomtam ki a telefonom zokogva.
Annyira fájt,hogy azt mondtam Nandonak,hogy az leírhatatlan.De tudtam,hogy jól tettem.Nem kérhettem arra,hogy egész életében rám várjon.El kellet engednünk egymást,mert ugyanolyan már úgysem lett volna az életünk.Az eszem tudta,hogy helyesen döntöttem,de a szívemmel ez egészen másképp volt.Az összetört,pont úgy,ahogy Fernmandoé.A különbség csupán annyi volt,hogy neki még megvolt az esélye a boldogságra,nekem már nem.Amikor erre rájöttem,ha lehetséges még jobban elkezdtem sírni és még inkább reményvesztetté váltam.Azzal,hogy elhagytam Nandot egy részem megszűnt létezni és ezek után úgy éltem,mint egy élőhalott.



u.i.:A következő rész egy hét múlva jön:DDÉs nyugodtan írjatok véleményt,mert kíváncsi vagyok rá,hogy mit gondoltok a sztoriról!:DD

Leo Torres szülinap:))

Bár nem hiszem,hogy Fernando valaha is látni fogja a blogomat...de mindegy.Én ezúton is szeretnék boldog szülinapot kívánni Leonak,Fernando kisfiának,aki ma töltötte be a 3. életévét.:DD<3 Szerintem nagyon aranyos kisgyerek,talán egy napon olyan híres focista lesz,mint az apja....ki tudja??Még bármi lehetséges nem??:DD

u.i.:Holnap jön az új rész:))!

12.rész

Fél év elteltével sikerült megbarátkoznom Spanyolországgal.A nyelvet nagyjából hibátlanul beszéltem,így még munkát is szereztem egy étteremben,aminek Fernando kezdetben nem örült,de végül elfogadta a helyzetet.A kapcsolatunk pedig jól alakult,minden a legnagyobb rendben volt köztünk,ami Norát illeti,ő a gyerekek gondtalan világát élte.
-Szerelmem!Beszélhetnénk?-kérdezte Nando félénken.
-Igen,történt valami?
-Hát....Most beszéltem anyukámmal és meghívott minket egy ebédre,meg szeretne ismerni téged a családom.-felelte Fernando,majd fürkészőn pillantott az arcomra,tudta,hogy mennyire félek ettől a találkozótól.
-Mikor?
-Ma.
-Ne haragudj kicsim,de én erre még nem állok készen.Nem szeretném,hogy a családod azt mondja,hogy sokkal jobbat érdemelnél nálam,elég ha én tudom.
-Őrült vagy Amy!Szerintem túl jó vagy hozzám,ezért én fogok kapni tőlük....-válaszolta mosolyogva,majd az ölébe húzott és kis csókot nyomott az ajkaimra.
-Én akkor is félek!-húzódtam el tőle.-Mondd meg nekik,hogy majd máskor!
-Amy már egy éve ezt mondogatom nekik,muszáj végre megismerniük az én gyönyörű barátnőmet!
-De Nando...
-Nincs de Nando!Eljössz és minden oké lesz,majd meglátod!Oké?
-Igen.-csókoltam meg.
Nem sokkal később megjelent az ajtóban Nora,aki talán pár perce lehetett ébren.Besétált a szobába és felugrott az ágyra,mi pedig azonnal vele kezdtünk foglalkozni.Beszélgettünk és szórakoztunk egy kicsit,de aztán néhány perc múlva elküldtem kezet mosni,hogy végre reggelizhessen.
-Jajj Fer!Nora olyan édes,én...én gyereket szeretnék!-csúszott ki a számon véletlenül.
-Tényleg?-lepődött meg.
-Igen,persze csak ha te is.-pirultam el zavartan.
-Felőlem akár most rögtön neki állhatunk a babaprojektnek!Én benne vagyok!-vigyorgott.
-Ez nagyszerű,de halasszuk el a projektet estére.Nem te beszéltél rá az ebédre a szüleiddel?-érdeklődtem nevetve.
-De.-sóhajtotta lehangoltan.
És különben is vár rám Nora a konyhában!-mondtam csak úgy "vigasztalásul"
-Tényleg igazad van!De te maradj csak itt készülődni,én majd adok neki kaját.
-Oké,köszi.Akkor fel is öltözöm.-közöltem,és már el is indultam a ruhásszekrény felé,de mikor megláttam Nando szomorú arcát mellé léptem és halkan belesúgtam a fülébe.-Ami késik nem múlik,Fer ne légy mohó!
-Oké,ez is igaz!-csókolt meg ismét.
Miután lement megpróbáltam szépen kicsinosítani magam.Egy combközépig érő lila ruhát vettem fel,a derekamra egy övet tekertem,a nyakamat pedig egy strasszköves lánc díszítette,de a szettem az egyszerű fekete magassarkúmmal vált teljessé.A hajamat kivasaltam,a kék szememet fekete és lila sminkkel igyekeztem kihangsúlyozni.és ezzel készen is voltam.Nem voltam túl visszafogott,de kihívó sem.Pont a kettő között találtam el az öltözékemet.
-Na,hogy nézek ki?Szerinted jó vagyok így?-kérdeztem Nandot miután lementem hozzá a konyhába.
-Tökéletes...Azt hiszem újra beléd szerettem.-válaszolta,és közben egy pillanatra sem vette le rólam a szemét.
-Köszönöm.Nora hol van?
-A szobájában.
-Jó.Segítek neki felöltözni,meg minden.Mire visszajövök legyél készen te is!
-Igenis főnökasszony!-röhögte el magát,majd felment az emeletre.
Én bementem Norához,a kislány a földön ült és játszott.
-Kicsim,gyere megyünk a mamihoz!Öltözzünk fel,rendben?
-Ühüm,jó.Felvehetem a rózsaszín szoknyámat?
-Persze.
Nora egész szépen felvette a ruháit egyedül,a fodros kis szoknyához fehér hercegnős pólót húzott szandállal,ezután pedig szépen két copfba kötöttem a haját.És miután bepakoltunk néhány játékot indulásra készen álltunk.Fernando ekkor már kiállt a kocsival a garázsból.Sietősen beültettem hátra Norát a gyerekülésbe,aztán mikor Nando kiment az udvarból bezártam a kaput,és végül én is bepattantam a sötét színű Audiba.Az út első pár perce némasággal telt,csak a rádiót lehetett hallani.Mivel Nora elszenderedett hátul,Nando belemerült a vezetésbe,én pedig unottan bámultam ki az ablakon,fejben valahol egészen máshol jártam.Ezt egy rövid idő után Fernando is kiszúrta.
-Mi a baj?-kérdezte,és egy pillanatra rám nézett.
-Semmi,csak agyalok.
-Min?
-Azon,hogy vajon elmondtad-e a családodnak,hogy engem két éven keresztül bántalmazott Tom?Remélem nem...
-Ööö egyedül a nővéremnek meséltem el.-közölte,mire bennem azonnal felment a pumpa.
-Nem hiszem el Fernando!Hogy tehetted ezt?Ha Mari Paz tudja,akkor mindenki más is!Oda megyünk és minden arról fog szólni ,hogy "jajj szegény Amy".És majd sajnálkoznak rajtam,amit te tudod a legjobban,hogy mennyire utálok!
-Tudom,ne haragudj!De Paz a legfőbb bizalmasom,neki rengeteg dolgot elmondok.És egyébként is megígérte,hogy nem mondja el anyuméknak!
-Oh ez szuper Nando!Ezek szerint Mari Paz azt is tudja,hogy miattam kellet Madridba költöznöd,nehogy Tom esetleg kárt tegyen benned vagy Norában.Nagyszerűen elintézted Fer,akkor most már utálni is fognak!-váltottam irónikus,és erősen cinikus hangsúlyra.
-Amy nyugi már!Azért hülye nem vagyok,ezt az egyet senkinek sem említettem meg,ez csak kettőnkre tartozik!Figyelj ismerem Pazt és bizton állíthatom,hogy titokban tartotta,mert megesküdött rá!Nem fog szánalmasan nézni rád,nem fog elítélni,kedves lesz veled,ahogy mindenki más is,hiszen te egy tüneményes lány vagy!-mondta Fernando miután megfogta a kezemet.
-Te mindig tudod,hogy mit kell mondani.-röhögtem el magam.-De azért még egy kicsit haragszom!
Az utazás hátralévőrésze már jobb hangulatban telt.A kedvem is javult,és már nem izgultam a nagy talákozás miatt.Azonban mikor leparkoltunk Fuenlabradában Fernando szüleinek a kocsifeljáróján berezeltem,és elfogott a gyomor ideg.
-Ver a szívem!-törtem meg a járműben uralkodó csendet.
-Kiváló felfedezés szerelmem!Tudod az lenne a baj,ha verne!-vágta rá jókedvűen Nando.
-Úgy értem,hogy gyorsan ver,te lökött!Félek!
-Jól van na!Nyugi már és gyere!-ugrott ki Nando az autóból,majd megkerülvén azt kinyitotta az ajtómat és szabályosan kirángatott rajta.
Szerencse,hogy Fernando szülei nem tartózkodtak kint a szabad levegőn,így nem látták ezt a furcsa kis jelenetet,ami végül is egy hosszú "lazulj végre már el"típusú csókkal végződött.Ezután ráérősen kiszedtem Norát a hátsóülésről és az ölembe kaptam.
-Most komolyan ennyire tartasz a szüleimtől?-érdeklődött Nando a szemét forgatva,miközben az időhúzásomat figyelte.
-Hát..aha!
-Megnyugtatlak eddig még nem ettek egy szexi csajt se!
-Végül is ez biztató!Velem nem fogják elkezdeni ezt a szokást,mert nem vagyok éppenséggel szexi szóval.....
-De az vagy,nagyon is!-ölelt meg Fernando néhány puszi kíséretében,ennek hatására elöntötte a szívemet a melegség,és egy röpke pillanatra elfelejtettem idegeskedni.De aztán egyszer csak Fernando szülei kiléptek hozzánk az udvarra és egyenesen felénk tartottak.
-Mami,papi!-ugrott le az ölemből Nora és boldogan köszöntötte a nagyszüleit,akik örömmel viszonozták ezt.
A hangzavarra persze rögtön kint termett Nando bátyja,Israel és vele tartott a felesége és a három gyereke is,végül pedig megérkezett Mari Paz és a kis családja.Miután a gyerkőcök félrevonultak játszani Fernandonak volt ideje bemutatni engem.
-Akkor hát végre valahára ti is megismerhetitek a barátnőmet,Amy Luizt!
-Szia drágám én Flori vagyok,Fernando anyukája,ő meg a férjem José!-üdvözölt egy nagy öleléssel Flori.
-Jó napot!
-Nagyon csinos vagy Amy,bár egy csöppet sovány is.De sebaj laktató ebédet főztem!
-Köszönöm szépen,biztos jól lakok majd!
Ezután José lépett oda hozzám,ő is szólt pár kedves szót,pont mint Israel és a felesége.Legutoljára Mari Paz fogadott a férjével.Paz tudott a múltamról,a szemem sarkából láttam,hogy furán pillant rám emiatt.De próbáltam ezt figyelmem kívül hagyni,mivel zavartalanul akartam elfogyasztani a finom ételeket,amit Flori készített.Az asztalnál jó volt a hangulat,mindenki nagyon kedves és érdeklődő volt.Igazán élveztem a társalgást.Az ebéd befejeztével kimentünk a szabadba,a kicsik legnagyobb örömére.
-Anya,anya!Szeretnék mutatni valamit!-húzott fel Nora a székből és a kert végébe irányított,ahol egy faház állt.-Nézd!Itt szoktam játszani Hugoval és Paulával!
-Ez nagyon szép hely!Aranyos.Vannak bent játékok?
.Igen egy csomó baba,kis kocsi vannak.Kihozom a kedvenc játékomat,jó?
-Oké.-bólintottam,Nora pedig beszaladt a faházikóba.
-Nem is tudtam,hogy Nora anyának hív téged!-szólalt meg a hátam mögött Paz halálra rémisztve ezzel engem.
-Már egy jó ideje így szólít!
-És nem zavar?
-Nem,miért zavarna?Szeretem Norát és tényleg olyan mintha a lányom lenne!
-Értem,de attól még akarsz saját gyereket Nandotól,nem?-faggatózott tovább Paz,ami nagyon nem tetszett.
-Igen szeretnénk gyereket,viszont nem most!-füllentettem,hiszen éppen aznap délelőtt került szóba köztünk a gyerek téma,ami egyikőnknek sem volt ellenére,de akkor is azt éreztem,hogy egyenlőre erről még nem kell tudnia Paznak.
-Jól van!Nézd Amy én nagyon szeretem az öcsémet,és a legjobbat akarom neki!Remélem,hogy te megtudod neki adni azt amire vágyik,és boldoggá teszed majd.Lisa óta most látom először ilyen boldognak.Szeret téged,és megértem mert tényleg nagyon jó fej lány vagy!Kérlek ne bántsd meg az öcsémet!Szeresd teljes szívedből,mert ha nem így teszel velem gyűlik meg a bajod!-szegezte rám a komoly tekintetét Paz.
-Értettem,de nem kell idegeskedned emiatt!Szeretem őt és nem hagyom cserben!
-Helyes,örülnék ha így lenne-Amit pedig az előbb mondtam,az nem fenyegetés volt,csupán testvéri aggódás!
-Gondoltam!

A párbeszéd egy rövid időre megszakadt köztünk,amikor Nora kijött Paulával megmutogatni a babáikat.Amikor azonban visszamentek játszani,akkor ismét ketten maradtam Mari Pazzel.
-Fernando elmesélte a múltadat!A verést,meg a többi dolgot.....
-Tudom.Nem örülök,hogy megemlítette ezt neked,de nem számít.Nem kell sajnálod,jól vagyok már!
-Nehezen hiszem el,hogy így van!
-Pedig elhihetnéd!Szörnyű volt,ahogy Tom vert,de nem rágódhatok egész életemben a múlton.Már megtörtént,nem tehetek ellene semmit.A jövőre és a jelen értékeire kell gondolnom!Erre Fernando tanított,ezzel a gondolkodással erősnek mutatta magát,de akadt olyan pillanat mikor nem volt az.Talán furcsán hangozhat,amit most mondok,de tulajdonképpen azzal,hogy összejöttünk Nandoval egymás életét mentettük meg.
-Azt tudom,hogy te öngyilkos akartál lenni,vagy valami ilyesmi,de az öcsém nem!
-Ez igaz,de hidd el előbb-utóbb ő is belebolondult volna a magányba és a Lisa iránti vágyakozásba.Kölcsönösen szükségünk volt egymásra a továbblépéshez.És sikerült.Továbbra is itt vagyunk,fittyet hányva a múltra és boldogok vagyunk,mert sosem adjuk fel!-mondtam egy elég szép monológot,amelynek hatására Mari Paz végre megértette,hogy mennyire nagyon szeretjük egymást Nandoval.
Ezután Mari nem kérdezett többet,megbizonyosodott arról,amit az elejétől fogva tudni akart,és örömmel nyugtázta magában,hogy a testvére tényleg boldog mellettem.
Kézen fogtuk a gyerkőcöket és csendben visszasétáltunk a többiekhez,ahol folytattuk a kis családi csevejt,ami este nyolcig elhúzódott.Miután mindenkitől elköszöntünk elindultunk haza.
-Jó nap volt!
-Ugye?!Látod mondtam én,hogy nem kell félned!
-Valóban jó volt a megérzésed,bár a nővéreddel kicsit húzósabb volt a helyzet,de végül is megoldottam.
-Az a lényeg,hogy megértetted vele,amit én nem tudtam.Eddig azt hitte,hogy csak a pénzemért szeretsz,viszont a beszélgetésetek után odajött hozzám és annyit súgott oda nekem,hogy"Amy hozzád való!"
-Örülök,hogy meggyőztem.
-Én is.-simított végig a combomon,mire hangosan felnevettem.
-Ne már!Tudod,hogy ez csikiz!
-Tudom!-felelte és megcsinálta még egyszer.
-A vezetésre figyelj!Majd otthon folytatjuk,de most az utat nézd!
-Oké,de keményen behajtom rajtad az ígéreted!
Fél óra múlva megérkeztünk a házunkhoz.Kinyitottam a kaput Fernando pedig beállt a garázsba.Én eközben a teraszt fürkésztem,mert valami különös árnyékot láttam ott.
-Nando!Nando!Van valami,vagy valaki a teraszon!-szólaltam meg elfojtott hangon rémülten.
Fernando észlelte a hangomból,hogy ez nem valami rossz vicc.Így hát a kezembe nyújtotta az alvó Norát és sötétben elindult a ház felé.
-Maradjatok itt!-utasította és nem kellet kétszer mondania.
Félve vártam,hogy mi lesz ebből az egészből ,már a legrosszabbra is felkészültem,amikor meghallottam Fer édes nevetését.
-Amy csak David az!-kiáltotta,mire én azonnal odaszaladtam hozzájuk.
-David!Hogy mi??Hogy jöttél be??
-Átmásztam a kerítésen,nem nyitottátok ki az ajtót,a telefont se vettétek föl,az utcán meg nem akartam ücsörögni,gondoltam egyszer biztos hazaértek!-adott magyarázatot David az ottlétére.
-Nem vagy normális esküszöm!-adtam neki két puszit.
-Valószínűleg nem vagyok az!-röhögött,de aztán gyorsan témát váltott.-Van valami kaja??Éhen halok!
-Nincs.Ma nem főztem.De mindjárt leugrom a boltba!
-Ugyan húgi nem kell!
-De,de!Fer fektesd le addig Norát légyszíves,addig én elmegyek az éjjel nappaliba.!
-Ahogy fejét elnézem ő inkább téged fektetne le!-kuncogott magában David.
-Még egy szó és kint alszol!-vágta fejbe finoman Fer,nem találta jó poénnak,talán azért mert tényleg ezt terveztük....
-Befogtam.
-Figyelj Amy nem tartom jó ötletnek,hogy egyedül menj boltba ilyen későn!Vagy ha már elmész,menj kocsival!
-Az utca túl oldalára autóval??Te se vagy százas kicsim!
-Csak aggódom érted!
-De nem kell.Pár perc és visszajövök valami finomsággal!-adtam egy gyors búcsúcsókot Fernek,majd az udvarból kilépve a közért felé vettem az irányt.
Baromi sötét volt,de nem féltem.Pedig sokkal elővigyázatosabbnak kellet volna lennem.Annyira belemerültem a boldog életembe,hogy elfelejtettem,hogy miért vagyok Madridban.Ez pedig végzetes hiba volt.A rózsaszínködös boldogságból egy fekete csuklyás fickó szakított ki.Megfogta a kezemet és betuszkolt egy kisteherautóba.Védekezni nem tudtam ellene.Hiába kiabáltam semmit sem ért,behúzta a furgon ajtaját,a jármű pedig elindult,az ég tudja hova....

11.rész

Miután váltottunk jó néhány szerelmes csókot Nandoval,elhúzódtunk egymástól,mert úgy gondoltuk nem ártana kicsit pontosabban megbeszélni a jövőnket,hiszen nem kis döntést kellet meghoznunk.
-Nagyon aranyos vagy Fer,hogy ezt megteszed értem,de akkor is úgy gondolom,hogy ez túl nagy dolog...
-Nem,nem az.Szeretlek...nem akarom még egy szerelmemet elveszíteni.
-Köszönöm és akkor Madrid?!Sosem voltam még Spanyolországban...
-Jó hely,majd meglátod!..és nincs olyan hideg,mint itt!
-Ez máris egy pozitívum!-mosolyodtam el.-De mégis félek,Tom bárhol lehet itt Londonban!Az embereit pedig elküldte a repülőterekre,hogy még véletlenül se tudjak lelépni...nem hiszem,hogy ki tudjuk játszani őket!
-Magángéppel megyünk.-vágta rá egyszerűen.
-Jó jó,de...
-Nincs de!Fejezd be!Én mindent elintézek.Neked csak annyi lesz a dolgod,hogy pakolj össze mindent oké?!Két napon belül Spanyolországban leszünk!Akkor végre sikerülni fog új életet kezdenünk...
-Igen.Szerinted Tom ott nem fog rám találni?
-Nem,ne aggódj!Meg foglak védeni,ha kell,nem hagyom,hogy bántson!De hidd el nekem,eszébe sem fog jutni az,hogy te Madridba vagy!Még csak sejtése sem lesz felőle...-nyugtatott meg Fernando.
Majd a homlokát az enyémnek támasztotta,én pedig mélyen elmerültem a csodás barna szempárjában.Fernando erre elmosolyodott,aztán ismét édes csókokat lehelt az ajkaimra.
-Minden rendben lesz!-suttogta a fülembe és belepuszilt a nyakamba,mire hangosan elnevettem magam.Azt hiszem tényleg elhittem,amit mondott,vagy legalább is el akartam hinni.
-Most elmegyek beszélek Abramoviccsal az átigazolást illetően....Addig te itthon maradsz Daviddal és Norával?
-Igen.
-Nem lesz baj?
-Nem,menj csak!
-Oké,de hívj,ha bármi baj van!
-Rendben!Szia!Köszönöm!
Nando a kicsit hosszúra sikerült búcsúpuszik után végül is távozott.Becsukta maga mögött az ajtót és elment,egyedül hagyott az én meglehetősen zavaros és idióta gondolataimmal.A megnyugvás csodás érzését akkor már nem birtokoltam,sokkal inkább félelmet éreztem.Leginkább Tom miatt,de eléggé aggódtam a madridi élet és a jövőm,vagyis inkább a jövőnk miatt.Mégis nem ezek voltak a legnagyobb problémáim,hanem a borzasztó lelkifurdalás,amit Nando váltott ki belőlem.Mert ő elhagyni készült egy bajnok csapatot értem.Ez így nem volt rendjén....úgy éreztem,hogy én ezt nagyon nem érdemlem meg.Furcsa volt azt érezni,hogy valaki ennyire szeret,jó volt persze,jól esett nagyon.De nem tudtam,hogy mivel fogom én ezt majd meghálálni Fernek.Ilyen "gondom" Fernando előtt nem volt,hiszen Tom nem tett értem semmit.Csak egy tárgykánt tekintett rám,aki miután kielégítette minden igényét félre is dobja,az ő esetében szó szerint érthető ez.A saját kis világomból David szakított ki,Norával együtt bejöttek a szobámba és leültek az ágyra.A kicsi lánynak be nem állt a szája,fél órán keresztül csak beszélt és beszélt,nagyon kis édes volt.Egy idő után azonban elfáradt,és kis fejét az ölembe hajtva mély álomba merült.
-Nagy dumás akár csak az apja.-szólaltam meg halkan,közben pedig Norát simogattam.
-Az biztos.-villantotta meg a féloldalas mosolyát David,de aztán komolyra fordította a szót.-Ne haragudj rám,amiért bunkó voltam,csak kicsit meglepett,amit mondtál...megijesztettél!Nagyon aggódom érted húgi!
-Már nem kell bátyó,jól vagyok!Ezúttal tényleg!Fernando sokat segített nekem a nehéz időszakokban,mindig mellettem állt és meghallgatott,ahogy én is őt!Mert tudod az ő élete sem a legtökéletesebb.
-Tudom...félszavakkal nekem is mesélt pár dolgot a feleségéről...
-Értem.-bólintottam,majd visszatértem az előző témához.-Szóval nem kell idegeskedned.Nando vigyázni fog rám,most is ezt teszi.Nézd én tisztában vagyok vele,hogy bánt téged,hogy nem mondtam el neked a történteket,de valahogy Nandotól szívesebben fogadtam el a segítséget,mint tőled.Teljes mértékben láttam rajt,hogy megért!
-Én is megértettelek volna!
-Igen ebben biztos vagyok,de te mikor elmondtam neked az előbb elkezdtél papolni és idegeskedni,erre pedig sem akkor,sem pedig most nem volt szükségem.Fernando nem csinálta ezt,ő inkább meg akarta oldani a helyzetemet és mindent megtett annak érdekében,hogy jobban legyek.Aztán én is ő érte,és a végén össze melegedtünk,így aztán járni kezdtünk.Boldog vagyok vele nagyon szeretem őt,és ha ez a Tomos ügy nem lenne majd kiugranék a bőrömből a boldogságtól.
David bőszen bólogatott,de nem szólt semmit.Pár percig csendben maradt,azután elfojtott hangon szólalt meg újra.
-Találkoztam Tommal Brazíliában.Azt hazudta,hogy összevesztetek,és ezért mentél el tőle.Könyörgött,hogy mondjam meg hol vagy,elmondtam,mivel elhitette velem,hogy békülni szeretne veled!Sajnálom Amy!Én tehetek róla!-közölte David bűnbánó arccal.
Az információ nem volt új nekem,mert Tom is említett valami ilyesmit a telefonba.De nem haragudtam Davidra,hiszen ő honnan is tudhatta volna,hogy Tom hazudik.
-Semmi baj David!-öleltem meg.
Láttam rajt,hogy saját magát okolja a történtek miatt,egy hajszál választotta el a sírástól.
-Nem te tehetsz róla!Hallod?
-De húgi ez az én hibám...Miattam keresett fel és most menekülnöd kell....tönkretettem az életed!
-Jajj David,dehogyis!Nyugi,minden rendben lesz!-mondtam,bár általában ezt ő szokta ismételgetni nekem,de feltételezem,hogy ő el is hiszi,amit mond ellentétben velem.-Nandoval és Norával pár nap múlva Madridba költözünk!
David meglepődött a kijelentésemen,nem egészen értette a dolog miértjét.
-De hát Fernando a Chelseaben játszik!Vagy eligazol?
.Igen,az Atletihez fog visszamenni.
-És akkor együtt mentek a spanyol fővárosba úgy,mint egy család?
-Ahaa,igen.
-Ne haragudj húgi,hogy megkérdezem,de nem gyors ez egy kicsit?
-Mármint mi?-értetlenkedtem.-A kapcsolatomra gondolsz Fernandoval?
-Pontosan.Azzal,hogy összejöttél vele kaptál egy kislányt is,akiért most már te is felelős vagy.Nora az anyukájaként tekint rád...
-Tudom!És én Norát,úgy szeretem,mintha az én gyerekem lenne!
-De akkor sem te vagy az anyja!
-Igaz,de nekem ez nem számít!Szeretem!
-Jó oké,csak mondtam.Amy azért kérlek gondolkozz el egy percre.Öt hónap ismeretség után Madridba költözöl Nandoval és a gyerekével...Ez nem túl korai egy csöppet?Emlékszel arra,hogy Tom mit tett veled!
-Emlékszem.És valószínűleg tényleg gyorsan döntöttem,de nem akarok várni!Nem rágódhatok egész életemben a múlton.Túl kell lépnem rajta,most pedig itt a lehetőségem erre.Először én is féltem,hogy milyen lesz Nandoval a kapcsolatom...féltem,hogy ő is olyan lesz,mint Tom.De mára világossá vált,hogy ő tényleg szeret.Olyan fantasztikus érezni a szerelem varázsát....Átkozottul szerelmes vagyok belé,nem gondoltam,hogy Tom után valaha is fogok még ilyet érezni,de így van.
-Ennek igazán örülök.Nando más,ő valóban egy jó ember.Hozzád való,remélem,hogy vele sikerül boldognak lenned.De ha mégsem jön össze én akkor is,ahogy mindig melletted fogok állni!büszke vagyok rád,amiért ilyen erős vagy,megérdemled a boldogságot és meg is fogod kapni,hidd el!
Mikor ezt David kimondta megjelent egy-két könnycsepp a szememben,a monológja a szívemig hatolt.
-Szeretlek bátyó!-zártam szorosan a karjaim közé
                                                   *********************************
Három nap elteltével már mindannyian készen álltunk a Madridba indulásra.Fernandonak meglehetősen hamar sikerült elintéznie az átigazolást,meggyorsította miattam,hogy minél hamarabb biztonságban érezzem magam.Ezért pedig baromi hálás voltam neki.Mielőtt kimentünk a repülőtérre Nando megragadta a karom,behúzott a szobába,majd rám szegezte barna,szinte már fekete szemét és komoly hangon kezdte meg a beszélgetést.
-Minden rendben lesz szerelmem!Tom nem fog megtalálni,soha többé nem kell miatta idegeskednek.Jó helyünk lesz Spanyolországban és boldogan fogunk élni hárman,és bízom benne,hogy néhány év múlva már négyen.-mondta,mire az arcomon egy hatalmas mosoly terült el.
éreztem,hogy Nando komolyan gondolja ezt az egész dolgot velem.Ő tényleg velem akart lenni és szeretett engem,ahogy én is őt.Csodálatos volt a köztünk lévő szerelem és szenvedély,az ég világon semmiért sem cseréltem volna el.
-Nem is tudom,hogy mi lenne velem nélküled!-bújtam hozzá szorosan és a mellkasára hajtottam a fejem,így éreztem minden szívverését.
Nando pedig gyengéden simogatott és szép szavakat suttogott a fülembe,de mind közül a legszebb szó az utolsó volt.:
-Szeretlek!
-Én is!Na,de most már mennünk kéne.David már biztosan aggódik.
Kiléptünk a nappaloba,ahol David Norával várakozott ránk.Megragadtuk a földön lévő táskákat és bőröndöket,aztán kimentünk a sötét éjszakába.bepakoltunk David kocsijába és a reptér felé vettük az irányt.Az út csendesen telt,senki nem szólt semmit.A reptérre érve a magángép már várt ránk.Leadtuk a csomagjainkat,átestünk pár ellenörzésen,majd mikor ezekkel végeztünk már nem volt más hátra,mint elköszönni Davidtól.Utoljára kezet fogott Fernandoval,azután Norát is megpuszilta párszor,a legvégén pedig tőlem vett búcsút.
-Hiányozni fogysz húgi!Vigyázz magadra!
-Rendben!Te is,szeretlek!-öleltem meg.
Fernando rákulcsolta az ujjait az enyémre,a másik kezében meg Norát fogta.Így készültünk elhagyni Londont.felsétáltunk a repülőre felvezető lépcsőn,aztán utoljára visszanéztem Davidra és a városra.Majd vettem egy mély levegőt és felkészültem az új életemre Madridban.....

10.rész

Életem leghosszabb tíz perce volt az,borzasztó ideges voltam,de hatalmas kő esett le a szívemről mikor Fernando és David berontott a lakásba.Nando azonnal megölelt és kis puszikat nyomott a vállamra.Próbált megnyugtatni,de nem sikerült teljes erőmmel zokogtam,David pedig értetlenül nézte az eseményeket,nem értette,hogy mi folyik itt.
-Már nem azért,de elmondaná valaki,hogy mégis mi történik?Mert ln ebből semmit sem értek..
-Még mindig nem mondtad el neki?-lepődött meg Fernando miközben az ölébe ültette a kislányát.
-Nem...-sütöttem le a szememet.
-Húgi mondd el!Nem leszek ideges megígérem!-ült le mellém a bátyám,és biztatóan megszorította a kezemet.
Éreztem,hogy egyszer muszáj beszámolnom neki a múltamról.Tudtam,hogy ha megtudja dühösebb lesz,mint Fernando.Nem akartam ezt,nagyon nem,de meg kellett tennem.
-Tom bántalmazott engem két éven keresztül.-foglaltam össze röviden.
David arca elkomorodott.Sötét barna szemében düh és szánalom érzése csillogott.
-Miért nem mondtad el?Miért?Előle menekültél??
-Igen,de azért nem említettem meg neked,mert sejtettem,hogy ideges leszel és..és valami olyat teszel,amit nem kéne.
-Valóban szívesen szétvágnám azt a mocsadékot,de tudok felelősség teljes lenni úgyhogy a rendőrséghez fordultam volna.
-Azzal sem tettél volna jót!
-Amy én vagyok az egyetlen rokonod vigyáznom kéne rád!Miért nem hagyod,hogy ezt tegyem?Bemegyünk a rendőrségre,elmondasz mindent ők meg majd intézkednek!Én csak jót akarok neked!
-Tudom David,de ez akkor sem ilyen egyszerű!Ismerem Tomot és a társaságát,tudom mire képesek!
-A rendőrségre kell mennünk és kész!-ordította el magát David olyan hangosan,hogy szegény Nora halálra rémült.
-David fejezd már be és hagyd békén Amyt egyenlőre!Majd kitalálunk valamit!
-Fernandonak hogy hogy elmondtad???Ő miért tudta előbb,mint én?!
-Megvan az okom rá!
-Csak pár hónapja ismered,de mégis többet tud rólad,mint én!
-Mert Fernando a barátom!
-Jó oké,de akkor is csak két hónapja vagytok együtt  és mégis neki mesélted el és nem nekem!
-Azért mert tudtam,hogy hisztiznél és sajnálnál!
-Ez a normális reakció,vagy nem?Fernando mit csinált?Csak bólintott egyet és kész?!
-Nem David,ő megértett engem.A saját bátyám,viszont erre nem képes!Te azt hiszed,hogy az élet mindig rózsás,de ez nem igaz!Egy álomvilágban élsz bratyó!Nem lehet minden problémát nevetve megoldani,ahogy azt te csinálod!Ez hülyeség!
-Kösz húgi!Jól esik amiket mondasz.Jó tudni,hogy ilyeneket gondolsz rólam.-vágta rá cinikusan a fejét rázva és láttam rajt,hogy egy kicsit csalódott lett.
-Elég legyen!Fejezzétek már be!Megoldást kéne keresnünk,nem pedig vitatkozni!
-Igaz.Akkor beszélhetünk négyszemközt Nando?
-Hát persze kicsim.David elleszel addig Norával?
-Hogyne,de talán engem is beavathatnátok ebbe a beszélgetésbe!
-Kettesben szeretnék lenni Nandoval.-jelentettem ki hűvösen,mivel eléggé mérges voltam Davidra.
-Jó,ahogy akarod!-rántotta meg a vállát sértődötten.
Fernando és én felmentünk az emeletre a szobánkba.Amint bezárult mögöttem az ajtó végre szabadjára engedhettem az érzelmeimet.Idegesen túrtam bele a hajamba,miközben a szememből egyre több könnycsepp gördült le.Nando a karjai közé zárt és nyugtató szavakat súgott a fülembe.Aztán egyszer csak,hirtelen ötlettől vezérelve leszedtem magamról Fer kezeit,felálltam és a szekrényhez rohantam.Elővettem a bőröndömet,amibe elkezdtem beleszórni a cuccaimat.
-Mit csinálsz?-kérdezte Nando felvont szemöldökkel.
-Elmegyek.Nem maradhatok itt.Én veszélyt jelentek rád és Norára.Nem szeretném,hogy bajotok essen!Látod én megmondtam,hogy csak a bajt hozom rátok!-mondtam szomorúan,a táskámba pedig egyre több holmi került.
-Hé,hé!Fejezd már be!Hova akarnál menni?
-Mit tudom én valahova,biztos kitalálok valamit.
-Nem Amy!Figyelj egyszer,sőt szerintem inkább már ezerszer elmondtam,hogy szeretlek!Nem fogom hagyni,hogy csak úgy elmenj a nagy világba!Mi egy pár vagyunk,együtt kell megoldanunk a gondokat,és meg is oldjuk,valahogy biztos!És értünk meg ne aggódj mindegyikőtökre vigyázok!
-Ez mind szép és jó,de mégis mit akarsz csinálni?Mi lesz most??Hova megyünk??Itt nem maradhatunk!-kezdtem el kérdezősködni pánikba esve.
-Mit szólnál Madridhoz?
-Madrid?De a Chelsea?
-Akkor visszamegyek az Atletibe.Te is tudod,hogy most tettek rám ajánlatot..csak eddig nem akartam elfogadni.Viszont jelen esetben elfogom!
-Miattam??
-Igen.
-Nem túl nagy áldozat ez neked?Érek én neked ennyit?
-Ez a legkevesebb Amy,még többet is érsz nekem..jóval többet!-felelte,majd hosszú csókot nyomott az ajkaimra.
Ekkor már nem érdekelt Tom,vagy az,hogy mi lesz ha megtalál.Nem törődtem vele.Mert nem számított,hogy hogyan fognak alakulni a dolgok tovább,többé nem féltem.Kész voltam újra szembenézni Tommal,mivel már tudtam,hogy milyen érzés,ha valaki tényleg szeret.És ez olyan hihetetlen erővel és boldogsággal töltött el,hogy úgy éreztem a világon bármit kibírok azután.

9.rész

Két hét telt el.Az augusztusi focimeccsek elkezdődtek Amerikában,ahová örömmel kísértem el Nandot és Davidot,Norával együtt természetesen.Baromi jól éreztük magunkat,minden mérkőzésen ott voltunk és ezerrel szurkoltunk a Chelseanek.Szóval tényleg jól alakultak a dolgok.
-Otthon,édes otthon!-huppant le Luiz fáradtan a kanapéra,és meggyőződésem szerint azonnal álomba merült.
-Lefekteted Norát?-kérdezte Nando fáradtan.
-Persze,már nagyon álmos szegénykém,megviselte ez a hosszú repülőút.
-Azt nem csodálom,még engem is nem ám,hogy őt?!
-Hát ja.Köszönj el tőle és akkor felmegyünk.
-Oké.Gyere Nora adj egy puszit!-ölelte át a kislányát Fernando.
-Jó éjt apu!-suttogta Nora.
-Neked is,álmodj szépeket!Amy,ha Nora elaludt akkor beszélnünk kéne.addig meg lezuhanyzok a szobánkban találkozunk.
-Rendben,de nincs semmi baj,ugye?
-Nincs,nyugi!-nyugtatott meg Fer.
-Akkor jó.-mondtam,miközben felkaptam az ölembe Norát.
Mikor a lépcső felénél jártam,ő már az igazak álmát aludta.A szobájába érve letettem az ágyikójába,betakargattam,majd én is adtam egy cuppanóst az arcocskájára.Egy jó ideig nem mozdultam el az ágy mellől.Csak ültem ott és néztem,ahogy alszik.Olyan volt,akár egy angyal.A gondolataimból Nando zökkentett ki,azzal,hogy átölelt hátulról és belepuszilt a nyakamba.
-Úgy örülök,hogy ilyen jól kijöttök Norával!
-Nagyon édes kislány szeretem....Nando!
-Igen?
-Boldog vagyok...végre!Köszönöm-csókoltam meg.
-Én is az vagyok Amy!-zárt szorosan a karjai közé.
Fernando pár romantikus perc elteltével kézen fogott és behúzott az immáron közös hálószobánkba.
-Te mit szerettél volna mondani?-érdeklődtem kíváncsian.
-Csupán arról van szó,hogy az Atletico ajánlatot tett rám,és elgondolkodtam azon,hogy esetleg visszatérek Madridba,a Chelseavel eddig úgysem jött össze semmi,az emberek folyton bántanak.Erről akartam kikérni a véleményedet,menjek vagy ne?
-Ha annyira rosszul érzed magad a Chelseaben,akkor menj!
-Annyira nem,mert jó a csapat bírok mindenkit,és jók a lehetőségek is,de néha nagy a nyomás rajtam a szurkolók miatt!Úgy érzem,hogy sehogy sem felelek meg nekik!-vallotta be őszintén a sérelmét. a londoni klubbal kapcsolatban.
-Nando,ne add fel ilyen könnyen!Ne törődj velük,hülyék!Szerintem adj még egy esélyt a Chelseanek,aztán majd meglátjuk,hogy mi lesz télen.
-Oké,tényleg ez a leglogikusabb megoldás köszönöm!De ha elmennék velem jönnél?
-Ez nem kérdés!-feleltem,mire Nando egy hosszú szenvedélyes csókot nyomott az ajkaimra.

-Örülök,hogy olyan barátnőm vagy,mint te!-mosolyodott el édesen.
-Én pedig boldog vagyok,hogy ilyen barátom van!
-Jól van kicsim!Na aludjunk,mert holnap korán kell kelnem.
-Rendben.-válaszoltam,és végül én is mély álomba merültem,ahogy ő is.
Fernando mellett többé nem gyötörtek éjjel rémképek,és minden jobbra fordult.Tom már egyre kevesebbszer jutott eszembe,nem gondoltam a múltra,csak a jövőre koncentráltam,és persze Fernandora meg Norára.Velük voltam igazán boldog.
-Anya!-suttogta a fülembe Nora,erre pedig azonnal kinyitottam a szemem.Már reggel volt.
-Jó reggelt!-pusziltam meg.-Apa elment,úgyhogy én viszlek oviba oké?
-Anya itthon maradhatok inkább veled?
-Miért?Nem szeretsz oviba járni?!
-De,csak ma veled akarok lenni és apával.-bújt hozzám,én pedig nem tudtam neki ellenállni.
-Jól van!Akkor mit szólnál hozzá,ha meglepnénk apát?!Csinálunk neki ebédet,te meg készítesz neki valami szép rajzot!
-Jó,oké!-kezdett el ugrándozni örömében.
Ezután lementünk a konyhába reggeliztünk,majd elvégeztük a reggeli teendők elvégzése után ismét letelepedtünk a konyhába. Nora az étkező asztalnál ült és rajzolgatott közben pedig mesét nézett én meg több fogásos vacsorát készültem összeállítani.A délelőttünk ráment mire elkészültünk,de nem bántuk.Gyönyörűen megterítettük az asztalt,a közepére pedig elhelyeztük Nora szép rajzát,ami hármunkat ábrázolta.
-Na Nora készen is vagyunk!
-Juhéé!Apu mikor jön?
-Nemsokára,de addig gyere játszunk valamit.
-Oké,barbizunk?!
-Hát persze.-kaptam fel az ölembe és bementünk a nappaliba.
Épphogy leültem az ágyra,amikor megszólalt a folyosón lévő vezetékes telefon.Elég ritkán szokott csörögni,és ráadásul a hívások zöme nem szokott fontos lenni.Ennek ellenére azért felvettem.
-Tessék itt Amy Luiz!
-Drága szerelmem Amy!Van fogalmad róla,hogy mióta kereslek?hallottam meg a vonal túlsó végén Tom hangját.
Teljes mértékben pánikba estem,mert tudtam,hogy Tom nem azért hívott,hogy megejtsen velem egy baráti csevejt.Tudtam,hogy egészen mást szeretne,valami olyasmit,amit én nem...Féltem tőle,olyannyira,hogy pusztán a hangjától is összerezzentem.De igyekeztem nem kimutatni az érzéseimet,próbáltam elfojtani  a sírást,hogy Tom még véletlenül se jöjjön rá,hogy mennyire reszketek.
-Hagyj békén!-parancsoltam rá erélyesen.
-Nem foglak,addig ameddig meg nem talállak.Tudom hol vagy,a gügye bátyád elárulta...London  nagyváros,de az én csapatom is nagy.Megleszel,megtalálunk ne aggódj!Lehet,hogy ma,de lehet,hogy holnap,vagy akár három nap múlva,de akkor is megtalállak!Remélem nem gondoltad,hogy szó nélkül megúszod azt,hogy leléptél,nem,nem ilyenről még csak ne is álmodozz!A kezeim közt leszel,és megkapod a magadét ezért a négy hónapért!Ja és meg ne próbál lelépni,vagyis megteheted,de úgysem fog sikerülni.Ne feledd cica az embereim mindenütt ott vannak,még az is lehet,hogy az udvarodban is,ki tudja?!Na ágyő drágám,kellemes délutánt!-nevetett fel gonoszul,majd lerakta a kagylót.
Sírva rogytam le az előszoba padlójára,éreztem,amint a boldogságom szerte foszlik.Biztos voltam benne,hogy Tom rám talál ,efelől már nem lehetett kétségem.De akkor sem tudtam,hogy mit tegyek.Nem volt menekülési lehetőség,nem volt megoldás.
-Anya nem jössz?-kiabálta Nora,én pedig azonnal beszaladtam hozzá.
Egy pillanatra sem akartam szem elől téveszteni,tudtam,hogy Tomtól bármi kitelik.Amint belegondoltam abba,hogy Norának valami baja is eshet megborzongtam.Szorosan magamhoz öleltem a kislányt és tehetetlenségemben tárcsázni kezdtem Nandot.Bíztam benne,hogy ő majd kitalál valami számomra megnyugtatót.
-.Szia Amy!Mi a helyzet?-vette fel a mobilját.
-Nando baj van!
-Mi történt?Jól vagytok?
-Igen,még...Tom hívott!
-Mit akart?-kérdezte idegesen.
-Vissza akar kapni engem.Gyere haza,kérlek!Félek...
-Megyek,azonnal megyek!Tíz perc és ott vagyok Daviddal együtt,tarts ki!
-Oké,siess!Szeretlek!
-Én is nagyon,sietünk!
Miután Fernando kinyomta a telefonját nem tehettem mást,egyszerűen leültem Norával és vártam,hogy ki érkezik meg előbb,Nando vagy Tom???

8.rész

-Tom bántott engem,te is tudod....én ezt még nem tudtam feldolgozni.Félek,hogy újra beleesek abba a hibába,amibe Tomnál.

-Ezt már mondtad és azt válaszoltam rá,hogy nekem eszembe se jutna kezet emelni rád.Őszintén szólva rosszul esik,hogy ezt feltételezed rólam!

-Engem meg az bánt,hogy nem értesz meg!Olyan,mintha a négy falnak beszélnék...

-Dehogynem értelek meg!Figyelj rám Amy kérlek!én szeretlek és veled szeretnék lenni...Való igaz,hogy mindkettőnknek voltak sötét korszakai a múltban,de ezen túl kell lépni,akármennyire is fáj az már megtörtént..kész vége,ez ellen már nem tehetünk semmit!Miért nem fogod fel ezt végre?Miért nem tudod elhinni,hogy szeretlek?!

-Mert nem tudom...ez felfoghatatlan számomra!-mondtam ki végre,az indokot amiért elutasítottam.

-Szóval erről van szó!-bólintott Nando mindentudóan.-De ezt most nem nagyon értem!

.Jajj Fer!Millió lányrajongód van,és a  legtöbbjük szerelmes beléd!Nap,mint napcsodálatos lányok vesznek körül,akik bármit megtennének azért,hogy veled lehessenek.Nekik nem kéne könyörögnöd,mint nekem!Én sehol sem vagyok azokhoz a lányokhoz képest!Nem vagyok elég jó!

A sötétség ellenére is láttam,ahogy Fernando arcára kiült a döbbenet a szavaim után.

-Amy te nem vagy normális,esküszöm!Hogy a fenébe gondolhatsz ilyen hülyeséget?Te sokkal jobb vagy bárki másnál!

-Ugyan,ezt te magad sem hiszed el!

-De,képzeld én így gondolom!

-Nando azok a csajok mindent megadnának neked,amit csak szeretnél.Egyikőjükkel sem lennél veszélyben,nem kéne attól félned,hogy a volt barátja visszatér és valami szörnyűséget tesz!

-Tom nem fog rád találni!Ne idegeskedj ezen!

-Te nem ismered,én viszont igen.Addig nem fogja feladni a keresésem,ameddig nem talál meg!Csak a bajt hoznám rád és Norára is!Ezt pedig nem akarom.Szeretlek,tényleg,de neked az lesz a legjobb,ha elfelejtesz!

-Őrültségeket beszélsz!-mondta,majd közelebb húzott magához.-Gondoskodni fogok róla,hogy ha felbukkan ismét Tom,hogy ne ússza meg szárazon,azt,amit veled tett!

Nando mélyen belenézett a szemedben,ebből tudtam,hogy komolyan beszélt.Ezután bizonyításként meg akart csókolni,de én elhúzódtam tőle a saját érdekemben.Majd felálltam és lerohantam az emeletről,természetesen Fernando mindvégig árnyékként követett.
-Várj már!-kiáltotta utánam,de én akkor már cipőmet húztam.-Mégis hova akarsz menni éjjel kettőkor szakadó esőben?
-El,valahova.Muszáj!-feleltem frappánsan és miután felkaptam a kabátom kiléptem a teraszra.
-Amy,ne menj el!Nekem tényleg nem kell más,kérlek hallgass végig!
-Nem Nando!Keress magadnak egy olyan lányt,aki nem veszélyeztet téged és Norát!
Kiléptem a teraszról a szakadó ég alá,és rohanni kezdtem a kapu felé,de Fer megragadta a karom és visszarántott.
-Szeretlek Amy!Komolyan mondom,hogy nem érdekel más!Amy 4 év óta te vagy az első ember Norán kívül,aki boldoggá tud tenni.Te vagy az egyetlen,aki feledtetni tudja velem Lisát!Ő elment,egy szerelmemet kénytelen voltam elengedni,de téged nem foglak!Nem hagyom,hogy elmenj valami hülyeség miatt.Szeretlek,ahogy Nora is.Kérlek Amy ne menj el most!Amióta jelen vagy az életemben úgy érzem,hogy van értelme felkelnem reggelente.Megígérem,hogy mellettem nem lesz semmi bajod,nem esik bántódásod.Távol fogom tartani Tomot,ha kell csak maradj!-mondta Nando.
Néhány percen keresztül némán bámultuk egymást a szakadó esőben,aminek következtében két pillanatba sem telt és már eláztunk.Olyannyira,hogy még a bugyimban is folyt a víz,de nem érdekelt.Nando szavai meghatottak,így hát mosolyogva a nyakába ugrottam és megcsókoltam.Sikerült meggyőznie,és már világossá vált számomra,hogy minden tiltakozásom ellenére is Nandoval kell új életet kezdenem.
-Szeretlek!-válaszoltam a karjai között.
-Akkor maradsz?-szegezte rém a nagy barna szemét kérdőn.
-Igen.
-És leszel a barátnőm?
-Persze!
-És szeretni fogod Norát is?Mert,ha velem vagy,akkor Norával is.Kettő az egyben..
-Már most imádom Norát,és az apját is.
-Ezt örömmel hallom!Azt hiszem nincs több kérdésem.-csókolt meg.
Nando felkapott az ölébe és bevitt az ítélet időből.Csurom vizesek voltunk,de ez hidegen hagyott minket(szó szerint)még így is folytattuk a csókolózást.Boldog lettem,és egy szempillantás alatt kivirultam Nando mellett....

7.rész

Két hónap telt el.Csodás nyarunk volt hármasban.Nyaraltunk a tengerparton ,mikor otthon voltunk akkor pedig parkba vagy játszótérre jártunk.Rengeteg időt töltöttünk Norával,lestük minden kívánságát.Amikor viszont elaludt kettesben maradtunk Nandoval,ilyenkor rendszerint beszélgettünk,társasoztunk vagy filmet néztünk.Ez az este is ilyen volt.
-Mély álomba merült a kis Nora!-ültem le Fernando mellé a kanapéra,miután lefektettem Norát.
-Jól van.Addig én kerestem filmet!George Clooney legújabb filmje legyen vagy az Élet szép című film,ami az én kedvencem?!
-Akkor legyen a második.-feleltem,majd elterültem az ágyon a lábaimat pedig Nando ölébe raktam.
Elindította a DVD-t,amit csendben nézni kezdtünk.Félóra elteltével azonban Fernando megállította a filmet,erre én kérdőn néztem rá.
-Csak azt akartam mondani,hogy holnap elkezdődik a szezon,ezáltal sokkal kevesebbet leszek itthon!-közölte a nyilvánvaló tényeket.
-Tudom...kár.
-A lényeg annyi,hogy meg akarom köszönni,hogy szebbé tetted a nyaramat.Elég régóta nem élveztem így a vakációmat,mint veled.Mindennap öröm volt!-vallotta be őszintén,amire teljesen meghatódtam.
-Nekem is!A kezdeti nehézségek ellenére már úgy érzem jobban vagyok!
-Én is sokkal jobban érzem magam!-helyeselt Fer.-Olyannyira,hogy én már elgondolkoztam kettőnkön.Szeretném megpróbálni veled!
-De azt mondtad még nem vagy túl Lisán!
-Ez igaz.Bármennyire is igyekszem elfelejteni őt,nem tudom.Ő a gyerekem anyja,és akár akarom,akár nem Lisa örökre az életem része lesz.Egy kicsit mindig szeretni fogom...
-Most végképp nem értelek Fernando..Miért akarsz így velem járni?
-Azért mert szeretlek.és nem akarlak elveszíteni,amiatt,hogy folyton időt kérek Lisa miatt.El kell felerjtenem valamennyire....tovább kell lépnem,de ez csak úgy fog sikerülni,ha velem vagy.
-Veled vagyok!
-Tudom.viszont én azt szeretném,ha úgy lennél velem,mint a párom és nem úgy,ahogy egy barát!
Döbbenten bámultam Nandora,mert én még nem álltam készen egy új kapcsolatra,és szerintem ő sem.
-Értem.De én még várni akarok ezzel az egésszel!
-Amy miért?Te is szeretsz,én is téged,mire akarsz még várni?
-Arra,hogy mindketten túltegyük magunkat a múltunkon!
-Én túltettem....részben.
-Igen ez az,hogy részben!Te még gyászolsz és ez nem baj,mert még én sem vagyok jól teljesen.Ráérünk fél év múlva is járni,nem kell elsietni.!Van időnk!
-Nem.Amy figyelj egy életünk van és nem akarom elcseszni,még több várakozással!Ki tudja mi lesz fél év múlva??
-Oh mikor lett ilyen hülye élet felfogásod?-kérdeztem dühösen,mikor meghallottam a szájából ezt a hülye közhelyet.
-Ez nem hülye felfogás,ilyen az élet!Ki kell használni!
-Most már pszihológus lettél?
-Amy nem vagy vicces!
-Nem is viccnek szántam!Teljesen idiótán viselkedsz,ne siettess ennyire!
-Aha!Megvan!Szóval a Tomos ügy az oka annak,hogy visszautasítasz most?
-Egyfelől igen!Én félek Nando!
-Tőlem?!-lepődött meg.
-Nem,hanem attól,hogy te is olyan leszel,mint ő!-mondtam el az elutasítás igazi okát.
-Ugyan Amy ez hülyeség!Én sosem bántanálak!-simogatott meg lágyan,és kissé megenyhült.
-Ő is ezt mondta!És most nézz rám!Egy testi-lelki roncs vagyok!
-Dehogy vagy az!Ez őrültség!
-Nem,nem az!És kérlek hagyj békén!Hanyagoljuk ezt a témát,jó?!
-De én nem akarom ezt hagyni!Tudni akarom,hogy mit érzel....Szerintem itt nem csak Tomról van szó!Van itt valami más is!
Nando már lassan az őrületbe kergetett  a pszihológus énjével.Nem akartam erről a témáról társalogni,amíg én magam sem voltam biztos az érzelmeimben.De Fernando egyáltalán nem értett meg engem,így egy kisibb veszekedés alakult ki köztünk,amit a bejárati ajtón váratlanul belépő bátyám szakított félbe.
-Hát te mit csinálsz itt?-érdeklődtem nem túl kedvesen.
-Visszajöttem,talán baj?
-Hogy kérdezhetsz ekkora baromságot?Úgy örülök,hogy itt vagy!-öleltem meg,azért akármennyire is jó volt a nyár hiányzott a bátyám.
Fernando nem igazán lelkesedett Davidért,valószínüleg azért mert a beszélgetésünket nem tudtuk emiatt befejezni.Ez kicsit engem is aggasztott,jobb lett volna minél előbb túl lenni ezen a dolgon,de azért örültem,hogy David révén kaptam egy kis időt a gondolkodásra.
-Ezúttal te nem említetted,hogy jössz!
-Ja,de azt hittem tudod,hogy azért nem árt hazaérni a szezonkezdésre!
-Tudom! milyen volt otthon?-érdeklődtem kíváncsian.
-Jó,és mielőtt megkérdeznéd nincs mini Luiz,vigyáztunk!
-Aha,képzelem!-válaszoltam nevetve,mire David poénból fejbe vágott.
-És veletek mizu?Jól éreztétek magatokat?
-Igen,csodás volt ez a 2 és fél hónap.Fer tökre jó fej és Nora is nagyon édes.
-Egyet értek és Amy is tök rendes csaj..megkedveltem,nagyon!-vette át a szót tőlem Fernando.
-Ennek örülök,tényleg.Most viszont ha nem bánjátok kipakolom a cuccaimat,ti addig folytassátok nyugodtan,amit elkezdtetek!-mondta,vagyis inkább célozgatott valamire,ez pedig nem tetszett.
-Segítek David!-vágtam rá kapásból aztán felkaptam a két bőröndöt és bementem David szobájába.
Elkezdtem a szekrénybe rakosgatni a bátyám holmiait,pár perccel később ő maga is megérkezett néhány táskával,amiknek a tartalmát kiborította a szoba közepére,ezután kiválogattam közülük a szennyest,amit hanyagul az ágy mellé szórt,a többi ruhát viszont összetűrte és bevágta a fiókba.Ezen már meg sem lepődtem,tipikus Davidos pakolás.
-Jól nézel ki húgi,boldogabbnak látszol.-törte meg a csendet.
-Igen egy kicsivel jobbra fordult a sorsom,miután elmentél.Félre ne érts nem veled volt bajom,csak valamiért utána történtek jó dolgok.
-Például Fernando?
-Például.-helyeseltem.
-Jártok?-kérdezett rá.
-Nem.
-Helyesbítek:még nem.
-David!-dobtam meg mérgesen egy párnával.
-Most mi van?Figyeltem,hogy néztek egymásra.
-Sehogy David,csak beképzeled.
-Nem,nem...szinte láttam röpködni köztetek a szikrákat.
-Tudod mit?Szerintem menj orvoshoz,mert nagyon erős látomásaid vannak.
-Igen?!Dokihoz,tényleg?!Na most azután véged van!
David nevetve felkapott az ölébe,megpörgetett párszor a levegőben,majd röhögve az ágyára zuhantunk.Ott pedig folytattuk a szokásos testvéri "verekedést".
-Oké Luiz elég!-ordítottam,erre végre befejezte a csikizést.-Őrült vagy!
-Tudom,de hát többek között ezért szeretsz nem?!
-Leginkább az egoizmusodat bírom....
-Gondoltam!-röhögött idétlenül.-Nagyon poénos lettél drága húgicám!
-Ugye,szerintem is az lettem!Szeretlek ám attól függetlenül,hogy hülye vagy néha....vagy mindig.
-Te hallod kérsz még egy ilyen vad csikiző partit?!
-Kösz inkább kihagynám!
-Hát akkor ne mondj ilyeneket!
-Oké...
-Én is szeretlek te idióta!-ölelgetett meg.
-Na jól van kis hülyém lefekszem.-bújtam ki a szorításából.
-Nandoval?-kérdezte,miközben viccesen húzogatta a szemöldökét.
-Hahaha!Nem volt jó poén!
-Dehogynem!De menj már biztosan vár már az ágyban!
-Figyu én a helyedben befognám a szám.Képzeld van egy nullás gépem,tudod éjjel bármikor belopózhatok a szobádba és levághatok egy-két tincset a csodás göndör hajadból.-"fenyegettem megy"egy ördögi kacaj kíséretében.
-Nem szóltam!-nézett rám ártatlan képpel az ágyából.

-Ajánlom is!
Mosolyogva hagytam el a bátyám szobáját ezután bezárkóztam a fürdőbe és elvégeztem a szokásos esti teendőimet.Miután elkészültem ráfeküdtem a pihe puha párnámra,magamra húztam a takarót és igazán aludni szerettem volna.De nem tudtam egyrészt,mert odakint tombolt a vihar,másrészről egyszerűen nem hagyott nyugodni az a társalgás Fernandoval.Ilyen állapotban az alvás képtelenségnek bizonyult,így hát az ablak felé fordultam és bámultam a cikázó villámokat miközben gondolkodtam.Jó sok idő ment el így,már éreztem,hogy elálmosodom,amikor kinyílott a szobám ajtaja,amin Fernando lépett be.
-Alszol?-suttogta.
-Szerinted ilyen időben,hogy tudnék?-válaszoltam két dörgés között.
-Bejöhetek?
-Gyere!
Nando fellibbentette a takarómat és befeküdt mellém.A kezét a derekamra tette és folyamatosan simogatott.
-Elmondanád végre,hogy miért vagy bizonytalan kettőnkkel kapcsolatban?
-Már elmondtam.
-Ahogy már mondtam egyszer:szerintem van itt még más is.Igazam van?
-Igen...-sóhajtottam dühösen.
-Elmondod?
-Hülyeség lenne tovább kerülgetni ezt a témát,úgyhogy igen!...

6.rész

Fernando szemében apró könnycsepp jelent meg,amit gyorsan letörölt.Ennek ellenére láttam rajt,hogy nagyon fáj neki visszaemlékezni.
-Volt egy gyönyörű feleségem.-szólalt meg.-De elment.
-Lelépett?-kérdeztem rá,mert az ilyen elég gyakori dolog.
-Istenem,bár lelépett volna!-válaszolta és ezúttal hagyta végig gördülni a könnyeket az arcán.
Ez a mondata mindent elárult.Eszembe jutott az amit a veszekedésünk során a fejéhez vágtam,csak ekkor jöttem rá,hogy mennyire megbántottam ezzel.Sajnáltam,szerettem volna visszafordítani az időt,kitörölni a szavaimat és megváltoztatni mindkettőnk életét,hogy ne fájjon többé a múlt.De ez lehetetlen volt.Képtelen voltam tenni bármit is,még csak szóhoz sem tudtam jutni,úgyhogy egyszerűen átöleltem,jó szorosan,hogy érezze nincs egyedül.
-Sajnálom!-suttogtam a fülébe.
-Az a legrosszabb,hogy Nora sosem ölelheti magához az anyukáját.Soha nem is fogta a karjaiban,Lisa belehalt a szülésbe,érted?!Ott maradtam a szerelmem nélkül egy gyerekkel.Akiben folyton Lisa vonásait láttam,ezért napokig alig tudtam ránézni.
-Egymagad nevelted Norát?
-Igen.
-Tudod Nando neked sokkal borzasztóbb volt,mint nekem.Mert ezek után is képes voltál nevelni Norát,helyt tudtál állni a pályán és meg tudtad játszani az egész világ előtt,hogy minden rendben van.ez igazán embert próbáló  feladat.És te végig csináltad ezt!Ezért nagyon megbecsüllek!
-Köszönöm!
-Csak,hogy tudd eddig csodálatos lányt faragtál Norából!
-Legtöbbször nem így gondolom.Úgy érzem,hogy valamit elrontottam.
-Nem,te mindent a legjobban csináltál!És ezután is így tegyél!
Fernando arcán mosoly terült el,ami nem teljesen volt őszinte,majd elcsendesedett.Sokáig csak ültünk egymás mellet.Két megtört lélek,akik a múltjukat próbálták elfeledni és a szebb jövőért akartak harcolni,ezek voltunk mi.Mindkettőnknek megvolt a maga baja,de mégis igyekeztünk támogatni és meghallgatni egymást.Jól esett,hogy velem volt minden alkalommal mikor magam alatt voltam,és én is segítettem neki amiben csak tudtam.Szerettem vele tölteni az időt,és tulajdonképpen szerettem Fernandot...
-Holnap beszélek Norával és elmagyarázom neki,hogy te nem az anyja vagy!-törte meg a csendet Nando.
-Fernando ő még csak 4 éves,szerinted megérti?
-Talán.....
-Azzal összetörnéd a szívét.
-Tudom,de nem akarom,hogy neked legyen kellemetlen mikor anyának szólít.Inkább elmondom neki,ugyan jóval korábban,mint szerettem volna,de mindegy...
-Miattam igazán nem kell!Szeretem Norát,nem akarok neki rosszat.Ha anyának akar hívni,hát hívjon.Elfogadom ezt a helyzetet feltéve,hogy ha neked sem baj!
-Komolyan megtennéd ezt értem és Noráért?-lepődött meg.
-Igen,és meg is teszem.-idéztem fel az ő szavait,mire édes féloldalas mosolyra húzta a száját,majd adott egy puszit az arcomra.
-Nagyon hálás vagyok neked,ugye tudod?
-Igen,és én is neked.Hidd el egy napon találni fogsz magad mellé rgy olyan lányt,aki szeretni fog gyerekestől mindenestől.
-Ilyen sajnos nem létezik.A mai fiatal csajokat csak a pénztárcám vastagsága érdekli és semmi más.A gyerekeket pedig nem nagyon szeretik,főleg ha nem a sajátjuk.
-A legtöbb valóban ilyen,de nem mindegyik!
-Nem,nem mindegyik te sem vagy olyan.Lisa óta te vagy az első lány,akinek a külseje és a személyisége is elragadó...Te és én akár.....
-Együtt is lehetnénk?-kérdeztem kíváncsian.
-Igen..esetleg.Csodás lány vagy Amy,nagyon bírlak,ahogy Nora is.
-Én is téged ó,de ne haragudj én még nem állok készen egy új kapcsolatra,amint már mondtam még nem tudok olyan szinten megbízni a férfiakban,kell egy kis idő.kezdek érezni valamit irántad,de nem szeretnék elsietni semmit.Remélem megértesz.-vallottam be őszintén az érzelmeimet.
-Igen.Még én sem vagyok kész egy új szerelemre.Teljesen el kell engednem Lisát,de amíg ez nem sikerül addig nem akarok kapcsolatot.Sokáig úgy éreztem,hogy soha többé nem tudok szeretni más nőt,de aztán jöttél te és minden más lett.Azt hiszem kezdek szerelmes lenni...
-Dettó!
-De még várjunk jó?
-Oké,persze.
-Ha már nem gyászolok és ha te is túltetted magad a Tomos ügyeken,akkor randizhatunk.Én itt leszek változatlanul.
-Ahogy én is.
-Egyszer egy napon elszállnak a felhők és együtt leszünk.
-Én benne vagyok.
-Akkor jó.lezárjuk a múltat és újrakezdjük a jövőt ketten.
-Hárman.-javítottam ki aztán elvigyorodott.
-Igen hárman.Így megfelel?
-Persze,pár hónap...
-És minden más lesz,de addig még átmegyünk elég sok nehézségen.
-Az biztos.
A beszélgetés őszinte volt,nagyon is.Feltártuk egymás előtt az érzelmeinket és nyílt lapokkal játszottunk.Többé már nem voltak titkaink egymás előtt.Tudtunk a másik múltjáról és terveiről a jővőt illetően.Minden tökéletes lett volna,ha az a fránya múlt nem létezett volna.De létezett.és mindent befolyásolt az égvilágon.Mikor Nando bevallotta,hogy szeret örülnöm kellet volna,hiszen én is ezt éreztem,de mégis inkább félelem volt bennem.Kérdések,kételyek, és gyötrődés.mert mi van,ha ő is olyan lesz,mint Tom?
-Lisa óta volt valakid?-tereltem el a témát és a gondolataimat.
-Egyszer-kétszer randiztam,de semmi komoly.Mindenkit Lisához hasonlítottam és mikor velük voltam,akkor is Lisára gondoltam.Ő volt eddigi életem legnagyobb szerelme.20 éves korunkban ismerkedtünk meg és 5 évig voltunk együtt.
-Az durva.....ez elég sok idő.
-Valóban az.Ma délelőtt hozzá mentem ki a temetőbe..
-Hiányzik igaz?
-Hát hogyne....de talán sikerül továbblépnem a segítségeddel.
-Segítek.Ugye te is támogatsz engem?Bármikor szólhatok neked,ha félek ugye?
-Ez természetes,akár éjjel is.Figyelj ez a világ kegyetlen,de együtt könnyebben le lehet győzni a rossz dolgokat.Nekünk is menni fog!Én bízom benne,hogy egyszer a barátnőm leszel!
-Én is.Szeretlek Nando!-csúszott ki a számon véletlenül a mondat.
-Szeretlek Amy!Nem hagylak még egyszer úgy cserben,mint a múltkor!
Nando a karjai közé zárt,percekig voltunk így.Ekkor már nyugodt voltam.Mert ott volt velem és tudtam,hogy idővel másképp lesz minden.A remény ismét elöntötte a szívemet.Újra úgy gondoltam,hogy van értelme harcolni és legyőzni a múltat.Fernmando esélyt adott egy új életre.Ő volt az én reményem,a jövőm....

5.rész

Mikor másnap felébredtem valami furcsa érzés kerített hatalmába.Ez pedig egyre csak felerősödött amikor lementem a konyhába és megláttam Nandot.Magam sem tudtam mi ez,így hát igyekeztem nem törődni ezzel.
-Jó reggelt!-köszöntöttem Fernandót és Norát.
-Szia!-fordult felém Nando.-Na,hogy aludtál?
-Meglepően jól.Ezúttal nem álmodtam rosszat.
-Ez nagyszerű!Tessék csináltam neked is reggelit!-tölt elém egy tálat,amin tojás volt.
-Oh köszönöm.
Mindhárman leültünk és jó hangulatban reggeliztünk meg.Ha egy kívülálló látta volna ezt az egészet azt hihette,hogy mi együtt egy boldog család vagyunk,de ez sajnos nem volt így.Ez onnan jutott eszembe,hogy az előtte lévő nap akadt olyan ember,aki ezt gondolta rólunk.
-Min gondolkozol?-kérdezte Fernando fürkésző tekintettel.
-Semmin.-válaszoltam a vállamat vonogatva.
-Hazudsz!-húzta féloldalas mosolyra a száját Fernando,ami borzasztóan jól állt neki.

-Csak eszembe jutott,hogy a kórházban azt hitték,hogy a feleséged vagyok..Norára pedig a kislányomként tekintettek.
-És mi van akkor?Gondoljanak amit csak akarnak!
-Igaz...Ez szimplán különös nekem és kicsit megtiszteltető,hogy a párodként néznek rám.Abban a hitben vannak,hogy mi boldogan élünk együtt meg stb..persze tudom,hogy csak az ő fejükben van ez így.-magyaráztam zavartan.
-Az én életem sem felhőtlen és mellettem a tiéd sem lenne az.Focista vagyok a hónap 30 napjából legalább 1 hetet nem töltök itthon,folyton utazok,edzek,sajtótájékoztatókon veszek részt..vagyis nem olyan jó.Egy lépést sem tudok megtenni fotósok nélkül.Mikor kicsi voltam nem gondoltam,hogy ez a focizás velejárója.Örülj neki,hogy nem járunk neked jobb..hidd el.Nem tudnám megadni neked amire vágysz,kevés időm lenne réd..te jobbat érdemelsz!
-Nando én nem azt mondtam,hogy járjunk,hanem,hogy ők mit hisznek!
Tudom.Csak megemlítetted ezt a "megtisztelő velem járni"dolgot.Szerintem,pedig nem az,nekem lenne felemelő,ha a barátnőmként mutathatnálak be téged.-mondta,de mindketten éreztük,hogy nem sok értelme van ennek a beszélgetésnek.
kettőnkről társalogtunk,pedig nem is létezett ilyen.Éppen ezért kicsit zavarba jöttem.Szerencsére ezt Nando is észrevette,szóval igyekezte elterelni a témát.
-Ma délután tudnál vigyázni Norára?Lesz még egy utolsó edzésem és egy interjú a nyári szünetem előtt.
-Jajj hát persze.Úgy szeretek vele lenni .Nagyon édes,remélem egy napon nekem is ilyen aranyos gyerekem lehet.Mindig is vágytam egy kisgyerekre!
-Lesz neked is ne félj!
-Nem hiszem...Kivel alapíthatnék én családot?Szerintem örökre elvesztettem a bizalmam a férfiak terén.
-Én is pasi vagyok,mégis bízol bennem?!
-De te csak a barátom vagy!-vágtam rá gyorsan,mire Fernando furcsa fintort vágott és elfordult tőlem.
-Ja csak a barátod!-ismételte meg halkan.
Mintha nem tetszett volna neki,hogy így neveztem .Amit valóban nem értettem,hiszen nem volt köztünk több barátságnál.Bár azelőtt elég furcsa párbeszédet ejtettünk meg.....
-Figyelj!Egyszer találsz egy olyan srácot,aki nagyon szerelmes lesz beléd.Száz százalékig biztos vagyok benne,hogy az a valaki nem fog bántani..Meg fog becsülni és tudni fogja milyen mázlista!
-Köszi.-pirultam el.-De ez még nem most lesz.
-Az nem baj,a lényeg,hogy soha nem maradsz egyedül!
-A Liverpool híres jelmondata!
Igen.Jó sok ideig játszottam ott és maximálisan egyet értek ezzel a filozófiával.
-Én is....Te sem maradsz egyedül Nando!
-Én nem vagyok magányos!Itt van nekem Nora,te és David!
-Tudom.Viszont én most a szerelemre céloztam...
-Aha!Hát..nem így lesz,de mindegy is...
-Miért ne történhetne így?Ha nekem lesz valaha férjem,neked is lehet feleséged!
-Lehetne,de nem akarok.Többé már nem.Elég volt egyszer.-szólta el magát,mire meglepetten néztem rá.
Vártam,hogy folytassa,de ehelyett befutott a szobába Norához,adott neki egy puszit aztán kilépett az ajtón.
-Várj már!-szaladtam utána.-Azt mondtad délután mész el!
-De van még egy kis dolgom...
-Jó,oké micsoda??lehet,hogy tudnék segíteni!
-Nem,nem tudsz és nem is szeretném.Inkább menj be és vigyázz Norára,kérlek!-válaszolta ingerülten és már le is lépett.
Értetlenül álltam az események előtt.Túl hirtelen rohant el,túl gyorsan.Világossá téve ezzel számomra,hogy van valami amiről nem akar beszélni.
-Hát Nora apukád szépen itt hagyott minket!-mentem vissza a kislányhoz.
-Igen,de visszajön este,focizni ment.
Mosolyogva bólintottam aztán leültem a kicsi lány mellé játszani.Az egész napot különféle játékok társaságában töltöttük és nagyon sokat nevettünk.
-Úgy örülök,hogy visszajöttél anya!-szólalt meg Nora mikor puzzlet raktunk.
Döbbenten pillantottam a 4 éves gyerekre és nem is igazán fogtam fel a szavait.
-Apa azt mondta elmentél és nem jössz vissza többet!Nagyon boldog vagyok,hogy nem volt igaza apának.Szeretlek anya!Hiányoztál!-ölelt át a pici kezeivel.
Anya én?Én Nora anyja?Ez nem volt igaz,nagyon nagyon nem...De mégis,hogyan magyaráztam volna el egy ilyen kicsi gyereknek,hogy nem én vagyok az anyja?Sehogy...összetörni a kis lelkét,ehhez nem volt szívem.Szóval nagy nehézségek árán kimondtam,hogy szeretem.Valóban szerettem,de az anyai szeretet mégis más....Az ezután következő pár óra kissé hosszabbnak tűnt,mint amennyi valójában volt Kilenc óra körül Nando hazaért,megtámadta a hűtőt,majd lezuhanyzott,addig én elaltattam Norát,hogy nyugodtan tudjunk társalogni.
-Nando beszélhetnénk?-léptem be a szobájába.
-Persze.Mi a helyzet?
-Tudod Nora ma elég különös dolgot mondott.
-Micsodát??
-Csupán annyit,hogy szeretlek anya és,hogy örül,hogy újra itt vagyok,ezért neked nem lett igazad,mivel visszatértem.ÉN Nora anyja?Ezt Nora mondta,de mindketten tudjuk,hogy nem feküdtünk le és nem lett gyerekünk.Tehát mi történt Nora anyukájával?-szegeztem neki a kérdést.
Fernando a kezei közé temette az arcát és valami olyasmit motyogott,hogy nem hiszi el,ez is csak vele történhet meg.
-nekem elmondhatod,te is tudod?
-Tudom.Bízom benned tényleg,de még senkinek nem mondtam el a családomon kívül.Nem akarom,hogy megtudja a média..
-Tőlem nem fogja,nem mondanám el,ahogy te sem az én dolgaimat.
-Jó,igazad van elmondom.-vett egy mély levegőt,aztán belekezdett a mondandójába.

4.rész

-21 éves voltam mikor megismertem Tomot egy szórakozóhelyen.Az esetem volt nagyon is,és mérhetetlenül kedves volt velem,túlságosan is..Randiztunk párszor és minden jól alakult.Egy álomvilágban éltem,azt hittem,hogy ő az igazi,a Nagy Ő.Így hát egy év együtt járás után összeköltöztünk és itt kezdődtek a gondok.Az első pár héten minden oké volt,aztán egyszer csak Tom nagyon megváltozott.Egy pénteki nap volt,kicsit később értem haza a munkából,mint máskor és ebből lett a baj.Tom először csak ordítva kért számon és én is ugyanilyen hangnemben válaszoltam neki.Erre bedühödött és..és..meg...meg...
-Megvert..-fejezte be elborzadva a mondatomat Nando,mivel egyedül nem nagyon boldogultam vele.
-Ez volt az első alkalom,ami után rögvest el akartam hagyni,de nem engedett elmenni.Akármilyen hihetetlenül is hangzik,de megkötözött.Mozdulni sem tudtam.Mikor ordítottam vele a szabadságomat követelve,akkor benyugtatózott és ilyenkor azt csinálhatott velem,amit csak akart,ha érted mire gondolok...
-Értem.-bólintott Nando döbbenten.
-De ezekből a dolgokból nem emlékszem semmire,csak annyi maradt meg bennem,hogy az ágyban nem volt durva sosem.A legelső ilyen eset után reméltem,hogy megváltozik,de nem így lett.A hálószobán kívül ugyanolyan erőszakos maradt,sőt rosszabb lett.Felmondatott velem a munkahelyemen,mikor ezt megtettem elhurcolt minden cuccommal együtt a fővárosból egy kis településnek az erdőjébe,ahol egy kicsi két emeletes házban laktunk.Csak az engedélyével telefonálhattam és mindig egy előre betanult szöveget kellett mondanom,tehát semmiképpen se tudtam volna elmondani Davidnak a dolgokat.
-Ez borzalmas!Én nem tudom felfogni,hogy lehet ilyet tenni egy nővel!Soha nem ütnék meg egy nőt sem,SOHA!
-Örülök,hogy te így gondolod Tommal ellentétben,aki ha elsóztam a levest már ájulásig vert.Amikor észhez tértem kegyetlenül fájt mindenem,a levegővétel is borzasztó volt ennek ellenére muszáj volt felállnom és úgy tennem mintha mi sem történt volna,mert ha nem ezt csináltam Tom rátett még egy lapáttal a fájdalmaimra és újra megütött.Eleinte folyton dacoltam vele,de idővel rájöttem,hogy ezzel magamnak teszek rosszat.Szó nélkül tűrtem mindent.Egy év elteltével a reményem elveszett,már nem bíztam benne,hogy valaha is kiszabadulok Tomtól.Aztán egyik délután Tom bement a városba és kivételesen nem vitt magával.Hanem otthon hagyott egyedül,természetesen minden ajtót bezárt,ahogy engem is.Csakhogy az a szoba amibe voltam ablakos volt.Gondoltam próba szerencse,kimásztam az ablakon,És futni kezdtem magam sem tudtam,hogy merre,de ez nem is számított akkor.A lényeg az volt,hogy minél hamarabb tűnjek el onnan.De nem sikerült,szó szerint belerohantam Tomba.Amit ezután kaptam,azt soha nem felejtem el,ilyen mértékű bántalmazásban sem előtte,sem pedig utána nem volt részem.
Egyre nehezebben tudtam beszélni.A sírás a torkomat fojtogatta.Ahogy visszaemlékeztem az eseményekre,olyan volt mintha újra élném.Annyira frissek voltak bennem az emlékek,hogy szinte hallottam az üvöltésemet Tom ütései után.A szemem előtt lebegett az a kép,ahogy zokogva,véresen és teljesen megalázva a padlón fekszek a padlón,Tom pedig csak nevetett.És ez fájt a legjobban.Mármint a tudat,hogy ezt ő tette velem.Az az ember,akit én egykor szerettem.
-És hogyan szöktél meg?-kérdezte Fernando,miközben a kezembe nyomott egy zsepit.
-Három napra elutazott.Viszont ezúttal nem hagyott egyedül.Megbízott egy embert,hogy tartson szemmel.Fiatal kis csávó volt pár nappal azelőtt került be Tomék társaságába,akik egyébként keményen ittak és a kábítószereket sem vetették meg.Na de mindegy is nem ez a lényeg.Szóval visszatérve erre a srácra,Steavenre,aki csak úgy lehetett ennek az alvilági bandának a tagja,ha bizonyít.Ezért kapta meg ő a azt a feladatot,hogy engem őrizzen.De könnyen ki tudtam játszani.Altatót kevertem az italába,ami rendesen kiütötte.Összepakoltam minden holmimat és Steaven autójával bementem a városba.Miután megvettem a repülőjegyet,felültem a gépre és eljöttem Londonba...Hát ennyi az én kis történetem,így kerültem ide.-fejeztem be a sztorit.
Fernando teljesen ledöbbent.Szabályosan sokkolták a velem történtek.
-Huhh...Amy,ha tudnád mennyire nagyra tartalak amiatt,hogy mindezt kibírtad és nem adtad fel...mertél kockáztatni és ezzel megmenekültél!Te sokkal jobbat érdemelsz Tomnál.Én nagyon sajnálom,hogy pont neked kellett találkoznod ezzel a hülye gyerekkel!
-Nem kell sajnálnod!Jól vagyok most már...
-Na látod az nem igaz,hogy jól vagy.De hogy is lehetnél?És én is utálom,ha sajnálnak,de akkor is ezt érzem.
-De nagyon nem szeretném,hogy emiatt másképp nézz rám.Tudod olyan szánalmasan.
-Nem fogok,mert azzal nem oldok meg semmit.Most arra kell törekednem,hogy biztonságban érezd magad.
-Kedves vagy,hogy igyekezel,de ez nem fog menni.Még mindig nagyon félek Tomtól reszketek,hogy rám talál.
-Amy akkor el kell menned a rendőrségre,muszáj!Tom megvert nem egyszer és nagyon durván bánt veled.Fel kéne jelentened!
-Ha megteszem és rács mögé kerül akkor a haverjai fogják ugyanezt csinálni velem.Hát nem érted?Ez egy ördögi kör amiből nem lehet kijutni,csak úgy,ha meghalok.
-Az viszont nagyon nem jó megoldás!Figyelj én megvédelek,ha szükséged lesz rá.Veled leszek éjjel nappal,ha szeretnéd.Segíteni fogok neked!Nem hagyom ez a Tom még egyszer akár egy ujjal is hozzád érjen.
Nando nagyon elszánt volt és komolyan beszélt.Nagyon jól estek a szavai és úgy éreztem,hogy fontos vagyok neki.Ennek pedig hihetetlenül örültem.Találtam még egy embert Davidon kívül aki szeret engem,még ha csak egy kicsit is,de szeret.Hatalmas boldogságot éreztem 2 év után akkor először.
-Tényleg megtennéd ezt értem?
-Igen és meg is teszem.
-Köszönöm!-öleltem át szorosan Nandot.
Legalább 5 percig voltunk így.Ez volt addigi életem legszebb 5 perce.Ahogy Fernando mellkasára hajtottam a fejem éreztem a szívverését,ő a hátamat simogatta és néha nyomott egy kis puszit a fejemre.Egy másodpercre sem bántam meg,hogy őszinte voltam vele.A lelkem végre kicsit megnyugodott és már nem minden pillanatban éreztem a félelmet...Ez pedig nagy dolog volt,amit ugyebár a Kölyöknek köszönhettem...

3.rész

                                                 Evanescence.Everybody's fool
Próbáltam én bocsánatot kérni Fernandotól,de mindhiába,nem hallgatott meg.Nem volt kíváncsi rám..Ez a helyzet teljesen kiidegelt engem és szerintem őt is.De ez még csak a kisebb gond volt.Mivel Fernando nem szólt hozzám eléggé magamba fordultam és így még több időm volt Tomra gondolni.Féltem,rettentően féltem.Úgy éreztem,hogy csak napok kérdése és rám talál.Szükségem lett volna valakire akivel tudok beszélni,de Davidnak semmiképpen sem akartam elmondani,Fernandonak meg utólag hiába akartam úgysem érdekelte volna.Egyedül maradtam ismét.Pedig reméltem,hogy Londonban jobb lesz és sikerül új életet kezdenem,nem így lett.Minden ugyanolyan reménytelen volt,mint Brazíliában.

-Norával elmegyünk a parkba!-szakított ki a gondolataimból Fernando szava.

-Te hozzám szóltál??-lepődtem meg.-már nem haragszol??Kérlek hidd el,hogy sajnálom...-kezdtem el magyarázkodni,de félbeszakított.

-De haragszom....

-Oh...-sóhajtottam szomorúan.-Akkor miért jelentetted be,hogy elmentek?

-Csak azért,hogy ne várj minket vacsorára.Nem kell kaját csinálnod,majd beülünk egy étterembe.

-Értem..Jó szórakozást!-mosolyodtam el csalódottan.

-Kösz!-bólintott Nando,aztán Norával együtt távozott az ajtón.

A házban síri csend lett.A félelmem felerősödött,de igyekeztem nem törődni ezzel.A gondolataimban elterelése érdekében bementem a fürdőbe és csináltam magam egy jó meleg habfürdőt.Csak úgy lazítás képpen,végre nyugodtan akartam pihenni,anélkül,hogy a múlton agyalnék.De a kádban fekve végig néztem magamon,a sebeimet ezúttal nem takarta el a ruha .Tisztán láttam az összeset és az emlékeimben is frissen éltek a képek arról,hogy hogyan szereztem őket.A könnyek újra elborították az arcomat,teljesen kétségbeestem és közben mindenféle szörnyűségek kavarogtak a fejemben.Dühösen másztam ki a kádból,majd felkaptam a köntösömet.Már épp ki akartam rontani a helyiségből mikor megpillantottam magam a tükörben,ahonnan egy teljes csődtömeg nézett vissza rám.A testem tele volt hegekkel és zúzódásokkal,bár a legtöbbjük már elmúlt.Azonban a ezek hiába tűntek el a lelki sérelmem,az megmaradt és az örökre ott is marad.Azt nem gyógyítja be a kenőcs  vagy a fásliba csavarás,azon senki nem tud segíteni.Igaz,hogy is tudna,ha egyszer sem beszéltem róla senkinek?A tükörben lévő szánalmas alakot kémleltem,borzasztóan festettem.

-Miért?Miért pont én?Mi rosszat tettem?-kérdeztem meg magamtól legalább ezerszer,de sosem tudtam rá a választ.

Ahogy arra sem,hogy van-e értelme élni azok után,vagy hogy tudok-e valaha bízni az emberekben és,hogy leszek-e még szerelmes és boldog...Minden homályos volt a jövőre nézve,többé már semmi nem volt biztos,és az sem,hogy akarom-e a jövőt.Ez a gondolat megrémisztett,de sajnos így volt,elgondolkoztam azon,hogy esetleg jobb lenne ha..meghalnék.Gyorsan ki akartam verni ezt az egészet a fejemből és arra akartam összpontosítani,amiért érdemes élni.Csakhogy egy ilyen dolgot sem találtam.Erre még inkább elszomorodtam és zokogni kezdtem.Aztán magam sem tudom,hogy miért,de olyan ideges és zaklatott lettem,hogy valahogy le kellet vezetnem a feszültséget,amit úgy tettem meg,hogy teljes erőmből beleütöttem a tükörbe,ami természetesen azonnal szilánkosra törött.Az üvegdarabok hatalmas csörömpöléssel hullottak a földre a kezemből pedig hihetetlen mennyiségű vér kezdett folyni.Ennek a tettnek semmi értelme nem volt,ezt én is tudtam,de lehetetlennek bizonyult uralkodni az indulataimon,mert annyira gyűlöltem magamat,higy már a saját tükörképemtől is rosszul voltam.

-Basszus!-ordítottam.Fájt,nagyon nagyon fájt.Sírva rogytam le a padlóra,ezután végképp fogalmam sem volt arról,hogy mihez kezdek

-Amy mi volt ez?Mi történt?-kiáltotta be hozzám Nando,annyira meglepődtem a hangjától,hogy nem tudtam szóhoz jutni.Nem értettem hogy kerül oda.

-Miért vagy itthon?

-Mert eleredt az eső.De most nem ez a lényeg!Ugye jól vagy,tudod elég furcsa zajokat hallottam?!

-Jól vagyok!-válaszoltam,de nem igazán lehetett érteni a remegő hangom miatt.Belefáradtam már a hazudozásba.

Fernando nem válaszolt,hirtelen azt hittem,hogy bevette amit mondtam,de egyszer csak kinyílott az ajtó és Nando lépett be rajta.A látvány sokkolta,egy árva szót sem tudott kinyögni.

-Menj innen Nando!

-Mi a....Amy..Miért csináltad ezt?Uram Isten!-motyogta döbbenten,de aztán megemberelte magát és határozott stílusra váltott.-Eszem ágában sincs elmenni!

A focista leguggolt mellém a kezemet egy törölközőbe tekerte,majd felkapott az ölébe és bevitt a szobámba,leültetett az ágyra aztán a nagy barna szemével kérdőn bámult rám.

-Be kell mennünk a kórházba!A sebed..elég nagy és nagyon vérzik.Muszáj.De mielőtt bemegyünk tudnom kell,hogy direkt csináltad-e?

-Nem tudom..én csak tehetetlen voltam indulatos és..-mondtam,de nem nagyon sikerült megmagyaráznom a bennem kavargó érzéseket.Szerencsére ezt Nando is észrevette,így hát a szavamba vágott.

-Oké,kapj föl egy ruhát és indulunk!.simogatott meg,hogy legalább egy kicsit megnyugodjak.

Úgy tettem,ahogy Nando kérte 3 perc alatt felöltöztem,és már indultunk is a kórházba,mindhárman.Az orvosi rendelőkben mindig ideges lettem,rettegtem,hogy észreveszik a többi sebet is.

-Hé látom nem a kedvenced ez a hely!Bekísérjünk az orvosiba?

-Igen.-feleltem halkan,pont akkor mikor az orvos szólított engem.

leültem egy nagy fehér ágyra az orvos a kezemet tanulmányozta,pár perc sem telt bele és már meg is állapította,hogy össze kell varrni.

-Addig a kislányt legyen szíves kivinni Torres!

-Rendben..öhm Amy nem baj?

-Nem dehogyis,menjetek csak!

-És Mrs.Torres hogyan szerezte ezt a kis sérülést?-fordult felém,én viszont úgy rácsodálkoztam a megszólításra,hogy meg se tudtam mukkanni.Azt hitte,hogy én és Nando házasok vagyunk.

-Amy elég ügyetlen és egyszerűen megbotlott a nappaliban és valahogy az üveg asztalkötelébe esett.-hazudta Nando ezzel pedig duplán kimentett a helyzetből.Már akkor túl sokkal tartoztam neki.

A nővér bólintott aztán mikor Nando és Nora kiment összevarrta a tenyeremen tátongó heget.majd gondosan bekötötték és hazaengedtek.Hazafele úton Fernando nem szólt semmit,sőt még otthon sem.Furcsáltam,hogy elmaradt a faggatózás,úgyhogy rákérdeztem miért veszi a dolgot ilyen egyszerűen.

-nem is érdekel,hogy mi,miért és hogyan?

-De nagyon is,nem úszod meg a beszélgetést.Csak előbb lefektetem Norát,és eltakarított a fürdőben.

-Jajj ne!Azt inkább én!

-Én mindent elintézek,eltakarítok,hívok egy üvegest is holnapra,te addig pihenj.!

-De....

Nincs de,menj csak!

Fernandora hallgatva felmentem a szobámba pihenni.Jót tett egy kicsit egyedül lenni és helyre tenni magamban a dolgokat.Tudtam,hogy Nando kérdéseket fog feltenni és abban is biztos voltam,hogy el kell neki mondanom mindent erre,pedig fel kellet készülnöm lelkiekben.Fél óra elteltével Fernando besétált hozzám,és leült az ágyam szélére.

-Sajnálom,hogy olyan szemétségeket vágtam a fejedhez.Nem kellett volna beleütnöm az orromat egy olyan dologba,amiről nem tudok semmit.

-Bizony nem,de mindegy.Felejtsük el!én is megbántam,hogy azt mondtam amit,nem gondoltam komolyan!Csak mérges voltam rád!

-Tudom,és a mai miatt se haragudj!

-Én nem haragszom,csupán nem értem!Egy ilyen gyönyörű lány miért akar véget vetni az életének?

-Van rá okom hidd el..ha nem jössz be akkor talán minden más lenne..lehet jobb lett volna!

-Nem,nem!Ezt verd ki a fejedből!Figyelj,ha elmondod,hogy mi volt a kiváltója ennek az egésznek,megkönnyebbülsz.Remélem ezúttal elfogadod a segítségemet!

-Elfogadom,de ígérd meg,hogy nem említed meg Davidnak és senki másnak se!

-Megígérem!

-Köszönöm!

Rossz érzés volt visszaemlékezni mindenre.Nem nagyon tudtam először megszólalni,egészen addig senkinek sem meséltem a dologról.Ideges voltam mert nem akartam,hogy Fernando sajnáljon,de sejtettem,hogy ezt fogja tenni.Bármennyire is utáltam a szánakozó tekinteteket,muszáj volt elmondanom Nandonak a dolgokat.Ennyivel tartoztam neki a fáradozásáért,szóval mély levegőt vettem és belekezdtem a történetem legelejébe.