2.rész(Never go back never look back)

Két hét telt el ilyen mélabúsan és nyugtalanul.Ugyanis David örökké kérdezősködött ezzel pedig mindig felzaklatott.Ilyenkor Nando megnyugtatott,szerettem vele és Norával lenni.A kicsi lány mindig ki tudott szakítani a romba dőlt életemből,ő volt az egyetlen személy,aki mosolyt tudott csalni az arcomra.Minden reggel az volt az első dolgom,hogy leüljek vele játszani,utána pedig rendszerint én vittem el az oviba.Ez a nap is ilyen volt.Miután hazaértem az oviból leültem a fenti nappaliba és elkezdtem dolgozni a legújabb versemen,az idő épp ideális volt hozzá mivel a lakásban teljes csend uralkodott.Azt hittem,hogy a fiúk nincsenek otthon,de aztán meghallottam ahogy az erkélyen beszélgetnek,így hát kimentem hozzájuk.David a nagy nyugágyon ült sapkában,Fernando pedig a földön ő is szintén sapkát viselt hatalmas fejhallgatóval,de a zene nem szólt.Valamiről nagyon dumáltak,de mikor kiértem rögtön befogták a szájukat,látszott rajtuk,hogy ezúttal ők titkolnak valamit.

-Norával minden rendben volt?-érdeklődött Fernando.
-Igen,persze.-ültem le mellé.
A közelében sosem voltam ideges,a mély barna szemei mindig nyugodságot árasztottak.Ha kiborultam,ő csak megölelt,a vállán bátran sírhattam,ő nem kérdezett okokat miérteket,nem akart válaszokat ellentétben a bátyámmal,aki folyton faggatott.Fernando azonban másként viselkedett a szótlanságával kifejezte a megértését és nekem erre volt szükségem.
-Akkor jó...David öhm szerintem mondd el Amynek!
-Miről van szó?
-Tudod húgi vége a szezonnak és szabadságot kaptunk.Már fél éve nem láttam Ninát,a barátnőmet és nagyon hiányzik..Úgyhogy úgy döntöttem elmegyek hozzá a nyáron.És szeretném,ha velem tartanál.Haza ugornánk pár hónapra...
-David megmondtam,hogy nem megyek oda vissza!Értsd meg!
-Ugyan már,ne hülyülj gyere!
-Nem!Soha!-ordítottam el magam.
-Már pedig én nem foglak itt hagyni egyedül ilyen állapotban!Szóval pakold össze a cuccaidat,este indul a gépünk!
-Ki vagy te az anyám,hogy itt parancsolgatsz nekem?
-Anyut ne vedd a szádra mégegyszer!Fogd be és indíts befele pakolni!
-Én itt maradok!A büdös életben nem teszem be a lábam abba az országba!SEmmi pénzért az egy hülye hely..nem megyek vissza!
-Brazília a hazád,ne beszélj így róla!Vagy esetleg megmagyarázhatnád,hogy miért vélekedsz így a saját országodról???-vetette fel..már megint.
-Úgysem értenéd!
-Akkor talán magyarázd el!
-Olyan idióta vagy,hogy egyszerűen nem fognád fel!
-Már pedig amíg nem mondod el addig nem engedem meg,hogy itt maradj!
-Te most zsarolni próbálsz engem?!Amúgy meg nincs szükségem az engedélyedre,azt csinálok,amit akarok,már nem vagyok 5 éves!
-Ez jusson eszedbe akkor is,mikor éjjel felsikítasz álmodban!
-Elég szemét húzás volt ez tőled David!
A beszélgetés eléggé elmérgesedett köztünk,sőt inkább vitává alakult.Ezt Nando is észrevette így hát közénk állt és megpróbálta elsimítani a nézeteltérésünket.
-Elég legyen!Figyelj David biztos áll valami a háttérben,amiért Amy nem akar Brazíliába menni!Úgyhogy az lenne a legjobb,ha békén hagynád!
-Persze,mindig őt véded!
-Igen,mert azzal,hogy ordítasz vele nem oldasz meg semmit!Amynek támogatás kell,te nem adsz meg neki!
-Ne próbál kioktatni Fer,ő az én húgom!
-Az lehet,de ilyen viselkedéssel nem tudsz rajta segíteni!
-Akkor mond mégis mit kéne tennem?
-Engedd meg Amynek,hogy itt maradjon.Nem lesz egyedül,én itt leszek vele.Vigyázok rá megígérem!Szerintem ez a jó megoldás,Amy te mit gondolsz?-pillantott rám mosolyogva.
-Tetszik az ötlet....-bólintottam egy halvány kis vigyorral az arcomon.
-Hát oké....Akkor legyen ahogy akarod.Bár örültem volna,ha velem jössz,de mindegy...-mondta szomorúan David aztán bement a szobájába.
-Köszönöm!-öleltem meg Fernandot.
-Szívesen.
-Mindig tudod,hogy mi a jó nekem.Nem tudom miért van ez...Csak arra tudok gondolni,hogy talán veled is történt valami ezért értesz meg engem ennyire..Igaz??-kíváncsiskodtam.
-Igen,de hozzád hasonlóan én sem szeretnék beszélni róla.
-Nem is kérném,ahogy te sem.-válaszoltam,mire Fernando nevetve nézett rám,majd közelebb tette a kezét az enyémhez és végül megfogta.
Így ültünk kézen fogva némán.De ide nem is kellettek szavak,elég volt azt éreznem,hogy nem vagyok egyedül.
-Apa!Apa!Éhes vagyok!-szaladt ki hozzánk Nora,ekkor Fernando sajnálatos módon rögtön elengedte a kezemet.
-Jól van kicsim,mindjárt összedobok neked valamit!
-Ugyan Nando hagyd csak,inkább én megcsinálom!
-Köszi.úgyse vagyok valami nagy főző bajnok!
-Gondoltam!Na Nora mit szeretnél enni?Mit szólnál a palacsintához?
-Jó..az nagyon finom.
-Akkor gyere megcsinálom!
Amíg én a konyhában sürögtem-forogtam addig Nando lefoglalta Norát és játszott vele,David pedig bőröndökkel a kezében rohangált a lakásban.Mikor elkészültem Nore és Fernando jóízűen falatozott,én viszont még mosogattam.
-Isteni finom lett!Te nem eszel?
-De csak ezt még elmosom.
-Skacok bocs,hogy megzavarlak titeket,de indulok.-szólt be David.
-Kár..Kérsz egy kis palacsintát?
-Kösz nem,időre megyek tudod.
-Tudom.-kísértem ki Davidot a teraszra.
-Szeretlek húgi!Ne haragudj rám!
-Ugyan,hogy tudnék rád egy percnél is tovább haragudni?!
-igaz ez lehetetlen.Mert teljesen elragadó vagyok meg persze vicces és mindenekelőtt helyes..-sorolta nevetve.
-És egy cseppet egoista is vagy nem gondolod?-röhögtem el magam én is.
-Lehet,de a lényeg,hogy újra látom a gyönyörű mosolyodat.Vigyázz magadra és hívj,ha bármi baj vsn,meg akkor is,ha nincs!
-Oké!Te pedig érezd jól magad!
-Az meglesz!-kacsintott rám,miközben huncut vigyorra húzta a száját.
-Annyira azért ne,hogy a világ másik oldalán egy mini David Luiz várjon vissza!
-Hahaha!Na látod ezt az Amyt szeretem én.-adott két puszit az arcomra.-Szólnál Nandonak,szeretnék vele négyszemközt beszélni!
-Igen,persze!-mentem be Fernandoékhoz.-Nando David odakint vár!
-Mit akar?
-Nem tudom,csak menj!
-Rendben!Itt maradsz addig Norával?
-Ez kérdés volt???
Miután beszéltek pár szót Davidért megérkezett a taxi.Mindhárman mégegyszer elköszöntünk tőle,aztán visszamentünk az immáron David mentes házba.Ami fura volt.Hiányzott a bátyám.Meg hát akármennyire is bírtam Nandot akkor is még alig ismertem.Nem feltételeztem én róla semmi rosszat,egyszerűen túlzottan paranoiás voltam a velem megtörtént ügyek miatt.
-Mit mondott neked David?-érdeklődtem mikor már csak ketten voltunk az ebédlőben,Nora időközben bement tévézni.
-Csupán annyit,hogy vigyázzak rád!
-Értem....
-Nagyon aggódik érted,mindeközben furdalja a kíváncsiság,tudni akarja,hogy mi történt veled..és bevallom ezzel én is így vagyok.Tudom nehéz a múltat felidézni,de muszáj lenne.Ha elmondod megkönnyebbülsz hidd el!
-Ne kezd te is kérlek!Azt hittem te megértesz...
-Megértelek...de jobb lenne,ha tudnám,miért vagy ilyen.Segítenék neked!
-Nekem nincs szükségem segítségre!-kiabáltam aztán felrohantam a szobámba és becsaptam magam mögött az ajtót,de Nando rögtön utánnam sietett.
-Dehogynem!nekem elmondhatod bármi is az,én szívesen meghallgatlak!
-Törődj a magad dolgával!Inkább foglalkozz a gyereked anyjával,akit egyáltalán nem érdekeltek!Még csak meg sem látogat titeket!
Amikor ezt kimondtam Fernando arcáról végleg eltűnt a nyugodtság.A szemében idegesség csillogott.Hirtelen meglehetősen furán kezdett viselkedni.
-Ez övön aluli volt Amy!Akármi is történt veled megérdemelted!-vágott vissza és ezúttal ő csapta be azb ajtót.
Sírva rogytam le az ágyamra.Rájöttem,hogy talán túl messzire mentem,valószínűleg nem kellet volna azt mondanom.Hiszen ő tényleg csak jót akart,de amilyen ügyes vagyok azt az egyetlen embert is sikerült eltaszítani magamtól akivel igazán szerettem lenni.A legszörnyűbb pedig az volt,hogy igaza volt Fernandonak mindenben,de főleg az utolsó mondatában.Megérdemeltem...de abban is biztos voltam,hogy Nando sem ok nélkül kapta a sorstól azt,amit megemlített nekem.Egyszóval minden megváltozott,attól a perctől fogva mikor megbántottam többé nem szólt hozzám.Utált,ahogy egy kicsit én is őt....Bár én a szívem legeslegmélyén bíztam a bocsánatában....
Evanescence:Forgive me

Never go back,never look back

1.rész
                                                    ,,Save yourself!Don't look back!Tearing us apart 
                                                     until it's all gone.The only world I have ever know
                                                      Sleeps beneath the waves.But I remember......"
                                                                                                            /Evanescence:Never go back/ 

Az éjszaka leple alatt szálltam fel egy Londonba induló gépre.Tudtam,hogy meggondolatlan döntés volt az,hogy Angliába menjek.de nem volt más lehetőségem.Menekülnöm kellet Brazíliából a múltam elől,ez volt az egyetlen megoldás,hogy újra biztonságban érezzem magam.De mikor a gép elindult én még mindig reszkettem,mint a nyárfalevél.Reméltem,hogy ez majd enyhülni fog mikor a bátyámnál,Davidnál leszek.Csak ő maradt nekem miután az anyukám meghalt,apám pedig már meg sem érte a születésemet,így hát csak hozzá mehettem.De a köztünk lévő szoros kapcsolat ellenére sem említettem meg neki a szenvedéseimet Brazíliában,ha mégis megtettem volna David hatalmas botrányt csinált volna,ezzel pedig még rosszabbá téve a helyzetemet,erre viszont semmi szükségem nem volt.Úgyhogy két évig némán tűrtem mindent.Idővel aztán rájöttem,hogy lépnem kellés és,ha bizonytalanul is,de megtettem az első lépést az új életem felé.Még ugyan félelemmel mentem végig London utcáin,a könnyeim is patakokban folytak,minden sarkon magam mögé néztem...azért a múltamat nem tudtam oly könnyen elhagyni,mint Brazíliát,de a legjobbakat reméltem a jövőt illetően.Ilyen bizakodón csengettem be Davidhoz is,aki pár perc várakozás után kijött elém a kapuba.
-Amy?!Húgi hát te mit keresel itt,nem mondtad,hogy jössz?!-lepődött meg a focista.
-Ha baj akkor elmehetek.-válaszoltam csalódottan.
-Ne hülyéskedj már húgi!Úgy örülök neked!Olyan régen láttalak!Gyere be!-irányított a bejárati ajtóhoz miközben a bőröndjeimet cipelte.
A házba beérve elcsodálkoztam,minden nagyon nagy és szép volt.Bementem a nappaliba,helyet foglaltam a kényelmes kanapén,majd tátott szájjal néztem körül.
-Wow David rohadt jól néz ki ez a ház!
-Kösz,a klubom fizeti!-kacsintott rám nevetve,aztán a mosoly lehervadt az arcáról.-Te jó ég Amy!Mi a fene történt veled?Toszta sovány vagy,az arcod teljesen beesett!És jól látom,hogy sírtál?-lépett közelebb hozzám a bátyám,mire ösztönöse elfordítottam a fejem a hosszú fekete hajammal pedig eltakartam az arcomat.
-David jól vagyok!Ne aggódj!-mondtam el a jól betanult szöveget.
-Még a vak is látja rajtad,hogy hazudsz,azt pedig utálom....Szóval?Csak van valami oka annak,hogy így nézel ki és ennek biztos összefüggése van azzal,hogy itt vagy!
-Bátyó kérlek hagyj békén!Minden rendben van most már.Csupán annyit kérek,hogy had maradjak..nem akarok visszamenni Brazíliába!Segíts nekem könyörgöm!-öleltem meg sírva.
-Jó jó semmi baj maradhatsz!De Tom mit fog szólni ehhez?-kérdezte én pedig még jobban elkezdtem sírni.-Nyugodj meg!Ööö csinálok neked teát meg valami kaját,te addig pakold ki a cuccaidat.Menj fel az emeletre a jobb oldalon lévő második szoba üres az lesz a tiéd,oké?
-Igen,köszi!-töröltem le a könnyeimet,aztán felmentem a lépcsőn.
A szoba kicsi volt ugyan,de jól nézett ki.Egy nagy franciaágy volt benne,pár szekrény és persze TV meg erkély.Kifejezetten otthonosnak találtam a kis helységet,úgyhogy örömmel rendezgettem el benne a dolgaimat.Ezután magamra kaptam egy fehér rövid ujjú pólót és a melegítőmet végül lementem a konyhába,ahol furcsa látvány fogadott.Egy barna hajú srác,aki megjegyzem borzasztóan ismerős volt nekem egy 3-4 év körüli kislánynak adott enni.Értetlenül néztem az eseményeket,egy kis idő múlva a pasi észrevett és megszólalt.
-Oh szia!Fernando Torres vagyok,te pedig bizonyára Dávid barátnője!
A név hallatára rájöttem,hogy miért volt olyan baromi ismerős nekem,és eszembe jutott néhány gólja,amit a Liverpoolban lőtt.De azt azonban még mindig nem értettem,hogy mit keres Davidnál.
-Nem vagyok David barátnője!-tiltakoztam.-A húga vagyok,Amy Luiz!
-Hello!Sokat hallottam már rólad!-mosolygott rám kedvesen,viszont én még mindig teljesen össze voltam zavarodva.-A nézésedből ítélve valószínüleg David nem mondta,hogy ezt a lakást közösen kaptuk a klubtól.
-Valóban nem említette ezt az aprócska tényt.Akkor ti most együtt laktok?-értetlenkedtem. tovább.
-Igen,de nem úgy...-nevetett fel kínosan.Egyszerre igazoltunk a Chelseabe és mivel egyikőnknek sincs családja,ezért nekünk egy házat adtak.amin szépen elosztoztunk,az emelet az enyém a földszint pedig Luizé.
-Értem..és a kislány?-kérdeztem rá az utolsó homályos részletre.
-Ő a lányom Nora!-nézett rá szeretet teljesen.-Köszönj szépen Amynek kicsim!
-Szia.-motyogta ijedten.-Apa bemehetek játszani?
-Persze menj csak!-simogatta meg a fejét,majd Nora befutott a szobába a játékaihoz.-Nem ilyen bátortalan amúgy,csak még új vagy neki!
-Nagyon aranyos!Imádom a gyerekeket,mindig is egy kistestvérre vágytam,de én csak Davidot kaptam,aki csupán agyilag fiatalabb nálam.-mosolyodtam el halványan a focista meg jót röhögött.
-Hallottam ám!-lépett be a konyhába durcásan a bátyám.
-Jól van,tudod,hogy azért szeretlek?!
-Tudom hát!-puszilt meg.-Szóval Nando nem lenne gond,ha Amy itt lenne egy ideig?Feláldoznád érte az egyik szobádat ugye?
-Jajj hát persze.Nem probléma...
-De,de az!Azt mondtad a felső rész a tiéd,nem akarok zavarni!David elalszom én a kanapén,vagy egy hotelben is akár...
-Ugyan már!Tényleg nem zavarsz!Azt a szobát úgyse használom.Maradhatsz akár meddig.Amúgy is lógok Davidnak,amiért elviselte Norát amikor éjjel felsírt meg stb.
-Rendben,köszönöm.bólintottam vigyort erőltetve az arcomra.
Eleinte nagyon nem tetszett,hogy két másik személy is tartózkodik Davidnál rajtunk kívül,de a végén megbékéltem a helyzettel.Mivel Fernando roppant kedvesen viselkedett velem,Nora pedig felbátorodott és örömmel jött oda hozzám megmutatni a játékait.
-Rajzolok neked valamit oké?-pislogott rám a nagy barna szemével,amit minden bizonnyal Fernandotól örökölt.
-oké.Biztos szép lesz,kíváncsi vagyok rá!
-Mindjárt megcsinálom,de ne leskelődj!szaladt oda az asztalhoz.
Irigyeltem a kicsi lányt.még ártatlan volt bűnök nélküli,sebektől és fájdalmaktól mentes kis teremtés volt.A szívét sem törték még össze,boldog volt.Én pedig bármit megadtam volna,hogy újra olyan legyek,mint ő.Egy vidám gondtalan kis kölyök.De a gyermekkor túl távolinak tűnt már akkor,felnőttem és többé nem hittem a mesékben,a szőke hercegben,sem pedig a boldog életben.Mert tapasztalatból tudtam,hogy egyik sem létezik.Csalódások ezrei után vált ez világossá számomra....
-Tessék!-nyújtotta a kezembe a rajzát Nora,ami azt hiszem engem ábrázolt egy szívecskével.
-Köszönöm,gyönyörű lett.Had adjak neked egy puszit!
-Kicsikém gyere aludni!-jött oda hozzánk Fernando.
-Nem én még Amyvel szeretnék játszani!
-Majd holnap még játszunk,megígérem!
-Oké.-nyomott egy cuppanóst az hajamra.
-Szép álmokat Nora!
Amíg Fernando elaltatta Norát,addig David a barátnőjével telefonált,én meg tévéztem.Nem sokkal később mindkét Chelsea játákos helyet foglalt mellettem és beszélgetni kezdtünk egy nagy adag popcorn társaságában.Éppen kivettem a tálból az utolsó pár szem kukoricát,amikor David elkapta a karom.
-Mi ez a kezeden?-mutatott rá egy kisebb sebre a csuklómon,ami elég csúnya volt ugyan,de már szinte begyógyult.
-Semmi...csak elestem.-húztam ki a kezem a markából.
-Nem,nem ez nem esésből van!Ki csinálta ezt veled?
-Senki nem csinált semmit.Egyszerűen megbotlottam és elvágódtam ennyi...Tudod milyen béna vagyok!
-Amy az igazat mondod ugye??-kételkedett a bátyám.
-Persze...de hagyjál már!Nem kell mindenből ekkora ügyet csinálni!
-Jó elhiszem,de gyanús vagy nekem!
David lenyugodott és el kezdett cseverészni egy egészen más témáról,de Fernando elég furcsán bámult rám,úgy,mint aki sejt valamit.Úgyhogy jobbnak láttam felrohanni a szobámba aludni.Az ágyban feküdtem egyedül sötétben,viszont nem tudtam elaludni bármennyire is akartam..nem ment,mert szorongtam.
-Húgi!-jött be David hozzám,amivel a szívbajt hozta rám.
-Jézusom!Mi a fene van??Halálra rémisztettél!
-Bocsánat,nyugi van!Én csak beszélni akartam veled!-ült le az ágyam szélére én pedig megfordultam,hogy szemben legyek vele.
-Hallgatlak!
-Nézd tudod,hogy én egy poéngyáros vagyok és mindig értem a viccet,kivéve ha rólad van szó...-vette elő a komoly énjét David,amit gyűlöltem,így hát közbe szóltam.
-Mit akarsz ezzel mondani??
-Azt,hogy rossz előérzetem van.Szerintem valamit elhallgatsz előlem,és ez nem vicces.
-Ez nem így van!-vágtam rá dühösen.
-Azt sem mondtad el,hogy miért jöttél el otthonról,oka biztosan van!
-El akartam jönni onnan!
-Valami elől.-tette hozzá.-Igaz?
-Nem
-Vagyis igen!?
-Ne csináld ezt!Tisztára felhúzol ezzel a hülye viselkedéssel!
-Nem tudnálak felidegesíteni,ha nem lenne igazam!Tudni akarom,hogy mi történt Brazíliában veled!És nem fogadok el "semmit" válaszként!
David erőszakos volt.nem hagyta annyiban a faggatást.Pár pillanatra elcsendesedtem,nem válaszoltam,csak agyaltam.Felmerült bennem,hogy mindent elmondok neki,de hiába akartam nem tudtam beszélni a róla.Túl nehéz volt visszagondolni...szerettem volna mindent kitörölni az elmémből arról a két évről.
-Voltak dolgok,beismerem..de nem akarok említést tenni bármelyikről is...egyenlőre!Adj időt a felejtésre!
-Rendben.Megértem.Annyit azért árulj el,hogy bántott-e valaki?-karolt át David.
Válaszul megráztam a fejemet, a hazugságokat utáltam kimondani.
-Ért egy csalódás..ennyi az egész!-mondtam,de persze ennél jóval több volt.
-Értem azért ugye egyszer elmondod?
-Igen,de nem most!
-Oké..én bármikor meghallgatlak,és nekem bármit elmondhatsz.Mindig itt leszek neked!
-Tudom és köszönöm!Szeretlek David!
-Én is húgi!-ölelt meg David ismét.
Örültem,hogy ott volt velem szükségem volt rá nagyon is.A karjaiban pedig éreztem a biztonságot.De miután kiment magamra maradtam és megint féltem.A múlt emlékei egyre gyorsabban törtek elő bennem és egyre szörnyűbb képeket vetítettek elém.Sírva feküdtem rá a párnámra,nem sokkal később pedig elaludtam.Éjjel újra éltem a velem megtörtént eseményeket,nem tudtam felébredni,a legborzasztóbb pedig az volt,hogy a számomra rettegett személy visszatért álmomban.Másnap könnyezve ébredtem,de boldog voltam,hogy nem történt meg még egyszer,hiszen csupán egy álom volt.De aznap éjjel megint visszajöttek a rémképek,egy darabig reméltem,hogy elmúlik,viszont nem volt ilyen szerencsém.Egyre többször és többször sikítottam fel éjszakánként,David és Fernando mindig meg próbált megnyugtatni,de nem ment nekik.Tehetetlenek voltak,nem tudták miért csinálom ezt,és azt sem,hogy mi játszódott le bennem,mert nem beszéltem róla nekik.Sőt,már alig szólaltam meg,leggyakrabban némán ültem egy helyben a szoba egyik távoli sarkában.Depressziós lettem,újra senki nem tudott segíteni nekem,Fernando és David ugyan nagyon igyekezett,de egyik tervük se vált be.Ez pedig teljesen kikészített mindhármunkat...De akármennyire is rosszul éreztem magamat,tudtam,hogy még maradt egy kis reményem egy ÚJ Életre...

Befejező rész:) (17.rész)

A helyzetem napról napra rosszabbodott.Mire leszálltam Saráékkal Dél-Afrikában a gépről,már teljesen depressziós voltam.Szinte senkivel sem beszéltem.Az állapotomon sokat rontott a hotel,amiben megszálltam,mivel tele volt focistákkal.
-Uram Isten Sara!Mennyi focista....most ölj meg!Így mégis,hogy tudom elfelejteni Nandot?
-Isa nyugodj meg!Fernando még a közelben sincs,őt nem választották be a keretbe a sérülése miatt.
-Oké hát ez részben megnyugtató!-mondtam és a már nem izgultam annyira,mint addig.
A recepcióhoz sétálva azonban megpillantottam Fernandot.
-Ha Fernando nincs itt,akkor ő ki?-mutattam Fernando irányába.
-Az ikertestvére?Vagy a hasonmása?-nevetett idétlenül Sara,de én ezt abszolúte nem találtam viccesnek.
-Nem vagy humoros egy cseppet sem!-rohantam ki dühösen az utcára,Sara pedig rögtön utánam lódult.
-Ne futkározz itt nekem,mint egy idióta tini!Felnőtt nő vagy basszus gyere már vissza!
-Én ugyan nem,amíg Fernando is bent van!Amúgy is rengeteg dolgom van még....klipforgatás,sajtótájékoztató,közönségtalálkozó......szóval elleszek ne aggódj!Nem kell nekem a hotelban lennem!-pattantam be a taxiba,Sara is rögtön beült mellém.Kissé már kezdett felhúzni,nem volt szükségem felügyeletre....
-A fenébe is,azt hittem egy gyerekem van és nem kettő!-fortyogott magában Sara.
-Senki nem kérte,hogy kísérj el!Sőt jobb lett volna,ha ott maradsz!
-Hetek óta depis vagy nem hagyhatlak egyedül csak így egy idegen országban!
-Képzeld több,mint 50 biztonsági őr vigyáz rám,plusz itt a személyzet és a zenekar is....
-Jó oké tudom,de akkor is a testvéred vagyok,segítenem kell neked!
-Épp eleget segítettél már Sara...miattad vagyok így!
-Én kértem,hogy szakíts Nandoval???NEM,NEM ÉN KÉRTEM!-üvöltötte dühösen a képembe.
-De te feküdtél le vele,te tettél tönkre mindent Sara!
-Tudom,de ezt már megbeszéltük egyszer...megbocsájtottál miért hozod fel ezt újra?
-Tudod igazából sosem bocsátottam meg,és soha nem is fogok!-szálltam ki a kocsiból mérgesen.A kamerások rögtön megrohantak,muszáj volt mosolyognom egész nap,ellentétben Sarával,aki szó nélkül duzzogott magában.

A napomra rányomta a bélyeget a Sarával való veszekedés,elég fagyos volt köztünk a hangulat,egészen a hotelig nem szóltunk egymáshoz.
-Sajnálom.De ezt már nem tudom helyre hozni!
-Hát nem....Nando volt életem szerelme!
-Tudom.Örökre bánni fogok mindent,amit elkövettem ellenetek.Szörnyen érzem magam,nagyon bántottak azok a dolgok,amiket az autóban mondtál..azt vettem ki belőle,hogy utálsz engem!
-Nem utállak,csak nehezen felejtek ennyi az egész..és hiányzik Nando...Nem kellet volna elküldenem másodszorra is...
-Hát azt bizony nem!
-De mindegy is,biztos így kellett lennie...Csak ne hiányozna ilyen kegyetlenül..-mondtam,majd lecsordult egy könnycsepp az arcomon,de gyorsan letöröltem,mert a Fifa elnöke megállt mellettem és megszólított.
-Shakira,tudja a focisták,most együtt buliznak és azt mondták,hogy szívesen hallanák élőben a Vb hivatalos dalát!
-Oh ez nem valami jó ötlet..Eléggé fáradt vagyok!-füllentettem,mert még véletlenül sem akarta összefutni Nandoval.
Sara rosszalóan rázta a fejét és mosolyogva válaszolt helyettem is.
-Örömmel megyünk!-mosolygott Sara.
-Reméltem is.Jöjjenek megmutatom hol van a parti.
Mérgesen néztem Sarára,nem tartottam jó ötletnek,bemenni egy olyan terembe,ami focistákkal van tele,gy meg pláne nem,hogy tudtam Nando is ott van.De már késő volt,Sara győzködésére,miszerint nem lesz semmi baj felmentem a színpadra és belekezdtem a Waka wakába.Tehát bármennyire is akartam már nem fordulhattam vissza.Meglepetésemre sikerült megőriznem a hideg véremet,mivel nem találtam meg a szememmel a spanyol kilencest.Hét számot követően viszont közvetlenül a színpad elé sétált,én pedig ennek hatására belegabalyodtam Don't bother szövegébe,ami elég égő volt.
-Minden rendben?Idegesnek tűnsz!-lépett mellém a gitáros.
-Jól vagyok.A következő szám az Antologia lesz.súgtam oda neki.
-Az Antologia?Azt sosem engedted eddig játszani!
-Ez így van,de most az Antologiát akarom.!
-Hát rendben!-rántotta meg a vállát aztán közölte a többiekkel is a műsor változást.
A zene elkezdődött én pedig lehunytam a szemem és énekelni kezdtem.Ez a szám Nandoról ás rólam szólt,kettőnkről és a közösen átélt dolgainkról.Az emlékeim sorra jöttek elő.Magam előtt láttam,ahogy Nandonak hisztizek,mert szentül meg voltam róla győződve,hogy miatta híztam három kilót,ő egyszerűen csak kinevetett,felkapott az ölébe és megcsókolt.Aztán egy másik kép villant be,mikor a szerelmünk jelképeként egy rózsát adott a kezembe,majd az ágyon ültünk és a macskáját simogattam,amit egész addig nem tudtam elviselni.Végül elmosódott minden és egyszerre törtek elő az emlékek,olyanok is amelyeknek semmi köze nem volt ehhez a dalhoz.A szám végeztével csak álltam,és Fernandora bámultam,sírva ő pedig szintén tekintett rám.Úgy tűnt megértette a dal mondanivalóját.
-Srácok!-szólítottam meg a bandatagjait.-Tartsátok egy kicsit a frontot...friss levegőre van szükségem,csupán néhány percről van szó!-léptem le a színpadról,utat törtem magam a kíváncsi tömeg között és végül kijutottam a sötét utcára.Leültem a lépcsőre és csak agyaltam.Átgondoltam az egész kapcsolatomat Nandoval a megismerkedésünktől az utolsó pusziig.Rájöttem sok mindenre,többek között arra is,hogy ki mit rontott el.A hibáinkat elemezgettem és próbáltam kitalálni miként lehetett volna elkerülni őket.Mélyen elmerültem a saját kis világomban,arra eszméltem fel,hogy valaki letelepedett mellém aztán szorosan magához húzott és megölelt.Először azt hittem Sara az,de aztán észrevettem az erős férfi kezet a derekamon.Rögtön tudtam,hogy Nando az.
-Meg tudsz nekem bocsájtani?-szipogtam.
-Szerinted itt lennék,ha nem így lenne?!Nagyon hiányoztál az elmúlt napokban,nem tudtalak elfelejteni.
-Ugyanígy volt velem is.Sajnálom,hogy elhagytalak kétszer is...hiba volt!
-Az volt,de még mennyire,hogy az!De a legnagyobb baj az volt,hogy hagytam ezt!Viszont most már nem engedlek el többet!!Velem maradsz nincs vita!-húzta szexi mosolyra a száját.

-Azt hiszem nem is tiltakoznék!-csókoltam meg szenvedélyesen,de ő elhúzódott tőlem.
-Állj!Állj!Vannak feltételeim!Először is ezt a csókot megismétled.Másodszor,pedig ha hízol nem engem hibáztatsz és nem cirkuszolsz,mert így is úgy is szép vagy!Harmadszor pedig elviseled a macskámat!-idézte fel a dalban elhangzott dolgokat.                                                          
-Rendben...-nevettem fel.-Nekem csak egy kérésem van,meg kell ígérned,hogy velem maradsz és ha el akarnék menni ne engedj el!És szeretném,ha nem említenénk meg többet a Sarás ügyet!
-Az első természetes!A másodikat pedig te szoktad nem én!Mondtam már,hogy el akarom felejteni,mert téged szeretlek!Az csak egy éjszaka volt!
-Igaz..!
Fernando az ajkaimra tapadt és megcsókolt végre már...Szorosan öleltük egymást.Az összes kétségem.ami régen volt elillant.Tudtam,hogy jó helyen vagyok és,hogy helyesen cselekedtem.Mindenem megvolt amiről kislánykoromban álmodtam.Énekesi karrier és szerelem.Fernando karjaiban megtaláltam a helyem,többé már nem volt okom aggódni,vagy félni.Boldog voltam a világon a legboldogabb....
              Shakira-Antologia                                                             Vége:)!

16.rész

3 évvel később:
Az életem fenekestül felfordult a Daviddal való találkozás után.Stúdióba jártam,dalokat írtam,klippeket forgattam,koncertjeim voltak és dedikálásaim,többé egy perc nyugtom sem volt.Híres lettem.Megszámlálhatatlan mennyiségű rajongóra tettem szert,akik nélkül már egy lépést sem tudtam megtenni,ráadásul még turnéim is voltak.Az álmomat élhettem,ami valóban fantasztikus volt,csakhogy ez nem volt elég a boldogsághoz,mert egyedül voltam.Annak ellenére is,hogy kibékültem Sarával és Nandoval.Sarával sok időt töltöttünk együtt,de nem volt olyan mint azelőtt,évekig éreztem feszélyezve magam mellette.Fernando pedig semmibe vette azt,amit telefonon kértem tőle,hiszen továbbra is írt nekem.Hónapokig nem reagáltam a leveleire,de aztán végül neki is megbocsátottam.De a koncertjeim,meg a különféle feladataim miatt csak pár sorban tudtam válaszolni Fernandonak,vagy még úgy sem.Ezt bántam a legjobban.Baromira hiányzott Nando,és hiába telt el annyi év én még mindig szerettem őt.Minden egyes szerelmes és szakítós számom róla szólt,más témában nem is nagyon tudtam dalt írni.Éppen ezért nehéz is volt megalkotni a 2010-es Világbajnokság zenéjét,a Waka wakát,de három átvirrasztott éjszaka után elkészültem vele,így hát pakolhattam a holmijaimat Dél-Afrikába.Már a bőröndömbe rakosgattam a ruháimat mikor kopogtak az ajtómon,azt hittem Sara jött segíteni nekem,ahogy megígérte,de az ajtóban egészen más valaki állt.
-Hát te mit keresel itt Fer?-kérdeztem furán.
-Téged nem elég nyilvánvaló?!Beszélnünk kell.Bejöhetek?
-Gyere!-irányítottam beljebb.
-Szép nagy házad van,szerintem nagyobb mint az enyém.-idézte fel a szavaimat nevetve,de én ezt cseppet sem találtam viccesnek.
-Ha gúnyolódni jöttél,akkor tudatom veled,hogy ott ahol bejöttél ki is mehetsz!
-Hé nyugi már!Van pár dolog,amit el szeretnék mondani neked.
-Oké..hallgatlak!
-Nézd Shakira,amúgy hívhatlak még így vagy ez a név már csak a közönségé!?
-Nando kérlek a lényeget,ha lehetne!
-Rendben.Fél éve nem írsz nekem,vagy ha igen két mondatban elintézed,aztán csá!Az oké,hogy nincs sok időd mert híres vagy,de én is az vagyok,hetente egy oldalt le tudok firkálni neked,de te nem....Miért?
-Nando rengeteg a dolgom,több mint hinnéd!Tényleg nem mindig tudok időt szakítani erre!
-Ez hülyeség!Tudod nekem valaki egyszer azt mondta,hogy ez egy rossz kifogás!És igaza volt!-kiabálta,majd pár perc múlva lehiggadt és ismét megszólalt,ezúttal jóval kedvesebben.-Isa figyelj rám!Én nem tudom mi történt veled,de amióta a nagy színpadon vagy nem látlak őszintén mosolyogni...Nem ilyen lányt ismertem meg benned,megváltoztál nem tetszik nekem ez az új kemény Shakira.Te nem vagy ilyen,hiába próbálod ezt megjátszani,én nem veszem be,ismerem minden rezdülésed és azt is tudom,hogy most bánt valami.Mégpedig,hogy egyedül vagy ebben a baromi nagy épületben.....igazam van?-kereste a pillantásomat Fernando,de én nem néztem a szemébe.
Csak bőszen bólogattam és vártam,hogy mi következik ezután.
-Tudom milyen szar ez az érzés,de ezen könnyen segíthetek.Szeretlek,már nagyon régóta és tudod unom már,hogy nem látlak,unom,hogy mindig írok neked,de te sosem válaszolsz,de amit a legjobban unok az az,hogy már vagy 3 éve teperek érted,te viszont semmi jelét nem mutatod annak,hogy érdekelnélek.Meguntam ezt az egészet.Elegem van,tovább kell lépnem.Így hát most utoljára kérdezem meg,akarsz még velem járni,vagy húzzak el,ahogy te mondanád a fenébe?
Nando válaszút elé állított,amire nem számítottam.Sokáig nem is tudtam megszólalni...csak gondolkodtam.Szívem szerint a nyakába ugrottam volna,de az eszem megállított.Előttem lebegett Sara és Nando,ezáltal pedig másképp láttam mindent.
-Én is szeretlek!De nem tudok megbízni benned azután,hogy lefeküdtetek Sarával!
-A rohadt életbe már!Shakira értsd meg,hogy ezer éve volt és nem jelentett nekem semmit,téged szeretlek!Mikor fogod fel végre,hogy nekünk az a jó,ha együtt vagyunk!?
-Igazad lehet.Egyszer biztos,hogy túl tudom tenni magam Sara szavain és megértem azt.amit mondtál,de nem most.Nekem ez túl korai lenne,félnék,hogy te és Sara újra....Ezzel a féltékenységgel pedig nem működne a kapcsolatunk.Sajnálom,tényleg ne haragudj!Ne légy szomorú miattam,akármilyen lányt megkaphatsz,olyat aki jó lesz hozzád és megérdemel téged!
-De nekem nem akármilyen csaj kell,hanem TE!-mutatott rám.-Viszont úgy tűnik ez a hajó már elúszott!
-Nem úszott el.Csak szükségem van még pár hónapra,talán egy évre,hogy újra bízni tudjak benned!
Ahogy ezt kimondtam Nando arckifejezése komor lett és csalódott.Nem hitte el.....

-Kár,hogy én már nem várhatok többet!-sóhajtott
-Bizony nagy kár!-helyeseltem.
-Bocsáss meg,viszont már legalább 5 évet áldoztam rá erre a kapcsolatra,de egyszerűen nem jutottunk előre.Most pedig még úgy se fogunk.Tovább kell lépnem,ahogy neked is..Bár ne ezt mondtad volna,na de mindegy...Szóval akkor már megyek is,ezúttal véglegesen!-mondta,de továbbra is ott ült a kanapémon,jó közel hozzám.
Sokáig voltunk így,csak néztük egymás szemébe,aztán egyszer csak Nando közel hajolt hozzám és nyomott egy puszit az arcomra.
-Akkor viszlát El Nino...ismét!
-Viszlát Shakira!Ne aggódj ez volt az utolsó alkalom,hogy megzavartam az életedet,ígérem többé nem látsz!-biccentett,majd pont mint 3 évvel azelőtt kisétált az ajtómon.
Sírva ültem le az ágyamra,már tudtam,hogy Nando nem fog visszatérni és arra is rájöttem,hogy írni sem fog többé.Hiányzott,már magam sem értettem azokat a dolgokat,amiket mondtam.Rossz kifogás volt,az igazság az volt,hogy szerettem,de ezt még saját magamnak sem mertem bevallani.
-Úristen Isa!Mi a baj?Miért sírsz?-jött be Sara aggodalmasan a lakásba.
-Semmi..Csak itt járt Nando és lezártuk kettőnk dolgát,de jól vagyok.-mosolyodtam el nagy nehezen,de a könnyek továbbra is patakokban folytak le az arcomon.

Sara nem hitt nekem és követelte,hogy meséljem el az egész beszélgetést....Miután végeztem Sara hangosan felkiáltott.
-Isabel!Istenem te hülye vagy,egyszerűen nem vagy normális!Nem hiszem el,hogy elküldted,amiatt a kis incidens miatt!
-Pedig ezt tettem!Azt hittem neked jelentett valamit,legalábbis azt mondtad!
-Basszus dehogyis!Valamit nagyon félreértettél!
-Hát akkor valóban jó nagy hülye vagyok!Na,de most már nem számít,úgy is egyedül halok meg!Nandoval amúgy sem működött volna a kis afférotok miatt,úgyhogy mindegy is!Egészségünkre!-mondtam elkeseredetten és ráhúztam az előttem lévő pezsgős üvegre.Már minden mindegy volt...Az ég világon semmi nem érdekelt ezután......

15.rész

Négy hét elteltével Sarát hazaengedték a kórházból.Úgy terveztem,hogy én is vele leszek,mikor végre kiszabadul a fehér kórteremből,de az előző esti műszakom annyira kifárasztott,hogy elaludtam.Mikor felébredtem azonnal tárcsázni akartam Sarát,hogy elnézést kérjek tőle,amiért nem voltam mellette,de épp ekkor kopogtak az ajtómon és miután kinyitottam megláttam Sarát.
-Sajnálom,hogy nem mentem el...én csak...-kezdtem el magyarázkodni,de Sara félbeszakított.
-Semmi gond húgi!Úgyis szerettem volna veled beszélni négyszemközt.
-Oké gyere be!
Miután helyet foglaltunk a nappali kanapéján érdeklődve néztem a nővéremre.Kíváncsi voltam arra,hogy mit akarhat.
-Mielőtt belekezdenék abba,amit igazából mondani szeretnék meg szeretnék köszönni mindent,amit értem és Joséért tettél az elmúlt időszakban,nagyon hálás vagyok ezért.
-Ugyan Sara,te a testvérem vagy!Ez természetes!
-Nem érdemeltem meg ezt hidd el.Nagyon sajnálom,kérlek bocsáss meg nekem.Fiatal voltam.és hülye!
-Sara mi a fenéről beszélsz?-bámultam rá értetlenül.
-Csak hallgass végig!Dani elmesélte,hogy szakítottál Nandoval...miattam.Elég ramatyul érzem magam emiatt,és tulajdonképpen ezért vagyok itt.
-Nem értelek,eddig ellenezted a kapcsolatunkat!
-Tudom,de amikor Dani megemlítette,hogy mennyire szeretitek egymást és,hogy  mindegyikőtöknek borzasztóan hiányzik a másik...na meg hát szó esett a levelezésetekről is.Rájöttem,hogy szörnyen viselkedtem Fernandoval és legfőképpen veled.Most is,de leginkább a múltban....Fernando meg fog ölni,hogy beszélek neked erről,de nem érdekel állok elébe!
-Szóval valóban van valami,amiről nem tudok!Jól van Sara,gyerünk had halljam!
-A 18. szülinapi bulim volt,amin elég jól berúgtam,de nemcsak én,Torres sem volt teljesen józan.Aznap éjjel valahogy összekeveredtünk Nandoval és...hát..szóval..érted...ööö...
-Nem,nem értem!Mondd ki!Lefeküdtetek?
-Igen suttogta lehajtott fejjel.
-Nem hallottam!
-Igen...lefeküdtünk.-felelte kicsit hangosabban.
Egész addigi életemben nem voltam még olyan csalódott,mint akkor.A két legfontosabb ember az életemben hazudott nekem.Egyszerűen nem tudtam elhinni,hogy ezt tették.Leginkább Nandoról volt hihetetlen ezt megtudni...a szerelmemről,akit én a teljes szívemből szerettem kiderült ez.Csalódott voltam,dühös,szomorú és akkor először éreztem magam becsapottnak és magányosnak. Sarára már nem tudtam úgy tekinteni,mint a testvéremre,a támaszomra,sokkal inkább egy áruló jutott róla az eszembe.Többé már nem bíztam meg sem Fernandoban,sem pedig Sarában.Elvesztették a bizalmam,örökre...
-Mikor reggel felébredtünk és ráeszméltünk arra,hogy mi történt Fernando nagyon kiakadt.Közölte velem,hogy ennek nem lesz folytatása,sőt még azt az egy alkalmat is el akarta felejteni.Engem ez borzasztóan bántott,teljesen úgy éreztem,hogy csak kihasznált...Mielőtt Madridba költözött beszéltem vele a dologról...én többet akartam egy éjszakánál.Amikor ezt kimondtam Torres nagyon mérges lett,olyan dühös volt,hogy véletlen kicsúszott a száján,hogy neki te tetszel.Teljesen letaglózott a hír és ekkor bosszút esküdtem Fernando ellen...Nem akartam hagyni,hogy veled is azt tegye,amit velem....Az utóbbi 3 évben,pedig azért nem jelentkezett,mert megzsaroltam azzal,hogy ha még egyszer felhív kitálalok neked arról az éjszakáról.Ezért nem keresett,mert megtiltottam neki..Arra pedig egyáltalán nem számítottam,hogy visszatér egy ilyen kéréssel.Ahogy elmentetek én tudtam,hogy együtt lesztek és ezt nem akartam.Azt hittem veled is ú
gy fog bánni,ahogy annak idején velem...De aztán rájöttem,hogy ti tényleg szeretitek egymást,és még együtt lehetnétek,ha 3 évvel ezelőtt nem szakítalak szét titeket.hát ez az elmúlt évek igazsága,még csak annyit akarok megemlíteni,hogy Ronaldoval sosem feküdtem le,mindvégig Fernandoról beszéltem.Mindent elmondtam és nagyon sajnálom húgi teljes szívemből-törölgette a könnyeit Sara,pedig nem neki lett volna oka sírni.
-Elég vicces Sara,hogy ezek után még a testvérednek nevezel.Vér szerint valóban azok vagyunk,de ettől a perctől fogva semmi más közünk nem lesz egymáshoz.Olyat tettetek Nandoval,ami megbocsáthatatlan!
-Isa rám haragudj,ne Fernandora!Ő nem tehet semmiről,azt az éjszakát leszámítva.Engem utálhatsz,tényleg,de kérlek Isabel bocsáss meg Fernandonak!Komolyan mondom:Ő szeret téged!
-Sara,ha ez így is van én már nem tudok anélkül ránézni,hogy ne ez a dolog jusson eszembe.Sikeresen elcseszted az egész életemet Sara!Most pedig nézz a szemembe!-Sara nehézkesen felemelte a fejét és rám szegezte az élénkzöld szemeit.-Azért szakítottam Fernandoval,mert TE kómába estél.Itt akartam maradni veled és úgy viselkedni,mint egy igazi jó testvér.Most már látom egy kicsit sem érte meg ezt tenni miattad!El kellett volna mennem Liverpoolba azért,hogy boldogan éljek Nandoval.És talán soha volna meg ezt a kis affért,meg a gonosz kis tetteidet.Jobb lett volna úgy,neked legalábbis biztosan.Tehát most arra szeretnélek kérni,hogy menj el,de ne is gyere vissza!Csinál amit akarsz,nem érdekel!-mondtam ki könyörtelenül és halál komolyan gondoltam.
-Ahogy akarod!De azért tudnod kell,hogy szeretlek!-fogta meg a kilincset miközben vissza nézett rám.
-Ha ezt éreznéd nem csináltál volna ilyet velem!Úgyhogy menj!
Sara elsétált én pedig bevágtam mögötte az ajtót.Az utolsó ember is elment,aki valaha fontos volt nekem.Egyedül maradtam.Már nem volt senkim.Zokogva rogytam le az ágyra,majd dühösen kezdtem csapkolódni és üvölteni.De mi mást is tehettem volna ezután?Magamban elismételtem Sara összes szavát,és mélyen belemerültem az önsajnálatba.Közben elérkezett az az idő is mikor el kellet indulnom dolgozni.A munkahelyem felé menet Fernando hívott,ő is vagy ezerszer elismételte,hogy sajnálja és még ennél is többször hangoztatta,hogy mennyire szeret.De nem érdekelt,őt is elküldtem a fenébe és ugyanazt kértem tőle,mint Sarától.Bár én is tudtam,hogy inkább Sara a hibás mindenért és ebben az egészben Nando is csak egy "áldozat" féleség mégis azt éreztem,hogy el kell taszítanom magamtól.Ezt is csináltam a hatalmas iránta érzett szereteten ellenére.Így hát érthető,hogy könnyekkel küszködve léptem be a szórakozóhelyre.Dina még tett is pár megjegyzést a kinézetemre,de akkor valahogy ez érdekelt a legkevésbé.felvettem a műszakom,kiszolgáltam pár embert,aztán felmentem a színpadra és előadtam a szokásos 5 számos fellépésemet.Mikor végeztem,meghajoltam,végül pedig leléptem az emelvényről és visszaálltam dolgozni.
-Nagyon jól énekelsz,és a mozgásod is páratlan!-jött oda a pulthoz egy szőke hajú 30 év körüli férfi.
-Oh köszönöm!-mosolyodtam el nagy nehezen,és már mentem is tovább.
-Azt hiszem nem értesz!David Rodriguez vagyok,producer!Világhírű énekesnőt faraghatnék belőled,de ahhoz meg kell hallgatnod az ajánlatomat.-rántott vissza.
Meglepetten néztem a pasasra.Életemben először mondott nekem ilyet egy producer,úgyhogy bólintottam és figyelmesen hallgattam.Próba szerencse,nem igaz?

Közlemény

A suli sajnos nekem is elkezdődött,idén felvételizek úgyhogy most nem lesz olyan gyakran friss.Hétközben legalábbis biztos,hogy nem,de pénteken szombaton,vagy vasárnap mindenképpen lesz rész.
Megértéseteket köszönöm:)!