B.Ú.É.K.! :D

Minden kedves olvasómnak szeretnék Boldog új évet kívánni!Remélem jövőre is visszajártok majd a blogomra.:DTudom,hogy ez a 15.rész nem lett valami baromi hosszú,de úgy éreztem,hogy így jó ahogy van,nem tudtam többet hozzá írni,remélem nem baj.2014-ben is tovább fogom folytatni a blogomat attól függetlenül,hogy a Never go back,never look back című sztorimnak vége lett.A legközelebbi bejegyzéseimben egy novellámat fogjátok látni,bízom benne,hogy az is elnyeri majd a tetszéseteket.

u.i.:Ha bármelyik sztorimmal vagy résszel kapcsolatban van véleményetek,azt nyugodtan osszátok meg velem a chatben vagy megjegyzésben.Kíváncsi lennék a véleményetekre!

  Ölel titeket:

             Abby:)                                                           

Boldog új évet mindenkinek!:D

                                        

                        

15.rész(befejező rész)

Az erdős incidens óta jó pár nap telt el,valójában két év.A dolgok helyre jöttek és minden jóra fordult.Bár nagyon sok nehéz nap volt,mikor féltem,de Nandonak mindig sikerült megnyugtatnia,és természetesen David is mindig mellettem állt és támogatott mindenben.Ami pedig Norát illeti,aki nem mellesleg egészen nagy lány lett kistestvérre vágyott.De nem csak ő akarta ezt,hanem mi is Nandoval.Eleinte mondjuk ódzkodtam a gyerek témától,féltem,hogy nem lennék jó anya,de Fer meggyőzött és így 9 csodálatos hónap után megyszületett Leo a közös fiunk,akinek az egész család borzasztóan örült.És miután betöltötte az első életévét Fernando és én összeházasodtunk.Ezzel pedig igazán boldogok lettünk,úgy éltünk,mint egy igazi nagy család.és azok is voltunk.A gyerekek és a foci  kitöltötték a napjainkat Fernandoval.A múltunkra többé nem volt időnk gondolni.De nem is akartunk,mindketten lezártuk már azt.Tomról pedig hála a jó égnek soha többé nem hallottam,de már nem is gondoltam rá.Végleg túltettem magam rajta,ezt Nandonak és a gyerekeimnek köszönhettem.Hiszen boldog voltam és végre minden reggel volt miért felkelnem,ez csodás érzéssel töltött el.Régebben meg se fordult a fejemben az,hogy egyszer így élhetek.De mégis megtörtént az,amiről titkon mindig is álmodoztam.ebből látszik,hogy minden lehetséges,ha van egy aprócsa kis reményed.nekem volt.Ezért mikor a sors sokszor földhöz vágott egem,még ha Nando segítségével is,de felálltam és folytattam tovább a "harcot".Biztos állíthatom,hogy megért,mivel ezért jutottam el odáig,ahol most vagyok,egy örömteli életbe,ahol majdnem minden tökéletes.Semmiért sem cserélném el.....
                                                            
                                        
                                                              VÉGE! :D

Merry Chrismas everybody!

Az oldal minden kedves olvasójának szeretnék békés boldog karácsonyt kívánni!

14.rész

Két nap telt el eseménytelenül.Semmit nem csináltam,csak ültem,már Tommal sem dacoltam,persze néha beszóltam neki,de ahogy kezdtem beletörődni a helyzetembe egyre csendesebbé és reménytelenebbé váltam.
Azonban egy este felcsillant a nagybetűs REMÉNY.Mikor már mindenki aludt,megpróbáltam meglépni az ablakon.Hatalmas hiba volt.Tom a legapróbb zörejre felkapta a fejét,és felébredt.Két pofon volt a "jutalmam"a szökési kísérletért,valamint onnantól kezdve a napjaim minden egyes percét(szinte)vele kellet töltenem.Ez a nap is ilyen volt.Késő este volt már,de én még mindig kint ücsörögtem fáradtan Tom mellet,aki meglehetősen jól elkártyázgatott a két haverjával,Peterrel és Andrewval.
-Tom fázom és álmos vagyok!Kérlek had menjek be aludni!-kérleltem vacogva.
-Itt is lehet szunyókálni!-felelte röhögve.-Ott a pad,aztán jó éjszakát!
-Bunkó vagy!-válaszoltam dühösen,majd még közelebb ültem a tűzhöz.
pár perc múlva megcsörrent Tom telefonja,amit gyorsan kinyomott,aztán valamit súgott Peternek és Andrewnak,ők pedig ezután elmentek,így én ketten maradtam Tommal.
-Nem tudom elmondani,hogy mennyire gyűlöllek!-törtem meg a köztünk lévő csendet.
-Na cica,azért nem vagyok olyan rossz,majd meglátod!
-Persze..és mégis miből látom meg??Abból,hogy nem ütsz meg?Micsoda jóságos ember vagy!-gúnyolódtam
-Nem,ezúttal nem.Tudod az a focista gyerek nagyon szerethet téged.Bármit megtenne érted,ezt pedig öröm kihasználni.Kib*szott jó üzletet kötöttem vele!-húzódott gonosz vigyor az arcára.
-Te beszéltél vele?-lepődtem meg.
-Ja,igen.-közölte csak úgy mellékesen.
-És mit mondott?-kíváncsiskodtam tovább.
-Azt még nem kell tudnod.Mindent szép sorjában.Nem sokára ideér Torres és akkor megtudod.
-Nando itt lesz?Mikor jön?-kérdeztem teljes extázisban.
-Hogy neked milyen lassú a felfogásod??!!
-Túl sok nyugtatót adtál nekem tegnap.Még ma sem tudok tiszta fejjel gondolkodni.
-Talán nem kellet volna annyit feleselned!
-Nem is mondtam semmit!Csináltam,amit kértél.Főztem,mostam.Nem értem,mi bajod van és,hogyí mi rosszat tettem neked,amiért ezt érdemlem!-háborodtam fel.
-Drágám,talán elfelejtetted,hogy meg akartál lógni....tegnap kicsit több időt voltál egyedül,még a végén megint megfordult volna a fejedben a szökés gondolata.De a nyugtató megtette a hatását!
-Az biztos....
-És ha nem akarsz megint olyan bódult állapotban lenni,akkor jobb lenne ha befognád a szád.Mert szerintem szeretnél beszélni Fernandoval,nem igaz?
-De.-bólintottam.
Idegtépő percek teltek el Tommal.Végig azon agyaltam,hogy vajon hazudott-e Fernandoról.Féltem,hogy csak átvert,de aztán megpillantottam Andrewt és Petert,akik mellet Nando kullogott egy nagy táskával.
-Nando!-kiáltottam és azonnal odaszaladtam hozzá.
Fernando kiejtette a kezéből a táskát és szorosan a karjai közé zárt.én a vállába fúrtam a fejem,miközben teljes erőmből szorítottam magamhoz,nem akartam elengedni.
-Kicsim,ne sírj itt vagyok!Vigyázok rád!-suttogta a fülembe.
-Mondtam,hogy ne keveredj bele Fer.Zsarolni fognak téged!
-Nem fognak!Minden rendben lesz én gondoskodom róla.-csókolt meg.
Határtalan örömöt éreztem,amiért láthattam Fernandot és,hogy ő a kérésem ellenére is eljött,bebizonyítva ezzel,hogy mennyire fontos vagyok neki.De mégis féltem,éreztem,hogy nem mehetek csak úgy el Tomtól,tudtam,hogy Fernandonak a szó szoros értelmében nagy árat kell fizetnie értem,ezt nem akartam.Nem várhattam el tőle ilyet.
-Amy nagyon rosszul nézel ki..Mármint úgy értem nagyon sovány vagy.Ez a féreg adott neked enni?
-Naponta egyszer igen.
-Még szerencse,hogy hoztam neked kaját,a kedvencedet.-vett elő a szatyorból egy kis edényt,amiben spagetti volt.
-Köszönöm Nando!-hálálkodtam,miután kis puszit nyomtam az arcára.
-Szép dolog a szerelem,de már hánynom kéne tőletek,szóval térjünk inkább az üzletre.-szakította félbe a csókunkat Tom.
-Elhoztam,amit kértél!Tessék itt van-vágta hozzá dühösen a táskát.
-Annyi,amennyit mondtam?
-Pontosan annyi.Úgyhogy most ezt írd alá és mi már itt sem vagyunk.-tolt Tom elé egy papírt Fernando.
-Álljon meg a menet,ne olyan gyorsan!Szerződésről nem volt szó,nem írok alá semmit!
-De,de aláírod!
-És mégis mi ez?
-Távol tartási végzés az első fele,a második részében,pedig megesküszöl rá,hogy soha többet nem keresed fel Amyt,ahogy engem és a családomat sem.Valamint aláírod azt is,hogy átvetted a pénzt!
-Ne aggódj nem fogom elrabolni Amyt!Nincs szükségem tovább erre a csitrire...-röhögött Fernando képébe.
-Vigyázz a szádra,mert komolyan mondom,hogy bemosok egyet!-ordította mérgesen Nando.
Ő sosem volt az az erőszakos fajta,de Tom annyira kihozta a sodrából,hogy szinte csillogott a düh a szemében.
-Nagyon megijedtem!-mondta,de a hangjában lehetett érezni az iróniát.
Nando erre felemelte az öklét ás tényleg megütötte Tomot,ez váratlanul érte,nem szokott hozzá ahhoz,hogy őt bántják.Így hát meglepettségében fogta a tollat és odafirkantotta a nevét,ahova Fernando kérte.
-Kösz,biztos nagyon megerőltető lehetett!-szólalt meg Fernando,miközben elvette a lapokat Tomtól.-Örülj neki,hogy csak egy pofont kaptál,azért amit Amyvel tettél,jóval többet érdemelnél,de nem süllyedek le a szintedre.
-Nem nagyon hatott meg,amit mondtál és az ütésed sem.Mert már milliomos vagyok!-nyitotta ki a zöld bőröndöt,ami telis tele volt pénzzel.-Komolyan ennyit ér számodra Amy?
-Még többet is.Szeretem őt,ellentétben veled!
-Nekem aztán mindegy,de akkor is beteg vagy agyilag!
-Nem,az te vagy!Egy mocskos féreg!
-Tényleg nem érdekel,hogy mit dumálsz!Húzzatok el Amyvel együtt!Még rengeteg dolgom van!
Nem kellet kétszer mondania,hogy menjünk el.Fernando karom ragadott,de mielőtt elindultunk volna fintorogva a földre köpött,hogy kifejje az undorát Tom iránt.De aztán végül útra keltünk kifelé a sötét erdőből.Sokat gyalogoltunk,viszont egyikőnk sem szólt sem semmit.Én a saját világomban merültem el,az eseményekről agyaltam,amik a tűz körül zajlottak.Az egész jelenet sokkolt.Nem csak a sok pénz látványa,amit úgymond Fer fizetett értem,az is megdöbbentett,ahogy Nando Tommal bánt.Megrémisztett,soha nem láttam ilyennek azelőtt.
-Fer!-szóltam halkan és rémülten Fernandohoz.
-Igen?
-Ugye nem fogod velem azt csinálni,amit Tommal?
-Amy,hogy kérdezhetsz ilyet?Én sosem bántanálak!Tomot megérdemelte,hogy megütöttem,csak ezért tettem.De te az életem szerelme vagy,nem emelek kezet rád soha.Te is tudod,hogy azért jöttem el ide,mert szeretlek és nem akartam,hogy szenvedj!-mondta,majd megsimogatott,magához húzott és megcsókolt.
Én zokogva öleltem magamhoz Nandot,miközben a testem remegett.Az elmúlt napok kimerítettek testileg és lelkileg is,a bennem felgyülemlett érzések ott jöttek ki belőlem.Nando egy darabig nyugtatgatott,de mivel nem fejeztem be a sírást egyszerűen felkapott az ölébe és kivitt a fa rengetegből a tisztásra,ahol a fekete Porschéja parkolt.Besegített a kocsiba,és miután ő is beszállt elindította a motort,ezzel gyorsan magunk mögött hagytuk az erdőt.Egy óra utazás után,mikor már a városban voltunk felkiáltottam.
-Nando állj meg!
-Miért?
-Csak állj meg!-utasítottam.
-Oké!-felelte és le is parkolt.
-Nando abban a táskában mennyi pénz volt?
-Neked azzal nem kell foglalkoznod!-válaszolta.
-Tehát sok volt.....Tomnak igaza volt,hülye vagy!Értem??Komolyan Nando meg fogod ezt még bánni!
-Nem fogom!Az csak papír.Te többet érsz nekem,mint az a pénz,amit Tomnak adtam.Szeretlek és csak ezért tettem!meg persze azért,hogy egy napom boldogan tudjunk élni!
-Olyan aranyos vagy Fer,és én is szeretlek.De ez a boldog élet egyenlőre még messze van.Túl kell tennem magam a történteken!
-Tudom.És segíteni fogok neked.Mindig számíthatsz rám!
-Ahogy te is rám!Viszont azt még nem tudom,hogy hogyan fogom ezt a sok mindent meghálálni neked....
-Elég annyi,hogy megígéred,hogy velem maradsz örökre!-kérte Fernando édesen mosolyogva.
-Ezt örömmel teljesítem!
A beszélgetésünk után Fer a kórház felé vette az irányt,hiszen a kezem még mindig baromira fájt.Az orvosok megállapították,hogy eltört,begipszelték,adtak néhány fájdalomcsillapítót és hazaengedtek.A házunkba beérve sötétség fogadott minket.David és Nora aludt,aminek örültem mivel még nem voltam olyan állapotban,hogy bármelyikkel is beszélni tudjak.Egyenlőre csak arra volt szükségem,hogy Fernando velem legyen és megnyugtasson,és ő ezt meg is tette.
-Minden rendben lesz kicsim!-ölelt szorosan magához.
-Remélem.-viszonoztam az ölelését.
Sokáig álltunk így.Jó volt érezni,hogy velem van.Boldog voltam,annak ellenére is,hogy tudtam nagyon sok nehézséggel kell megküzdenem,vagyis megküzdenünk.De éreztem,hogy együtt sikerülni fog......

13.rész

Másnap bódultam ébredtem egy kemény vaságyon valahol a semmi közepén.Egyedül voltam a kis házikóba,de kintről beszűrődött az ott folyó beszélgetések zaja.Felültem,aztán az ablakhoz sétáltam,egy kicsit elhúztam a függönyt,hogy megbizonyosodjak a nyilvánvaló tényről,miszerint Tom rabolt el.A tűz körül ült néhány haverjával és úgy társalogtak,mintha mi sem történt volna.Persze nekik mindennapos dolog volt az emberek elrablása....Nekem viszont nem volt az.Szörnyen éreztem magam azon a helyen.A sorsom lepergett a szemem előtt,éreztem,hogy nem jutok ki onnan.Tudtam,hogy nem fogom viszont látni Nandot,Norát és Davidot.Ez a felismerés kegyetlenül fájt,rohadtul hiányoztak nekem,már akkor.Főleg Fernando,aki megérezte a bajt.Rá kellet volna hallgatnom,nem pedig a saját fejem után menni.Kétségbeesetten döntöttem a fejem a falhoz és zokogni kezdtem.A könnyeimmel áztattam az elmúlt hónapok csodás emlékeit,amik akkor már túl távolinak és valóságszerűtlennek tűntek.Az egész olyan volt,mint egy hosszú álom,amiből nem a szőke herceg csókja ébresztett fel,hanem a gonosz visszatérése.Nem tudom mennyit sírtam emiatt,de sokat az egyszer biztos.A gondolataimból az ajtó nyitódása szakított ki,amin Tom lépett be.
-Jó reggelt Amyke!Hogy aludtál?-kérdezte mézesmázos hangon,de tudtam,hogy ez csak az álca.
-Menj innen Tom!-emeltem fel a hangomat.
-Jajj cica,hát nem is örülsz nekem??
-Nem.Hánynom kell tőled!Mit szeretnél még tenni velem?Már teljesen tönkre tettél,mit akarsz még?Megölni?Ezt szeretnéd?Hát tessék itt vagyok!Tedd meg!Tedd meg,ha ennyire egy gyáva féreg vagy!Gyerünk!-álltam közvetlenül szembe vele,miközben üvöltöttem.
-Milyen nagy lett a szád!Úgy látom elfelejtetted,hogy ilyen hangsúllyal nem beszélhetsz velem..De sebaj mindjárt emlékeztetlek a szabályokra!-vigyorodott el gúnyosan,majd lekevert két óriási pofont.
Háttal a falnak estem,de állva maradtam.A könnyem majdnem kicsordult,de nem hagytam.Felemeltem a kezem és ököllel orrba vágtam Tomot.A vére eleredt.Tudtam,hogy ezért kapni fogok.De nem érdekelt.Kész voltam szembeszállni vele.Már nem féltem tőle,persze az ütései ugyanolyan fájdalmasak maradtak,viszont a lelkemnek többé nem tudott ártani.Fernando azt helyre tette,a szeretete pedig erőt adott nekem azokban a pillanatokban.Már az sem érdekelt,ha meghalok,mert elégedett voltam az életemmel,amit Nando és Nora varázsolt széppé.Hálás voltam minden percért,amit velük töltöttem.
-Úgy látom tényleg nem valami jó a memóriád,de örömmel frissítem neked ne aggódj!Te akartad!-ordította,aztán ütni kezdett ott,ahol csak ért.
Fájt,de nem hagytam,hogy akár egy könnycsepp is legördüljön az arcomon.Nem akartam,hogy szenvedni lásson,nem adtam meg neki ezt az örömöt.Ez pedig még jobban feldühítette.
-Ennyire gyáva vagy Tom,hogy csak a gyengébbet mered bántani!Szánalmas vagy!
Tom válaszul csak megpofozott,én pedig a földre zuhantam.Néma csendben összeszorított fogakkal tűrtem a fájdalmat.A gyönyörű lila ruhám már egy nagyon kicsit,de véres volt.Tom ennek megörült és röhögve ott hagyott a padlón,szó szerint.
-Istenem!-gyökögtem a párnába sírva.
Biztos voltam benne,hogy eltörött a karom,mert azelőtt még soha nem éreztem olyan mértékű fájdalmat.Egész nap a szoba sarkában kuksoltam reménytelenül várva,hogy mi lesz velem.Hat óra körül lehetett,mikor ismét nyitódott az ajtó,Tom megindult felém és felrántott a székről.
-Gyere egyél valamit,mert a végén még éhen halsz itt nekem!
-Örülnél mi??
-Fogd be és indíts kifele!Mi van a kezeddel miért tartod így??
-Mert eltörted,te állat!
-Oh már orvos lettél,hogy ezt is megtudod állapítani?!
-Nem,de ellentétben veled én tudom,hogy ha az egyik kezem kétszer akkora,mit a másik az azt jelenti,hogy eltört.Szeretném,ha orvoshoz vinnél!
-Még mit nem??Van egy ismerősöm,aki orvos,majd ő megnézi neked,ha ennyire erősködsz!
-És ő tudja,hogy ilyen barom vagy?A szóban forgó személy is az alvilági bandád tagja?
-Igen az.És akkor mi van?-húzta fel a szemöldökét kérdőn.-Öltözz át,így ne gyere ki!-nyomott a kezembe egy fekete csőgatyát és egy szürke pulóvert..
Szótlanul elvettem tőle a ruhát és bezárkóztam a fürdőszobába.Meglehetősen lepukkant hely volt,de valahogy ez volt a legkisebb gondom.Az átöltözés elég nehéz hadműveletnek bizonyult olyan sajgó karral,de valahogy megoldottam.Az egykoron csodaszép lila ruhámat a földre dobtam,feltételeztem,hogy röbbé már nem fogom viselni.
-Amyke,gyere cica mindjárt elfogy a kaja!
-Nem vagyok a cicád!-rontottam ki dühösen a fürdőből,aztán kimentem az udvarra.
A kint két srác ücsörgött a padon,de egyik sem szólt hozzám semmit,na nem mintha annyira vágytam volna rá.Pár perccel később Tom is megérkezett hozzánk.Helyet foglalt mellettem,majd az ölembe dobott egy doboz pizzát,amit én jóízűen elkezdtem enni,és mivel egész nap nem ettem egy árva falatot sem sikerült legyűrnöm három szeletet.Ezután pedig a két literes víz felét is megittam.
-Tessék!-nyújtotta át nekem a telefonom Tom,mire kérdőn néztem rá.
-Mit csináljak vele??
-Azt,amit egy telefonnal szokás.Hívd fel azt a bájgúnár focistát,akivel a mobilod hátterén smárolsz.
-És mit mondhatok neki?
-Amit akarsz!-vonta meg a vállát,miközben rágyújtott egy szál cigire.
-Mi ebben a trükk?-kérdeztem,és elvettem a telefonomat.
-Semmi.De azért jó lenne,ha megmondanád ennek a focistának,hogy este még hívni fogják erről a számról.
-Mit akarsz Nandoval??
-Egyenlőre semmit.Most viszont hívd fel,de csak őt!
-Értem..köszönöm.
-Wow ismered még ezt a szót?!-fújta ki a füstöt az orrán röhögve.
Félrevonultam egy fához és miután megnézegettem Nando és Nora képét tárcsázni kezdtem Fernandot.A szívem kalapált a mellkasomban és mindvégig azon imádkoztam,hogy Nando vegye fel.Két kicsöngés után ez meg is történt.
-Amy,szerelmem!Hova tűntél?Betegre aggódtam magam Daviddal együtt..Mi történt?Hol vagy?-érdeklődött idegesen Fer.
-Jajj Nando..Igazad volt!Tom megtalált és elhurcolt valahova az Isten háta mögé!
-Jézusom!Jól vagy Amy?Bántott?
-Igen,de ne aggódj értem megleszek!
-Mi az,hogy megleszel?Nem hagyom,hogy ott maradj,akárhogy is,de kihozlak onnan!
-Nem,nem Fernando!Figyelj én tényleg nagyon szeretlek,de nem akarom,hogy belekeveredj ebbe az ügybe.Veszélyt jelentene rád és Norára!Ezt nem hagyhatom Nando,el kell felejtened!Jobb lesz neked nélkülem,hidd el!Te jobbat érdemelsz egy ilyen testi-lelki roncsnál!
-Ezt azonnal verd ki a fejedből!Hülyeségeket beszélsz!Nem hagylak el,eszem ágában sincs!nálad jobb csajt,nem találhatnék magamnak!Nélküled szörnyű lenne az életem!
-Fer én nem tudok megszökni Tomtól,én ezt a tortúrát már nem tudom végig csinálni,belefáradtam!Itt ragadtam örökre,engem nem látsz viszont többé.!
-Dehogynem!Hívom a rendőrséget!Ők majd elkapják Tomot!
-Nem,ne!Azzal magadnak tennél rosszat!Ne törődj velem,élj tovább,úgy mintha mi sem történt volna.Neveld Norát,olyan jól,ahogy eddig és mondd meg neki,hogy szeretem!...Davidnak is ugyanezt mondd!És kérlek tedd hozzá azt is,hogy ne idegeskedjen miattam,ne hibáztassa magát,mert nem ő a hibás ezért!Nando neked azt szeretném mondani,hogy köszönöm.Köszönöm,hogy velem voltál,hogy boldoggá tettél és,hogy szerettél!Lépj tovább!Biztos találni fogsz egy olyan csajt,aki úgy fog szeretni,ahogy én!Szeretlek Nando!-búcsúzkodtam tőle,pont úgy,mint egy elcsépelt romantikus filmben.
-Ne csináld ezt,hallod!Szeretlek és nem kell másik lány!Mi együtt leszünk boldogok,amint megszöktetlek Tomtól!
-Fer ez lehetetlen....ne áltasd magad tovább!
-Semmi sem lehetetlen!
-Csak ez....
-Ne mondj ilyet!Mégis mit csinálok én nélküled,és mit mondok majd Norának?-kérdezte sírva,hallottam a hangján,hogy már ő is elvesztette a reményét.
-Sajnálom...-már nem tudunk mit tenni!-nyomtam ki a telefonom zokogva.
Annyira fájt,hogy azt mondtam Nandonak,hogy az leírhatatlan.De tudtam,hogy jól tettem.Nem kérhettem arra,hogy egész életében rám várjon.El kellet engednünk egymást,mert ugyanolyan már úgysem lett volna az életünk.Az eszem tudta,hogy helyesen döntöttem,de a szívemmel ez egészen másképp volt.Az összetört,pont úgy,ahogy Fernmandoé.A különbség csupán annyi volt,hogy neki még megvolt az esélye a boldogságra,nekem már nem.Amikor erre rájöttem,ha lehetséges még jobban elkezdtem sírni és még inkább reményvesztetté váltam.Azzal,hogy elhagytam Nandot egy részem megszűnt létezni és ezek után úgy éltem,mint egy élőhalott.



u.i.:A következő rész egy hét múlva jön:DDÉs nyugodtan írjatok véleményt,mert kíváncsi vagyok rá,hogy mit gondoltok a sztoriról!:DD

Leo Torres szülinap:))

Bár nem hiszem,hogy Fernando valaha is látni fogja a blogomat...de mindegy.Én ezúton is szeretnék boldog szülinapot kívánni Leonak,Fernando kisfiának,aki ma töltötte be a 3. életévét.:DD<3 Szerintem nagyon aranyos kisgyerek,talán egy napon olyan híres focista lesz,mint az apja....ki tudja??Még bármi lehetséges nem??:DD

u.i.:Holnap jön az új rész:))!