2014. július 26., szombat

6.rész

Másnap reggel sietősen kellett elkészülnöm,ugyanis késésben voltunk.Mivel egyáltalán nem volt kedvem felkelni,sem pedig edzést tartani,túl korai volt ez még nekem.De ezt hiába szajkóztam apámnak,ő erre mindig azt felelte muszáj valamit kezdenem magammal.Ebben igaza is volt,és én akartam is dolgozni,de nem edzőként egy Bl győztes csapatnál.Ezt nevetségesnek gondoltam,a véleményem pedig természetesen hangot is adtam.Tehát a tipikus Mourinho család féle vita ismét elkezdődött.
-Elizabeth,azért jöttél ide,hogy új életet kezdj,szóval új dolgokat is ki kell próbálnod...Liz én tudom,hogy képes vagy rá!-mondta,majd leparkolt az edzőközpont parkolójában.
A válaszadásra esélyem sem volt.Ahogy kiszálltunk az autóból a rajongók megrohamozták apámat.A tömegben ragadtunk jó 10 percig,aztán mikor kiszabadultunk,akkor rohanni kellett a pályára,ahol már várt ránk az egész Chelsea.José közölte velük az aznapi edzésre a tervet,amit a fiúk rezzenéstelen arccal vettek tudomásul.Meglehetősen fagyos hangulat uralkodott az edzőpályán,mertem remélni,hogy ez nem nekem szól,hanem a szakadó esőnek és a kora reggeli órának.Apám segítségével megtartottam a tréninget,amit először abszolút nem élveztem,de a végére belejöttem és nagyon megtetszett a dolog.
-Ügyes voltál Liza!-gratulált José mosolyogva,és láttam,hogy büszke rám.
-Köszi.-feleltem röviden és érzelemmentesen.
Továbbra sem akartam,hogy azt gondolja minden szuper köztünk.Hiszen azzal a pár együtt töltö ránézett tt nappal nem hozta rendbe azt,a fájdalmat amit a múltban okozott nekem.De tény,hogy enyhített rajta.
-Én most megyek beszélek Davevel a segítőmmel,te pedig addig itt maradhatsz!
-Oké.-bólintottam ő meg elment.
A fedett kispad féleségen ültem és bámultam az égből hulló esőcseppeket,miközben a fülemben üvöltött a kemény rock.Elég furcsán festhettem ott a fekete öltözékemben és a bakancsomban.A kezemben cigaretta volt,így pont úgy néztem ki,mint egy mélabús,depressziós,öngyilkosságra hajlamos lány.Nem mondom,hogy nem volt így,mert amint egyedül voltam rögtön valami régi dolgon kezdtem agyalni.És ez nem volt jó.Szerencsére éppen arra járt Nando,aki kiszakított a szomorú gondolataimból.
-Nem is tudtam,hogy edzősködsz!-mondta,majd leült mellém és megtörölte a csuromvizes haját.
-Hát eddig én se!-mosolyodtam el.
-Pedig jól csináltad!Nekem kifejezetten tetszett!
-Ohh köszönöm,ez jól esik!-feleltem mosolyt erőltetve az arcomra,aztán csend lett,csak a plexitetőn kopogó esőcseppeket lehetett hallani.Fernando nem szólalt meg és én sem,nem tudtam volna mit mondani.Egy ideig elvesztem a csokibarna szemeiben,és ő is az enyémben.Majd elkapta a tekintetét és végigmért,éreztem magamon minden egyes pillantását.Aztán Nando közelebb húzódott hozzám,erre a szívem hevesen kezdett kalapálni,de azért én is közelebb merészkedtem hozzá,pár centivel.Fogalmam sincs,hogy mi ütött belém,de mikor a közelemben volt mindig így éreztem magam.Ha váltottunk néhány szót némi jelentéktelen dologról,mindig jó kedvem lett és hirtelen nem létezett a tragikus múlt,ami miatt ide kerültem.Mikor velem volt csak a jövő lebegett előttem és ott másfél centire tőle jöttem rá,hogy érzek iránta valamit a szerelem és a barátság között.Furcsa érzés volt erre rájönni,mivel én nem akartam szerelmes lenni..de nem tudtam a szívemnek parancsolni,mert ahogy Nando ránézett az ajkamra tudtam,hogy mit szeretne.Az agyam tiltakozott a csók ellen,viszont a szívem nem és engem mindig is az irányított,ezért hagytam,hogy olyan közel jöjjön hozzám.Már nem sok hiányzott ahhoz,hogy Nando szája az enyémmel találkozzon,amikor meg hallottam apám hangját.Villámgyorsan arrébb ugrottam a Nandotól legtávolabbi pontra.Mindketten idegesek és zavarodottak voltunk és én titkon dühös is voltam,mégpedig az apámra.
-Oh Liz nem is tudtam,hogy Fernandoval vagy!Talán megzavartam valamit?!-kérdezte gyanakvóan,mire Fernandoval egyszerre vágtuk rá,hogy nem.
-Hát ha megbocsátotok én most sietek átöltözni...José nagyszerű volt a mai tréning,gyakrabban kéne Liznek tartania!-mosolygott rám Nando,mire én valószínűleg elpirultam.
-Igazán örülök,hogy tetszett Nando!Te is jó voltál ma és,ha továbbra is így folytatod,lehetséges,sőt több mint valószínű,hogy kezdő leszel szombaton!-bólintott elégedetten José,majd velem együtt elindult a kocsijához.
Az autóút csendesen telt.Én a világomba mélyedve agyaltam a Torres-féle történtekről.Nem volt semmi,mégis azt kívántam bárcsak lett volna.Sok érzelem kavargott bennem,melyekkel nem voltam tisztában Nando nem volt közömbös számomra,de nem akartam vele addig semmit sem,amíg nem tettem túl magam Santin.Évekig szerelmes voltam belé,persze ezt rajta kívül senki nem tudta.Ő is szeretett,sokszor mondta ezt,le is feküdtünk néhányszor.Ennek ellenére Santiago még nem állt készen arra,hogy bejelentsük a kapcsolatunkat,mert tulajdonképpen félt a többiek véleményétől,de főleg Cristianoétól.A bátyámnak,ugyanis szent meggyőződése volt az,hogy Santiago "rontott meg".Mindig is azt gondolta,hogy miatta lettem egy balhés csaj,mert az voltam.A suliban folyton büntetést kaptam valamiért.Erkölcstelen cuccokat viseltem,beszóltam a tanároknak,ittam és buliztam különböző szórakozóhelyeken,ahol rendszerint felléptünk Vanessáékkal.Dalokat adtunk elő,amiért szintén bajba kerültünk,mert a számok többsége durva dolgokról szólt és szinte minden második szó káromkodás volt....Viszont Cristiano tévedett,nem miattuk változtam meg,bár tény,hogy akkor váltam ilyenné,amikor megismerkedtem az ikerpárral,14 évesen.Ekkortájt derült ki a betegségem és ilyenkor lépett le apám is.Otthon senki nem értett meg,Crisnek és Sergnek a focin járt az esze,anyukámnak pedig a bosszún és a magányon.Engem nem vett észre egyikőjük sem,nem tartoztam sehova,egészen addig,amíg nem találkoztam Santiékkal,ők megértettek.Mindig mikor gondom volt,elmentem hozzájuk,elmondtam nekik a problémám,ők megvigasztaltak,néha tanácsot adtak aztán olykor kicsit berúgtunk.Így ment ez titokban sokáig,de a félévi értekezleten,ahová Cris ment el,mivel anyu továbbra is az önsajnálatba temetkezett.Crist szembesítették az igazolatlanjaimmal,a magatartásommal és minden mással.Cristiano borzasztó mérges volt,és bár részeg voltam tisztán emlékszem arra,hogy mekkora pofont kaptam tőle Vanessáék házibulijában,ahonnan a saját kezével rángatott el.Ezek után Cristiano és Sergio minden lépésemet árgus szemekkel figyelte.Nagyon sokat veszekedtünk emiatt hárman,anyámat meg még mindig nem érdekelte semmi.Cris próbált eltiltani Santiéktól,de nem sikerült...viszont ahogy z évek teltek legalább kezdte elfogadni a stílusomat Cris,azonban Santiagot és Vanmessát sosem kedvelte meg. Valószínűleg megőrült volna ha magtudta volna,hogy járok Santival.Nem akartam vele ismét összeveszni,elég volt az a 4 év,amit állandó "háborúban" töltöttünk,eszem ágában sem volt elrontani a felnőtt korunkra rendeződött viszonyunkat.Ezért nem mondtam el soha....ez a titkos szerelem,pedig még jobban megnehezítette a gyászt,de mikor Nando majdnem megcsókolt kész lettem volna az egész kapcsolatomat Santival a múltban hagyni.Ez még nagyon nem lett volna tisztességes vele szemben.Úgyhogy elhatároztam,hogy még legalább 1-2 hónapig elkerülöm Nandot.
-Lizzie beszélnünk kell!-szakított ki a gondolataimból Mourinho,mikor már otthon voltunk.
-Oké,mond csak!-sóhajtottam félve,egyszerűen éreztem,hogy apám keresztül fogja húzni a számításaimat.
-Ma felhívott Rita!-kezdte,mire az izmaim önkénytelenül megfeszültek és ideges lettem,ezt apám is észrevette,de azért folytatta.-A válásról esett szó,azt szeretné,ha mihamarabb lerendeznénk a dolgokat...sok mindent kell még megbeszélnünk többek között Benjamin,a fiunk elhelyezését.
Tudtam,hogy Josénak van egy fia,de én sosem beszéltem vele,egyszerűen nem vettem tudomást róla,ellentétben Criastianoval.Ő találkozott vele néhányszor,és mikor nagyobb lett rendszerint beszéltek telefonon.Erre én soha nem voltam képes,éppen ezért nem értettem miért beszél pont velem ezekről José.
-Ehhez nekem mi közöm?
-Csupán annyi,hogy Ben fiam 8 éves és nem szeretnék neki is olyan sérelmeket okozni,mint neked.Nem követhetem el kétszer ugyanazt a hibát.Szeretem Bent,ahogy téged és Cristianot is,és belehalnék ha újra azt kéne vele átélni,mint veled...Több időt kell most vele töltenem,nem akarom elveszíteni őt!Ezért kéne 2-3 hétre Olaszországba mennem,ugyanis Rita ott él Bennel.-magyarázta.
-Értem,hogy mit akarsz mondani apa!Menj csak nyugodtan,engem nem kell félteni,ha erre gondolsz!Megleszek,hidd el!Neked most Benjamin legyen a legfontosabb!Én már felnőttem,megértem a dolgok miértjét,még ha nehezen is...de ő nem.Nem ismerem Bent,de valószínű,hogy most úgy érzi összedőlt a világ.Nagyon oda kell figyelnetek rá,mert ha nem,odajut ahova én!Tehát menj el Olaszországba!És ha alkalmad nyílik rá,hozd el Bent,megismerném végre!Talán,ha beszélgetne velem egy kicsit megkönnyebbülne,
hiszen én is átéltem ezt,tudom mit érez.-mondtam el a kis monológom,ezután apám szemébe könny szökött a meghatottságtól.
Évekig nem akartam Benjaminnal találkozni,a rögeszmémmé vált,hogy ő volt az egyik ember,aki tönkretette az életemet.Később rájöttem,hogy ez mekkora hülyeség volt,hiszen ő csak egy gyerek volt akkoriban...Bíztam benne,hogy még nem késő elkezdeni a féltestvéri viszonyt.
-Örülök,hogy így gondolod Liz!És megígérem,hogy nem bántom meg annyira Bent...Elmegyek Olaszországba,talán nem lesz baj abból ha ott töltök néhány hetet!
-Nem,nem sőt mindannyiunknak jót tenne,lassan meg kéne tanulnom egyedül élni!
-Igen,de biztos megleszel?
-Persze!
-Akkor sem szeretnélek egyedül hagyni,és ha velem jönnél?
-Nem,erről szó sem lehet!Nem bírnék Ritával találkozni,túl gyors lenne,ez nekem!
-Gondoltam..hát akkor viszont meg szeretnélek kérni valamire!
-Mi lenne az?
-Szeretném,ha bejárnál rendszeresen a Chelsea edzéseire és meccseire.Figyelhetnéd a csapatot,ismerkedhetnél velük és természetesen Davevel is összebarátkozhatnál,ő szívesen megtanít az edzősködés fortéjaira.Továbbra is edzhetnéd a csapatot,ezáltal fejlődnél és lekötnéd magad.És különben is én csak úgy vagyok nyugodt,ha te is a tréningen vagy!
ez nagyon rossz ötletnek tűnt.Nem akartam a Chelsea és Fernando közelében lenni a délutáni majdnem csók miatt.De apám válaszút elé állított,mikor ellenkezni kezdtem.Vagy elmegyek a Stamfordra,vagy utazok vele.Én pedig az elsőt választottam,talán 1 fokkal jobb volt,mint a második.De ideges voltam és nemcsak azért,mert apám felrúgta a képzeletbeli "Kerüljük el Nandot és a Chelseat kb egy hónapig" című hadműveletemet,hanem azért is,mert sejtettem,sőt inkább tudtam,hogy ezalatt a 3 hét alatt baromi nagy változások fognak bekövetkezni,az a,úgy is zavaros és kusza éltemben...


2014. július 18., péntek

Közlemény :)

Sziasztok :)
Először is mobilról írok,Úgyhogy az esetleges hibákért bocsánat.Másodszor annyit szerettem volna mondani,hogy most egy hétig nem leszek internet közelben,így a rész Kövi szombaton jön.Sajnálom a késést:( Megértéseteket köszönöm:))
. Abby :)