2013. augusztus 31., szombat

14.rész

Nando távozásával a boldogság eltűnt az életemből,többé már nem mosolyogtam,de nem is volt miért.Sara továbbra is kómában feküdt,és az orvosok sem tudtak már mit tenni.Dani és én dolgoztunk,és felváltva vigyáztunk a kis Joséra.Daniel nappal végzett munkát egy cégnél,én pedig éjjel a szórakozóhelyen,ahová Eric örömmel visszavett.
-Szia Isa!-köszönt fáradtan Dani.
-Szia!Hát te?Hogyhogy fent vagy éjjel kettőkor?
-Nem tudok aludni.-mondta.-Meg amúgy is beszélni akartam veled!
-Miről?-ültem le mellé a kanapéra.
-2 dologról is,az egyik Sara.Tudod már 3 hete kómában van,ez túl sok idő,és én félek,hogy nem épül fel.
-Van aki 3 évig volt úgy mint Sara,bízni kell abban,hogy rendbe jön.
-Tudom,de már kezd kikészíteni ez az egész!
-Engem is.De muszáj erősnek lennünk...Josénak szüksége van ránk!
-Ez igaz...
-Tarts ki!Minden jóra fordul...egyszer....
-Ja!Majd egyszer....-ismételte meg a szavaim egy részét szomorúan.
-És mi a másik dolog?
-Ez a levél neked jött,Liverpoolból!-tölt elém egy borítékot mosolyogva,ő is pontosan tudta,hogy kitől jött.
A szívemet azonnal elöntötte a melegség.Fernando írt.Beszámolt arról,hogy mik történtek vele ott,de legfőképpen rólam kérdezett és Saráról.Én pedig boldogan válaszoltam neki.
                                                  ************************************
Ettől kezdve hetente írt levelet,e-mailt,SMS-t vagy egész ritkán felhívott.Fél év telt el gy,hogy csak ez volt az egyetlen örömforrásom.Ugyanis / hónap elteltével Sara még mindig kórházban volt.Dani egyre nehezebben bírta ezt,már kezdett elgyengülni és sokszor fel akarta adni a "harcot".Eleinte még tudtam biztatni a reménnyel,meg ehhez hasonló dolgokkal,de egy idő után már én magam sem hittem el a szavaimat.én is fokozatosan egyre mélyebbre kerültem.Ez a helyzet teljesen felőrölt minket,már mindketten reménytelenek voltunk.Nando ugyan a távolból megpróbált lelket önteni belém,ami egy darabig bevált,de később már az sem segített.pánikba voltunk esve.Sara és a kis José miatt,akivel egyre több gond volt.Ez az egész kezdett olyanná válni,mintha lélek nélkül élnénk,és ez szörnyű volt.
-Ma mész dolgozni?-lépett be a szobámba Dani.
-Nem vasárnap van.-válaszoltam,de közben egy percre sem vettem le a szemem a Tv-ről.
-Tényleg!-esett le neki.-Mit nézel?Liverpool-Arsenal,2-1?!Fernando játszik?-foglalt helyet mellettem az ágyon.
-Igen-bólintottam.-Látod most passzolták neki a labdát!
-Aha.A gólokat ki rúgta?
-Az elsőt Nando,a másodikat Benayoun az Arsenálét nem tudom..
Dani motyogott valami értem félét aztán nézte egy kicsit a mérkőzést,de a szeme sarkából észrevettem,hogy inkább engem figyel.
-Látnod kéne magad,mikor a kamerás Fernandot mutatja...Olyan nagy szeretettel bámulsz a képernyőre,hogy azt el sem lehet mondani.Hiányzik neked ugye?
-Olyannyira,hogy szinte már fáj!-feleltem a könnyeimmel küszködve.
-Ez borzalmas.
-Tudom,ezt nem pont neked kéne mondanom,hiszen te rosszabb helyzetben vagy,mert hát Sara...szóval tudod...De akkor is hiányzik!Mindennap azt kívánom,bár felébrednék ebből az álomból,noha tudom,hogy ez sajnos a valóság.Amikor Fernando ír nekem akkor néhány percre boldog leszek és kiszakadok a szürke hétköznapokból.Ugyanakkor rettegek is,félek,hogy egy nap nem jön több levél vagy e-mail...elfelejt majd és boldog lesz valaki mással.Én pedig egyedül maradok örökre....-sírtam el magam.
-Hé nyugi!Egy olyan szép és kedves lány,mint te találni fog magának párt,ne aggódj!
-Lehet.De ha az illető nem Nando,akkor nem érdekel!
Dani erre nem tudott mit mondani.Egyszerűen a karjai közé zárt és hagyta,hogy szó szerint a vállán sírjam ki a bánatom.Fogalmam sincs meddig voltunk így,de amikor megcsörrent Dani telefonja elszakadtunk egymástól.
-Gyorsan felveszem!Addig megnéznéd,hogy José alszik-e még?
-Persze.
A gyerekszobába belépve megpillantottam Josét,aki nagy barna szemeivel bámult rám.Nevetve felkaptam az ölembe,aztán leültem  vele a földre játszani.
-Uram Isten!Sara...Sara-kiáltotta Dani.
-Mi történt?-néztem fel rá idegesen.
-Magához tért!Jól van és..és látni szeretne minket.
Egy hang sem jött ki.Teljesen megkönnyebbültem.Az örömkönnyek el kezdtek folyni a szememből,nevettem és sírtam egyszerre,hasonlóképpen tett Dani is.végül pedig ismét megöleltük egymást.
-Vége van!Vége van!Sara él!Istenem...köszönöm!-suttogtam.
-Na oké engedj el!Hozd Josét és menjünk!
-Oké..induljunk!
A kocsiba beülve gyorsan írtam egy SMS-t Nandonak csakhogy értesüljön a nagy eseményről.
A kórházhoz érve persze rögtön eltettem a mobilom az ajtón belépve pedig kezdtem egyre izgatottabb lenni.Egy orvos mondott pár szót Sara állapotáról,ezután pedig mindhármunkat beengedett hozzá.A nővérem az ágyból nézegelődött ki a nagy ablakon,de mikor benyitottunk hozzá azonnal felénk fordult.Széles vigyorra húzta a száját majd hosszú csókot lehelt Dani ajkaira,amit ő szíves örömest viszonzott.Ezt látva a szívem összeszorult,és kegyetlenül hiányzott Nando,ám akkor és ott inkább elrejtettem ezt az érzést és mosolyogva a nővéremhez léptem,aki a kisfiát puszilgatta.
-Jajj Sara!Szeretlek nővérkém!
-Én is te bolond!Csak a balesetet felejtettem el,a vitatkozásunkat nem!
Nevetve konstantáltam,hogy a régi élcelődős Sara visszatért,és bár nem szeretem ezt a tulajdonságát,akkor mégis hihetetlenül boldog voltam emiatt......

Európai szuperkupa

Ez a bejegyzés nem a sztorimhoz kapcsolódik.Csak az egyik szereplőjéhez,Fernando Torreshez,a kedvenc játékosomhoz.Tegnap a Chelsea és a Bayern mérkőzött meg a szuperkupáért.Szoros meccs volt már a 8.percbe gól született Fernando révén.A Chelsea nagyon hajtott,szerintem jók voltak.De a Bayern is nagyon jó volt,rengeteg helyzetük volt,ügyesek voltak ez vitathatatlan.Szoros meccs volt és őszintén szólva én úgy gondolom,hogy mindkét csapat megérdemelte volna a győzelmet.Bár tény,hogy jobban örültem volna,ha a Chelsea nyer és Lukaku berúgja a 11-est.Dehát nem így lett.A csapatok megtettek mindent a győzelemért.,és én tényleg büszke vagyok a Chelseare,mert nagyon igyekeztek,de a Bayern mégis csak többet tett.Erősebbek voltak,és nyilván szerencse is kellet a győzelemhez.Ha jól belegondolok,így volt igazságos,hiszen a tavalyi BL döntőt a Kékek nyerték meg ugyanígy...Szóval megint nem a Chelsea vitte haza a kupát,de ami tegnap nem sikerült az majd sikerül máskor egy másik kupával,vagy talán jövőre is ugyanezzel...ki tudja???
Blue is the colour!
  
Gólok:
Chelsea: F.Torres(8.perc),Eden Hazard(93.perc)
11-es rúgók:
David Luiz
Oscar
Frank Lampard
Ashley Cole
Romelu Lukaku

Bayern München: Frank Ribéry(47.perc),Javi Martinez(123.perc)
11-es rúgók:
David Alaba
Toni Kroos
Lahm
Frank Ribéry
Shaqiri






,,Sometimes we need to lose,
to win the future!"/David Luiz/

2013. augusztus 30., péntek

13.rész

Fernando gyorsan kirángatott Sarától  mielőtt rosszul lettem volna.Kint a folyosón leültetett egy székre,majd hozott nekem egy pohár vizet,végül pedig ő is helyet foglalt mellettem.
-Isa minden rendben?Jobban vagy?-kérdezte Nando aggodalmasan.
-Igen kösz,egy kicsit mintha jobb lenne..Dani meséld el mi történt!
-Rendben,de nem mindenre emlékszem a balesetből,leginkább csak arra ami előtte volt.Este bulizni készültünk Saraval kettesben,Josét a szüleimhez vittük.A buli nagyon jó volt,jól szórakoztunk.3-kor indultunk haza.Már majdnem a házunkhoz értünk,amikor a kereszteződésből kikanyarodott elénk egy kamion...reflexből elrántottam a kormányt,de a kamion még így is belénk jött...ezután csapódtunk a szalagkorlátnak.És itt minden kiesett.Az orvosok azt mondták,hogy a kamionsofőr pár karcolással megúszta az egészet.Ő volt a hibás,de mégis ő járt a legjobban...
-Édes Istenem!Ez szörnyű lehetett!Dani ne haragudj,hogy ilyet kérdezek tőled,de kérlek őszintén válaszolj!Ittál?
-Csak egy pohár sört,semmi mást!-vallotta be őszintén.
-Te vagy a hibás,amiért Sara ott fekszik!Az egésznek te vagy az oka!Bárcsak te lennél ott Sara helyett megérdemelnéd!-üvöltöttem sírva.
Dani bűnbánó arccal nézett rám és szó nélkül tűrte az ordítozásomat.Nando eközben folyamatosan nyugtatgatott,ami nagy nehezen sikerült is neki.
-Elnézést,önök Sara Mebarak hozzátartozói?-lépett mellénk egy fehér köpenyes orvos.
-Igen.-válaszolta helyettünk Nando.
-Sajnálatos módon Sara kisasszony nagyon rossz állapotba került.Olyan súlyosan beverte a fejét,hogy kómába esett.A műtéttel megpróbáltuk elkerülni ezt a helyzetet,de nem sikerült.
Mikor ezt a doktor kimondta elvesztettem a tűrőképességemet és keserves zokogásba kezdtem miközben egyre csak szidtam Danit.Fernando gyorsan bocsánatot kért a viselkedésem miatt Danieltől,aztán ugyanilyen tempóban haza is vitt és befektetett az ágyba.
-Minden rendben lesz hidd el!Sara nagyon erős lány túl fogja élni!Ne aggódj!-puszilt bele a nyakamba,mire egy halvány mosoly suhant át az arcomon.
-Legyen úgy,ahogy mondod!
-Így lesz!
                                           *****************************************

A napok ezek után teljesen egybefonódtak.Reggel és este Nandoval voltam Napközben pedig a kórházban,hol Saránál,hol Daninál,akinek időközben megbocsátottam,a rendőrségen egyébként nem derült ki azaz egy pohár sör,úgyhogy többek között ezért is álltam vele szóba újra.Egy hét után elszállították őket a kis fuenlabradai kórházba,így hát Nando segítségével visszaköltöztem vele együtt a régi lakásomba.Egyik délután mikor hazaértem a még mindig kómában lévő Sarától,Nando a konyhában szorgoskodott,így addig én pár percre lepihenhettem a kanapén.Unottan kapcsolgattam a TV-t,semmi érdekeset nem találtam benne egészen addig,amíg rá nem bukkantam az egyik sportcsatornára,ahol egy Liverpool meccs ment.Rögtön eszembe jutott Nando eligazolása a Liverpoolba,amit a történtek miatt elfelejtettem.
-Nando mi lesz Liverpoolal?-szaladtam ki hozzá a konyhába idegesen.
-Nem tudom.Kértem még egy pihenőhetet az edzőtől,Beniteztől,amit meg is engedett...Viszont ezután fogalmam sincs mi lesz.El szeretném intézni valahogy azt,hogy ne kelljen elmennem Liverpoolba.-közölte,miközben elém tette a vacsorámat.
-Nem Fernando,azt nem teheted!Neked Liverpoolban van a helyed!
-De nem akarlak itt hagyni egyedül ebben a rossz helyzetben!
-Nem leszek egyedül,ha baj van Dani segít nekem,de nem lesz!Velem minden oké lesz!Inkább törődj magaddal!Menj el Liverpoolba!
-Nélküled?-kérdezte meglepetten.
-Nélkülem...Jobb lesz neked így.Sara és José mellett van most a helyem,szükségük van rám!Ha ez az egész nem történt volna meg veled mennék,de így nem tehetem.Arra pedig bármennyire is szeretném nem kérhetlek,hogy maradj velem,mert azzal tönkretennéd a karriered,ahhoz pedig túl tehetséges vagy!-mondtam ki nagy nehezen.Nando arckifejezése eltorzult és apró könnycseppek jelentek meg a szemében,szörnyű volt látni,hogy megbántottam,de nem csak őt,hanem magamat is.

-Féltem,hogy ezt fogod mondani,éreztem,hogy ez lesz!Sajnos ez a helyes döntés.Tudnod kell,hogy ha te nem jössz velem én boldogtalan leszek....és a csapatban sem fogok tudni úgy teljesíteni ahogy szeretnék...
-Ez butaság!Tudom,hogy ügyes leszel,sok gólt fogsz lőni,és a szurkolók is nagyon fognak szeretni.Pár hét múlva elfelejtesz,hidd el nekem!
-Nem foglak és elég rosszul esik,hogy azt feltételezed rólam,hogy elfelejtelek!
-Ne haragudj!
-Semmi.....Megígérem,hogy minden gólomnál rád fogok gondolni és minden egyes találatomat neked fogom ajánlani!
-Én pedig megígérem,hogy minden meccsedet megnézem!
Szomorúan bámultuk egymást Nandoval,aztán Fernando egy hosszú szenvedélyes csókot nyomott az ajkaimra,ezzel pedig örökre belopta magát a szívembe.
-Nem egészen így akartam ezt a kapcsolatot!-húzódott el tőlem.
-Én sem...de a sorssal nem tudunk szembeszállni.
-Sajnos nem!-bólogatott.
-Szerintem jobb lesz,ha most elmész!
-Lehet!Vigyázz magadra Shakira és Sarára is.Bármikor hívhatsz,számíthatsz rám attól függetlenül,hogy nem leszek itt!
-Te is El Nino!Szeretlek és köszönöm!
Dettó!-mosolyodott el halványan,majd még egyszer utoljára megcsókolt és magához ölelt.Aztán gyorsan összepakolta a cuccait és szó nélkül távozott az ajtómon.Egy részem megszűnt létezni.Hatalmas űrt hagyott bennem,már akkor hiányzott.Az életem pedig csak ekkor dőlt romba igazán....



2013. augusztus 27., kedd

12. rész

Augusztus közepéig nyaraltunk Ibizán Nandoval.Jó volt édes kettesben eltölteni pár hetet pihenéssel,bulizással és a jövő tervezgetésével.Olyannyira jól éreztük szórakoztunk,hogy sikerült elfelejtenem a vitatkozásomat Saraval,de amint Madridba értünk újra eszembe jutott az egész.
-Még csak fel sem hívott!Ennyire nem érdekelheti a saját húga?!-szólaltam meg elkeseredve mikor bementünk Nando házába.
-Ő Sara,ne várj tőle sokat!-vetette oda Fernando,majd nekiállt pakolni a nagy karton dobozokba.
-Elegem van ebből!Folyton marjátok egymást,akár ok nélkül is!Pár éve még jól megvoltatok egy légtérben,el tudtatok beszélgetni meg stb.De Sara 18. szülinapi bulija után minden megváltozott!Mi a franc történt azon a bulin?-estem neki Nandonak miután felidéztem az emlékeket.
Fernando idegesen nézett rám,egyértelművé téve ezzel azt,hogy valóban van valami amiről nem tudok.
-Semmi nem volt!-rántotta meg a vállát,majd elfordult tőlem.
Természetesen láttam rajta,hogy hazudik,de az is feltűnt,hogy akármi is volt nem szívesen beszélne róla,így inkább nem faggadtam és én is hozzáláttam a pakoláshoz.
-Sara nagyon szeret téged,azért csinálja ezt az egész cirkuszt,mert félt a csalódástól!De egy idő után beleőrül abba,hogy nem tud semmit rólad és fel fog keresni.Ebben biztos vagyok!-mondta pár másodperc után,aztán megölelt és kis csókot nyomott az ajkaimra.
Erre nem nagyon tudtam mit válaszolni,csak elmosolyodtam és folytattam a pakolást.Rengeteg dolgunk volt.Mindent bedobozoltunk,ezután pedig felcímkéztük,hogy tudjuk mi mit tartalmaz.Fárasztó munka volt,még éjjel fél tizenkettőkor is rakosgattam Nando fontos dolgait.Meg se fordult a fejemben,hogy ilyen sok cucc  kell Fernandonak és nekem Liverpoolba.
-Hagyd már abba a pakolást!Holnap is lesz nap!Gyere aludj egy kicsit!
-Jól van!-adtam meg magam,aztán befeküdtem Nando mellé az ágyba,és szinte azonnal elaludtam.
Édes álmaimból hajnalban a telefonom csörgése szakított ki.Mindketten egyszerre riadtunk fel a hangos The pretty reckless zenére,fogalmunk sem volt róla,hogy ki lehet az hajnali négykor.
-Basszus vedd már fel!-nyöszörgött Nando.
-Oké!-tápászkodtam fel álmosan
-Biztos fontos ha ilyenkor hív és most már legalább harmadszorra csöng az a szar!
A  telefonom kijelzőjén egy ismeretlen szám jelent meg ,rögtön arra gondoltam,hogy biztos valami gyerekek szórakoznak,ennek ellenére felvettem.
-Tessék itt Isabel Mebarak!-szóltam bele fáradtan.
-Szia Isa,Dani vagyok!-hallottam meg Dani meggyötört hangját.
Ekkor már rájöttem,hogy nagy baj lehet ha ilyen időpontban hívott.
-Baj van?
-Elég nagy!Karamboloztunk.
-Jézusom!Mi történt?mondj már valamit az Isten szerelmére!Sara hogy van?és te?Veled mi van?
-Én nagyjából megvagyok!Most visznek a madridi kórházba.Sara viszont életveszélyben van,mentőhelikopterrel szállították Madridba,azt mondták az orvosok,hogy azonnal műteni kell!
Teljesen ledöbbentem.A könnyek egyre gyorsabban folytak le az arcomon,egyszerűen nem tudtam megszólalni,hiába akartam,nem ment.Fernando riadtan kikapta a kezemből a telefont és miután beszélt pár szót Danival kinyomta a mobilom.
-Shakira,szerelmem próbálj megnyugodni!-simogatott Nando miközben lágyan suttogott a fülembe.
-Hogy a fenébe tudnék megnyugodni?!A nővérem életveszélyben van!Azonnal vigyél a kórházba,kérlek!
-Megyünk máris!Csak öltözzünk át rendben?!
-Igen.-bólintottam és igyekeztem minél gyorsabban magamra kapni valami ruhát.
Mikor Nando is készen volt beültünk a kocsijába és már indultunk is.A kórház parkolójában Fernando leállította a motort,aztán szorosan magához húzott.
-Bejössz velem?-kérdeztem
-Ez természetes,nem hagylak egyedül ilyen helyzetben!
-Szeretlek!-csókoltam meg.
-Én is!
Az épületbe besétálva Torres látványára rengeteg ember gyűlt körén, aminek ő akkor egyáltalán nem örült.Annak ellenére ugyanis,hogy nagyon szerette a rajongóit Sarat is bírta és őt is megviselte a baleset híre.A körülöttünk összeálló kisebb tömeget végül egy nővér oszlatta fel,aki ezután készségesen megmutatta nekünk Sara kórtermét,ami előtt Dani ücsörgött.Ő sem volt túlzottan jó állapotban.Sebek borították szinte mindenhol.A tekintete zaklatott és kissé zavaros volt,a bal kezén pedig gipszet viselt.
-Most jöttem ki Saratól...bemehettek hozzá!
-Először hallani akarom,hogy volt ez az egész!
-Had szedjem össze a gondolataimat,nem olyan könnyű visszagondolni....addig menjetek be!
-Rendben.
Fernando remegő kezekkel nyitott be Sarahoz,majd előre engedett.Félve lépkedtem a nővérem ágyához,próbáltam felkészülni a legrosszabbra,de a látvány,ami fogadott még a képzelőerőm legsötétebb,legdurvább részeit is felülmúlta.Szörnyű érzés volt látni,ahogy a nővérem tehetetlenül fekszik és gépek tartják életben.Sokkot kaptam és az ájulás környékezett.Biztos vagyok benne,hogy Fernando erős kézfogása nélkül a földre zuhantam volna.abban a pillanatban rájöttem,hogy ez a karambol az egész életemet változtatja meg egy szempillantás alatt.És mit számítottak akkor már a terveim a jövőre nézve?Őszintén semmit.Mert akármennyire is fájt a felismerés tudtam,hogy nem fogom tudni megvalósítani őket....

2013. augusztus 24., szombat

11.rész

-Na jól van induljunk!-húzódtam el tőle.
-Csak még egy csókot!
-Ne légy ilyen mohó!Állj fel irány Fuenlabrada!-fogtam Nando kezét,aztán beültünk a kocsijába.
A Fuenlabradába vezető úton a liverpooli életünket tervezgettük boldogan.De mikor Fernando leparkolt a bár előtt,ahol dolgoztam minden örömöm elszállt.8 év után felmondani valahol nem egyszerű dolog.
-Bemenjek veled?
-Nem,ezt egyedül kell elintéznem!-mondtam miközben kiszálltam az autóból és bementem a szórakozóhelyre.Ami így nappal elég kihalt volt,csak Dina és Eric a főnök volt bent.
-Isabel de jó,hogy jössz!Már nagyon hiányzik a munkaerőd!-üdvözölt mosolyogva Eric.
-Épp erről szeretnék beszélni veled!
-Hallgatlak!
-Sajnálatos módon úgy alakult az életem,hogy Liverpoolba kell költöznöm,ezért már nem tudnék itt dolgozni.Szóval szeretnék felmondani!
-Liverpool ejha!Ha szabad megkérdeznem miért kell odamenned?
-A barátom ott kapott munkát!-válaszoltam.Direkt nem az odaigazol szót használtam,nem akartam nagy dobra verni a Torressel való kapcsolatomat.
-Akkor mégsem sajnálhatod annyira!
-Hát nem.-mosolyodtam el.
-én viszont nagyon,de  mindegy ez nem számít.Az utolsó fizetésedet majd utalom a számládra....Jajj nehéz lesz téged pótolni,úgyhogy ha visszatérsz ide egy szavadba kerül és újra beállhatsz dolgozni!
-Köszi.-öleltem meg Ericet:Láttam Dinán,hogy ez nem nagyon tetszett neki,de aztán rájött,hogy többé nem kell velem dolgoznia,ezért egy hatalmas mosoly terült el az arcán.Miután kiléptem a helyről néztem vissza rá.
-Jól vagy?
-Tökéletesen.Csak az egész életemet adtam fel egy bolond focista miatt,akit mindezek ellenére nagyon szeretek.-vágtam rá irónikusan.
-Milyen mázlista ez a focista,hogy ilyen barátnője van!Biztosan tudom,hogy nagyon szereti és meg fog neki hálálni mindent,amit érte tett.-szállt be a hülyülésbe Nando.
-Remélem is!-csókoltam meg.-Szeretlek te majom!
-Én is téged!-nevette el magát édesen.
Miután visszaültünk az Audiba Saraék háza felé vettük az irányt.Én már akkor berezeltem,nagyon féltem Sara véleményétől,mivel tudtam,hogy nem fogja támogatni a kapcsolatunkat.Nando ekkor még nyugodt volt,ő Sara ajtaja előtt kezdett el idegeskedni.
-Féltem a nyakamat!-kapott oda a szóban forgó testrészéhez.
-Nyugi úgysem csinál semmit veled!
-Sarát ismerve ebben nem vagyok olyan biztos!
-Nem fogom engedni neki,hogy megtegye.
-Te talán nem félsz Sarától?
-Dehogynem!
-Oh hát ez igazán megnyugtató!-közölte cinikusan amíg én becsengettem.Sara nevetve nyitott ajtót,de mikor meglátott minket együtt a mosoly lehervadt az arcáról.
-Ez meg mit keres itt veled?-mutatott Nandora.
-Szia Sara!-próbálta oldani a feszültséget Fernando.
-Ne jó pofizz itt nekem,Torres,kussolj!A húgomat akarom hallani!-utasította nem éppen kedvesen a nővérem.
-Mindent elmondok,csak menjünk be!
-Te bejöhetsz,ő viszont nem!-nézett szúrósan Fernandora.
-Mi a fenéért utálod Nandot ennyire?Velem van,úgyhogy bejön és kész!-léptünk be a folyosóra,Sara pedig dühösen bevágta a bejárati ajtót,de végül azért beirányított minket a nappaliba,ahol Dani Joséval játszott.
-Hello Dani!
-Szia Isa!-nézett fel rám,aztán üdvözölt két puszival.-Mizu?
-Történtek dolgok,de arról majd kicsit később.És veled mi a helyzet?
-Sarával megbeszéltünk mindent és kibékültünk,és most nagyon boldog vagyok!
-Ennek igazán örülök,de ha még egyszer megcsalod Sarát személyesen rúglak seggbe!
-Arra semmi szükség nem lesz!Először is mert többé nem teszek ilyet Sarával,másodszor pedig ő sokkal fájdalmasabb helyen akar megrúgni,arra viszont egyáltalán nem vágyom!-néztek össze fancsali képet vágva Nandoval.-De udvariatlan vagyok,még be sem mutatkoztam Daniel Sanchez vagyok,és gondolom a te személyedben Fernando Torreshez van szerencsém,ugye?
-Igen,szia!-fogott kezet Danival.
-Hatalmas veszteség az Atletinek,hogy eligazoltál!
-Nekem is az,hiányozni fog az Atletico!
-Ha a te sok góloddal nem tudtuk megnyerni a bajnokságot,akkor fogalmam sincs mi lesz a következő szezonban!Az Atleticoban nincs még egy olyan csatár,mint te félek,hogy nélküled lecsúszunk a másodosztályba...megint!
-Nem fogunk!Szerintem vesznek helyettem valakit vagy betesznek pár támadót az U21-es csapatból!
-Remélem igazad lesz!Atletico Madrid szurkolóként nem örülnék a másodosztálynak!
A fiuk fociról való beszélgetését Sara szakította félbe.
-Szívem elaltatnád Josét,már nagyon álmos!
-Hogyne!-kapta föl a kisfiút és bevitte a gyerek szobába.
-Mielőtt helyet foglalnék kérsz valamit inni Isa?
-Egy pohár vizet,Fernando te?
-Ha nem tűnt volna fel őt nem kínáltam meg!
-Ne légy bunkó és hozz neki is ugyanazt mint nekem,köszi!
Miután Sara a kezünkbe nyomta az italunkat leült velünk szembe mi pedig el kezdtük mesélni az elmúlt hetek történéseit.Sara egyszer sem szólt közbe,csak morcos tekintettel nézett ránk,de mikor megemlítettem neki Liverpoolt hatalmas ordításban tört ki.Erre Dani ijedten szaladt ki a másik szobából,próbálta lenyugtatni Sarát,több-kevesebb sikerrel.
-Isabel kijönnél velem a konyhába egy percre?-kérte Dani hatására jóval higgadtabban.
-Igen.-bólintottam,mire Sara rögtön ki is rángatott oda.
-Nem is tudom,hogy mit mondjak azon kívül,hogy nem vagy normális!Tudtam,hogy ebbóől csak a baj lesz!Két hétig együtt voltatok Barcelonában és máris egymásba gabalyodtatok!
-Miért baj az,hogy boldog vagyok?
-Nem baj az.Csak miért pont vele?
-Őt szeretem,és kész!
-Ezerszer elmondtam már,hogy milyenek a focisták,de úgy látom te semmit nem fogtál fel belőle!
-Utoljára mondom el:Nando nem olyan!-üvöltöttem.
-Dehogynem.De akármit mondhatok,egyszerűen nem tudlak meggyőzni!Elvesztél a rózsaszín ködben!
-Nincsen semmiféle rózsaszín köd!
-Sajnos van!És amíg ebben az álomvilágban élsz Fernandoval,addig nem akarlak látni!Ne hívj,ne írj,ne keress!Felejts el majd,ha rájöttél,hogy igazam van akkor beszélhetünk,szóval viszlát húgi!-mondta ki könyörtelenül,én pedig döbbenten bámultam rá.Teljesen meghökkentett a kérése.Szomorú és dühösw voltam egyszerre.
-Egy aljas szemét vagy Sara!Hogy tehetsz ilyet a saját húgoddal?!-ordítottam a könnyeimmel küszködve.
-Légy szíves hagyd abba és menjél el!
-Már megyünk is!Gyere Nando indulunk!-rontottam ki a konyhából.Már majdnem kiléptünk a lépcsőházba,mikor Dani elkapta a karom.
-Hagyj neki egy kis időt!Tudod milyen...Pár nap és lenyugszik!
-Bár így lenne!-sóhajtottam szomorúan.
-Így lesz.Sziasztok!
-Szia.
A lépcsőházba kiérve azonnal zokogni kezdtem Fernando vállán.Mikor beszálltunk a liftbe kínos csend volt köztünk,továbbra is csak az én szipogásomat lehetett hallani.
-Hát legalább a nyakam még megvan ,ez jó hír nem?!
-Nem vagyok humoros kedvemben!
-Tudom.De remélem holnap jobb kedved lesz Ibizán!
-Ibizán?
-Megígértem,hogy elviszlek,nem?
-De.-öleltem meg apró mosollyal az arcomon.Rájöttem,hogy egy kis pihenés jót fog tenni ezek után meg főleg....

2013. augusztus 21., szerda

10.rész

A Barcelonában töltött két hét alatt az életem fenekestől felfordult.Először is olyan szerelmes voltam,mint még soha,annyi szerelmes dalt írtam,hogy betelt vele egy füzet.Másodszor pedig legnagyobb örömömre Yolanda nem tudta visszaédesgetni magához Fernandot,pedig nagyon igyekezett felhívni magára Nando figyelmét,de nem sikerült neki.Fernando továbbra is velem volt és nagyon boldogok voltunk együtt.Mikor lejárt a nyaralás Yolandáékkal a szőkeség nem akart minket elengedni.Próbált ott tartani bennünket mindenféle ürüggyel.Fernando,aki amúgy nyugodt természetű ezen felidegesítette magát és jól kiosztotta Yolandát,majd elhúztuk a csíkot.A focista nagyon megkönnyebbült,hogy végre elmondhatta Yolanda szemébe az összes sérelmét,amit tőle kellet elszenvednie,beleértve azokat a dolgokat is amiket Yolanda a konyhában említett nekem.Így hát Fernandonak és nekem is sikerült lezárnunk a Yolandás fejezetet az életünkben,és azt hiszem,hogy egyikőnknek sem fog hiányozni a Szőke démon.Barcelonából Madridba mentünk,Fernandohoz,mivel időközben benyújtotta az átigazolási kérelmet és eldöntötte,hogy a Liverpoolhoz szerződik.
-Akkor augusztustól Liverpool!-üdvözöltem Nandot miután hazaért az Atleticos búcsúbuliról.
-Igen.-sóhajtott egy nagyot,aztán leült mellém a kanapéra.-Kemény 12 év volt....hiányozni fog minden,ami az Atleticoban történt.Fura lesz augusztusban valahol máshol megkezdeni a szezont,egy idegen országban és egy számomra viszonylag ismeretlen,idegen klubban.
-Az biztos,de te is tudod,hogy a lehető legjobban döntöttél.-vigasztaltam meg,mert láttam rajt,hogy el van keseredve.
-Tudom....Csak az lesz a rossz,hogy egyedül leszek....vagy várj!Mi lenne ha velem jönnél?!Csak te és én új életet kezdhetnénk Liverpoolban!-magyarázta csillogó szemekkel a terveit a jövőre nézve.
-Nem tudom Nando!Az még nagyon messze van,ki tudja mi lesz még addig!?Egy kicsit túl gyorsan haladunk szerintem...
-Ezzel azt akarod mondani,hogy szerinted nem leszünk együtt a jövő hónapban?Kösz ez jól esett!
-Jajj nem,dehogy ne érts félre!Én csak azt mondtam,hogy addig bármi történhet és egyébként is itt van Sara az egyetlen rokonom szükségünk van egymásra...meg a munkám is!Már 8 éve dolgozom ott nem lehet itt hagyni az egész életemet ilyen hirtelen!Nem gondolsz arra,hogy mi lesz akkor,ha nem sikerül?Ha nem tudunk együtt élni és úgy járunk mint a szüleim,akik összeköltöztek 3 hónap után,fél év múlva jött Sara,rá 2 évre pedig én?!A kapcsolatuk szépen lassan tönkrement ebben a gyors tempóban és mire 4 éves lettem apámnak már nyoma sem volt,és azóta sem láttam!Nem akarom elkövetni a szüleim hibáját!-mondtam könnyes szemmel.
-Sarának van családja,azt mondtad kibékült a férjével,vele minden rendben lesz,nem hagyod magára!Munkád pedig Liverpoolban is lehet százszor jobb is,ott pedig sokkal több lehetőséged van arra,hogy felépítsd az énekesi karriered!
-De én nem vágyom Liverpoolba!Menj nélkülem!
-A távkapcsolatot nem bírnám!Velem kell jönnöd!Muszáj,szükségem van rád!
-Ez hülyeség!
-Mi?
-Ez az egész!A kapcsolatunk.Mi nem illünk össze...Egy gazdag,sikeres focista és egy szegény pincérnő?!Hogy a fenébe lennénk egymáshoz valók?Én nem illek bele a te világodba!Egy olyan lány mint én és egy olyan srác mint te?!Ez nevetséges!Nem vagyok ide való!Az lesz a legjobb ha most elmegyek és nem jövök vissza!Jobb lesz neked nélkülem!-kaptam fel idegesen a kabátomat és a táskámat.
-Mi a bánatról halandzsázol itt?Ugyanaz vagyok aki voltam,egy fuenlabradai kis srác.Attól,hogy sikeres lettem még nem változtam meg,de azt hiszem ezt már tisztáztuk egyszer!Azt pedig nem engedem,hogy elmenj ilyen butaság miatt!Szeretlek...te már nem érzel így irántam?
-De,én is szeretlek...csak....
-Mi csak?
-Beijedtem.Az előbb elmondtam,hogy miért,de mintha csak a falnak beszéltem volna!Értsd meg,muszáj lassítanunk a tempón,nem akarok úgy járni ahogy az őseim!Ez a szerelem túl jó ahhoz,hogy elrontsuk holmi meggondolatlan,hirtelen döntéssel!
-Shakira ez őrültség!Attól,hogy a szüleiddel megtörtént még velünk nem fog!Liverpool egy lehetőség mindkettőnknek!Új életet kezdhetnénk,mint ahogy már mondtam csak te és én!Talán nem akarod ezt?
-De nagyon is,viszont a bennem kavargó félelemmel nem tudok mit csinálni!Mindig ott lesz bennem és a végén elhatalmasodik rajtam,rajtunk!Kérlek várj egy kicsit!Két hónap múlva utánad megyek,így jó lesz?
-Nem!Én nélküled nem megyek el!Tudom,hogy félsz,de kockáztatni kell!Ha neked is olyan jó memóriád van mint nekem,akkor tudod,hogy ezt te mondtad nekem!Mégpedig akkor,amikor nem akartam bemenni az Atleticós próbajátékra,de mégis beléptem a stadionba!Hála neked és a tanácsodnak most itt tartok!Szóval merjünk kockáztatni!
Megjelent előttem a 11 éves kis Fernando,ahogy bizonytalanul áll a Vicente Calderón előtt.Nem akart bemenni a stadionba.Félt,hogy nem elég jó.A bátyja Israel,és az apja biztatták azzal,hogy ő borzasztóan tehetséges és a próbajátékon a helye.De Fernando hajthatatlan volt egyre csak a fejét rázta és tiltakozott.Rettegett attól,hogy elrontja,elesik vagy nem talál be a kapuba.Az apukája és Israel már nem tudott mit tenni,feladták.Már haza akartak menni Fuenlabradába,amikor én Nandohoz léptem és a fülébe súgtam azt a bizonyos mondatot.A Kölyök tekintete felcsillant,majd megragadta a karom és velem együtt bement a Calderónba.
-Az csak egy focimeccs volt!Most viszont az életünk további részéről van szó!
-Az "nem csak egy focimeccs"volt!Az a pár perc döntötte el a sorsomat,az a mérkőzés sok mindent meghatározott!És ez a döntés is befolyásol szinte mindent!Vannak kétségeid,ahogy nekem is,de ne törődj velük!Légy pozitív és akkor minden rendben lesz!Ne aggodalmaskodj annyit!-mosolygott rám
megnyugtatóan.
-Utálom,hogy ezzel az édes mosollyal mindenre rá tudsz venni!
-Na akkor mit mondasz?
-Veled megyek te Nino!Csak töröld le a képedről ezt a bárgyú vigyort!-vágtam fejbe nevetve Nandot mire ő lágy csókot nyomott a számra.-Nando elég!Még rengeteg elintéznivalónk van!Fel kell mondanom a munkahelyemen,meg beszélnünk kell Saraval....
-Jól van,de előbb had csókoljam meg a gyönyörű barátnőmet!Ugye szabad?-nézett rám nagy bociszemekkel.
-Hát persze,de csak egyet!Szerinted mégis,hogy tudnék ellenállni ennek a nézésnek?
-Igenis értettem!-röhögött fel.-Amúgy meg tudom,hogy ez a gyengéd!-ölelt át a karjával,majd szenvedélyes csókcsatába kezdtünk.

2013. augusztus 17., szombat

9.rész

Reggel a telefonom csörgésére ébredtem.Pár percig nem tudtam,hogy hol vagyok és mi történt,de amikor ránéztem a mellettem édesen szunyókáló csupasz Fernandora minden beugrott.
-Szia Sara!-vettem fel álmosan a telefont.
-Szia Isa!Na mizu,milyen ott Barcelonában?Nincs semmi baj?
-Nincs.Minden szuper!
-Fernando?
-Mi van vele?-kérdeztem vissza,mert furcsának tartottam,hogy róla érdeklődik.
-Ja semmi.Normális veled?
-Sara mi ez kihallgatás?Nagylány vagyok,tudok vigyázni magamra,bízz bennem!-állítottam le Sarát,mert már megint túl aggódta a dolgokat.
-Benned bízom,de Torresben....hát...Semmi nem történt köztetek ugye?Nem akart lefektetni vagy ilyesmi?
Egy hang sem jött ki a torkomon Sara utolsó kérdése után.Eszembe jutott,hogy mit ígértem a nővéremnek,aztán bevillant pár kép az agyamban a Nandoval töltött éjszakáról.Sosem szerettem hazudni Saranak,de tudtam milyen csalódott lenne,ha elmondanám neki az igazat.
-Isa kezdek ideges lenni,mondj már valamit!
-Nem feküdtünk le,nincs köztünk semmi!-hazudtam,de közben legördült egy könnycsepp az arcomon.Gyűlöltem magam emiatt a "kis" füllentés miatt.
-Ez nem volt túl meggyőző!-kételkedett és ezúttal nem csak fölöslegesen tette.
-De pedig így volt...Most mesélj te mi a helyzet otthon?
-Dani rábeszélt egy találkozóra,hogy megpróbáljuk helyretenni a házasságunkat,úgyhogy ma délután átbeszéljük ezt az egészet.közölte csak úgy mellékesen.
-Ez nagyszerű,remélem kibékültök!
-Danin múlik!Ha bebizonyítja,hogy szeret,akkor visszaköltözöm hozzá és együtt maradunk,de ha nem akkor elválunk,de ez nem lenne jó....Nem akarom,hogy José csonka családban nőjön fel.
-Szurkolok,hogy sikerüljön!Bírom Danit jó srác a félrelépéstől eltekintve!
-Hát igen az a baj,hogy én is túlzottan szeretem!.sóhajtott nagyot Sara.-Na,de most megyek,mert José felébredt!Vigyázz magadra húgi!Fernandonak pedig azt üzenem,hogy ha kikezd veled akkor személyesen én tekerem ki a nyakát!
-Megmondom neki!Szia Sara!-tettem le gyorsan a telefont.
Szomorúan ültem le az ágy szélére.Az este minden sokkal könnyebbnek tűnt...Akkor viszont fogalmam sem volt semmiről.Nem tudtam hova tenni a köztünk lévő viszonyt Nandoval.
-Shakira!Mi a baj?Talán megbántad,hogy tudod....
-Jajj nem,dehogy!
-Az jó,mert én sem.De akkor mi bánt?
-Sara.-válaszoltam egyszerűen.Mire Nando feltápászkodott az ágyból magára kapta a boxerját és a felsőjét,aztán leült mellém és kíváncsian nézett rám.Elmeséltem neki a telefonbeszélgetés,aztán megemlítettem Sara üzenetét,végül pedig beszéltem neki a félelmeimről,miszerint helytelenül cselekedtünk.
-Először is szerintem jól tetted,hogy nem mondtad el Saranak a dolgot,mert előbb ezt még nekünk kéne megdumálnunk,és amúgy meg eléggé beijedtem Sarától,kinézem belőle,hogy megteszi amit mondott...bevallom eléggé tartok tőle!-vallotta be mosolyogva
-Én is...És kettőnkkel mi lesz?
Az egész délelőttünk ráment,mire átrágtuk magunkat ezen a témán.Fernando elmondta,hogy ő meg szeretné próbálni velem,mert belém szeretett.Nekem pedig nem volt ellenemre a dolog,mivel én is ugyanezt éreztem.Szóval délután a tengerparton már nem kellet megjátszani magunkat Yolandáéknak,mert akkor már tényleg együtt voltunk.És bár Yolanda tette-vette magát Nando előtt a bikinijében,minden pillanatban igyekezett megmutatni,hogy neki mennyivel nagyobb mellei vannak mint nekem,de Fernandot egyátalán nem érdekelte Yolanda.Továbbra is engem ölelt,engem csókolt és velem hülyéskedett,ezzel pedig bebizonyította számomra,hogy komoly szándékai vannak velem.És nekem is azok voltak...




Megjegyzés:Tudom ez a rész nem volt valami baromi izgi,de megígérhetem,hogy a következők azok bizony sokkal izgalmasabbak lesznek.A 10.rész szerdán jön:)

2013. augusztus 13., kedd

8.rész

Csendben sétáltunk jó közel egymáshoz egymáshoz,mikor a partra értünk leültünk a homokba és a hullámzó tengert bámulva kezdtük el kortyolgatni az italunkat.
-Szerintem jobb hangod van mint Yolandának.-törte meg a némaságot a focista.
-Hát...köszi,de ez mit sem számít.Yolanda sokkal sikeresebb mint én....-válaszoltam keserűen.
-Ugyan.1-2 szerepe van a madridi színházban,az nem nagy cucc.Még belőled is válhat híres énekesnő!
-Nem hiszem.23 éves múltam,már nem sok esélyem van erre.
-Jajj dehogynem!Az éneklés kortalan,nem úgy mint a foci.Nekem jobb esetben is "csak" 10 évem van,és kész vége vonulhatok szépen vissza.Ráadásul még nem nyertem semmit sem,itt toporgok egy helyben az Atletiben.
-Már nem szeretsz az Atleticoban játszani?-lepődtem meg.
-Szeretek,nagyon is.Imádom a klubbot és a szurkolókat is egytől egyig.Viszont nehéz úgy pályára lépni,hogy én vagyok a legfiatalabb a csapatban és ennek ellenére én vagyok csapatkapitány,hatalmas nyomás van rajtam emiatt.Egy személyben vagyok szurkoló és játékos,ez a kettősség pedig kibírhatatlan!Ráadásként jön,hogy Madridban egy lépést nem tudok úgy megtenni az utcán rajongók és fotósok nélkül...Félre ne érts,minden egyes rajongómat becsülöm és tisztelem,de néha már túl sok ez a nagy felhajtás körülöttem.Te is tudod,hogy nekem szükségem van magánszférára,de ezt otthon nem kapom meg!
-Erre csak egy megoldás létezik,igazolj el!Tudom,hogy az Atletico a szíved csücske,de muszáj menned mert ha most nem lépsz akkor Madrid előbb-utóbb "megfojt"!Lépned kell!Keress egy olyan ajánlatot ami tetszik és menj!Gyerünk próbálj ki valami újat!
-Azt hiszem igazad van!Ezt kell tennem!Felhívom az Atletico tulajdonosát és beszélek vele az átigazolást illetően!
-Szuper!Majd mondd meg,hogy döntöttél!
Fernandoval egy óra beszélgetés után indultunk vissza Yolandáék nyaralójába.A ház üres volt,ennek Fer annyira megörült,hogy rögtön kipróbálta a medencét,annak ellenére,hogy Yolanda  megtiltotta nekünk ezt.
Addig én átöltöztem és elkezdtem kifosztani Yolanda konyhaszekrényét.
-Hé Vízimanó!Kérsz egy kis kekszet?-ültem le a medence szélére.
-Persze!-úszott a medence széléhez és kivett két kekszet a dobozból.
-Ízlik?
-Ahamm...dobj még egyet!
-Tessék!-adtam a kezébe,mire Nando huncut mosolyra húzta a száját és berántott a vízbe.-Ezért még megöllek!-kiáltottam nevetve miután feljöttem a víz alól.
Itt kezdődött a végeláthatatlan hülyülésünk Nandoval.m A medencébe ugráltunk,versenyt úsztunk majd Fernando felvett a nyakába.Újra és újra megismételtünk mindent és közben rengeteget röhögtünk.Úgy éreztem magam mint 17 éves koromban amikor ugyanezt csináltuk titokban a szülei kertjében.Borzasztóan jól éreztük magunkat és ha rajtunk múlt volna akkor reggelig ott pancsolunk,de mikor meghallottuk Yolanda hangját amint kiszáll egy taxiból Diegoval rögtön befutottunk és bezártunk magunk mögött az ajtót.Nem lett volna jó,ha Yolanda megtudja a kis éjszakai fürdőzésünket.....
-Nando menj fel majd én kinyitom nekik az ajtót!
-Várj egy kicsit felviszek valamit!-kotorászott a konyhában miközben én magamra kaptam a köntösömet.
-Csengettek,irány fel!Azt kell hinniük,hogy aludtunk!Menj már!
-Tudom,sok sikert!A szobában várlak siess!
-Oké!-suttogtam és kinyitottam a bejárati ajtót.
-Szia!Hol voltál ennyi ideig már legalább 5 perce várunk rád!Legközelebb nem adom Fernandonak a kulcsot!-háborgott a szőkeség.
-Aludtunk,úgyhogy először nem hallottuk,hogy kopogtatok,bocsi!-hazudtam álmosságot színlelve.
-Értem!-bólintott furán.-De miért vizes a hajad?
-Mert megmostam.De most ha nem bánjátok visszafekszem,nagyon fáradt vagyok!-"ásítottam"
-Menj csak!-mondta Yolanda én meg gyorsan felszaladtam a szobánkba.
-Fernando hol vagy?-tapogatóztam a sötét szobába,de sehol sem találtam őt.
-Az erkélyen!-válaszolta halkan és már ott is termettem mellette.-Na,hogy ment bevette az alvós sztorit?
-Be ám!Mit zabálsz már megint?-kérdeztem mikor láttam,hogy tele van a szája.
-Gondoltam Yolandát nem zavarná,ha megennénk a kedvenc csokiját!-nevetett fel.
-Rossz vagy!-ültem le mellé. és törtem egy darabot a csokiból.
-Tudom.Hoztam hozzá Mojitot önthetek neked is?
-Hogyne ne sajnáld!
Nando töltött a poharakba majd miután koccintottunk  mindketten kiürítettük a tartalmát.
-Mielőtt elmentünk a buliba mit akartál mondani a csókról?
-Azt,hogy nekem sem volt közömbös az a dolog...
-Akkor jó.Figyelj muszáj elmondanom,hogy én kezdek érezni irántad valamit,de az nem barátság!-vallotta be őszintén.
-Ezzel én is így vagyok!
Beállt köztünk a kínos szótlanság.Fernando idegesen babrált az ujjaival,én a kezemben lévő üres poharat tanulmányoztam,pedig semmi érdekes nem volt rajta.
-Akkor most mi lesz?-kérdezte pár perccel később.
-Nem tudom fogalmam sincs.
-Talán megpróbálhatnánk együtt?
-Igen...lehet.
A telihold  megvilágította Nando szeplős arcát,ami egyre közelebb volt a számhoz,és a végén ismét megcsókolt.Ugyanaz az érzés kerített hatalmába és most már nem türtőztettük magunkat.Az első csók után jött a második,aztán egyre több és több.Mire feleszméltem már a nagy francia ágyban voltunk és a köntösömnek már nyoma sem volt.
-Nando szabad nekünk ezt?-húzódtam el tőle egy pillanatra,bár elég nehezemre esett.
-Nem hiszem...túl gyorsan vágtunk ebbe bele,de ettől függetlenül akarom...nagyon.
-Én is.-tapadtam az ajkaira miközben beletúrtam a vizes hajába.
mindketten tisztába voltunk a tettünk következményeivel,de valahogy egyikönket sem érdekelte.Általában az eszemre hallgatok,de akkor a szívem szerint cselekedtem,és tudtam,hogy jól tettem.Egy percig sem bántam meg,hogy megtörtént.
-Nem volt igaza Yolandának!-mondtam miközben eszembe jutottak Yolanda szavai.
-Ennek örülök!-ölelt magához,aztán elszenderedtem a mellkasán.




2013. augusztus 10., szombat

7.rész

Mikor az égbolton kezdett lemenni a Nap nekiálltunk készülődni.Én egy fekete pánt nélküli bőrruhát vettem fel,színben passzoló magassarkú csizmával.A loboncos göndör fürtjeimet pedig nagy nehezen kivasaltam és ezután felkentem a sminkemet,így már indulásra készen álltam.
-Hogy nézek ki?Csak őszintén!-kérdeztem Nandot miután kiértem a fürdőszobából.
-Ööö gyönyörű vagy!Baromi dögös!-válaszolta és közben egy percre sem vette le a szemét rólam.
-Köszönöm.-pirultam el.
-Az igazat mondtam.-kacsintott rám nevetve.-És amúgy én jó leszek így?-mutatott a fekete mintás pólójára,a farmerjára és a Nike cipőjére.
-Igen,de a a hajad ne legyen ilyen gondosan beállítva nem megbeszélésre hanem buliba mész ember!
-Szerintem jó így...
-Na engedd megcsinálni!
-Jól van na!
Közel léptem Nandohoz,majd egy összekócoltam a gondosan beállított haját,annak ellenére,hogy ennek ő egyátalán nem örült.
-Figyelj szeretnék beszélni veled valamiről!-szegezte rám a komoly tekintetét Fernando.
-Rendben,mondd csak!
-Az a csók Yolandáék előtt..
-Mi van vele?
-Éreztem valamit,amit nem kellet volna,legalábbis nem veled.Tudom ez őrültség,hiszen te voltál/vagy a legjobb barátom,nem akartam én ezt érezni,de hiába mégis ez történt.Nem tudom miért!Érted,hogy miről beszélek?-kezdett el idegesen magyarázni Nando.
-Értem mert...-kezdtem el a mondatomat,de ekkor berontott a szobába Diego és közölte,hogy induljunk.
-Szavad ne feledd!Majd máskor megbeszéljük!-mondta Nando olyan halkan,hogy csak én halljam.
-Oké!-bólintottam és rákulcsoltam az ujjaimat az övéire.
Egyébként nagyon megkönnyebbültem,hogy nem csak bennem kavarogtak furcsa érzések a csókunk alatt.Nekem sem volt róla fogalmam,hogy lehet ez,mert erre csak egy elfogadható magyarázat létezett.Viszont az ellen mindenáron próbáltam tiltakozni,de ez egyre nehezebben ment mikor Fernando hozzám ért vagy megszólított.Valójában ekkor jöttem rá,hogy a szívem legeslegmélyén érzek valamit Nando iránt,de azt is tudtam,hogy az bizony nem csupán baráti szeretet...
-Isaqbel mégis hova megyünk?-nyavalygott Yolanda.
-Majd meglátod,gyertek!
-Gyalog megyünk?
-Nem hőlégballonnal...szerinted?
-Jól van,csak a gyaloglás nem az én reszortom...inkább szívesebben utazok kocsival.
-Ne nyávogj már!Egy kis séta neked sem árt Yolanda,ahogy elnézem!-jegyeztem meg,miközben rápillantottam Nandora aki alig bírta visszatartani a nevetést.
Fél óra múlva megérkeztünk az éjszakai klubhoz és miután helyet foglaltunk,mindenki rendelt magának valami italt.
-Nem olyan jó ez a hely!Nagy a tömeg és a zene se élő!
-A tömeggel nem tudok mit csinálni,ez van!A második "problémádon" könnyen pedig könnyen tudok segíteni!Mindjárt jövök,Nando gyere!
-Oké...
Nando kérdőn nézett rám,de azért követett.
-Mit forgatsz a fejedben?
-Arra gondoltam,hogy fellépek itt.Yolanda élő zenét akar hát akkor megkapja!
-Ez jól hangzik!De mégis hogyan akarod csinálni?Nem mehetsz csak úgy föl a színpadra énekelni...ehhez kell a főnök engedélye meg ilyenek!
-Igen tudom....Csakhogy Sara 2 évig dolgozott itt én pedig sokszor felléptem ezen a színpadon!A főnökkel pedig nem lesz baj...borzasztóan szerelmes volt belém!-kopogtam be Sara volt főnökének a szobájába.
-Na így már más!-mosolygott Nando.
Juan a szórakozóhely tulaja nagyon megörült mikor meglátott ahogy a volt munkatársaim is,így rögtön eleget tettek a kérésemnek.Pár pillanat múlva azon kaptam magam,hogy a magas emelvényen állok és az Objection című számomat éneklem.Legnagyobb örömömre a közönségnek tetszett az előadás,Yolandának viszont annál kevésbé.Miután elénekeltem az Estoy aquit és a No creot belekezdtem az Ojos asíba.Annál a résznél mikor nem énekeltem hanem csak táncoltam odamentem Nandohoz és táncoltam,kizárólag neki.Szegény Fernando először nem vette a lapot,de amikor a csípőmet az ágyékához nyomtam felfogta és mindkét kezét a derekamra tette és velem együtt mozgott.Az egészben pedig ez volt az a rész amit a legjobban élveztem,és nem Yolanda savanyú képe miatt,sokkal inkább Nando miatt...Az Ojos así után még előadtam 7 számot,teljesen elfáradtam,de az emberek tapsa kárpótolt mindenért.Ahogy leléptem a színpadról Nando rögtön mellém lépett két jeges kóla kíséretében.
-Tessék ez a tiéd!Mert eszméletlenül jó hangod van,eszméletlenül jók a dalszövegeid,eszméletlenül jól táncolsz és mert eszméletlenül szép vagy!-nyújtotta át az italom.Mosolyogva hebegtem valami köszönöm félét aztán zavartan adtam egy puszit Nando arcára.
-Van kedved lejönni a partra?-kérdeztem.
-Persze!
Fernando átkarolt,pedig ezúttal nem volt a közelben Yolanda,de nem bántam,sőt épp ellenkezőleg,nagyon boldog voltam,hogy ezt tette.Már majdnem kiléptünk az ajtón mikor észrevettem Yolanda féltékeny tekintetét.
-Ezt űbereld,ha tudod!-vetettem oda neki,és akkor először többnek éreztem magam nála.Hiszen hatalmas sikert arattam a rögtönzött show-mal és ráadásul mellettem sétált egy álompasi,akire Yolanda is vágyott.De most én voltam a győztes és nem ő....

2013. augusztus 7., szerda

6. rész

Ha nehezen is,de elhúzódtunk egymástól.Mindketten zavarban voltunk,nem mertünk egymásra nézni.
-Ez nagyon aranyos volt!-dobálta idétlenül hátra a világosszőke loboncát Yolanda,látszott rajta,hogy ez a kis jelenet nem nagyon tetszett neki,az arckifejezése pedig egyértelművé tette számomra,hogy féltékeny.
-Ti nem vagytok éhesek?-kérdezte Diego
-De-vágtuk rá egyszerre Nandoval.
-Rendben,akkor kihozom ide a kaját.Srácok ti üljetek le,majd Isabel segít nekem.-jelentette ki Yolanda ellentmondást nem tűrő hangon,így hát vele mentem a konyhába akaratom ellenére is.
Egy darabig nem szóltunk semmit,csak a különböző ételeket tettük rá a tányérokra.Már kezdtem furcsálni,hogy nem tesz rám semmiféle megjegyzést,amikor erősen megfogta a karom és berántott egy szobába.
-Na ide figyelj kisanyám!Nehogy azt hidd,hogy most aztán nyeregben vagy,mert Fernando barátnője vagy!Nem,nem ilyesmiről szó sincs!Mivel Fernando még mindig szeret engem,biztos vagyok benne,hogy a nyaralás végére már ismét olyan átkozottul szerelmes lesz belém,hogy bármit meg vesz nekem amit csak akarok!
-Először is,Nando és én nagyon boldogok vagyunk együtt,és nem fog visszamenni hozzád,ezt garantálom!Másodszor pedig mi az,hogy Nando mindent megvesz?Neked csak a pénze kell és sosem szeretted,igaz?-háborodtam fel,ami abszolút jogos volt.Azért egy kicsit örültem is,mert Yolandát nagyon zavarta a tény,miszerint én vagyok Fernando kedvese.Persze mi ketten tudtuk Nandoval,hogy ez csak kitaláció,de akkor is jó volt látni Yolanda irigy pillantásait.
-Igaz,hát most miért hazudjak?Még csak nem is helyes,nézd meg tiszta szeplő és ráadásul az ágyban sem olyan jó mint Diego...Viszont neki nincs annyi pénze,mint Torresnek,így hát muszáj visszaszereznem!Nyugodtan elmondhatod neki úgysem hiszi el,hiszen mint mondtam még mindig szeret!
-Nem fogod visszakapni!!Én is a képben vagyok,ha nem tudnád!
-Ugyan.Majd pont te leszel akadály számomra!Emlékezz csak vissza Ricardora....-vetett rám egy lesajnáló pillantást.
Mérhetetlenül nagy dühöt éreztem,mindig is tudtam,hogy Yolanda egy álnok kígyó,de hogy ennyire,azt nem gondoltam volna.Minden szava fájdalmat okozott nekem,de az utolsó mondatánál elszakadt nálam az a bizonyos cérna.Nem bírtam tovább.Ez túl sok volt nekem.Sosem voltam az erőszak híve,de akkor muszáj volt lekevernem egy pofont Yolandának.Mindig is tudtam,hogy megérdemli,de sosem tettem meg.Tovább már nem bírtam türtőztetni magamat,meg kellett tennem,és baromi jól esett!
-Csináld csak!Nem fáj és nem is igazán érdekelsz!-röhögött a képembe,majd visszament a teraszra,de én nem követtem.Inkább felszaladtam az ideiglenesen szobánkba,muszáj volt kicsit egyedül lennem.A gyűlölet csak úgy forrt bennem,borzasztóan ideges voltam.Persze nagyon sajnáltam Nandot,mivel ilyen hülye liba volt a barátnője.Láttam Fernandon,hogy ő tényleg nagyon szerette őt,ezért volt olyan borzalmas amit Yolanda mondott.Ez nagyon szemét dolog volt tőle,egészen addig nem hittem,hogy léteznek olyan emberek,akiknek csak a pénz számít,de tévedtem.Yolanda pedig tényleg bármit képes megtenni a pénzért...
-Szia miért nem jössz le enni?-jött be Fernando
-Mert nem vagyok éhes.....
Fernando furcsán nézett rám,észrevette,hogy valami nem oké velem,ezért becsukta az ajtót és leült mellém.
-Még mindig azért vagy ideges,mert itt van Yolanda?Vagy esetleg történt valami amiről én nem tudok?
-Mindkettő,de perpillanat inkább a második...Valóban történt egy-két dolog....
-És mi az?
Nagyot sóhajtottam,majd elmeséltem Nandonak a konyhai incidenst.Láttam rajta,hogy elkeseredett és nagyon csalódott.Nem tudta,hogy kezelje ezt a helyzetet,olyan hirtelen zúdítottam rá mindent,hogy percekig nem tudott szóhoz jutni.
-Csak a pénzem kellet neki!-mondta miközben az arcát a két keze közé temette.-Akkora barom vagyok,hogy egyszerűen nincs rá szó!
-Jajj Nando nem vagy az!-simogattam meg.
-Dehogynem!Hogyan dölhettem be neki?Hogyan hihettem el,hogy szeret?Minden szava és érintése egy nagy hazugság volt,és én 1 évig éltem így!Érted?
-Ez borzalmas,de most nem szabad elgyengülnöd!Meg kell neki mutatnunk,hogy boldogok vagyunk!
-De én rohadtul nem vagyok az!-kiáltott fel,aztán elfeküdt az ágyon és némán meredt a plafonra.
-Tudom,de nem szabad feladnod!Ne add meg neki azt az örömöt,hogy szomorúnak lásson!Muszáj eljátszanod csakis magad miatt!
-Nem fog menni!Magam miatt minek csináljam,már nem számít,egy hatalmas lúzer vagyok,akit kihasználtak!
-Akkor csináld meg miattam!Mindig is az volt az egyik vágyam,hogy bebizonyítsam Yolandának,hogy vagyok olyan jó mint ő!És most itt van erre a lehetőségem,de ha elcseszed akkor Yolanda végleg elkönyvel egy vesztes balféknek,akinek sem a karrierjében,sem pedig a szerelemben nincs szerencséje.Ezt pedig nem akarom!
Nando felült és gyönyörű barna,szinte fekete szemével pásztázott engem,majd bólintott egyet és megölelt.
-Csak érted teszem meg!-suttogta a fülembe.
-Köszönöm!
Felhúztam Fernandot az ágyról letöröltem az arcáról azt az egy kósza könnycseppet,ami véletlen gördült ki a szeméből,aztán megfogtam a kezét és elindultam vele le a lépcsőn.
-Most én beszélek,te pedig bármit mondok helyeslően bólintasz rendben?
-Nem tudom....jó ötlet ez?-bizonytalanodott el.
-Igen,csak bízz bennem!
-Oké!
Amikor leértünk helyet foglaltunk az asztalnál,ebéd közben pár elég felszínes dologról esett szó,ezért elég unalmas volt a kajálás.
-Estére mi a tervetek?-érdeklődtem miközben megettem a tányéromon maradt utolsó hús darabot.
-Arra gondoltam,hogy beülhetnénk Barcelona egyik neves éttermébe,utána hazajöhetnénk és kártyázhatnánk,vagy valami ilyesmi!-ismertette a programot,mire fintorogva néztem rá.
-Ez jó kis program,ha 60 éves vagy!Szerintem menjünk el bulizni,tudok itt egy jó helyet!
-Én nem vagyok oda a bulikért ..Mi Fernandoval sosem jártunk ilyen helyekre.
-Ami nagy kár volt.Ugyanis én imádok táncolni és a zenét is kedvelem.Isával mi nagyon sokat szoktunk bulizni!-mondta Nando és ezúttal minden szava igaz volt.Tini korunkban ugyanis rengeteget jártunk együtt szórakozni.
-Szóval akkor benne van mindenki?Diego?
-Felőlem oké!
-Te Nando?
-Ez kérdés volt?-nevetett fel.
-Hát Yolanda bocs többség dönt,úgyhogy este buli.-jelentettem be mosolyogva.

-Nem baj!-próbált jó képet vágni a dologhoz.Itt egy kicsit megesett rajta a szívem,hiszen szegény Yolanda még csak nem is sejtette,hogy mi vár rá az este...



2013. augusztus 3., szombat

5. rész

Fernando kérdőn bámult rám,nem nagyon értette a kijelentésem.
-Mi történt?
-Semmi.Nem akarok róla beszélni!
-Ugyan kérlek mondd el!
-Rendben,de nem most.Yolanda úgy néz minket,mintha még nem látott volna embert.
Szépen lassan odasétáltunk Yolandáékhoz,és gondolatban már felkészültem az összes lehetséges szemét megjegyzésre,ami elhangozhat a szőkeség szájából.
-Na hát Fernando,te és Isabel?!Eléggé megváltozott az ízlésed,ha utánam egy ilyen csajjal jársz.-mosolyodott el gúnyosan.
-Jajj Yolanda te semmit sem változtál az évek alatt,ugyanolyan beképzelt vagy mint régen!-szóltam be neki,amire már nem tudott mit mondani.
Fernando mérgesen nézett rám ,nyilvánvalóan nem helyeselte az őszinteségemet.
-Öhm...Sziasztok én Diego vagyok.-mutatkozott be a szőke szemüveges srác,kissé duci srác,legalábbis Nandohoz képest.
-Hello!Szóval te vagy az a pasi akiért Yoloanda elhagyott!Örvendek!-szólt oda egy kicsit Nando is miközben kezet rázott Diégoval.
-Akkor talán üljünk be a kocsimba!-javasolta Yolanda,valószínüleg azért mert kínos volt neki a helyzet...ezzel pedig nem volt egyedül.
És miután bepakoltunk így is tettünk.Az autóban kínos csend telepedett ránk,csak a motor halk zúgását lehetett hallani.Egy idő után ez zavarni kezdte Yolandát,így hát megtörte a csendet
-Hol ismerkedtetek meg?-kérdezte mire riadtan néztünk össze Nandoval,ezt az apró kis részletet elfelejtettük megbeszélni.
-Ez úgy volt,hogy egyszer Nando a haverjaival arra a helyre jöttek bulizni ahol én dolgozom.Leszólított,beszélgettünk egy jót,elkérte a számom,aztán randiztunk párszor és egyszerűen egymásba szerettünk.-improvizáltam,Nando pedig elismerően bólintott.
-Szép kis történet....Ha jól értem akkor nem úgy sikerült a karriered ahogy tervezted,nem lettél énekesnő....A színészkedéssel hogy állsz?
-Sajnos nem jött össze egyik sem.-válaszoltam szomorúan.
-Hát kár!-mondta,de érződött a hangjából,hogy egyátalán nem sajnálja a dolgot,sőt épp ellenkezőleg.-Pedig ha elég jó lettél volna akkor munkatársak lehetnénk a nagy madridi színházban.Rengeteget táncolunk és énekelünk,nagyon élvezem!
Yolandának megint sikerült megaláznia,pont úgy éreztem magam mint anno a gimiben.Szörnyű volt hallani ahogy Yolanda az orrom alá dörgöli azt,hogy ő milyen sikeres és ráadásul burkoltam,de közölte,hogy tehetségtelen vagyok.Gimis korom óta életem egyik legnagyobb vágya volt bebizonyítani Yolanda Sanznak,hogy én is vagyok olyan jó és szép mint ő,de ez sohasem sikerült.És ott a kocsiban ülve rájöttem,hogy soha nem is fog ez összejönni....
-Szerintem pedig nagyon tehetséges Isa!-állt ki mellettem Nando,de Yolanda nem válaszolt rá semmit,csak megrámtotta a vállát és vezetett tovább.
Azért értékeltem Fernando szavait,de látszólag Yolandát nem hatotta meg túlságosan.Mert egyszerűen nagyképű és imádja mások kevéske kis önbizalmát lerombolni.Ezúttal sem vallot kudarcot.Sikerült elérnie,hogy egy nagy senkinek érezzem magam.
-Megérkeztünk!Ez a mi kis barcelonai nyaralónk!-állította meg az autót Yolanda egy nem egészen hétköznapi épületnél.
Diégo bevezetett minket a házba és megmutatta az emeleti szobánkat,ahol azonnal elkezdtünk rendezkedni.
-Jól vagy?-simította meg a hátamat Nando mikor ketten maradtunk.
-Persze minden oké!-színleltem mosolyt,de Nando nem hitte el nekem ezt,így hát muszáj volt elmondanom őszintén a dolgokat.-Emlékszel arra minor 10.-ben magántanuló lettél?
-Igen-bólintott.
-Helyetted jött az osztályba Yolanda,aki már akkor szép volt és roppant tehetséges.Ő kapta meg az iskolai darabokban a főszerepet helyettem,és ő lépett fel különböző sulis eseményeken..Elszerette tőlem a legnagyobb szerelmemet Ricardot.Mindent elvett tőlem amit valaha fontos volt nekem...és mindezek tetejében ott alázott meg ahol csak tudott!Ő volt az a lány akit régen Szőke démonként emlegettem!
-Ezt nem hiszem el!Komolyan azzal a csajjal jártam aki miatt te éjt nappalá téve sírtál?
-Minden bizonnyal.
-Sajnálom az egészet!Most viszont megmutatjuk ennek a szőkeségnek,hogy mire vagyunk képesek így együtt!Csak gyere és ne szólj semmit,hagyd,hogy én beszéljek!-parancsolta Nando majd lerángatott a lépcsőn egészen a teraszig,ahol Yolandáék csókolóztak.
-Oh látom dúl a szerelem!-húzogatta viccesen a szemöldökét Nando.
-Hát...igen-mondta Diego.
-Az remek.Tudjátok az életben a szerelem a legcsodálatosabb dolog.Ezt egészen addig nem tudtam míg nem ismertem Shakirát.Egy csodálatos,életvidám,bulizós lány,aki minden hülyeségben benne van és ráadásul imádja a focit is.Ha pedig szomorú vagyok mindig fel tud vidítani azzal,ha játszik nekem egy dalt,vagy elvisz egy jó partyba ahol hajnalig pöröghetünk...Isa mellett megtanultam élvezni az életet,és tudom,hogy Isa és te(Yolanda)semmiben nem hasonlítotok,de nem baj.Mert rájöttem,hogy hozzám olyan lány való,mint Isa...szeretem ahogy van.-mondott el egy gyönyörű "beszédet" Nando,amitől igazán meghatódtam,hiszen majdnem minden szava,az utolsó pár mondat kivételével igaz volt.
Ezután pár percig néma csendben bámultuk egymást,majd Nando elkezdett közeledni felém és megcsókolt.Ez nem az a szájra puszi volt amit megbeszéltünk,ez annál jóval szenvedélyesebbre sikerült,így először teljesen leblokkoltam és nem tudtam mit csináljak,de végül viszonoztam a csókot.Közben furcsa érzés kerített hatalmába.A szívverésem rettentően felgyorsult és olyan volt mintha félrevert volna pár ütemet,a gyomrom fel-le liftezett ,úgy éreztem mintha ezernyi pillangó repkedne benne,és ami a legrosszabb volt,hogy nem akartunk leállni.Egyikőnk sem.Többet akartunk,és ez baj volt....nagyon nagy baj....