10.rész

A Barcelonában töltött két hét alatt az életem fenekestől felfordult.Először is olyan szerelmes voltam,mint még soha,annyi szerelmes dalt írtam,hogy betelt vele egy füzet.Másodszor pedig legnagyobb örömömre Yolanda nem tudta visszaédesgetni magához Fernandot,pedig nagyon igyekezett felhívni magára Nando figyelmét,de nem sikerült neki.Fernando továbbra is velem volt és nagyon boldogok voltunk együtt.Mikor lejárt a nyaralás Yolandáékkal a szőkeség nem akart minket elengedni.Próbált ott tartani bennünket mindenféle ürüggyel.Fernando,aki amúgy nyugodt természetű ezen felidegesítette magát és jól kiosztotta Yolandát,majd elhúztuk a csíkot.A focista nagyon megkönnyebbült,hogy végre elmondhatta Yolanda szemébe az összes sérelmét,amit tőle kellet elszenvednie,beleértve azokat a dolgokat is amiket Yolanda a konyhában említett nekem.Így hát Fernandonak és nekem is sikerült lezárnunk a Yolandás fejezetet az életünkben,és azt hiszem,hogy egyikőnknek sem fog hiányozni a Szőke démon.Barcelonából Madridba mentünk,Fernandohoz,mivel időközben benyújtotta az átigazolási kérelmet és eldöntötte,hogy a Liverpoolhoz szerződik.
-Akkor augusztustól Liverpool!-üdvözöltem Nandot miután hazaért az Atleticos búcsúbuliról.
-Igen.-sóhajtott egy nagyot,aztán leült mellém a kanapéra.-Kemény 12 év volt....hiányozni fog minden,ami az Atleticoban történt.Fura lesz augusztusban valahol máshol megkezdeni a szezont,egy idegen országban és egy számomra viszonylag ismeretlen,idegen klubban.
-Az biztos,de te is tudod,hogy a lehető legjobban döntöttél.-vigasztaltam meg,mert láttam rajt,hogy el van keseredve.
-Tudom....Csak az lesz a rossz,hogy egyedül leszek....vagy várj!Mi lenne ha velem jönnél?!Csak te és én új életet kezdhetnénk Liverpoolban!-magyarázta csillogó szemekkel a terveit a jövőre nézve.
-Nem tudom Nando!Az még nagyon messze van,ki tudja mi lesz még addig!?Egy kicsit túl gyorsan haladunk szerintem...
-Ezzel azt akarod mondani,hogy szerinted nem leszünk együtt a jövő hónapban?Kösz ez jól esett!
-Jajj nem,dehogy ne érts félre!Én csak azt mondtam,hogy addig bármi történhet és egyébként is itt van Sara az egyetlen rokonom szükségünk van egymásra...meg a munkám is!Már 8 éve dolgozom ott nem lehet itt hagyni az egész életemet ilyen hirtelen!Nem gondolsz arra,hogy mi lesz akkor,ha nem sikerül?Ha nem tudunk együtt élni és úgy járunk mint a szüleim,akik összeköltöztek 3 hónap után,fél év múlva jött Sara,rá 2 évre pedig én?!A kapcsolatuk szépen lassan tönkrement ebben a gyors tempóban és mire 4 éves lettem apámnak már nyoma sem volt,és azóta sem láttam!Nem akarom elkövetni a szüleim hibáját!-mondtam könnyes szemmel.
-Sarának van családja,azt mondtad kibékült a férjével,vele minden rendben lesz,nem hagyod magára!Munkád pedig Liverpoolban is lehet százszor jobb is,ott pedig sokkal több lehetőséged van arra,hogy felépítsd az énekesi karriered!
-De én nem vágyom Liverpoolba!Menj nélkülem!
-A távkapcsolatot nem bírnám!Velem kell jönnöd!Muszáj,szükségem van rád!
-Ez hülyeség!
-Mi?
-Ez az egész!A kapcsolatunk.Mi nem illünk össze...Egy gazdag,sikeres focista és egy szegény pincérnő?!Hogy a fenébe lennénk egymáshoz valók?Én nem illek bele a te világodba!Egy olyan lány mint én és egy olyan srác mint te?!Ez nevetséges!Nem vagyok ide való!Az lesz a legjobb ha most elmegyek és nem jövök vissza!Jobb lesz neked nélkülem!-kaptam fel idegesen a kabátomat és a táskámat.
-Mi a bánatról halandzsázol itt?Ugyanaz vagyok aki voltam,egy fuenlabradai kis srác.Attól,hogy sikeres lettem még nem változtam meg,de azt hiszem ezt már tisztáztuk egyszer!Azt pedig nem engedem,hogy elmenj ilyen butaság miatt!Szeretlek...te már nem érzel így irántam?
-De,én is szeretlek...csak....
-Mi csak?
-Beijedtem.Az előbb elmondtam,hogy miért,de mintha csak a falnak beszéltem volna!Értsd meg,muszáj lassítanunk a tempón,nem akarok úgy járni ahogy az őseim!Ez a szerelem túl jó ahhoz,hogy elrontsuk holmi meggondolatlan,hirtelen döntéssel!
-Shakira ez őrültség!Attól,hogy a szüleiddel megtörtént még velünk nem fog!Liverpool egy lehetőség mindkettőnknek!Új életet kezdhetnénk,mint ahogy már mondtam csak te és én!Talán nem akarod ezt?
-De nagyon is,viszont a bennem kavargó félelemmel nem tudok mit csinálni!Mindig ott lesz bennem és a végén elhatalmasodik rajtam,rajtunk!Kérlek várj egy kicsit!Két hónap múlva utánad megyek,így jó lesz?
-Nem!Én nélküled nem megyek el!Tudom,hogy félsz,de kockáztatni kell!Ha neked is olyan jó memóriád van mint nekem,akkor tudod,hogy ezt te mondtad nekem!Mégpedig akkor,amikor nem akartam bemenni az Atleticós próbajátékra,de mégis beléptem a stadionba!Hála neked és a tanácsodnak most itt tartok!Szóval merjünk kockáztatni!
Megjelent előttem a 11 éves kis Fernando,ahogy bizonytalanul áll a Vicente Calderón előtt.Nem akart bemenni a stadionba.Félt,hogy nem elég jó.A bátyja Israel,és az apja biztatták azzal,hogy ő borzasztóan tehetséges és a próbajátékon a helye.De Fernando hajthatatlan volt egyre csak a fejét rázta és tiltakozott.Rettegett attól,hogy elrontja,elesik vagy nem talál be a kapuba.Az apukája és Israel már nem tudott mit tenni,feladták.Már haza akartak menni Fuenlabradába,amikor én Nandohoz léptem és a fülébe súgtam azt a bizonyos mondatot.A Kölyök tekintete felcsillant,majd megragadta a karom és velem együtt bement a Calderónba.
-Az csak egy focimeccs volt!Most viszont az életünk további részéről van szó!
-Az "nem csak egy focimeccs"volt!Az a pár perc döntötte el a sorsomat,az a mérkőzés sok mindent meghatározott!És ez a döntés is befolyásol szinte mindent!Vannak kétségeid,ahogy nekem is,de ne törődj velük!Légy pozitív és akkor minden rendben lesz!Ne aggodalmaskodj annyit!-mosolygott rám
megnyugtatóan.

-Utálom,hogy ezzel az édes mosollyal mindenre rá tudsz venni!
-Na akkor mit mondasz?
-Veled megyek te Nino!Csak töröld le a képedről ezt a bárgyú vigyort!-vágtam fejbe nevetve Nandot mire ő lágy csókot nyomott a számra.-Nando elég!Még rengeteg elintéznivalónk van!Fel kell mondanom a munkahelyemen,meg beszélnünk kell Saraval....
-Jól van,de előbb had csókoljam meg a gyönyörű barátnőmet!Ugye szabad?-nézett rám nagy bociszemekkel.
-Hát persze,de csak egyet!Szerinted mégis,hogy tudnék ellenállni ennek a nézésnek?
-Igenis értettem!-röhögött fel.-Amúgy meg tudom,hogy ez a gyengéd!-ölelt át a karjával,majd szenvedélyes csókcsatába kezdtünk.