Happy New Year!

Szeretnék boldog újévet kívánni minden kedves olvasómnak,kívánom,hogy minden vágyatok teljesüljön,és remélem,hogy idén is olvasni fogjátok majd a blogomat.:)

Boldog Karácsonyt :)

Áldott,békés karácsonyt szeretnék kívánni minden olvasómnak és azt is szeretném megköszönni,hogy a blogomat olvassátok! :)

11.rész

Sziasztok :)
Először is elnézést,hogy ilyen későn jött az új rész,de nagyon elfoglalt voltam,rengeteget kellett tanulnom.De végre szünet van,így az új részt is sikerült meghoznom.
Ezután már csak egy rész van vissza ebből a történetből,de már dolgozok egy következőn,ami egészen más jellegű lesz,és ha minden jól megy akkor az első részt már olvashatjátok belőle a szünetben.Remélem az is tetszeni fog :)

Abby

A leánykérés után összeköltöztünk Nandoval,de az eljegyzésről senki sem tudott.Mi nem akartuk nagy dobra verni,a többiek pedig nem vették észre,úgyhogy szépen titokba tartottuk.
Az elkövetkező félévben nagy változások következtek be.Az egyik ezek közül az együttélés volt,a másik,hogy dolgozni kezdtem,mégpedig apám mellett segéd edzőként.A munka baromira tetszett és ezáltal legalább jobb lett a viszonyom és ráadásul így Fernandoval is több időt tudtam tölteni.Nem mellesleg Nando javaslatára pszichológushoz jártam,hogy könnyebben feldolgozzam a balesetet és ez sikerült is,sőt még a már nevetségessé vált rocker stílusomból is sikerült levetkőznöm egy egészen picit.Minden tökéletes volt egészen egy áprilisi reggelig.A szokásos készülődés közben voltunk,az edzőközpontba igyekeztünk,amikor a fürdőszobában smink igazítás közben hirtelen nagyon rosszul lettem.És a gond az volt,hogy nem ez alkalom volt az első eset,hogy reggel hányinger és émelygés gyötört.
-Liz jössz már?!-kopogott be Nando.
-Mindjárt!-kiabáltam ki idegesen elfojtott hangon.
-Baj van?-kérdezte Fernando.A megérzései természetesen nem csaltak,hiszen valóban baj volt.
-Nem érzem jól magam!-feleltem színlelt nyugodtsággal.
-Már megint?! Kicsim ez nem normális,két héten belül ez a harmadik eset!-jött be Fernando a fürdőbe,én a wc mellett ücsörögtem,mert úgy éreztem,hogy bármelyik pillanatban elhányhatom magam.
-Hánytál?-érdeklődött,majd leült mellém és nyugtatásképp a hajamat kezdte simogatni.
-Még nem,de nemsokára fogok!-mondtam és abban a pillanatban máris viszontláttam a reggelim.
-Bevetted a gyógyszered?
-Be,de a szívgyógyszernek semmi köze ehhez Fer!
-Lehet,hogy van valami káros mellékhatása,vagy csak lehet,hogy szimplán allergiás lettél rá,ki tudja?!
-Az már előbb jelentkezett volna,hidd el!Évek óta ezt szedem és eddig semmi baj nem volt vele!-dőltem hátra megkönnyebbültem,bár a gyomrom továbbra sem volt teljesen rendben.
-Akkor lehet,hogy valami vírus?!-találgatott Nando,de mire ezt kimondta én rájöttem,hogy miért is van mindez.Még engem is sokkolt a felismerés,és annak lehetősége,hogy esetleg terhes vagyok.
-Hát nem érted Fer?!Ez valami nagyon más!-mondtam ki idegesen,Nandonak pedig végre leesett,nem hülye szegény,csak nem tudta hirtelen felfogni.-És késik is már egy ideje.
-Mióta?
-Talán egy hete,de lehet,hogy kevesebb.
-Miért nem mondtad el?
-Mert máskor is volt már ilyen,és eddig eszembe se jutott,hogy esetleg terhes lehetek!
-Jól van,nyugi!Szeretnéd,hogy elmenjek tesztért?
-Igen,légyszíves!
-Rendben.10 perc és itt vagyok!-csókolt meg búcsúzóul majd elment.
Én továbbra is ott ültem,és gondolkoztam.Habár még nem volt készen a teszt,mégis sejtettem,egyszerűen éreztem,hogy mit fog mutatni.Végig simítottam a hasamon,közben nagyot dobbant a szívem.A félelem és az eufórikus boldogság kettőssége kavargott bennem,mikor kinyílott az ajtó.
-Tessék!-nyomta a kezembe a tesztet,jó gyorsan megfordult,mit ne mondjak.-Kettőt hoztam,hátha elcsesznénk egyet!
-Jól tetted,köszi!Akkor én meg is csinálom!
-Szeretnéd,hogy itt maradjak veled?
-Nem,majd kimegyek amíg várunk az eredményre.
-Okés.Itt leszek kint a nappaliban.
Miután Fernando kiment megcsináltam a tesztet,aminek az eredményére várni kellett néhány percet,úgyhogy leültem Nando mellé a kanapéra.
-Ha terhes vagyok,akkor mi lesz?!-kérdeztem kíváncsian.
-Akkor én leszek a legboldogabb ember a világon!-puszilt meg.
-Természetesen én is csatlakozom hozzád,de mi van ha ez túl korai?!Nem terveztünk gyereket...
-De ha a sors így adja,nekem megfelel!
-Nekem is,ne érts félre,csak félek!Jó leszek én anyának?
-Tökéletes leszel Liz!Ne aggódj folyton!
-Kösz Fer,belőled meg nagyszerű apa lesz!Bevallom most már egyre inkább azt szeretném,hogy gyerekünk legyen!
-Én is!Nézd meg az eredményt!-utasított Fernando,mire bementem a fürdőbe.
A sejtésem kiváló volt.Két csík volt a teszten!
-Igen!Nando,Nando! Igen!-ugrottam az ölébe boldogan.
-Terhes vagy?!-nevetett hitetlenkedve.
-Igen!-csókoltam meg szenvedélyesen.
-Ez életem legszebb napja!-suttogta a fülembe.
Ezután a biztonság kedvéért megcsináltam még egy tesztet,és mikor az is ugyanazt mutatta eszméletlenül örültünk.Aztán Fer javaslatára dokihoz mentünk,aki megerősítette a terhességemet,és rengeteg fontos tudnivalót elmondott úgy egészében mindenről.Az egész délelőttünk ráment erre,de szerintem egyikőnk sem bánta.
-Az első néhány hét kritikus,úgyhogy egyenlőre senkinek sem szabad elmondanunk!-figyelmeztettem a szerelmemet,mikor beültünk a kocsiba.
-Pedig apádnak még ma muszáj lesz elmondanunk!Már tízszer hívott és legalább öt üzenetet küldött,hogy mégis hol vagyunk.Totál kiment a fejemből az edzés!
-Nekem is,de ez érthető!
-Hát az!-simított végig a hasamon.-Na de irány a Stamford!
Nando a stadion felé vette az irányt,közben persze végig a gyerek volt a téma,meg az,hogy hogyan mondjuk el apámnak,hol is jártunk a tréning helyett.Még az autóban megfogalmaztuk ezt a terhesség ám ezt a csodás mélyreható szöveget azonnal elfelejtettük,mikor megálltunk a Stamford gyepén a dühben fortyogó Mourinhot.Egyedül volt ott,mivel az edzésnek már rég vége volt,mindenesetre azért örültem volna,ha van még ott egy ember.Úgy valószínűbb lett volna,hogy nem akar minket kinyírni,de így?!Azt hiszem mindketten beszartunk attól az eszelős tekintettől!
-Mi a fenét képzeltek magatokról?!Attól,hogy a lányom vagy Elizabeth még nem megengedett,hogy ne jelenj meg edzésen,neked Fernando meg pláne nem!Remélem tisztába vagytok vele,hogy ennek meg lesz a következménye,nincs kifogás,sem pedig indokok!Világos voltam?!-üvöltötte mérgesen.
Hát való igaz,apám nem ismert komolytalanságot,ha fociról volt szó,sőt olyannyira a futballnak élt,hogy még a magánélettel sem keverte.De nem volt más választásom,valahogy muszáj volt burkoltan felhasználni ellene a lányod vagyok című kártyát.
-Bocs apa,csak reggel rosszul lettem és Nando lement nekem a gyógyszertárba,meg elvitt orvoshoz!-mondtam cselesen,tudtam,hogy ezzel megtöröm a jeget.
-Mi volt veled Lizzie?!Minden rendben,jól vagy?
-Persze apa,ennél jobban nem is lehetnék.A rosszullétemnek csupán egy kedves kis jövevény volt az okozója.-utaltam a terhességemre,apámnak persze rögtön leesett,hogy mire célzok.
-Nagypapa leszek?-kérdezte meghatódva.
-Igen.-felelte Nando mosolyogva,aztán megpuszilt.
José elmosolyodott,majd örömkönnyek jelentek meg a szemében.Sosem láttam olyan boldognak,mint akkor.Össze-vissza ölelgetett minket.
-Gratulálok gyerekek!És üdvözöllek a családban Fernando!-fogott kezet vele apám.
-Köszönöm José!-viszonozta a kézfogást örömtelien.
Mindnyájan mosolyogva beszélgettünk tovább,de én legbelül nagyon aggódtam.Féltem,hogy elkiabáltuk ezt a terhességet.Nem akartam,hogy a végén olyan történjen,amit nem tudnék feldolgozni...Hirtelen nagyon igaznak véltem azt a mondást,hogy ne igyunk előre a medve bőrére,hiszen bármi megtörténhet,nem igaz?!...