12.rész

Fél év elteltével sikerült megbarátkoznom Spanyolországgal.A nyelvet nagyjából hibátlanul beszéltem,így még munkát is szereztem egy étteremben,aminek Fernando kezdetben nem örült,de végül elfogadta a helyzetet.A kapcsolatunk pedig jól alakult,minden a legnagyobb rendben volt köztünk,ami Norát illeti,ő a gyerekek gondtalan világát élte.
-Szerelmem!Beszélhetnénk?-kérdezte Nando félénken.
-Igen,történt valami?
-Hát....Most beszéltem anyukámmal és meghívott minket egy ebédre,meg szeretne ismerni téged a családom.-felelte Fernando,majd fürkészőn pillantott az arcomra,tudta,hogy mennyire félek ettől a találkozótól.
-Mikor?
-Ma.
-Ne haragudj kicsim,de én erre még nem állok készen.Nem szeretném,hogy a családod azt mondja,hogy sokkal jobbat érdemelnél nálam,elég ha én tudom.
-Őrült vagy Amy!Szerintem túl jó vagy hozzám,ezért én fogok kapni tőlük....-válaszolta mosolyogva,majd az ölébe húzott és kis csókot nyomott az ajkaimra.
-Én akkor is félek!-húzódtam el tőle.-Mondd meg nekik,hogy majd máskor!
-Amy már egy éve ezt mondogatom nekik,muszáj végre megismerniük az én gyönyörű barátnőmet!
-De Nando...
-Nincs de Nando!Eljössz és minden oké lesz,majd meglátod!Oké?
-Igen.-csókoltam meg.
Nem sokkal később megjelent az ajtóban Nora,aki talán pár perce lehetett ébren.Besétált a szobába és felugrott az ágyra,mi pedig azonnal vele kezdtünk foglalkozni.Beszélgettünk és szórakoztunk egy kicsit,de aztán néhány perc múlva elküldtem kezet mosni,hogy végre reggelizhessen.
-Jajj Fer!Nora olyan édes,én...én gyereket szeretnék!-csúszott ki a számon véletlenül.
-Tényleg?-lepődött meg.
-Igen,persze csak ha te is.-pirultam el zavartan.
-Felőlem akár most rögtön neki állhatunk a babaprojektnek!Én benne vagyok!-vigyorgott.
-Ez nagyszerű,de halasszuk el a projektet estére.Nem te beszéltél rá az ebédre a szüleiddel?-érdeklődtem nevetve.
-De.-sóhajtotta lehangoltan.
És különben is vár rám Nora a konyhában!-mondtam csak úgy "vigasztalásul"
-Tényleg igazad van!De te maradj csak itt készülődni,én majd adok neki kaját.
-Oké,köszi.Akkor fel is öltözöm.-közöltem,és már el is indultam a ruhásszekrény felé,de mikor megláttam Nando szomorú arcát mellé léptem és halkan belesúgtam a fülébe.-Ami késik nem múlik,Fer ne légy mohó!
-Oké,ez is igaz!-csókolt meg ismét.
Miután lement megpróbáltam szépen kicsinosítani magam.Egy combközépig érő lila ruhát vettem fel,a derekamra egy övet tekertem,a nyakamat pedig egy strasszköves lánc díszítette,de a szettem az egyszerű fekete magassarkúmmal vált teljessé.A hajamat kivasaltam,a kék szememet fekete és lila sminkkel igyekeztem kihangsúlyozni.és ezzel készen is voltam.Nem voltam túl visszafogott,de kihívó sem.Pont a kettő között találtam el az öltözékemet.
-Na,hogy nézek ki?Szerinted jó vagyok így?-kérdeztem Nandot miután lementem hozzá a konyhába.
-Tökéletes...Azt hiszem újra beléd szerettem.-válaszolta,és közben egy pillanatra sem vette le rólam a szemét.
-Köszönöm.Nora hol van?
-A szobájában.
-Jó.Segítek neki felöltözni,meg minden.Mire visszajövök legyél készen te is!
-Igenis főnökasszony!-röhögte el magát,majd felment az emeletre.
Én bementem Norához,a kislány a földön ült és játszott.
-Kicsim,gyere megyünk a mamihoz!Öltözzünk fel,rendben?
-Ühüm,jó.Felvehetem a rózsaszín szoknyámat?
-Persze.
Nora egész szépen felvette a ruháit egyedül,a fodros kis szoknyához fehér hercegnős pólót húzott szandállal,ezután pedig szépen két copfba kötöttem a haját.És miután bepakoltunk néhány játékot indulásra készen álltunk.Fernando ekkor már kiállt a kocsival a garázsból.Sietősen beültettem hátra Norát a gyerekülésbe,aztán mikor Nando kiment az udvarból bezártam a kaput,és végül én is bepattantam a sötét színű Audiba.Az út első pár perce némasággal telt,csak a rádiót lehetett hallani.Mivel Nora elszenderedett hátul,Nando belemerült a vezetésbe,én pedig unottan bámultam ki az ablakon,fejben valahol egészen máshol jártam.Ezt egy rövid idő után Fernando is kiszúrta.
-Mi a baj?-kérdezte,és egy pillanatra rám nézett.
-Semmi,csak agyalok.
-Min?
-Azon,hogy vajon elmondtad-e a családodnak,hogy engem két éven keresztül bántalmazott Tom?Remélem nem...
-Ööö egyedül a nővéremnek meséltem el.-közölte,mire bennem azonnal felment a pumpa.
-Nem hiszem el Fernando!Hogy tehetted ezt?Ha Mari Paz tudja,akkor mindenki más is!Oda megyünk és minden arról fog szólni ,hogy "jajj szegény Amy".És majd sajnálkoznak rajtam,amit te tudod a legjobban,hogy mennyire utálok!
-Tudom,ne haragudj!De Paz a legfőbb bizalmasom,neki rengeteg dolgot elmondok.És egyébként is megígérte,hogy nem mondja el anyuméknak!
-Oh ez szuper Nando!Ezek szerint Mari Paz azt is tudja,hogy miattam kellet Madridba költöznöd,nehogy Tom esetleg kárt tegyen benned vagy Norában.Nagyszerűen elintézted Fer,akkor most már utálni is fognak!-váltottam irónikus,és erősen cinikus hangsúlyra.
-Amy nyugi már!Azért hülye nem vagyok,ezt az egyet senkinek sem említettem meg,ez csak kettőnkre tartozik!Figyelj ismerem Pazt és bizton állíthatom,hogy titokban tartotta,mert megesküdött rá!Nem fog szánalmasan nézni rád,nem fog elítélni,kedves lesz veled,ahogy mindenki más is,hiszen te egy tüneményes lány vagy!-mondta Fernando miután megfogta a kezemet.
-Te mindig tudod,hogy mit kell mondani.-röhögtem el magam.-De azért még egy kicsit haragszom!
Az utazás hátralévőrésze már jobb hangulatban telt.A kedvem is javult,és már nem izgultam a nagy talákozás miatt.Azonban mikor leparkoltunk Fuenlabradában Fernando szüleinek a kocsifeljáróján berezeltem,és elfogott a gyomor ideg.
-Ver a szívem!-törtem meg a járműben uralkodó csendet.
-Kiváló felfedezés szerelmem!Tudod az lenne a baj,ha verne!-vágta rá jókedvűen Nando.
-Úgy értem,hogy gyorsan ver,te lökött!Félek!
-Jól van na!Nyugi már és gyere!-ugrott ki Nando az autóból,majd megkerülvén azt kinyitotta az ajtómat és szabályosan kirángatott rajta.
Szerencse,hogy Fernando szülei nem tartózkodtak kint a szabad levegőn,így nem látták ezt a furcsa kis jelenetet,ami végül is egy hosszú "lazulj végre már el"típusú csókkal végződött.Ezután ráérősen kiszedtem Norát a hátsóülésről és az ölembe kaptam.
-Most komolyan ennyire tartasz a szüleimtől?-érdeklődött Nando a szemét forgatva,miközben az időhúzásomat figyelte.
-Hát..aha!
-Megnyugtatlak eddig még nem ettek egy szexi csajt se!
-Végül is ez biztató!Velem nem fogják elkezdeni ezt a szokást,mert nem vagyok éppenséggel szexi szóval.....
-De az vagy,nagyon is!-ölelt meg Fernando néhány puszi kíséretében,ennek hatására elöntötte a szívemet a melegség,és egy röpke pillanatra elfelejtettem idegeskedni.De aztán egyszer csak Fernando szülei kiléptek hozzánk az udvarra és egyenesen felénk tartottak.
-Mami,papi!-ugrott le az ölemből Nora és boldogan köszöntötte a nagyszüleit,akik örömmel viszonozták ezt.
A hangzavarra persze rögtön kint termett Nando bátyja,Israel és vele tartott a felesége és a három gyereke is,végül pedig megérkezett Mari Paz és a kis családja.Miután a gyerkőcök félrevonultak játszani Fernandonak volt ideje bemutatni engem.
-Akkor hát végre valahára ti is megismerhetitek a barátnőmet,Amy Luizt!
-Szia drágám én Flori vagyok,Fernando anyukája,ő meg a férjem José!-üdvözölt egy nagy öleléssel Flori.
-Jó napot!
-Nagyon csinos vagy Amy,bár egy csöppet sovány is.De sebaj laktató ebédet főztem!
-Köszönöm szépen,biztos jól lakok majd!
Ezután José lépett oda hozzám,ő is szólt pár kedves szót,pont mint Israel és a felesége.Legutoljára Mari Paz fogadott a férjével.Paz tudott a múltamról,a szemem sarkából láttam,hogy furán pillant rám emiatt.De próbáltam ezt figyelmem kívül hagyni,mivel zavartalanul akartam elfogyasztani a finom ételeket,amit Flori készített.Az asztalnál jó volt a hangulat,mindenki nagyon kedves és érdeklődő volt.Igazán élveztem a társalgást.Az ebéd befejeztével kimentünk a szabadba,a kicsik legnagyobb örömére.
-Anya,anya!Szeretnék mutatni valamit!-húzott fel Nora a székből és a kert végébe irányított,ahol egy faház állt.-Nézd!Itt szoktam játszani Hugoval és Paulával!
-Ez nagyon szép hely!Aranyos.Vannak bent játékok?
.Igen egy csomó baba,kis kocsi vannak.Kihozom a kedvenc játékomat,jó?
-Oké.-bólintottam,Nora pedig beszaladt a faházikóba.
-Nem is tudtam,hogy Nora anyának hív téged!-szólalt meg a hátam mögött Paz halálra rémisztve ezzel engem.
-Már egy jó ideje így szólít!
-És nem zavar?
-Nem,miért zavarna?Szeretem Norát és tényleg olyan mintha a lányom lenne!
-Értem,de attól még akarsz saját gyereket Nandotól,nem?-faggatózott tovább Paz,ami nagyon nem tetszett.
-Igen szeretnénk gyereket,viszont nem most!-füllentettem,hiszen éppen aznap délelőtt került szóba köztünk a gyerek téma,ami egyikőnknek sem volt ellenére,de akkor is azt éreztem,hogy egyenlőre erről még nem kell tudnia Paznak.
-Jól van!Nézd Amy én nagyon szeretem az öcsémet,és a legjobbat akarom neki!Remélem,hogy te megtudod neki adni azt amire vágyik,és boldoggá teszed majd.Lisa óta most látom először ilyen boldognak.Szeret téged,és megértem mert tényleg nagyon jó fej lány vagy!Kérlek ne bántsd meg az öcsémet!Szeresd teljes szívedből,mert ha nem így teszel velem gyűlik meg a bajod!-szegezte rám a komoly tekintetét Paz.
-Értettem,de nem kell idegeskedned emiatt!Szeretem őt és nem hagyom cserben!
-Helyes,örülnék ha így lenne-Amit pedig az előbb mondtam,az nem fenyegetés volt,csupán testvéri aggódás!
-Gondoltam!

A párbeszéd egy rövid időre megszakadt köztünk,amikor Nora kijött Paulával megmutogatni a babáikat.Amikor azonban visszamentek játszani,akkor ismét ketten maradtam Mari Pazzel.
-Fernando elmesélte a múltadat!A verést,meg a többi dolgot.....
-Tudom.Nem örülök,hogy megemlítette ezt neked,de nem számít.Nem kell sajnálod,jól vagyok már!
-Nehezen hiszem el,hogy így van!
-Pedig elhihetnéd!Szörnyű volt,ahogy Tom vert,de nem rágódhatok egész életemben a múlton.Már megtörtént,nem tehetek ellene semmit.A jövőre és a jelen értékeire kell gondolnom!Erre Fernando tanított,ezzel a gondolkodással erősnek mutatta magát,de akadt olyan pillanat mikor nem volt az.Talán furcsán hangozhat,amit most mondok,de tulajdonképpen azzal,hogy összejöttünk Nandoval egymás életét mentettük meg.
-Azt tudom,hogy te öngyilkos akartál lenni,vagy valami ilyesmi,de az öcsém nem!
-Ez igaz,de hidd el előbb-utóbb ő is belebolondult volna a magányba és a Lisa iránti vágyakozásba.Kölcsönösen szükségünk volt egymásra a továbblépéshez.És sikerült.Továbbra is itt vagyunk,fittyet hányva a múltra és boldogok vagyunk,mert sosem adjuk fel!-mondtam egy elég szép monológot,amelynek hatására Mari Paz végre megértette,hogy mennyire nagyon szeretjük egymást Nandoval.
Ezután Mari nem kérdezett többet,megbizonyosodott arról,amit az elejétől fogva tudni akart,és örömmel nyugtázta magában,hogy a testvére tényleg boldog mellettem.
Kézen fogtuk a gyerkőcöket és csendben visszasétáltunk a többiekhez,ahol folytattuk a kis családi csevejt,ami este nyolcig elhúzódott.Miután mindenkitől elköszöntünk elindultunk haza.
-Jó nap volt!
-Ugye?!Látod mondtam én,hogy nem kell félned!
-Valóban jó volt a megérzésed,bár a nővéreddel kicsit húzósabb volt a helyzet,de végül is megoldottam.
-Az a lényeg,hogy megértetted vele,amit én nem tudtam.Eddig azt hitte,hogy csak a pénzemért szeretsz,viszont a beszélgetésetek után odajött hozzám és annyit súgott oda nekem,hogy"Amy hozzád való!"
-Örülök,hogy meggyőztem.
-Én is.-simított végig a combomon,mire hangosan felnevettem.
-Ne már!Tudod,hogy ez csikiz!
-Tudom!-felelte és megcsinálta még egyszer.
-A vezetésre figyelj!Majd otthon folytatjuk,de most az utat nézd!
-Oké,de keményen behajtom rajtad az ígéreted!
Fél óra múlva megérkeztünk a házunkhoz.Kinyitottam a kaput Fernando pedig beállt a garázsba.Én eközben a teraszt fürkésztem,mert valami különös árnyékot láttam ott.
-Nando!Nando!Van valami,vagy valaki a teraszon!-szólaltam meg elfojtott hangon rémülten.
Fernando észlelte a hangomból,hogy ez nem valami rossz vicc.Így hát a kezembe nyújtotta az alvó Norát és sötétben elindult a ház felé.
-Maradjatok itt!-utasította és nem kellet kétszer mondania.
Félve vártam,hogy mi lesz ebből az egészből ,már a legrosszabbra is felkészültem,amikor meghallottam Fer édes nevetését.
-Amy csak David az!-kiáltotta,mire én azonnal odaszaladtam hozzájuk.
-David!Hogy mi??Hogy jöttél be??
-Átmásztam a kerítésen,nem nyitottátok ki az ajtót,a telefont se vettétek föl,az utcán meg nem akartam ücsörögni,gondoltam egyszer biztos hazaértek!-adott magyarázatot David az ottlétére.
-Nem vagy normális esküszöm!-adtam neki két puszit.
-Valószínűleg nem vagyok az!-röhögött,de aztán gyorsan témát váltott.-Van valami kaja??Éhen halok!
-Nincs.Ma nem főztem.De mindjárt leugrom a boltba!
-Ugyan húgi nem kell!
-De,de!Fer fektesd le addig Norát légyszíves,addig én elmegyek az éjjel nappaliba.!
-Ahogy fejét elnézem ő inkább téged fektetne le!-kuncogott magában David.
-Még egy szó és kint alszol!-vágta fejbe finoman Fer,nem találta jó poénnak,talán azért mert tényleg ezt terveztük....
-Befogtam.
-Figyelj Amy nem tartom jó ötletnek,hogy egyedül menj boltba ilyen későn!Vagy ha már elmész,menj kocsival!
-Az utca túl oldalára autóval??Te se vagy százas kicsim!
-Csak aggódom érted!
-De nem kell.Pár perc és visszajövök valami finomsággal!-adtam egy gyors búcsúcsókot Fernek,majd az udvarból kilépve a közért felé vettem az irányt.
Baromi sötét volt,de nem féltem.Pedig sokkal elővigyázatosabbnak kellet volna lennem.Annyira belemerültem a boldog életembe,hogy elfelejtettem,hogy miért vagyok Madridban.Ez pedig végzetes hiba volt.A rózsaszínködös boldogságból egy fekete csuklyás fickó szakított ki.Megfogta a kezemet és betuszkolt egy kisteherautóba.Védekezni nem tudtam ellene.Hiába kiabáltam semmit sem ért,behúzta a furgon ajtaját,a jármű pedig elindult,az ég tudja hova....

11.rész

Miután váltottunk jó néhány szerelmes csókot Nandoval,elhúzódtunk egymástól,mert úgy gondoltuk nem ártana kicsit pontosabban megbeszélni a jövőnket,hiszen nem kis döntést kellet meghoznunk.
-Nagyon aranyos vagy Fer,hogy ezt megteszed értem,de akkor is úgy gondolom,hogy ez túl nagy dolog...
-Nem,nem az.Szeretlek...nem akarom még egy szerelmemet elveszíteni.
-Köszönöm és akkor Madrid?!Sosem voltam még Spanyolországban...
-Jó hely,majd meglátod!..és nincs olyan hideg,mint itt!
-Ez máris egy pozitívum!-mosolyodtam el.-De mégis félek,Tom bárhol lehet itt Londonban!Az embereit pedig elküldte a repülőterekre,hogy még véletlenül se tudjak lelépni...nem hiszem,hogy ki tudjuk játszani őket!
-Magángéppel megyünk.-vágta rá egyszerűen.
-Jó jó,de...
-Nincs de!Fejezd be!Én mindent elintézek.Neked csak annyi lesz a dolgod,hogy pakolj össze mindent oké?!Két napon belül Spanyolországban leszünk!Akkor végre sikerülni fog új életet kezdenünk...
-Igen.Szerinted Tom ott nem fog rám találni?
-Nem,ne aggódj!Meg foglak védeni,ha kell,nem hagyom,hogy bántson!De hidd el nekem,eszébe sem fog jutni az,hogy te Madridba vagy!Még csak sejtése sem lesz felőle...-nyugtatott meg Fernando.
Majd a homlokát az enyémnek támasztotta,én pedig mélyen elmerültem a csodás barna szempárjában.Fernando erre elmosolyodott,aztán ismét édes csókokat lehelt az ajkaimra.
-Minden rendben lesz!-suttogta a fülembe és belepuszilt a nyakamba,mire hangosan elnevettem magam.Azt hiszem tényleg elhittem,amit mondott,vagy legalább is el akartam hinni.
-Most elmegyek beszélek Abramoviccsal az átigazolást illetően....Addig te itthon maradsz Daviddal és Norával?
-Igen.
-Nem lesz baj?
-Nem,menj csak!
-Oké,de hívj,ha bármi baj van!
-Rendben!Szia!Köszönöm!
Nando a kicsit hosszúra sikerült búcsúpuszik után végül is távozott.Becsukta maga mögött az ajtót és elment,egyedül hagyott az én meglehetősen zavaros és idióta gondolataimmal.A megnyugvás csodás érzését akkor már nem birtokoltam,sokkal inkább félelmet éreztem.Leginkább Tom miatt,de eléggé aggódtam a madridi élet és a jövőm,vagyis inkább a jövőnk miatt.Mégis nem ezek voltak a legnagyobb problémáim,hanem a borzasztó lelkifurdalás,amit Nando váltott ki belőlem.Mert ő elhagyni készült egy bajnok csapatot értem.Ez így nem volt rendjén....úgy éreztem,hogy én ezt nagyon nem érdemlem meg.Furcsa volt azt érezni,hogy valaki ennyire szeret,jó volt persze,jól esett nagyon.De nem tudtam,hogy mivel fogom én ezt majd meghálálni Fernek.Ilyen "gondom" Fernando előtt nem volt,hiszen Tom nem tett értem semmit.Csak egy tárgykánt tekintett rám,aki miután kielégítette minden igényét félre is dobja,az ő esetében szó szerint érthető ez.A saját kis világomból David szakított ki,Norával együtt bejöttek a szobámba és leültek az ágyra.A kicsi lánynak be nem állt a szája,fél órán keresztül csak beszélt és beszélt,nagyon kis édes volt.Egy idő után azonban elfáradt,és kis fejét az ölembe hajtva mély álomba merült.
-Nagy dumás akár csak az apja.-szólaltam meg halkan,közben pedig Norát simogattam.
-Az biztos.-villantotta meg a féloldalas mosolyát David,de aztán komolyra fordította a szót.-Ne haragudj rám,amiért bunkó voltam,csak kicsit meglepett,amit mondtál...megijesztettél!Nagyon aggódom érted húgi!
-Már nem kell bátyó,jól vagyok!Ezúttal tényleg!Fernando sokat segített nekem a nehéz időszakokban,mindig mellettem állt és meghallgatott,ahogy én is őt!Mert tudod az ő élete sem a legtökéletesebb.
-Tudom...félszavakkal nekem is mesélt pár dolgot a feleségéről...
-Értem.-bólintottam,majd visszatértem az előző témához.-Szóval nem kell idegeskedned.Nando vigyázni fog rám,most is ezt teszi.Nézd én tisztában vagyok vele,hogy bánt téged,hogy nem mondtam el neked a történteket,de valahogy Nandotól szívesebben fogadtam el a segítséget,mint tőled.Teljes mértékben láttam rajt,hogy megért!
-Én is megértettelek volna!
-Igen ebben biztos vagyok,de te mikor elmondtam neked az előbb elkezdtél papolni és idegeskedni,erre pedig sem akkor,sem pedig most nem volt szükségem.Fernando nem csinálta ezt,ő inkább meg akarta oldani a helyzetemet és mindent megtett annak érdekében,hogy jobban legyek.Aztán én is ő érte,és a végén össze melegedtünk,így aztán járni kezdtünk.Boldog vagyok vele nagyon szeretem őt,és ha ez a Tomos ügy nem lenne majd kiugranék a bőrömből a boldogságtól.
David bőszen bólogatott,de nem szólt semmit.Pár percig csendben maradt,azután elfojtott hangon szólalt meg újra.
-Találkoztam Tommal Brazíliában.Azt hazudta,hogy összevesztetek,és ezért mentél el tőle.Könyörgött,hogy mondjam meg hol vagy,elmondtam,mivel elhitette velem,hogy békülni szeretne veled!Sajnálom Amy!Én tehetek róla!-közölte David bűnbánó arccal.
Az információ nem volt új nekem,mert Tom is említett valami ilyesmit a telefonba.De nem haragudtam Davidra,hiszen ő honnan is tudhatta volna,hogy Tom hazudik.
-Semmi baj David!-öleltem meg.
Láttam rajt,hogy saját magát okolja a történtek miatt,egy hajszál választotta el a sírástól.
-Nem te tehetsz róla!Hallod?
-De húgi ez az én hibám...Miattam keresett fel és most menekülnöd kell....tönkretettem az életed!
-Jajj David,dehogyis!Nyugi,minden rendben lesz!-mondtam,bár általában ezt ő szokta ismételgetni nekem,de feltételezem,hogy ő el is hiszi,amit mond ellentétben velem.-Nandoval és Norával pár nap múlva Madridba költözünk!
David meglepődött a kijelentésemen,nem egészen értette a dolog miértjét.
-De hát Fernando a Chelseaben játszik!Vagy eligazol?
.Igen,az Atletihez fog visszamenni.
-És akkor együtt mentek a spanyol fővárosba úgy,mint egy család?
-Ahaa,igen.
-Ne haragudj húgi,hogy megkérdezem,de nem gyors ez egy kicsit?
-Mármint mi?-értetlenkedtem.-A kapcsolatomra gondolsz Fernandoval?
-Pontosan.Azzal,hogy összejöttél vele kaptál egy kislányt is,akiért most már te is felelős vagy.Nora az anyukájaként tekint rád...
-Tudom!És én Norát,úgy szeretem,mintha az én gyerekem lenne!
-De akkor sem te vagy az anyja!
-Igaz,de nekem ez nem számít!Szeretem!
-Jó oké,csak mondtam.Amy azért kérlek gondolkozz el egy percre.Öt hónap ismeretség után Madridba költözöl Nandoval és a gyerekével...Ez nem túl korai egy csöppet?Emlékszel arra,hogy Tom mit tett veled!
-Emlékszem.És valószínűleg tényleg gyorsan döntöttem,de nem akarok várni!Nem rágódhatok egész életemben a múlton.Túl kell lépnem rajta,most pedig itt a lehetőségem erre.Először én is féltem,hogy milyen lesz Nandoval a kapcsolatom...féltem,hogy ő is olyan lesz,mint Tom.De mára világossá vált,hogy ő tényleg szeret.Olyan fantasztikus érezni a szerelem varázsát....Átkozottul szerelmes vagyok belé,nem gondoltam,hogy Tom után valaha is fogok még ilyet érezni,de így van.
-Ennek igazán örülök.Nando más,ő valóban egy jó ember.Hozzád való,remélem,hogy vele sikerül boldognak lenned.De ha mégsem jön össze én akkor is,ahogy mindig melletted fogok állni!büszke vagyok rád,amiért ilyen erős vagy,megérdemled a boldogságot és meg is fogod kapni,hidd el!
Mikor ezt David kimondta megjelent egy-két könnycsepp a szememben,a monológja a szívemig hatolt.
-Szeretlek bátyó!-zártam szorosan a karjaim közé
                                                   *********************************
Három nap elteltével már mindannyian készen álltunk a Madridba indulásra.Fernandonak meglehetősen hamar sikerült elintéznie az átigazolást,meggyorsította miattam,hogy minél hamarabb biztonságban érezzem magam.Ezért pedig baromi hálás voltam neki.Mielőtt kimentünk a repülőtérre Nando megragadta a karom,behúzott a szobába,majd rám szegezte barna,szinte már fekete szemét és komoly hangon kezdte meg a beszélgetést.
-Minden rendben lesz szerelmem!Tom nem fog megtalálni,soha többé nem kell miatta idegeskednek.Jó helyünk lesz Spanyolországban és boldogan fogunk élni hárman,és bízom benne,hogy néhány év múlva már négyen.-mondta,mire az arcomon egy hatalmas mosoly terült el.
éreztem,hogy Nando komolyan gondolja ezt az egész dolgot velem.Ő tényleg velem akart lenni és szeretett engem,ahogy én is őt.Csodálatos volt a köztünk lévő szerelem és szenvedély,az ég világon semmiért sem cseréltem volna el.
-Nem is tudom,hogy mi lenne velem nélküled!-bújtam hozzá szorosan és a mellkasára hajtottam a fejem,így éreztem minden szívverését.
Nando pedig gyengéden simogatott és szép szavakat suttogott a fülembe,de mind közül a legszebb szó az utolsó volt.:
-Szeretlek!
-Én is!Na,de most már mennünk kéne.David már biztosan aggódik.
Kiléptünk a nappaloba,ahol David Norával várakozott ránk.Megragadtuk a földön lévő táskákat és bőröndöket,aztán kimentünk a sötét éjszakába.bepakoltunk David kocsijába és a reptér felé vettük az irányt.Az út csendesen telt,senki nem szólt semmit.A reptérre érve a magángép már várt ránk.Leadtuk a csomagjainkat,átestünk pár ellenörzésen,majd mikor ezekkel végeztünk már nem volt más hátra,mint elköszönni Davidtól.Utoljára kezet fogott Fernandoval,azután Norát is megpuszilta párszor,a legvégén pedig tőlem vett búcsút.
-Hiányozni fogysz húgi!Vigyázz magadra!
-Rendben!Te is,szeretlek!-öleltem meg.
Fernando rákulcsolta az ujjait az enyémre,a másik kezében meg Norát fogta.Így készültünk elhagyni Londont.felsétáltunk a repülőre felvezető lépcsőn,aztán utoljára visszanéztem Davidra és a városra.Majd vettem egy mély levegőt és felkészültem az új életemre Madridban.....

10.rész

Életem leghosszabb tíz perce volt az,borzasztó ideges voltam,de hatalmas kő esett le a szívemről mikor Fernando és David berontott a lakásba.Nando azonnal megölelt és kis puszikat nyomott a vállamra.Próbált megnyugtatni,de nem sikerült teljes erőmmel zokogtam,David pedig értetlenül nézte az eseményeket,nem értette,hogy mi folyik itt.
-Már nem azért,de elmondaná valaki,hogy mégis mi történik?Mert ln ebből semmit sem értek..
-Még mindig nem mondtad el neki?-lepődött meg Fernando miközben az ölébe ültette a kislányát.
-Nem...-sütöttem le a szememet.
-Húgi mondd el!Nem leszek ideges megígérem!-ült le mellém a bátyám,és biztatóan megszorította a kezemet.
Éreztem,hogy egyszer muszáj beszámolnom neki a múltamról.Tudtam,hogy ha megtudja dühösebb lesz,mint Fernando.Nem akartam ezt,nagyon nem,de meg kellett tennem.
-Tom bántalmazott engem két éven keresztül.-foglaltam össze röviden.
David arca elkomorodott.Sötét barna szemében düh és szánalom érzése csillogott.
-Miért nem mondtad el?Miért?Előle menekültél??
-Igen,de azért nem említettem meg neked,mert sejtettem,hogy ideges leszel és..és valami olyat teszel,amit nem kéne.
-Valóban szívesen szétvágnám azt a mocsadékot,de tudok felelősség teljes lenni úgyhogy a rendőrséghez fordultam volna.
-Azzal sem tettél volna jót!
-Amy én vagyok az egyetlen rokonod vigyáznom kéne rád!Miért nem hagyod,hogy ezt tegyem?Bemegyünk a rendőrségre,elmondasz mindent ők meg majd intézkednek!Én csak jót akarok neked!
-Tudom David,de ez akkor sem ilyen egyszerű!Ismerem Tomot és a társaságát,tudom mire képesek!
-A rendőrségre kell mennünk és kész!-ordította el magát David olyan hangosan,hogy szegény Nora halálra rémült.
-David fejezd már be és hagyd békén Amyt egyenlőre!Majd kitalálunk valamit!
-Fernandonak hogy hogy elmondtad???Ő miért tudta előbb,mint én?!
-Megvan az okom rá!
-Csak pár hónapja ismered,de mégis többet tud rólad,mint én!
-Mert Fernando a barátom!
-Jó oké,de akkor is csak két hónapja vagytok együtt  és mégis neki mesélted el és nem nekem!
-Azért mert tudtam,hogy hisztiznél és sajnálnál!
-Ez a normális reakció,vagy nem?Fernando mit csinált?Csak bólintott egyet és kész?!
-Nem David,ő megértett engem.A saját bátyám,viszont erre nem képes!Te azt hiszed,hogy az élet mindig rózsás,de ez nem igaz!Egy álomvilágban élsz bratyó!Nem lehet minden problémát nevetve megoldani,ahogy azt te csinálod!Ez hülyeség!
-Kösz húgi!Jól esik amiket mondasz.Jó tudni,hogy ilyeneket gondolsz rólam.-vágta rá cinikusan a fejét rázva és láttam rajt,hogy egy kicsit csalódott lett.
-Elég legyen!Fejezzétek már be!Megoldást kéne keresnünk,nem pedig vitatkozni!
-Igaz.Akkor beszélhetünk négyszemközt Nando?
-Hát persze kicsim.David elleszel addig Norával?
-Hogyne,de talán engem is beavathatnátok ebbe a beszélgetésbe!
-Kettesben szeretnék lenni Nandoval.-jelentettem ki hűvösen,mivel eléggé mérges voltam Davidra.
-Jó,ahogy akarod!-rántotta meg a vállát sértődötten.
Fernando és én felmentünk az emeletre a szobánkba.Amint bezárult mögöttem az ajtó végre szabadjára engedhettem az érzelmeimet.Idegesen túrtam bele a hajamba,miközben a szememből egyre több könnycsepp gördült le.Nando a karjai közé zárt és nyugtató szavakat súgott a fülembe.Aztán egyszer csak,hirtelen ötlettől vezérelve leszedtem magamról Fer kezeit,felálltam és a szekrényhez rohantam.Elővettem a bőröndömet,amibe elkezdtem beleszórni a cuccaimat.
-Mit csinálsz?-kérdezte Nando felvont szemöldökkel.
-Elmegyek.Nem maradhatok itt.Én veszélyt jelentek rád és Norára.Nem szeretném,hogy bajotok essen!Látod én megmondtam,hogy csak a bajt hozom rátok!-mondtam szomorúan,a táskámba pedig egyre több holmi került.
-Hé,hé!Fejezd már be!Hova akarnál menni?
-Mit tudom én valahova,biztos kitalálok valamit.
-Nem Amy!Figyelj egyszer,sőt szerintem inkább már ezerszer elmondtam,hogy szeretlek!Nem fogom hagyni,hogy csak úgy elmenj a nagy világba!Mi egy pár vagyunk,együtt kell megoldanunk a gondokat,és meg is oldjuk,valahogy biztos!És értünk meg ne aggódj mindegyikőtökre vigyázok!
-Ez mind szép és jó,de mégis mit akarsz csinálni?Mi lesz most??Hova megyünk??Itt nem maradhatunk!-kezdtem el kérdezősködni pánikba esve.
-Mit szólnál Madridhoz?
-Madrid?De a Chelsea?
-Akkor visszamegyek az Atletibe.Te is tudod,hogy most tettek rám ajánlatot..csak eddig nem akartam elfogadni.Viszont jelen esetben elfogom!
-Miattam??
-Igen.
-Nem túl nagy áldozat ez neked?Érek én neked ennyit?
-Ez a legkevesebb Amy,még többet is érsz nekem..jóval többet!-felelte,majd hosszú csókot nyomott az ajkaimra.
Ekkor már nem érdekelt Tom,vagy az,hogy mi lesz ha megtalál.Nem törődtem vele.Mert nem számított,hogy hogyan fognak alakulni a dolgok tovább,többé nem féltem.Kész voltam újra szembenézni Tommal,mivel már tudtam,hogy milyen érzés,ha valaki tényleg szeret.És ez olyan hihetetlen erővel és boldogsággal töltött el,hogy úgy éreztem a világon bármit kibírok azután.

9.rész

Két hét telt el.Az augusztusi focimeccsek elkezdődtek Amerikában,ahová örömmel kísértem el Nandot és Davidot,Norával együtt természetesen.Baromi jól éreztük magunkat,minden mérkőzésen ott voltunk és ezerrel szurkoltunk a Chelseanek.Szóval tényleg jól alakultak a dolgok.
-Otthon,édes otthon!-huppant le Luiz fáradtan a kanapéra,és meggyőződésem szerint azonnal álomba merült.
-Lefekteted Norát?-kérdezte Nando fáradtan.
-Persze,már nagyon álmos szegénykém,megviselte ez a hosszú repülőút.
-Azt nem csodálom,még engem is nem ám,hogy őt?!
-Hát ja.Köszönj el tőle és akkor felmegyünk.
-Oké.Gyere Nora adj egy puszit!-ölelte át a kislányát Fernando.
-Jó éjt apu!-suttogta Nora.
-Neked is,álmodj szépeket!Amy,ha Nora elaludt akkor beszélnünk kéne.addig meg lezuhanyzok a szobánkban találkozunk.
-Rendben,de nincs semmi baj,ugye?
-Nincs,nyugi!-nyugtatott meg Fer.
-Akkor jó.-mondtam,miközben felkaptam az ölembe Norát.
Mikor a lépcső felénél jártam,ő már az igazak álmát aludta.A szobájába érve letettem az ágyikójába,betakargattam,majd én is adtam egy cuppanóst az arcocskájára.Egy jó ideig nem mozdultam el az ágy mellől.Csak ültem ott és néztem,ahogy alszik.Olyan volt,akár egy angyal.A gondolataimból Nando zökkentett ki,azzal,hogy átölelt hátulról és belepuszilt a nyakamba.
-Úgy örülök,hogy ilyen jól kijöttök Norával!
-Nagyon édes kislány szeretem....Nando!
-Igen?
-Boldog vagyok...végre!Köszönöm-csókoltam meg.
-Én is az vagyok Amy!-zárt szorosan a karjai közé.
Fernando pár romantikus perc elteltével kézen fogott és behúzott az immáron közös hálószobánkba.
-Te mit szerettél volna mondani?-érdeklődtem kíváncsian.
-Csupán arról van szó,hogy az Atletico ajánlatot tett rám,és elgondolkodtam azon,hogy esetleg visszatérek Madridba,a Chelseavel eddig úgysem jött össze semmi,az emberek folyton bántanak.Erről akartam kikérni a véleményedet,menjek vagy ne?
-Ha annyira rosszul érzed magad a Chelseaben,akkor menj!
-Annyira nem,mert jó a csapat bírok mindenkit,és jók a lehetőségek is,de néha nagy a nyomás rajtam a szurkolók miatt!Úgy érzem,hogy sehogy sem felelek meg nekik!-vallotta be őszintén a sérelmét. a londoni klubbal kapcsolatban.
-Nando,ne add fel ilyen könnyen!Ne törődj velük,hülyék!Szerintem adj még egy esélyt a Chelseanek,aztán majd meglátjuk,hogy mi lesz télen.
-Oké,tényleg ez a leglogikusabb megoldás köszönöm!De ha elmennék velem jönnél?
-Ez nem kérdés!-feleltem,mire Nando egy hosszú szenvedélyes csókot nyomott az ajkaimra.

-Örülök,hogy olyan barátnőm vagy,mint te!-mosolyodott el édesen.
-Én pedig boldog vagyok,hogy ilyen barátom van!
-Jól van kicsim!Na aludjunk,mert holnap korán kell kelnem.
-Rendben.-válaszoltam,és végül én is mély álomba merültem,ahogy ő is.
Fernando mellett többé nem gyötörtek éjjel rémképek,és minden jobbra fordult.Tom már egyre kevesebbszer jutott eszembe,nem gondoltam a múltra,csak a jövőre koncentráltam,és persze Fernandora meg Norára.Velük voltam igazán boldog.
-Anya!-suttogta a fülembe Nora,erre pedig azonnal kinyitottam a szemem.Már reggel volt.
-Jó reggelt!-pusziltam meg.-Apa elment,úgyhogy én viszlek oviba oké?
-Anya itthon maradhatok inkább veled?
-Miért?Nem szeretsz oviba járni?!
-De,csak ma veled akarok lenni és apával.-bújt hozzám,én pedig nem tudtam neki ellenállni.
-Jól van!Akkor mit szólnál hozzá,ha meglepnénk apát?!Csinálunk neki ebédet,te meg készítesz neki valami szép rajzot!
-Jó,oké!-kezdett el ugrándozni örömében.
Ezután lementünk a konyhába reggeliztünk,majd elvégeztük a reggeli teendők elvégzése után ismét letelepedtünk a konyhába. Nora az étkező asztalnál ült és rajzolgatott közben pedig mesét nézett én meg több fogásos vacsorát készültem összeállítani.A délelőttünk ráment mire elkészültünk,de nem bántuk.Gyönyörűen megterítettük az asztalt,a közepére pedig elhelyeztük Nora szép rajzát,ami hármunkat ábrázolta.
-Na Nora készen is vagyunk!
-Juhéé!Apu mikor jön?
-Nemsokára,de addig gyere játszunk valamit.
-Oké,barbizunk?!
-Hát persze.-kaptam fel az ölembe és bementünk a nappaliba.
Épphogy leültem az ágyra,amikor megszólalt a folyosón lévő vezetékes telefon.Elég ritkán szokott csörögni,és ráadásul a hívások zöme nem szokott fontos lenni.Ennek ellenére azért felvettem.
-Tessék itt Amy Luiz!
-Drága szerelmem Amy!Van fogalmad róla,hogy mióta kereslek?hallottam meg a vonal túlsó végén Tom hangját.
Teljes mértékben pánikba estem,mert tudtam,hogy Tom nem azért hívott,hogy megejtsen velem egy baráti csevejt.Tudtam,hogy egészen mást szeretne,valami olyasmit,amit én nem...Féltem tőle,olyannyira,hogy pusztán a hangjától is összerezzentem.De igyekeztem nem kimutatni az érzéseimet,próbáltam elfojtani  a sírást,hogy Tom még véletlenül se jöjjön rá,hogy mennyire reszketek.
-Hagyj békén!-parancsoltam rá erélyesen.
-Nem foglak,addig ameddig meg nem talállak.Tudom hol vagy,a gügye bátyád elárulta...London  nagyváros,de az én csapatom is nagy.Megleszel,megtalálunk ne aggódj!Lehet,hogy ma,de lehet,hogy holnap,vagy akár három nap múlva,de akkor is megtalállak!Remélem nem gondoltad,hogy szó nélkül megúszod azt,hogy leléptél,nem,nem ilyenről még csak ne is álmodozz!A kezeim közt leszel,és megkapod a magadét ezért a négy hónapért!Ja és meg ne próbál lelépni,vagyis megteheted,de úgysem fog sikerülni.Ne feledd cica az embereim mindenütt ott vannak,még az is lehet,hogy az udvarodban is,ki tudja?!Na ágyő drágám,kellemes délutánt!-nevetett fel gonoszul,majd lerakta a kagylót.
Sírva rogytam le az előszoba padlójára,éreztem,amint a boldogságom szerte foszlik.Biztos voltam benne,hogy Tom rám talál ,efelől már nem lehetett kétségem.De akkor sem tudtam,hogy mit tegyek.Nem volt menekülési lehetőség,nem volt megoldás.
-Anya nem jössz?-kiabálta Nora,én pedig azonnal beszaladtam hozzá.
Egy pillanatra sem akartam szem elől téveszteni,tudtam,hogy Tomtól bármi kitelik.Amint belegondoltam abba,hogy Norának valami baja is eshet megborzongtam.Szorosan magamhoz öleltem a kislányt és tehetetlenségemben tárcsázni kezdtem Nandot.Bíztam benne,hogy ő majd kitalál valami számomra megnyugtatót.
-.Szia Amy!Mi a helyzet?-vette fel a mobilját.
-Nando baj van!
-Mi történt?Jól vagytok?
-Igen,még...Tom hívott!
-Mit akart?-kérdezte idegesen.
-Vissza akar kapni engem.Gyere haza,kérlek!Félek...
-Megyek,azonnal megyek!Tíz perc és ott vagyok Daviddal együtt,tarts ki!
-Oké,siess!Szeretlek!
-Én is nagyon,sietünk!
Miután Fernando kinyomta a telefonját nem tehettem mást,egyszerűen leültem Norával és vártam,hogy ki érkezik meg előbb,Nando vagy Tom???

8.rész

-Tom bántott engem,te is tudod....én ezt még nem tudtam feldolgozni.Félek,hogy újra beleesek abba a hibába,amibe Tomnál.

-Ezt már mondtad és azt válaszoltam rá,hogy nekem eszembe se jutna kezet emelni rád.Őszintén szólva rosszul esik,hogy ezt feltételezed rólam!

-Engem meg az bánt,hogy nem értesz meg!Olyan,mintha a négy falnak beszélnék...

-Dehogynem értelek meg!Figyelj rám Amy kérlek!én szeretlek és veled szeretnék lenni...Való igaz,hogy mindkettőnknek voltak sötét korszakai a múltban,de ezen túl kell lépni,akármennyire is fáj az már megtörtént..kész vége,ez ellen már nem tehetünk semmit!Miért nem fogod fel ezt végre?Miért nem tudod elhinni,hogy szeretlek?!

-Mert nem tudom...ez felfoghatatlan számomra!-mondtam ki végre,az indokot amiért elutasítottam.

-Szóval erről van szó!-bólintott Nando mindentudóan.-De ezt most nem nagyon értem!

.Jajj Fer!Millió lányrajongód van,és a  legtöbbjük szerelmes beléd!Nap,mint napcsodálatos lányok vesznek körül,akik bármit megtennének azért,hogy veled lehessenek.Nekik nem kéne könyörögnöd,mint nekem!Én sehol sem vagyok azokhoz a lányokhoz képest!Nem vagyok elég jó!

A sötétség ellenére is láttam,ahogy Fernando arcára kiült a döbbenet a szavaim után.

-Amy te nem vagy normális,esküszöm!Hogy a fenébe gondolhatsz ilyen hülyeséget?Te sokkal jobb vagy bárki másnál!

-Ugyan,ezt te magad sem hiszed el!

-De,képzeld én így gondolom!

-Nando azok a csajok mindent megadnának neked,amit csak szeretnél.Egyikőjükkel sem lennél veszélyben,nem kéne attól félned,hogy a volt barátja visszatér és valami szörnyűséget tesz!

-Tom nem fog rád találni!Ne idegeskedj ezen!

-Te nem ismered,én viszont igen.Addig nem fogja feladni a keresésem,ameddig nem talál meg!Csak a bajt hoznám rád és Norára is!Ezt pedig nem akarom.Szeretlek,tényleg,de neked az lesz a legjobb,ha elfelejtesz!

-Őrültségeket beszélsz!-mondta,majd közelebb húzott magához.-Gondoskodni fogok róla,hogy ha felbukkan ismét Tom,hogy ne ússza meg szárazon,azt,amit veled tett!

Nando mélyen belenézett a szemedben,ebből tudtam,hogy komolyan beszélt.Ezután bizonyításként meg akart csókolni,de én elhúzódtam tőle a saját érdekemben.Majd felálltam és lerohantam az emeletről,természetesen Fernando mindvégig árnyékként követett.
-Várj már!-kiáltotta utánam,de én akkor már cipőmet húztam.-Mégis hova akarsz menni éjjel kettőkor szakadó esőben?
-El,valahova.Muszáj!-feleltem frappánsan és miután felkaptam a kabátom kiléptem a teraszra.
-Amy,ne menj el!Nekem tényleg nem kell más,kérlek hallgass végig!
-Nem Nando!Keress magadnak egy olyan lányt,aki nem veszélyeztet téged és Norát!
Kiléptem a teraszról a szakadó ég alá,és rohanni kezdtem a kapu felé,de Fer megragadta a karom és visszarántott.
-Szeretlek Amy!Komolyan mondom,hogy nem érdekel más!Amy 4 év óta te vagy az első ember Norán kívül,aki boldoggá tud tenni.Te vagy az egyetlen,aki feledtetni tudja velem Lisát!Ő elment,egy szerelmemet kénytelen voltam elengedni,de téged nem foglak!Nem hagyom,hogy elmenj valami hülyeség miatt.Szeretlek,ahogy Nora is.Kérlek Amy ne menj el most!Amióta jelen vagy az életemben úgy érzem,hogy van értelme felkelnem reggelente.Megígérem,hogy mellettem nem lesz semmi bajod,nem esik bántódásod.Távol fogom tartani Tomot,ha kell csak maradj!-mondta Nando.
Néhány percen keresztül némán bámultuk egymást a szakadó esőben,aminek következtében két pillanatba sem telt és már eláztunk.Olyannyira,hogy még a bugyimban is folyt a víz,de nem érdekelt.Nando szavai meghatottak,így hát mosolyogva a nyakába ugrottam és megcsókoltam.Sikerült meggyőznie,és már világossá vált számomra,hogy minden tiltakozásom ellenére is Nandoval kell új életet kezdenem.
-Szeretlek!-válaszoltam a karjai között.
-Akkor maradsz?-szegezte rém a nagy barna szemét kérdőn.
-Igen.
-És leszel a barátnőm?
-Persze!
-És szeretni fogod Norát is?Mert,ha velem vagy,akkor Norával is.Kettő az egyben..
-Már most imádom Norát,és az apját is.
-Ezt örömmel hallom!Azt hiszem nincs több kérdésem.-csókolt meg.
Nando felkapott az ölébe és bevitt az ítélet időből.Csurom vizesek voltunk,de ez hidegen hagyott minket(szó szerint)még így is folytattuk a csókolózást.Boldog lettem,és egy szempillantás alatt kivirultam Nando mellett....

7.rész

Két hónap telt el.Csodás nyarunk volt hármasban.Nyaraltunk a tengerparton ,mikor otthon voltunk akkor pedig parkba vagy játszótérre jártunk.Rengeteg időt töltöttünk Norával,lestük minden kívánságát.Amikor viszont elaludt kettesben maradtunk Nandoval,ilyenkor rendszerint beszélgettünk,társasoztunk vagy filmet néztünk.Ez az este is ilyen volt.
-Mély álomba merült a kis Nora!-ültem le Fernando mellé a kanapéra,miután lefektettem Norát.
-Jól van.Addig én kerestem filmet!George Clooney legújabb filmje legyen vagy az Élet szép című film,ami az én kedvencem?!
-Akkor legyen a második.-feleltem,majd elterültem az ágyon a lábaimat pedig Nando ölébe raktam.
Elindította a DVD-t,amit csendben nézni kezdtünk.Félóra elteltével azonban Fernando megállította a filmet,erre én kérdőn néztem rá.
-Csak azt akartam mondani,hogy holnap elkezdődik a szezon,ezáltal sokkal kevesebbet leszek itthon!-közölte a nyilvánvaló tényeket.
-Tudom...kár.
-A lényeg annyi,hogy meg akarom köszönni,hogy szebbé tetted a nyaramat.Elég régóta nem élveztem így a vakációmat,mint veled.Mindennap öröm volt!-vallotta be őszintén,amire teljesen meghatódtam.
-Nekem is!A kezdeti nehézségek ellenére már úgy érzem jobban vagyok!
-Én is sokkal jobban érzem magam!-helyeselt Fer.-Olyannyira,hogy én már elgondolkoztam kettőnkön.Szeretném megpróbálni veled!
-De azt mondtad még nem vagy túl Lisán!
-Ez igaz.Bármennyire is igyekszem elfelejteni őt,nem tudom.Ő a gyerekem anyja,és akár akarom,akár nem Lisa örökre az életem része lesz.Egy kicsit mindig szeretni fogom...
-Most végképp nem értelek Fernando..Miért akarsz így velem járni?
-Azért mert szeretlek.és nem akarlak elveszíteni,amiatt,hogy folyton időt kérek Lisa miatt.El kell felerjtenem valamennyire....tovább kell lépnem,de ez csak úgy fog sikerülni,ha velem vagy.
-Veled vagyok!
-Tudom.viszont én azt szeretném,ha úgy lennél velem,mint a párom és nem úgy,ahogy egy barát!
Döbbenten bámultam Nandora,mert én még nem álltam készen egy új kapcsolatra,és szerintem ő sem.
-Értem.De én még várni akarok ezzel az egésszel!
-Amy miért?Te is szeretsz,én is téged,mire akarsz még várni?
-Arra,hogy mindketten túltegyük magunkat a múltunkon!
-Én túltettem....részben.
-Igen ez az,hogy részben!Te még gyászolsz és ez nem baj,mert még én sem vagyok jól teljesen.Ráérünk fél év múlva is járni,nem kell elsietni.!Van időnk!
-Nem.Amy figyelj egy életünk van és nem akarom elcseszni,még több várakozással!Ki tudja mi lesz fél év múlva??
-Oh mikor lett ilyen hülye élet felfogásod?-kérdeztem dühösen,mikor meghallottam a szájából ezt a hülye közhelyet.
-Ez nem hülye felfogás,ilyen az élet!Ki kell használni!
-Most már pszihológus lettél?
-Amy nem vagy vicces!
-Nem is viccnek szántam!Teljesen idiótán viselkedsz,ne siettess ennyire!
-Aha!Megvan!Szóval a Tomos ügy az oka annak,hogy visszautasítasz most?
-Egyfelől igen!Én félek Nando!
-Tőlem?!-lepődött meg.
-Nem,hanem attól,hogy te is olyan leszel,mint ő!-mondtam el az elutasítás igazi okát.
-Ugyan Amy ez hülyeség!Én sosem bántanálak!-simogatott meg lágyan,és kissé megenyhült.
-Ő is ezt mondta!És most nézz rám!Egy testi-lelki roncs vagyok!
-Dehogy vagy az!Ez őrültség!
-Nem,nem az!És kérlek hagyj békén!Hanyagoljuk ezt a témát,jó?!
-De én nem akarom ezt hagyni!Tudni akarom,hogy mit érzel....Szerintem itt nem csak Tomról van szó!Van itt valami más is!
Nando már lassan az őrületbe kergetett  a pszihológus énjével.Nem akartam erről a témáról társalogni,amíg én magam sem voltam biztos az érzelmeimben.De Fernando egyáltalán nem értett meg engem,így egy kisibb veszekedés alakult ki köztünk,amit a bejárati ajtón váratlanul belépő bátyám szakított félbe.
-Hát te mit csinálsz itt?-érdeklődtem nem túl kedvesen.
-Visszajöttem,talán baj?
-Hogy kérdezhetsz ekkora baromságot?Úgy örülök,hogy itt vagy!-öleltem meg,azért akármennyire is jó volt a nyár hiányzott a bátyám.
Fernando nem igazán lelkesedett Davidért,valószínüleg azért mert a beszélgetésünket nem tudtuk emiatt befejezni.Ez kicsit engem is aggasztott,jobb lett volna minél előbb túl lenni ezen a dolgon,de azért örültem,hogy David révén kaptam egy kis időt a gondolkodásra.
-Ezúttal te nem említetted,hogy jössz!
-Ja,de azt hittem tudod,hogy azért nem árt hazaérni a szezonkezdésre!
-Tudom! milyen volt otthon?-érdeklődtem kíváncsian.
-Jó,és mielőtt megkérdeznéd nincs mini Luiz,vigyáztunk!
-Aha,képzelem!-válaszoltam nevetve,mire David poénból fejbe vágott.
-És veletek mizu?Jól éreztétek magatokat?
-Igen,csodás volt ez a 2 és fél hónap.Fer tökre jó fej és Nora is nagyon édes.
-Egyet értek és Amy is tök rendes csaj..megkedveltem,nagyon!-vette át a szót tőlem Fernando.
-Ennek örülök,tényleg.Most viszont ha nem bánjátok kipakolom a cuccaimat,ti addig folytassátok nyugodtan,amit elkezdtetek!-mondta,vagyis inkább célozgatott valamire,ez pedig nem tetszett.
-Segítek David!-vágtam rá kapásból aztán felkaptam a két bőröndöt és bementem David szobájába.
Elkezdtem a szekrénybe rakosgatni a bátyám holmiait,pár perccel később ő maga is megérkezett néhány táskával,amiknek a tartalmát kiborította a szoba közepére,ezután kiválogattam közülük a szennyest,amit hanyagul az ágy mellé szórt,a többi ruhát viszont összetűrte és bevágta a fiókba.Ezen már meg sem lepődtem,tipikus Davidos pakolás.
-Jól nézel ki húgi,boldogabbnak látszol.-törte meg a csendet.
-Igen egy kicsivel jobbra fordult a sorsom,miután elmentél.Félre ne érts nem veled volt bajom,csak valamiért utána történtek jó dolgok.
-Például Fernando?
-Például.-helyeseltem.
-Jártok?-kérdezett rá.
-Nem.
-Helyesbítek:még nem.
-David!-dobtam meg mérgesen egy párnával.
-Most mi van?Figyeltem,hogy néztek egymásra.
-Sehogy David,csak beképzeled.
-Nem,nem...szinte láttam röpködni köztetek a szikrákat.
-Tudod mit?Szerintem menj orvoshoz,mert nagyon erős látomásaid vannak.
-Igen?!Dokihoz,tényleg?!Na most azután véged van!
David nevetve felkapott az ölébe,megpörgetett párszor a levegőben,majd röhögve az ágyára zuhantunk.Ott pedig folytattuk a szokásos testvéri "verekedést".
-Oké Luiz elég!-ordítottam,erre végre befejezte a csikizést.-Őrült vagy!
-Tudom,de hát többek között ezért szeretsz nem?!
-Leginkább az egoizmusodat bírom....
-Gondoltam!-röhögött idétlenül.-Nagyon poénos lettél drága húgicám!
-Ugye,szerintem is az lettem!Szeretlek ám attól függetlenül,hogy hülye vagy néha....vagy mindig.
-Te hallod kérsz még egy ilyen vad csikiző partit?!
-Kösz inkább kihagynám!
-Hát akkor ne mondj ilyeneket!
-Oké...
-Én is szeretlek te idióta!-ölelgetett meg.
-Na jól van kis hülyém lefekszem.-bújtam ki a szorításából.
-Nandoval?-kérdezte,miközben viccesen húzogatta a szemöldökét.
-Hahaha!Nem volt jó poén!
-Dehogynem!De menj már biztosan vár már az ágyban!
-Figyu én a helyedben befognám a szám.Képzeld van egy nullás gépem,tudod éjjel bármikor belopózhatok a szobádba és levághatok egy-két tincset a csodás göndör hajadból.-"fenyegettem megy"egy ördögi kacaj kíséretében.
-Nem szóltam!-nézett rám ártatlan képpel az ágyából.

-Ajánlom is!
Mosolyogva hagytam el a bátyám szobáját ezután bezárkóztam a fürdőbe és elvégeztem a szokásos esti teendőimet.Miután elkészültem ráfeküdtem a pihe puha párnámra,magamra húztam a takarót és igazán aludni szerettem volna.De nem tudtam egyrészt,mert odakint tombolt a vihar,másrészről egyszerűen nem hagyott nyugodni az a társalgás Fernandoval.Ilyen állapotban az alvás képtelenségnek bizonyult,így hát az ablak felé fordultam és bámultam a cikázó villámokat miközben gondolkodtam.Jó sok idő ment el így,már éreztem,hogy elálmosodom,amikor kinyílott a szobám ajtaja,amin Fernando lépett be.
-Alszol?-suttogta.
-Szerinted ilyen időben,hogy tudnék?-válaszoltam két dörgés között.
-Bejöhetek?
-Gyere!
Nando fellibbentette a takarómat és befeküdt mellém.A kezét a derekamra tette és folyamatosan simogatott.
-Elmondanád végre,hogy miért vagy bizonytalan kettőnkkel kapcsolatban?
-Már elmondtam.
-Ahogy már mondtam egyszer:szerintem van itt még más is.Igazam van?
-Igen...-sóhajtottam dühösen.
-Elmondod?
-Hülyeség lenne tovább kerülgetni ezt a témát,úgyhogy igen!...