Novella:Prológus

Sziasztok:)
Ismét egy novellát készülök hozni nektek,de egyenlőre csak egy rövid ízelítőt belőle,bízom benne,hogy felkelti az érdeklődéseteket....na és persze felrakom a karakterek képeit,csakhogy könnyebb legyen őket elképzelni;).Remélem ez novellám is legalább annyira "sikeres"lesz,mint az első.....
Ölel titeket:
Abby:)


                                      In another life I would be your girl
......Soha nem gondoltam,hogy viszont fogom látni Őt,ráadásul pont az esküvőm előtt.Ilyen balszerencse is csak velem történhetett meg.Ahogy megláttam teljesen ugyanazt éreztem,mint évekkel azelőtt.A szeretet és a gyűlölet kettőssége kavargott bennem.Soha senkit nem szerettem még úgy,mint Őt,még talán a vőlegényemet sem,de rajta kívül egyetlen ember sem volt képes úgy megbántani,ahogyan azt Ő tette 19 évesen.....Fiatalok voltunk és bolondok,nem tudtuk,hogy a szerelem egy törékeny valami,amit nekünk sikerült javíthatatlanra törnünk.De talán,ha másképp alakult volna,akkor éppen hozzá készülnék feleségül menni,sőt több,mint valószínű,hogy már a felesége lennék.Mindegy...utólag már kár volt azon gondolkodni,hogy mi lett volna ha....A múlton már úgysem lehet változtatni,viszont a jövőn igen.Minden csak rajtam múlott...döntenem kellett:Ő vagy a vőlegényem??Kegyetlen és alattomos helyzet....mert mindkettőt szerettem....

Szereplők:

Sergio Ramos

Lara Garcia 

Fernando Torres

Emma Sanchez

When you're gone:Part 4

                                            Nickelback-Never gonna be alone

...Néhány perc gondolkodás után bekopogtam az ajtón,amit Lucy,Olly nővére ki is nyitott.
-Mit keresel itt Nando??-döbbent le Lucy.-Olly nem akar veled beszélni!
-Nem érdekel,muszáj beszélnem vele!-mondtam,majd nem foglalkozva Lucyval bementem a házba,de sem Olalla,sem pedig a gyerekek nem voltak a nappaliban.
-Fernando menj kiii!-üvöltötte Lucy az "i" betűt megnyújtva.-Ollynak még idő kell!
-Értsd meg fontosat kell mondanom neki!-válaszoltam,aztán elordítottam magam-Olalla!Olalla!
Olly,ahogy meghallotta a hangomat kilépett a fönti szobából és meglepetten bámult rám.
-Nando,te mégis hogyan...????-kérdezte,de én közbe szóltam.
-Csak most az egyszer hallgass végig!-kérleltem,mire Olly bólintott.-Figyelj,sajnálom!Elcsesztem,igazad volt természetesnek vettem,hogy ott vagytok nekem,pedig nem kellett volna!Olalla én megértem,hogy haragszol rám,és azt is,hogy soha többé nem akarsz látni,nem tudom mi lesz most,de a döntés rajtad áll!Szeretlek,akkor is,ha elválsz tőlem!Soha nem tudnék más nőt úgy szeretni,mint téged,mert te vagy az én másik felem!Te egy csodálatos nő vagy rengeteg jó tulajdonsággal,nagyszerű feleség és anya vagy,aki még engem is képes volt elviselni!Bárhogy is lesz most,tudd,hogy én örökre szeretlek és mindig ott leszek neked,nektek,ha baj van!És köszönök mindent,amit értem tettél,pedig én ezt meg sem érdemeltem!ha visszajöttök megpróbálok megváltozni és több időt tölteni veletek!Ez a fél nap szörnyű volt nélkületek!szükségem van rátok!-mondtam őszintén,közben pedig feszülten figyeltem Olallát,akinek a szeme könnyes volt a beszédem alatt.
De nem mondott semmit,csak lesétált a lépcsőn és pár másodpercig némán nézett rám.Ezalatt az idő alatt átfutott az agyamon,hogy Olalla esetleg nem bocsát meg nekem,és már kezdtem úgy érezni,hogy vége az életemnek,amikor Olly a nyakamba ugrott,pont úgy,mint egy elcsépelt romantikus filmben.Ekkor hatalmas kő esett le a szívemről és szabályosan szorítottam a feleségemet....
-Nando nagyon szép volt,amit mondtál!-kezdte Ollalla.-Vissza fogok menni hozzád,mert tényleg nagyon szeretlek,és te is bebizonyítottad,hogy ezt érzed,de szeretném,hogy ha tudnád,hogy ez az utolsó esélyed!Mert én nem szeretnék még egy ilyen évet,érted??
-Igen,persze.-bólintottam komolyan.
-Bízom benne,hogy nem lesz ilyen...Még azt akartam mondani,hogy kicsit én is hibás vagyok!Nem álltam ki melletted,pedig szükségem lett volna rád!..kicsit türelmesebbnek kellet volna lenned veled,szóval most én is szeretnék bocsánatot kérni!-felelte,majd szenvedélyes csókot nyomott az ajkamra.
-Te akkor sem tehetsz semmiről,én voltam a hibás!-válaszoltam,erre Olly megrázta a fejét és ismét megcsókolt.-Szeretlek!-súgtam a fülébe.
-Apaaaaa!!-kiáltotta Nora,majd felugrott az ölembe és átkarolt a pici kezével,Leo is követte nővére példáját.-Szejetlek apuci!-puszilt meg Nora,én pedig teljesen meghatódtam.
-Én is mindkettőtöket!
-Hiányoztál!Anya és Jucy néni sem tud focizni,így nem volt jó a játék.Ugye játszol velem majd?-csillant fel Leo szeme.
-Hát persze kicsim!-nyomtam egy cuppanóst mindkét gyerekem fejére.
-És most már nem mész el?-érdeklődött Nora.
-De,most viszont ti is jöttök velem!Megyünk Ibizára,a tengerpartra,jó lesz?
-Jóó!-mondták egyszerre lelkesen.Ezután lemásztak az ölemből és elújságolták Lucynak a jó hírt.
-És a foci?-kérdezte Olly.
-Kérek pár napot Beniteztől!Csak miattunk,mert a család az első!
-Ennek igazán örülök!-bújt hozzám.
Olallával mosolyogva néztük,ahogy a gyerekeink játszanak.Azonban a tekintetem egy pillanatra Lucyra tévedt,aki meghatottan biccentett,majd visszament a konyhába főzni.Végre elöntött a boldogság,mivel a Torres család újra együtt volt.Ezalatt a fél nap alatt sikerült megtanulnom valamit.Mégpedig,hogy meg kell becsülnöd amid van,mert minden múlandó.Egy dolog viszont örök,ez pedig a szeretet,mert,ha szeretsz valakit bármi is történjék,úgyis ezt fogod érezni,ezt tapasztalatból tudom.Ahogy azt is,hogy egy BL kupa sem ér többet Olallánál és a gyerekeimnél.....
                                                                     Vége!

When you're gone:Part 3

Lassan öltöztem,nem igazán siettem Benitezhez.Addig is legalább volt időm azon gondolkodni,hogy mit mondok majd neki.Az öltözőből a többiek már mind elhúztak,egyedül Juan ült mellettem némán.Idegesített,hogy bámult,idegesített,hogy ott volt,idegesített a Chelsea,a csapattársaim,mindenre és mindenkire haragudtam.Pedig csak saját magamra kellett volna....
-Mit akarsz tőlem Juan?-kérdeztem nem éppen udvariasan.
-Amigo tudom,hogy baj van.Látom rajtad,hogy teljesen ki vagy készülve.Mondd el,segítek!-szólt kedvesen a bunkózásom ellenére.
-Ohh basszus Juan!Mindent elcsesztem,egy balfék vagyok...Olly elhagyott,és ami a legszörnyűbb,hogy hagytam elmenni....És csakis én tehetek arról,hogy elment.!-vallottam be.
-Hogy mi??Mi történt Fer??Meséld el részletesen,hogy mi történt!.....
Szépen sorban elmondtam az előző este történéseit,Juan csendben hallgatott,azonban,mikor a sztorim végére értem,megszólalt,és egészen meglepett,amit mondott.
-Nando,most ne érdekeljen a meccs,persze az is fontos,de első a család!El kell menned Olallához,és rendbe kell hoznod a dolgokat!Ismerem Ollyt,tudom,hogy meg fog bocsátani!De először indíts Rafához,mondd el neki is,hogy mi történt,meg fogja érteni,hidd el!...Aztán menj Spanyolországba,és hozd rendbe az életed!
-Pontosan ezt fogom tenni!Kösz Juan,mindent,nagyon hálás vagyok!Igazi barát vagy!
Miután ezt kimondtam szaladtam Rafához az irodába.
-Szia Fernando!
-Hello!Beszélnünk kéne!-kezdtem gyorsan.
-Igen,szerintem is!Ülj csak le!
Helyt foglaltam,aztán kérdőn bámultam Benitezre.
-Fernando nem tudom mi van veled,nagyon furcsa voltál ma,na meg ideges és úgy csináltál,már megint,mintha nem érdekelne az egész.Nézd a teljesítményed nem a régi,de ezen lehet javítani,csak akarnod kell!És,ami nagyon fontos,hogy ne foglalkozz a rosszakarókkal,csupán irigyek!-vette elő a pszichológus énjét Rafa.
Általában tényleg ez szokott lenni a bajom,de ezúttal tévedett.
-Most nem erről van szó!A családomról,a feleségemről,a gyerekeimről és rólam....Soha nem kérnék ilyet,ha nem lenne óriási a problémám,de mivel az van,ezért szeretnélek megkérni,hogy vegyél ki a kezdőből és a cserék közé se tegyél be!
Rafát láthatóan nagyon meghökkent,hiszen máskor azért szoktam könyörögni,hogy hadd kezdjek én,most viszont pont az ellenkezőjét akartam.
-Akkor bizony valóban nagy slamasztikába keveredtél!-csak bólintottam egyet és feszülten vártam,hogy mi jön ezután.-Ám legyen,menj csak!Majd felhívom Demba Bát,és közlöm vele,hogy ma fog debütálni!
-Rendben,köszönöm!-mondtam közben,pedig már indulni készültem.
-Várjál még egy kicsit!Egyetlen egy feltétellel kapsz mára kimenőt!
-Mi lenne az?-kérdeztem kíváncsian.
-Nem szeretnék jó ideig találkozni ezzel a szomorú,ideges Fernandoval.Jobban szeretem,mikor feltüzeltnek,magabiztosnak és boldognak látlak!Olyankor a teljesítményed is jobb!
-Megígérem,csak ez most életbevágóan fontos!
-Gondolom,de ha Abramovics megkérdezi,akkor belázasodtál!
-Oké!Jó fej vagy!
-Kösz,na,de most már indíts!
Hazamentem,lepakoltam a cuccom,lezuhanyoztam,magamra kaptam egy normális ruhát és már indultam is a reptérre.Pont sikerült elérnem az utolsó spanyolországi járatot,már a repülőn is nagyon ideges voltam,egyfolytában azon kattogott az agyam,hogy mit mondok majd Ollynak.De semmi értelmes nem jutott az eszembe,szimpla bocsánattal pedig ezt nem lehetett elintézni.Tehát elhatároztam,hogy rögtönzök majd valamit.Viszont mikor 15 perccel később Olalla húgának,Lucynak az udvarán álltam fogalmam sem volt arról,hogy mitévő legyek,nem tudtam mit kéne mondanom ezek után.....