Éppen ezért baromira kapóra jött márciusban Nando és Sergio szülinapja.Nem egy napra esett ugyan a két neves játékos nagy ünnepe,de úgy gondoltuk nem utazunk el kétszer Madridba így úgy terveztük,hogy egy napon fogunk ünnepelni.Kiváló alkalom volt ez a nagy bejelentéshez.Már 19-én elutaztunk Madridba,mert először elmentünk Nando szüleihez,testvéreihez.Mindenki előre felköszömtötte Fernandot,aki ezután örömtelien jelentette be,hogy szülők leszünk.A családja nagyon jól fogadta ezt,és nagyon boldogok voltak.A gratulációk közepette voltunk,amikor megcsörrent Nando telefonja.A spanyol válogatott szövetségi kapitánya kereste,mivel értesült róla,hogy Madridban van és ezért szeretett volna vele beszélni.Fernando kissé mérges volt emiatt,hiszem szívesebben töltötte volna a napot a szülői házban,de hát ő is jól tudta,hogy muszáj elmennie ere a megbeszélésre.Tehát útnak indultunk.
-Engem kitennél Sergionál?-törtem meg az autóban uralkodó csendet.
-Persze.De miért?
-Ha már úgy alakult,hogy Vicente Del Bosqueval kell tátgyalnod,ami valószínűleg nem két perc lesz,nem akarok annyit itt várni a kocsiban,addig inkább dumálok egy jót Serggel.De nyugi a babát nem mondom el neki,azt majd bejelentjük holnap együtt,úgy,hogy Crissék is hallják!
-Rendben,ahogy szeretnéd.De mi van ha látni fogja rajtad?! Nem hülye Rubio is nemrég volt terhes.
-Ebben a bő ruhában az veszi csak észre,aki tudja,hogy terhes vagyok.Nem tűnik fel,nem véletlen vettem fel ezt!
-Ez végülis igaz!-felelte mosolyogva,majd bekanyarodott Sese házának utcájába.-Amúgy miért nem a bátyádhoz mész?-kérdezte,miközben leparkolt a kocsibehajtón.
-Reggel beszéltem vele,nincsenek otthon,fotózáson vannak Irinával.
-Értem.Akkor menj csak,majd jövök érted,talán én is bemegyek majd beszélgetni meg ránézek kicsit Juniorra.
-Ez jó ötlet!Úgysem ártana most több időt tölteni vele,tudnánk gyakorolni rajta!-nevettem fel Nandoval egyetemben.
-Igen,bár nem tudom Sergio mit szólna hozzá...-kacagott még mindig.
-Majd lebeszélem vele.Na indulj Bosque már vár,biztos a Világbajnokságról akar beszélni.
-Remélem is!Szeretnék ott lenni.
-Ott is leszel,én nagyon hiszek benned!-csókoltam meg lágyan.
-Köszönöm.-viszonozta a csókot gyengéden és készségesen.-Vigyázzatok magatokra!-lehelt egy puszit a hasamra is,ami azért már egy picit gömbölyödött.
-Te is!-intettem Nandonak,majd mikor elment Serg kapucsengőjéhez léptem.
-Tessék?-szólt bele a kaputelefonba.
-Liz vagyok!-vágtam rá gyorsan.
-Lizzie nyitom,gyere csak!-mondta és halottam a hangján,hogy mosolyog.
Besétáltam az ajtóig,ahol már Sergio várt rám.Amint odaértem hozzá megjelent az arcán a döbbenet.
.jpg)
-Hűha Lizzie mi történt veled?!-kérdezte,na igen Sese még nem látta az új külsőmet.Ugyanis a terhességem kiderülését követő napon úgy gondoltam,hogy egy anya nem nézhet ki úgy,mint én.Végleg búcsút mondtam a bakancsnak,a fekete szerkóknak és az erős sminknek.Nem nézhetem ki úgy tovább,mint egy dacos tini.Fel kellett nőnöm és ehhez méltóan is kellett kinéznem.Így hát a ruhatáram egy részét lecseréltem,és már csak halványan festettem magam.Az eredmény nekem is tetszett,de főleg Fernando volt oda érte.
-Egy csöppet változtattam a stílusomon,ennyi az egész.-feleltem,anélkül,hogy hozzátettem volna ennek miértjét.
-Nagyon jól nézel ki!De tudod a nők általában akkor változnak ekkorát,ha fenekestül felfordul az életük.Veled is megesett ilyesmi?-érdeklődött gyanakvóan.
-Jajj Serg ez hülyeség!Nem történt semmi.csupán egy kis újulásra vágytam.-forgattam a szemem idegesen,de kizárólag azért csináltam ezt,mert igaza volt.-Esetleg bemehetnék?-tereltem el sietősen a szót.
Persze!-invitált be a nappaliba végre.
Junior a szőnyegen ücsörögve játszott,az érkezésemig feltételezem Sergioval,ugyanis Rubio nem tartózkodott otthon.Helyet foglaltam a csöppség mellett és próbáltam elszórakoztatni,miközben mindenféléről beszélgettünk Ramossal.
-Kérsz sütit?-ajánlotta fel váratlanul Serg,természetesen nem mondtam azt,hogy nem.
Ugyanis,mint minden terhes nőt,engem sem került el a falánkság.Bolondultam a kajáért,de főleg az édességért,egyszóval elég kívánós voltam.
Pár perc múlva Sergio elém tolt egy nagy tányér süteményt,jómaga csak egyet evett,míg én legalább hármat,amit valószínűleg a focista haverom eléggé furcsálhatott.
-Tuti,hogy nem történt semmi,Ugye együtt vagytok még Nandoval?
-Hát persze,miért ne lennénk?!Vele jöttem ide,úgy,ahogy megbeszéltük.
-Akkor összevesztetek?
-Dehogy!De miért kérdezel ilyeneket?
-Mert valamit eltitkolsz előlem.Csak két oka lehet annak,hogy már a 4.szelet kalóriabombát eszed.
-Miért kéne,hogy oka legyen?!Ne légy már paranoiás,csak éhes vagyok,ennyi!-válaszoltam idegesen,de hiába tudtam,hogy Serg ismer,hiába akivel együtt nőttél fel azelől nem tudsz eltitkolni semmit,vagy csak nagyon nehezen.
-Nem,nem csak szimplán kajás vagy,ismerlek soha szoktál ennyit enni!Mint már mondtam,két lehetőség van,az első,hogy depressziós vagy,a második,hogy terhes.Szerintem az utóbbi,igazam van?!
.Igen.Most örülsz?-kérdeztem durcásan.
-Miért nem mondtad el?-kérdezte döbbenten
-Mert holnap akartuk bejelenteni,Fernandoval együtt.
-Ohh hát akkor mostmár mindegy.
-Nem,nem mindegy!Meg kell ígérned,hogy nem mondod el,Christianoéknak,de még Rubionak se!
-Jó,jó megígérem,tartom a számat!És természetesen nagyon örülök nektek,gratulálok!-ölelt át,miközben két puszit nyomott a fejemre.-Hányadik hónapban vagy?
-Még csak a másodikban.
Ezután végig végig a baba volt a téma,a társalgásunk egyedül akkor szakadt meg,mikor Sergio elaltatta Juniort.Én csak a kanapén ültem,és figyeltem őket.Sergio nagyon profin bánt a fiával,sosem gondoltam volna azelőtt,hogy egyszer így látom majd.Mindig is bulizós,csajozós típusú volt,nem volt a hűség minta példája,annyi szent.De én tudtam,hogy miért viselkedett korábban így.
-Gyűlölöm Mirandát!Hogy csalhatott meg?!-tette fel ezeket a kérdéseket újra és újra Sergio,félig részegen értelemszerűen.
-Egy szemét lotyó!-helyeseltem,majd ráhúztam az előttem lévő üvegre.Egyáltalán nem érdekelt,hogy 14 éves vagyok,csak az foglalkoztatott,hogy apám nőcskéje gyereket vár.
-A szerelem egy nagyon aljas dolog is tud lenni Liz!
-Tudom,láttam anyámék példáját!
-Az is szar,de engem viszont Miranda megalázott az egész focicsapatom előtt!....Mégis hogy feküdhetett le az edző fiával,ráadásul az én szállodai szobámban?!Sosem bocsátom meg neki,azt amit velem tett,soha!És esküszöm,hogy soha többé nem leszek szerelmes,csak a gond van a nőkkel azt teszem velük,amit ők velem!-zokogta összetörten Sergio.
-Totálisan egyetértek,minek legyen szerelmes,ha egyszer úgyis fájdalommal teli vége lesz?!
-Így van!Erre iszunk!-koccintottunk hirtelen,de nem ám pohárral,hanem üveggel...
-Soha nem bocsátom meg Josénak,hogy elhagyott minket,egy nőért,akit még teherbe is ejtett!Gyűlölöm!-fortyogtam hasonlóképpen mint Serg.
-Elhiszem...-bólintott és a vállamra hajtotta a fejét.
-Ígérd meg,hogy te soha nem hagysz el Sese,és nem változol meg!
-Nem fogok,ha te sem!-lehelt egy puszit az arcomra,majd visszahajtotta a fejét és mindketten az önsajnálatba merültünk....
Ahogy visszaemlékeztem erre a sok évvel ezelőtt estére,ami még mindig oly élénken élt bennem,szinte hallottam Sergio kétségbeesett hangját,sőt még az olcsó whiskey ízét is szinte éreztem a számban.Ennek a régi emlékképnek hatására eszméltem rá,hogy milyen gyerekesek voltunk,persze hiszen Serg 17 volt,én meg csupán 14 éves.És az ígéret,amit tettünk elég nagy hülyeség volt,persze akkor ezt nem így gondoltuk.
-Megszegtük az ígéretünket!-törtem meg a csendet.
-Mi?!-nézett rám értetlenül.
-Nem emlékszel,arra a nyári estére,mikor berúgtunk tizenévesen?Akkor csalt meg Miranda téged,és az volt az a nap is,amikor kiderült,hogy Rita terhes....Valami olyasmit fogadtunk meg egymásnak,hogy sosem leszünk szerelmesek,és,hogy soha nem változunk meg!-emlékeztettem elfojtott hangon.
Sergio keserűen mosolyodott el,aztán közel húzott magához.
-Régen volt.Azóta sok minden változott,de hidd el,jobb így!
-Tudom,és örülök,hogy így lett!Csak,amint visszagondoltam erre,rájöttem,hogy felnőttem...már felelősséggel tartozom egy másik életért is,nincs több gyerekes ökörség...
-Hát nincs!Nekem is leesett ugyanez,mikor Rubioról kiderült,hogy várandós,ez teljesen normális!Jó,hogy nem maradtunk ugyanolyanok,mint akkor...én boldog vagyok így!
-Én is,mostmár végre az vagyok!-pusziltam meg.
Még beszélgettünk egy kicsit,de aztán Nando kopogtatott az ajtón.
-Csá haver!-vigyorgott mindenttudóan Sese.
-Elmondta Lizzie,vagy kitaláltad?-sóhajtott röhögve Fer,hiába túl jól ismerte már Sergio viselkedését,nem hiába voltak legjobb barátok.
-Nem volt nehéz rájönni,miután 4 csokis sütit elpusztított.Most pedig a konyhában van,és tortillát eszik!-nevetett fel Sergio,mire én megjelentem előttük.
-Jól titkolod a dolgokat kicsim,tényleg!- nyomott egy csókót a számra érzékien.
-Tudom!-húztam széles mosolyra a számat.
Még félórát töltöttünk Sergnél,aztán elindultunk Nando madridi házába.Útközben FErnando beszámolt a szövetségi kapitánnyal való beszédéről,nagyon boldog volt,hiszen Bosque szinte biztosra közölte vele a világbajnoksági részvételt.Ennek persze én is örültem,de az est többi részében inkább nem érdekelt minket a foci.Csak egymással foglalkoztunk,kettesben,vagy inkább hármasban töltöttünk el egy nagyszerű estét.Másnap reggel felköszöntöttem Nandot.Egy fotóalbumot adtam neki az elmúlt 30 évéről,és írtam neki egy jó hosszú levelet a kapcsolatunkról.Fernando baromira örült ennek,a szemében kis könnycseppek is megjelentek a meghatottságtól.Olyan kettő óra körül elindultunk Cristianoékhoz,közben természetesen folyamatosan csörgött Nando telefonja,hol a családtagjai hívták,hol a barátai.A telefonálással sok idő elment,így mire a bátyámékhoz értünk már javában tartott a kerti parti.
-Na és végre megérkezett a szülinapos is!-kiáltotta Cris,mikor Fer kiszállt a kocsiból,aztán jókívánságok kíséretében kezet fogott vele.
-Szia bátyó!-kászálódtam ki én is az Audiból.
-Igazad volt Sergi,Lisa egyszerűen fantasztikusan néz ki!-ölelt magához szorosan Cris.
Miután mindenkit köszöntöttünk átadtuk az ajándékokat Fernandonak,majd előre Sergionak is.Ezalatt az idő alatt az étel is elkészült,így körbeültük az asztalt.
-Akkor most koccintsunk a szülinaposokra!-állt fel Irina,majd mindenki követte a példáját.-Nando 30 lett ugyebár,Sese pedig 10 nap múlva ünnepli az 50-et,mindegyik kerek évforduló,úgyhogy erre inni kell!-kacagott Irina,ahogy mi is,aztán mindenki egyszerre ürítette ki a poharából a pezsgőt,engem kivéve persze.
-Amúgy csak 28 te hülye!-jegyezte meg Sergio röhögve.
-Igazán?!Az ősz hajszál nem ezt mutatja!-húzta tovább az agyát Irina.
-Mi?Hol?-rémült meg Serg azonnal.
-Csak poén volt te bolond!-csitította le a barátját Rubio.És a nevetés abbamaradása után végre feltűnt Crisnek,hogy egyedül nekem van még mindig tele a poharam,ami valljuk be a terhességem előtt nem volt szokásom.
-Hogyhogy nem ittad meg?-pillantott rám felvont szemöldökkel.
-Mert ilyenkor nem igazán ajánlatos alkoholt inni.-közöltem,mire Sergio és Rubio mosolyogva néztek össze,Nando megsimogatott,Irina arcán meg széles mosoly terült el.Egyedül Cristiano nem fogta fel a szavaimat,és nem azért mert hülye lenne,csak egyszerűen sokkolta,hogy babánk lesz.De miután feleszmélt vagy százszor elmondta,hogy gratulál nekünk,ahogy Irina és Rubio is,Sergio ezt már előző nap megtette.Szerintem Sergio elmondta Rubionak ugyan,de ez akkor már nem számított.
Késő délutánig maradtunk Ronaldoéknál,aztán beugrottunk az anyukámhoz az örömhírrel,majd a legkésőbbi londoni géppel indultunk vissza az otthonunkba.
**********************************
Néhány héttel később kiderült,hogy ikreket várok,mégpedig kétpetéjűeket.Na ekkor határtalan boldogságot érzett az egész család,de főleg én és Fernando.Szent meggyőződésem volt ugyanis,hogy a sors akarta úgy,hogy ikreink legyenek,egy kisfiú és egy kislány.A név terén alapjába véve nem volt kérdés.Mivel Nando beleegyezett,hogy az elhunyt barátaim tiszteletére nevezzük el őket Vanessának s Santiagonak.Fer tudta,hogy csak így nyugszik meg a lelkem igazán.Igaza lett,amint a kezemben tartottam mindkét gyerekünket Nandoval,tisztában voltam vele,hogy ez az egész nem volt véletlen.Mert ennyi véletlen egybeesés nincs.Az isten ott fent úgy gondolta,hogy ha csak egy kis darabjában is,de visszaküldi Vanessát és Santiagot a Földre,hogy ne gyötörjön tovább a lelkiismeret furdalás,és szerettem ebben a tudatban élni.És ekkor végre megértettem,hogy amit az élet elvesz tőled,azt majd visszaadja valami másban.A barátaim meghaltak,de a lelkem megnyugvása végett született két szép gyermekem,és ráadásul volt egy csodálatos férjem,Fernando személyében.Úgyhogy elégedett lehettem,mert minden szenvedésemért kamatostul megkaptam a jutalmam.A családot,a karriert,a boldog életet....
Vége:)
Sziasztok:)
Először is elnézést,hogy ilyen későn hoztam az utolsó részt,de a suli miatt elég elfoglalt vagyok.Remélem tetszett a történet,bárkinek a véleményét szívesen fogadom,és igyekszem hozni mihamarabb a következő sztori prológusát.
Ölel:
Abby
