After the clouds the sun always shines:1.rész

Július 26,a nap,amit oly áhítottan vártam.Ekkor ünnepeltem,ugyanis a 21. szülinapomat,a nagykorúságomat,hiszen hivatalosan,ekkor felnőtt az ember,minden országban.
-Boldog szülinapot!-ordította Cristiano nevetve,miközben ráugrott az ágyamra.
-Köszi,de attól még nem kéne felkeltened!-néztem fáradtan Cristiano Ronaldora,aki történetesen a féltestvérem.Cris anyukánk előző kapcsolatában született,de ez sosem okozott gondot köztünk.Igazi testvérként szerettük egymást,hála a szüleinknek,akik egyformán szerettek minket.Még apám is fiaként tekintett Crisre.Hiszen 1 éves korától kezdve ő nevelte,meg hát ő volt az az ember,aki megtanította focizni Cristianot és persze engem is.Mi voltunk a nagy futball család.Apám,José Mourinho edzőként dolgozott,akkor az Interben,anyám ugyanitt volt ápolónő,mi pedig Crissel elszántan kergettük a labdát a pályán.Cris mindig is focista akart lenni,ahogy én is,de a súlyos betegségem kettétörte az álmaimat.Ez,alig 14 évesen hatalmas sokk volt számomra,pár hónap múlva pedig jött a másik tragédia,ami kihatott az egész életemre.Apám lelépett,anyum pedig hagyta elmenni.És ez hatalmas traumát okozott nekem.A családi békének,attól a ponttól kezdve vége volt.José Londonba ment az új kis nőjével,minket Madridban hagyott.
Szegény anyukám sosem tudott neki megbocsátani,a piához nyúlt.Én anyukám oldalán álltam,próbáltam támogatni őt,azzal,hogy gyűlöltem apámat,de még ez sem hatotta meg őt,egyszerűen nem törődött velem önsajnálatba merült...Cristiano,ő vigyázni akart rám,és segíteni akart,de én elutasítottam,mert ő annyira kötődött Joséhoz,hogy hamar újra szóba is állt vele.Ezek után Cristiano igyekezett mindent megtenni annak érdekében,hogy beszéljek Mourinhoval,de én hajthatatlan voltam.Emiatt rendszerint vitatkoztunk Crissel,még a szülinapom reggelén is.
-Csörög a telód!-hozta le Ronnie a szobámból a telefonomat a konyhába.-Apu az!-közölte,miután a kezembe nyomta a készüléket.
Cristiano,mindig is apunak hívta Mourinhot,őt tekintette apjának,az igazi apját soha eszbe sem jutott felkeresni...
-Nem érdekel!-felelte dühösen és kinyomtam a mobilom.
-Lizzie kérlek ne legyél gyerekes!Beszélned kell vele,nem haragudhatsz rá örökké!Ezer éve történt....
-Az lehet,de még mindig frissen emlékszem mindenre.Sosem fogok neki megkegyelmezni!A mai naptól fogva új életet kezdek,amiben az ő neve nem szerepel!
-Jézusom Liz,te hallod magadat?!Az apánkról beszélsz,ugye tudod??
-Igen,de nekem nincs szükségem rá,sem pedig a pénzére!-jelentettem ki a reggelim befejezése után.
-Te nem vagy normális húgi!Az életkorod lehet,hogy 21,na de az érettséged?!
-Fogd be Cris!Nem akarok ma veszekedni!
-Jójó!De erről még holnap beszélünk!-mondta a bátyám egy puszi kíséretében.
Ezután felmentem az emeletre készülődni,ezzel legalább egy óra elment,ha nem több.Mire a nappaliba értem Sergio Pilar Rubioval és Irinával együtt már ott volt.
-Szia Lizzike!-kapott fel az ölébe Ramos.-Hány éves is lettél?Negyven?!Nem látszik ám!-röhögött Sese miközben ledobott a kanapéra.
-A hülye fejed,az a negyven!-vágtam nyakon,mire az egész kis társaság felkacagott.
-Hoztam neked valamit!-vett elő a háta mögül egy nagy üvegpezsgőt Sergi,amit átnyújtott nekem.
-Köszi!-hálálkodtam,de teljesen felesleges volt,ugyanis az üvegből hiányzott,nem is kicsi.-Nehogy azt gondoljátok,hogy elégedetlen vagyok,vagy ilyesmi,de ebből a pezsgőből akkor is hiányzik fél liter!
-Tudom,amíg vártunk rád Sergio megbontotta!
-Aha,értem!Szóval akkor ezért ilyen hülye?!-bicentettem a fejemmel az éppen táncoló Sese felé.
-Valószínűleg,bár alapjáraton is van egy kis baja,nem?!-kérdezte mosolyogva Irina.
-De.És te tőle vársz gyereket?!-fordultam kérdőn Rubio felé.
-Minden bizonnyal!-bólintott vigyorogva.
-Jajj csajok ne foglalkozzatok annyit velem,bár tudom,hogy elragadó vagyok,de a mai nap akkor is Lizzié!Gyere Lizzie,igyunk!
-Hé,hé!Mielőtt leitatnád a húgomat Serg át szeretném adni neki az ajándékát!-mosolygott titokzatosan Cristiano.
-Oké..-adta meg magát Sese.
-Totál izgatott vagyok!Jujj nagyon fog neked tetszeni,amit kapsz!Együtt választottuk Ronival,remélem eltaláltam az ízlésed!-lelkesedett Irina.
-Biztosan jót választottatok!
-Bízom benne!Na csukd be a szemed és akkor kimegyünk,de ne less,majd Pilar és én támogatunk!
-Rendben!-feleltem,aztán karon ragadtam Irinát és Pilart,akik kivezettek az udvarra,ahol már ott volt Cris és Sergio.Ők időközben surrantak ki az ajtón.
-Mielőtt kinyitnád a szemed szeretném elmondani húgi,hogy nagyon szeretlek és boldog szülinapot!...
-Köszönöm bátyó!-mondtam és kinyitottam a szemem.
Ekkor megpillantottam a meglepetésemet,egy hófehér baromi szép Audi A6-ost.Ez volt az az autó,amire mindig is vágytam,és ezt Cristiano is pontosan tudta.
-Istenem Cris,ez gyönyörű!Tényleg csak az enyém?
-Hát persze,ki másé lenne?!
-Jajj köszönöm,és neked is Irina!-öleltem meg mindkettőt.
-Szívesen!-felelték egyszerre.
-Na,de most már ülj be!Vár rád az ülésen egy kis meglepi!-kacsintott Serg,mire én kinyitottam a kocsiajtót.
És valóban volt két kis ajándék az anyósülésen.Először a kisebbet nyitottam ki,ami Sergiotól volt,a csomagolás két CD-t rejtett,egy Nickelback,valamint egy Nirvana albumot.Sergio eltalálta az ízlésemet,bár nem volt nehéz kitalálni,hogy ez a kettő a kedvenc zenekarom,hiszen egészen kicsi koromtól őket hallgattam.Volt is pár vitám Serggel,mivel én mindig is rocker típus voltam,ő pedig a flamenco zenéért bolondult meg.
-Aranyos vagy Sergi,mostantól csak ezeket fogom hallgatni!
-Kivéve akkor ha veled vagyok!
-Igen,tudom!Megígérem nem fogom bekapcsolni,ha nálam vagy!
-Nagyon helyes..-helyeselt vidáman,de aztán Rubio félrelökte Serget és elém lépett.
-A másikat is bontsd ki,azt én vettem!
-Oké!-válaszoltam közben pedig lefejtettem a fényes papírt a dobozról,miután ezzel végeztem felemeltem a tetejét és egy csodás ruha tárult a szemem elé.
-Tetszik?-kérdezte félve Rubio.
-Hát persze,nagyon!-forgattam a kezemben a fehér alapon virágos szűk szoknyát és a szegecses bőrdzsekit.-Pont megy az új bakancsomhoz!Köszönöm,mindegyikőtöknek!-hálálkodtam,aztán átkarolva őket visszamentünk a házba.
Ott egy elég jó hangulatú beszélgetés indult,aztán Irina feldobta a hangulatot egy kis énekléssel és végül annyira magával ragadott minket a zene,hogy mindannyian nekiálltunk énekelni,hozzáteszem borzalmasan hamisan,de épp ez volt a jó benne,mert így nagyon sokat tudtunk röhögni.A kisebb partit anyu érkezése szakította félbe.Ő is azért jött,hogy felköszöntsön.Egy csodaszép és természetesen isteni finom tortát sütött nekem,amit a gyertya elfújása után azonnal megtámadtunk.Nagyon ízlett nekünk,ezért talán a kelleténél kicsivel többet ettünk belőle.Ennek persze anyu nagyon örült.Miután jóllaktunk visszatelepedtünk a nappaliba és folytattuk a kis családi csevejt.Boldog voltam,hogy mindenki ott volt,aki nekem számított.Hiszen én mindig is őket tekintettem a családomnak.Sergiot a második bátyámként szerettem,pontosan olyan szoros volt vele a kapcsolatom,mint Crissel.Irina és Pilar pedig tulajdonképpen a nővéreim voltak.Bár eleinte nehezen fogadtam el,hogy a két úgymond bátyámnak más nő is legyen az életében rajtam kívül,de végül is sikerült és megbarátkoztam velük.És ez így volt tökéletes.Apán hiányát emiatt soha nem éreztem.
-Na jól van fiatalok én most haza megyek!Bulizzatok csak!-indult el anya az ajtó felé olyan négy óra körül,de mielőtt elment volna végig puszilta a társaságunk mindegyik tagját.
-Szeretlek anya!-fontam köré karjaimat,úgy,ahogy gyerekkoromban is tettem.
-Én is!Figyelj Lizzie most már nagy vagy,de attól még számíthatsz rám!
-Tudom!Szia,holnap beszélünk!
-Oké!És ha kérhetem vedd fel a telefont,mikor hív apád.
-Majd meglátom,hogy lesz-e hozzá kedvem!
.Jó,remélem lesz!Sziasztok!-indult el a kocsijával mosolyogva.

Integettünk neki az ablakból,majd én felszaladtam az emeletre és magamra kaptam az új ruhámat,megigazítottam a sminkemet,így pedig már készen álltam a bulizásra a két legjobb barátommal Vanessával és Santiagoval.Gyerekkorom óta ismertem a bajos ikerpárt,akik hozzám hasonlóan eléggé extrémek voltak.
-Csini vagy!-dicsért meg,a többiek erre helyeslően bólogattak.
-Köszi!Elmegyek,bulizok egyet Santiékkal!
-Elvigyelek?
-Nem kell!most már van saját kocsim!-zörgettem meg a kocsikulcsot a kezemben.
-Jó,de akkor,ne igyál alkoholt!
-Nem fogok,ha mégis akkor felhívlak,hogy gyere értem,oké?!
-Rendben,vigyázz magadra!-búcsúzott el tőlem Cristiano.
-Úgy lesz!Sergi ti is mentek már?-kérdeztem az öltözködő párt.
-Hát igen,nem akarjuk zavarni Crisséket!-húzogatta viccesen a szemöldökét Serg,mire én hangosan felnevettem,jelezve,hogy értem a célzást.
Ezután kimentünk az udvarra és ki-ki beült a maga autójába.Hihetetlenül örültem,hogy végre saját autóm volt,így többé már nem kellett elkunyerálnom Cristiano Porschéját,amit amúgy is utáltam vezetni.na de az Audimmal,ez nem volt így.Kész élmény volt kormányozni,szinte csak úgy siklott az úton,élveztem a vezetését,amire észbe kaptam már az ikrek háza előtt találtam magamat.Két rövid dudaszóval jeleztem,hogy megérkeztem,ők pedig,amint ezt meghallották kint is termettek,szokás szerint vitatkozva,de amikor meglátták az új járgányt,azonnal befogták a szájukat.
-Cris új kocsit vett?-érdeklődött Santi.
-Igen,nekem!
-Ez a tiéd?-döbbent le Vani.
-Igen!Jó,mi?
-Az biztos!-járták körbe ámulva az Audit.
-Beülnétek már végre?!-szóltam ki nekik 5 perc várakozás után.
-Persze!-pattantak be hátra.-Wow bőr ülés!
-Aha...Na mit szeretnétek hallgatni?Nickelback vagy Nirvana?-mutattam feléjük a Cd-ket.
-Nirvana!-vágták rá egyszerre.
-Jó választás!-raktam be a CD-t.
-Szóval mi a terv?Hova megyünk?
-Tetkószalonba.
-Csináltatsz tetkót?-csillant fel Santiago szeme,persze hiszen ő tele volt tetkókkal és már régóta győzködött arról,hogy én is csináltassak egyet.
-Igen.
-Cris meg fog ölni!-rontotta el a pillanatot Vani,arra utalva,hogy Ronaldo nagyon nem támogatja a tetoválást.
-Tudom,de nem érdekel!Ti is tudjátok,hogy szereztem munkát,és nemsokára elköltözöm Cristől.
-Hozzánk!-fejezte be a mondatom Santi,majd előre hajolt és nyomott egy puszit az arcomra,na igen vele kicsit többek voltunk barátoknál....
-És a tetkózás után merre tartunk tovább?Mert tudok egy jó helyet,ahol bulizhatnánk,nemrég nyílt.Jó lesz az?-kérdezte Vanessa.
-Persze,akkor odamegyünk!-válaszoltam,majd beindítottam a motort,mikor ismét zöldre váltott a lámpa.
Áthaladtam a jelzőfényen és csak ezután vettem észre,hogy a kereszteződésből egy őrületesen  gyors kisteherautó hajt felénk.
-Úristen Lisa,csinálj valamit!-ordította Santiago,de hiába akkor sem tudtam mit tenni.
Az ütközést már nem tudtuk elkerülni,hiába rántottam el a kormányt.A Mercédes belénk csapódott és ezzel az árokba taszított minket,ahová borzasztó nagy erővel és gyorsasággal zuhantunk.Közben a közelben lévő villanyoszlopnak is nekivágódtunk,az ablaküvegek betörtek,én meg lefejeltem a kormányt és itt elhomályosodott minden.....Az utolsó gondolatom az volt,hogy ez a baleset megváltoztatja az egész életemet.

After the clouds the sun always shines

Aki azt gondolja.hogy Elizabeth Rachel Mourinho élete fenékig tejfel,az hatalmasat téved.Lisa 14 éves volt,mikor fel kellett adni a legnagyobb álmát,és még ebben az évben hullott szét a családja.Az apja,José Mourinho lelépett egy másik nővel,az anyja,pedig mély depresszióba esett.A kis Lizzie a bátyján kívül,szinte senkit sem érdekelt.És ez vezetett oda,hogy olyan lett,amilyen.Egy kemény rockerre vált Vanessa és Santiago hatására.Pia,cigi,és bulik.Ez volt az élete,egészen addig,míg Cristiano a bátyja közbe nem avatkozott.Talán túl későn tette ezt meg,mert a régi Lisát már nem lehetett visszahozni.Az évek csak teltek,ugyanígy,annyi különbséggel,hogy közbe jobb lett a kapcsolata édesanyjával és Cristianoval,de az apjával,csak nagyon ritkán beszél.Aztán a 21.születésnapján elérkezett élete legnagyobb fordulópontja,ami Lizzie egész életét megváltoztatja.De nem a jó irányba.Újabb tragédia,melyben a fiatal lány összetörik...De vajon mi történt vele??.... Mindenesetre Elizabeth reménytelen lesz és önmarcangoló életet kezd élni.Cristiano úgy gondolja,hogy féltestvérén már csak a környezet változás tud segíteni.Így nagy nehézségek árán sikerül meggyőznie Lisát,hogy költözzön az apjához Londonba.Cris bízik abban,hogy Lisa majd új életet kezd,kibékül apjával,szerelemes lesz,és főleg boldog.

De vajon sikerül-e neki??Vagy nem lesz képes elfelejteni Azt a napot,mikor az élete tönkrement??És képes lesz megbocsátani az apjának??És a legnagyobb kérdés az,hogy vajon Liz elfogadja-e A fiú szerelmét és segítségét??Vagy egyszerűen elutasítja Őt, megfosztva ezzel magát a boldog jövő lehetőségétől?....

Szereplők:

Elizabeth Rachel Mourinho

Fernando Torres

José Mourinho

Sergio Ramos

Cristiano Ronaldo

In another life I would be your girl:Part 6

Az eset után annyira tanácstalan voltam,hogy legalább ezerszer elmondtam Emilynek a történteket szépen sorjában.Őt is sokkolta ez az egész.De azonkívül,hogy folyamatosan azt hangoztatta,hogy nyugi ez a csók nem jelentett semmit,nem tudott mit tenni.Talán azért,mert mindketten tudtuk,hogy nekem igenis számított az a csók,ahogy az esküvőm is Sergioval,aminek az időpontja már baromi közel volt.Ki kellett volna küldeni a meghívókat,de amíg nem voltam biztos az érzelmeimben nem tettem ezt meg.Sőt maradtam Emnél még további két napot.Ezalatt az idő alatt rendkívül stresszes voltam és sokat agyaltam.Próbáltam elnyomni magamban az érzéseket Nando iránt,mert,hogy voltak az nem kérdés.Csakhogy Sergiot is szerettem.A kettő között a mérték volt a különbség.Fernandot egy nagyon,nagyon picit jobban szerettem.,valószínűleg azért volt,így mert az embernek van egy olyan furcsa tulajdonsága,hogy ahhoz vonzódik jobban,aki megbántotta.De eltemettem,vagyis inkább kiűztem magamból,ezt az érzést.Én is tudtam,hogy Nandobak a múltban van a helye és nem a jövőmbe,oda csak és kizárólag Sergio való.Miután ezt eldöntöttem hazamentem.Sergio borzasztóan örült nekem,ahogy én is neki,úgyhogy kiküldtük a meghívókat.És egy másodpercre sem bántam meg,hogy ezt csináltam.Mert napról napra egyre erősebben kötődtem Seséhez.Nandot,pedig elfelejtettem.De rögtön eszembe jutott mikor az esküvő napján a menyasszonyi ruhámban billegettem magam a tükör előtt.Minden kísértetiesen hasonlított ahhoz a májusi naphoz.
-Lara,jól vagy?-kérdezte Em,hiszen ő is ugyanúgy velem volt,mint akkor.
-Persze,csak elkalandoztam-válaszoltam,majd kopogtak az ajtón.
A szívem vadul kezdett kalapálni.Azon is így kezdődött minden.
-Szabad!-kiáltottam ki feszülten,mire nyílott az ajtó,amin Fernando lépett be.Na és innentől nem hasonlított az első "esküvőmre" már semmi.Hiszen Nando ott volt,erre az esküvőre bezzeg eljött.....
-Lara beszélhetnék veled négyszemközt?-utalt finoman arra,hogy Emily távozzon a szobából.
-Öhm...igen.-feleltem zavartam.-Em légyszíves addig menj ki!
-Ja,hogy hagyjalak kettesben titeket?!Nem,még a végén megint az lesz,mint a múltkor!-nézett szúrósan Nandora.
-Emily kérlek!-szóltam rá erélyesen.
-Jó,kimegyek,de te fogod megmondani Sergionak,hogy lelépsz a volt vőlegényeddel!
-Nem lépek le vele!-mondtam,majd kiviharzott dühösen.
Egy ideig csak álltunk egymással szemben,aztán végül Fernando megszólalt.
-Gyönyörű vagy!
-Köszönöm Fer,de légyszi térj a lényegre...Mert tudod nem igazán értem miért vagy itt a múltkori után!
-Csakhogy elmondjam,hogy bár még mindig nem akarom,hogy feleségül menj Ramoshoz,remélem boldog leszel!
-Ohh micsoda váratlan fordulat!-döbbentem le.-Azért köszönöm,sokat jelent,hogy ezt mondtad.-tettem hozzá.
-Tudom.Ebben a pár napban sok mindent végig gondoltam.Rájöttem,hogy helytelen volt,amit tettem.Most az esküvőre is gondolok,meg a csókra is.Hibát hibára halmoztam és ezzel üldöztelek el!Pedig ha tudnád,hogy mennyire szeretlek és én mindig csak jót akartam neked!De olyan nehéz látni,hogy mással vagy és néha ilyenkor elborul az agyam!Ezért csókoltalak meg,azt hittem így magam mellett tarthatlak,de megint az ellenkezője történt.És be kellett látnom,hogy nem kaphatlak vissza!...Sergio jó ember,vigyázni fog rád és mindent meg fog adni neked,amit én nem tudtam!-mondta,a könnyei alapján láttam,hogy komolyan is gondolja.
-Te is megadtál mindent Fer!Mindig mellettem voltál,csak azon a májusi napom nem.és az nagyon fájt!De bármennyire is rossz beismernem nem csak te hibád volt!Én erőltettem,hogy aznap legyen a lagzi,mit sem törődve azzal,hogy akkor érsz haza az edzőtáborból!Neked viszont telefonálnod kellett volna,el kellett volna mondanod,hogy mi történt!Talán megértettem volna.....De már mindegy!Fiatalok voltunk,meg volt az esélyünk a boldogságra,de mi elcsesztük!
-Hát el!-értett egyet Fernando a könnyeit letörölve,én is pont így tettem.Még szerencse,hogy vízálló sminkem volt...
-De tovább kell lépnünk végre,tudod?Az első szerelmet nehéz feledni,a helyzet az,hogy az érzés még mindig ott van valahol mélyen irántad,viszont szerintem ez mindig ott is lesz!-vallottam be.
-Nekem is irántad!És ha mégse jön össze Sergioval,akkor tudd,hogy itt vagyok!
-Kedves vagy Fer és tényleg köszönöm,de nem várhatsz rám tovább!Felejts el,hagyj engem a múltban és kezdj új életet valakivel!Nem lesz nehéz bárkit is találnod,hiszen nagyszerű ember vagy Nando,és az a nő,akit majd feleségül veszel nagyon mázlista lesz!A legjobbakat kívánom neked Fer,megérdemled!
-Köszönöm Lara!Én is viszont kívánom!-ölelt magához szorosan.
Legalább öt percig álltunk így,mindketten éreztük,hogy ez a végleges búcsúnk.
-Akkor én most megyek,megkeresem Sergiot!
-Menj csak!-nyitotta ki az ajtót,ami mögött Emily állt,amolyan'nem csináltam semmi rosszat'típusú vigyorral
Nandoval nevetve néztünk össze,nyilvánvaló volt számunkra,hogy Em hallgatózott.
-Sergio a kertben van,Scottyval játszik!-törte meg a csendet Em szégyenkezve.
-Kösz Em!-néztem rá szórakozottan,majd elindultam az udvar felé.
Közben kikerültem a sikítozó koszorúslányokat,néhány szakácsot,jó pár családtagot és legfőképpen rengeteg focistát.Körübelül annyi futballista volt ott,mint egy világbajnokság kezdetén.és természetesen mindegyik meg akart állni velem egy jót beszélgetni,ahogy a rokonok is.Szépen udvariasan váltottam velük néhány szót,majd kisurrantam a hátsó ajtón.Mentem még néhány métert,aztán megpillantottam Serget és önkénytelenül elmosolyodtam.Egy padon ült és valóban kutyázott.
-Sergio tiszta kutyaszőr lesz az öltönyöd!-kiáltottam,mire megfordult.
-Baszki Lara én nem láthatlak az esküvő előtt!-fordult vissza gyorsan.-Balszerencsét hoz!
-De én nem hiszek ilyen hülyeségekben!-ültem le mellé,ő pedig az ölében a kutyával komolyan nézett rám,majd miután megcsókoltam édesen elmosolyodott.
-Lara lehet kutyánk?-kérdezte.
-Lehet.Mindig úgy képzeltem el a családomat,hogy van egy nagy családi ház,amiben a csodás férjemmel,a gyerekeimmel és egy kutyával élek.
-Én is,a férjet leszámítva persze...-röhögte el magát velem együtt.-Viccet félreértve én világéletemben sok gyerekes családot akartam!
-Azért nem lesz egy egész focicsapatnyi gyerekünk!-nevettem fel.
-Miért?Nem is rossz ötlet!Lehetne egy Ramos Football Clubunk!
-Jajj ne!11 gyerek..te jó ég!Sese te beteg vagy!
-Nyugi poén volt!Tartalék játékosok is kellenek,ha az egyik lesérülne!-húzta az agyamat,belőlünk pedig egyszerre bukott ki a röhögőgörcs.
-Bolond vagy Sergio esküszöm!
-Tudom,de te is ezért vagyunk egy jó páros!-puszilt meg.-És mit szólnál 3 gyerkőchöz?
-Az korrekt!A cserék száma pont kijönne belőlük!
-Jaja!
-Most komolyan Serg,volt már egy vőlegényem,de azzal nem gondolkodtam gyerekvállaláson,ez csak veled jutott eszembe!
-Ez igazán jól esik Lara!Tudod,hogy egy nőfaló voltam,de te megváltoztattál!Előtted egy csajnál se fordult meg a fejemben az esküvő!A gyerek meg pláne nem!
-Hát úgy látszik egymásra kellett találnunk!
-Ez így van!-csókolt meg szenvedélyesen.
-Elszeretnék mondani valamit!
-Rendben mondd!
-Amíg nem voltam itthon végleg elengedtem az első vőlegényemet,és ezalatt az idő alatt rájöttem,hogy mennyire szeretlek!Nem tudom mihez kezdenék nélküled?!-bújtam hozzá,miközben ezt kimondtam teljesen őszintén.
-Ezt inkább én kérdezhetném Lara!Nagyon szeretlek te bolond lány!-ölelt át.
Egy jó ideig így ültünk.Beszélgettünk és Scottyval játszottunk.Ez így maga volt a tökély!De (sajnos)apám jött ,hogy ideje lenne visszamennünk,mert a ceremónia lassan kezdetét veszi.Ekkor már nem volt kedvem 120 fős esküvőhöz,ez már nem számított sem nekem,sem Sergionak!Minden,ami fontos volt nekem az ott volt velem.Ennek ellenére azért visszatértünk a többiekhez.És mire észbe kaptam addigra már az oltárnál álltunk.Az oldalamon Emily,velem szemben Sergio,ő mellette Nando.A pap pedig közöttünk,aki a jól betanult szövegének elmondása után a szokásos kérdéssel fordult Sergiohoz.Ő érthetően és magabiztosan mondta ki,hogy igen.Ezután nekem kellett választ adnom,mielőtt ezt megtettem volna ránéztem Fernandora.Csak bólintott ezzel jelezve,hogy feleljek már.Én pedig ezután válaszoltam határozottan és boldogan
-Igen!
Ezután elcsattant a csók.Majd elhúzódtunk egymástól.Ismét Fernandora pillantottam.
-Viszlát Nando!-suttogtam.
-Viszlát Lara!
Ez volt az a perc,mikor végleg lezártam magamban a dolgot.Örültem,hogy úgy tettem.Attól a pillanattól kezdve nem számított más csak Sergio és én.Boldog voltam ezzel a döntéssel,tudtam,hogy a helyes utat választottam.Végre megértettem,hogy Fernandot az emlékeimben kell megőriznem Sergiot,pedig a jelenben és a jövőben kellett tartanom,és ez pont így volt jó!
                                                                       Vége!
U.i.:Először is szeretnék minden kedves olvasómnak kellemes húsvéti ünnepeket kívánni,igazán remélem,hogy tetszett,a befejezés!

In another life I would be your girl:Part 5

-Szia Lara!-köszönt Nando,de a tekintetemet kerülte.
Ismertem már elég jól,tudtam,hogy ezt azért csinálja,mert zavarban van.
-Hello!Na essünk túl ezen a beszélgetésen minél hamarabb!-léptem beljebb és a nappali felé vettem az irányt.
Amikor beértem oda megdöbbentem.A bútorok többsége ugyanaz volt,még a fehér bőrkanapé is,amit annak idején Nando ki nem állhatott,csak miattam vette meg.
-Hogyhogy nem cserélted le?-mutattam az ülőgarnitúrára,majd leültem.
-Mert rád emlékeztet!-felelte,aztán helyet foglalt mellettem.-Öhm....kérsz valamit inni?
-Fer,ez nem egy baráti tea délután,hanem valami egészen más!
-Jó,oké tudom!
Ezután csend lett,és nem az a jóleső fajta,ez inkább kínos volt.Csak ültünk egymás mellett és vártuk,hogy a másik végre megszólaljon.De én nem terveztem beszélgetést kezdeményezni,hagytam,had kezdje ő,elvégre Nando volt az,aki vétkezett,nem én.Míg vártam,hogy megtalálja a megfelelő szavakat csak fürkésztem a kölyökarcát,amin tisztán látszott az idegesség és a szomorúság érzésének kettőssége.Az ajkát  harapdálta,már a nyelve hegyén voltak a szavak,csupán nem tudta hogyan mondja ki őket.De aztán kisvártatva szóra nyitotta a száját.
-Nézd Lara,én ugyanazt tudom mondani,mint eddig!Elcsesztem,sajnálom!Ha tehetném visszafordítanám az időt,de nem lehet!Szeretlek,még mindig,és ez nem fog változni!-vallotta be.-Tudod milyen baromi rossz érzés nap,mint nap szembesülni azzal,hogy elengedtem életem szerelmét?!
-És te tudod milyen átkozott rossz érzés volt rádöbbenni arra,hogy életem szerelme a válogatottat választotta az esküvőnk helyett?-kérdeztem vissza,mire Fer csak szégyenkezve lehajtotta a fejét.

-Azt hittem hamar lemegy a tárgyalás és visszaérek.....
-Mindegy!Kár ezen filózni!Nem számít már,felejtsük el,nem akarom,hogy a mostani esküvőm is erről szóljon.Sajnálod,én pedig részben Sergio miatt megbocsátok!Így rendben vagyunk?
-Igen így tökéletes,köszönöm,hogy megbocsátottál!De azért kérdezhetek valamit Lara??
-Ha muszáj....persze kérdezz!
-Ha visszaértem volna,akkor most minden más lenne?!
-Jajj Fer ez...-kezdtem,de közbeszólt.
-Csak egy igennel vagy egy nemmel válaszolj!
Tudtam a kérdésre a választ,fájt,de az volt az igazság.Ennek ellenére szerettem Sergiot,de biztos voltam benne,hogy semmi nem alakult volna így,ha visszaér Nando....
-Igen-mondtam érzelemmentesen.-De ez nem jelent semmit!
-De jelent!Lara te még mindig szeretsz?-kérdezte reménytelien.
-Nem Nando!Én kizárólag Sergiot szeretem!Ő lesz a férjem!-mutattam fel a jegygyűrűmet,Fer erre visszazökkent a valóságba.
-Bocs,tudom.-felelte keserűen.-Nem mellesleg ő tud rólam?
-Arról igen,hogy volt egy srác,aki kibaszott velem az esküvőnk napján,de azt nem tudja,hogy te voltál az!
Nando ledöbbent.Sejtette,hogy valahogy így történt,hiszen ha az egész sztorit tudta volna Sese tuti,hogy megemlítette volna neki.
-Miért nem mondtad neki,hogy én voltam az a barom?!
-Még ezzel is neked kedveztem!Nem akartam,hogy feszültség legyen köztetek miattam!Tudtam,hogy csapattársak vagytok a te drága válogatottadban....Még a végén a La roja is tönkre ment volna miattam,és akkor már semmi örömöd nem maradt volna!-jegyeztem meg gúnyosan.
-Oké,öhm....azt hiszem köszönöm!És ezek után sem tervezed neki elmondani?
-Nem,dehogy!És te se!Az már a múlt....
-Nyugi nem fogom én sem!
-És amúgy Sergio nem mesélt rólam?Csak mert azon a bulin nagyon úgy tűnt,hogy akkor hallasz rólam először!
-Emlegetett,sokszor,hogy Lara így,meg Lara úgy,de nem gondoltam,hogy te vagy az!Bár a névről rögtön te jutottál eszembe,mégsem hittem.hogy esetleg te lehetsz az!A felismerés sokkolt!
-Én is így voltam vele,amikor Sese bemutatott úgy,mint a tanúját!De az esküvőig ki kell bírnunk anélkül,hogy lebuknánk vagy,hogy kikészítenénk egymást!Csak azt nem tudom mi lesz akkor ha Sese azt akarja,hogy összejárjunk hármasban!Ezt nem igazán díjaznám!....
-Én sem!Gyűlölném nézni,ahogy a legjobb haverom a volt menyasszonyommal enyeleg.-borzongott meg,valószínűleg elképelte a szituációt.-De nyugi nem lesz gond,ha hív is megmondom neki,hogy nem tudok menni a foci miatt...Tudja,hogy ritkán van időm haza járni Londonból!Most a Chelsea játékosa vagyok,de a karrierem romokban,hasonlóképpen van a magánéletem is...Miután elhagytál Liverpoolba igazoltam,azt hittem ott könnyebb lesz feledni,de hiába az emlékek mindenütt utolérnek...de Liverpoolban legalább ment a góllövés,nem úgy,mint most!-sóhajtotta szomorúan.
-Sajnálom Fer,tényleg!-bukott ki belőlem.
-Én is!-suttogta.
A szótlanság  ismét beállt,de ez most nem volt kínos.Ezalatt az idő alatt elmerengtem.Örültem,hogy meg tudtuk beszélni a dolgokat felnőtt emberek módjára.Végre lezártam a múltat,úgyhogy mosolyogva indultam el az ajtó felé.Nem maradt már több mondanivalóm Nandonak,most már csak Sergiora akartam koncentrálni.
-Ideje mennem  Fer!Jó volt végre megbeszélni!Akkor találkozunk két hét múlva az esküvőn!-búcsúzkodtam és már majdnem kiléptem a teraszra,amikor Fernando megragadta a karom és visszahúzott.
-Várj Lara kérlek!
-Mit szeretnél?-fordultam vissza.
-Azt,hogy ne menj hozzá Sergiohoz!Tudom őrültségeket beszélek,és őszintén reméltem,hogy magamban tudom tartani ezt a gondolatot,de nem ment!Szeretlek Lara és nem bírom elviselni,hogy elengedlek,újra!Mert tudom,ha most elmész már esélyem sem lesz visszakapni téged többé!Éppen ezért Lara,kezdjük újra!Szeretlek!Ígérem sosem teszem azt,mint régen,egy idióta voltam,nagyon,nagyon megbántam,hogy ilyet tettem veled!Kérlek maradj,vagy legalább gondold át!-könyörgött Fernando.
Meglepődve álltam Fernando előtt és egyszerűen nem tudtam mit mondani a monológjára.Mire pedig kijött volna egy hang a torkomon Nando közelebb lépett hozzám és gyengéden megpuszilta az ajkamat.Ezután elhúzódott tőlem várva,hogy mit szólok hozzá.Belém meg nem tudom,mi ütött,de viszonoztam a csókot.És akkor kellett volna jól pofon vágni.De talán még ez sem szakított volna el Nandotól.A csókjával szinte magához bilincselt.Még mindig ugyanolyan hatást tudott kifejteni a csókja,mint régen.Elvesztettem az eszemet,annyira magával ragadott.A kezemet a nyaka köré fontam és pont,mint anno bele akartam túrni a szőke hosszú hajába,csakhogy már nem olyan haja volt.Hanem rövid és barna.És ez volt az a perc,mikor felfogtam,hogy nem 2007-et írunk már,úgyhogy gyorsan ellöktem magamtól.
-Te megőrültél Fernando?A legjobb barátod felesége leszek!
-Tudom...de visszacsókoltál!Te is szeretsz,valld be!
-Nem Nando!Felejtsd el,hogy ez megtörtént!
-Ne csináld ezt Lara!
-Ne mondd meg,hogy mit csináljak!Hagyj békén Nando,én most elmegyek!
-Már megint elmenekülsz a probléma elől!
-Nem menekülök el!-üvöltöttem rá.-Inkább elmegyek,még a végén nagyobb baj lesz,de előtte jól figyelj rá Fernando José Torres Sanz!Felejts el,ne keress,ne hívj,ne írj,ne üzenj!Az esküvőmön kívül pedig soha többé nem akarlak látni!Ha pedig eszedbe jutna tönkretenni az esküvőmet,akkor nem állok jó magamért!Így is annyi mindent eltűrtem neked!
-Tudom!De Lara ismerd el,hogy te is akartad ezt a csókot!
-Nem,nem Nando!Szóba se hozd ezt!Értsd meg nem lesz újra te és én!
-Egy szót sem szóltam most arról,hogy te és én...csak a csókról beszéltem!
-Ne forgasd ki a szavaimat Fer!És egyébként is az előbb regéltél kettőnkről,ami nem is létezik és nem is fog többé!Most pedig viszlát!
-Már megint itt hagysz kétségek között!Gyerekes vagy!
-Ezt te hozod ki belőlem Fernando!-ordítottam,majd dühösen bevágtam a bejárati ajtót és ismételten ott hagytam.
Én is tudtam,hogy igaza van a gyerekes viselkedést illetően,de féltem ha tovább maradok újra történik valami.És az nem lett volna jó.Naivan azt hitem,hogy csak beszélgetünk és ez majd mindent megold mindent...hát tévedtem.A dolgok inkább még jobban összekuszálódtak....

In another life,I would be your girl:Part 4

- Lara nyisd már ki az ajtót!- kopogott Em mérgesen, mire visszatértem a jelenbe.
De ettől még semmi nem változott. Pont ugyanazt éreztem, mint a múltban és a könnycseppjeim száma is kb annyi volt.
Elfordítottam a kulcsot a zárban és beengedtem a legjobba barátnőmet bízva abban, hogy ő majd helyreteszi a lelkemet.
- Lara ne sírj! Már vége...elmúlt! - nyugtatott arra utalva, hogy már rég elmúltam 19 éves.
- Minden ugyanolyan! Azzal,hogy Fer itt van, teljesen felkavarta az életemet! Egy nyugodt percem sem lesz az esküvőig...talán el kellene mondanom Sergionak, hogy mi is volt közöttünk...Nandoval!
- Ez rossz ötlet! Mindent csak tönkretennél vele! Meg kéne nyugodnod..tudom, hogy nehéz, de próbáld meg! Aludj rá egyet! Aztán meglátjuk, hogy mi lesz...
- Oké, igazad van!- sóhajtottam kicsit megkönnyebbültebben- Én le is fekszem! Mond meg Sergionak, hogy fáj a fejem vagy mit tudom én!
- Rendben, holnap hívj! -ölelt meg aztán távozott.
Gyorsan elvégeztem a szokásos esti teendőket, aztán befeküdtem a pihe-puha francia ágyba. Egy rövid ideig Sergio és Fernando között cikáztak a gondolataim. Kezdtem valami egészen furcsát érezni...De végül a lenti beszélgetések zajai elterelték az idióta gondolataimat, majd álomba zuhantam. Az idő hajnal felé járhatott, mikor érzetem, hogy Serg befekszik mellém az ágyba. Sergio szorosan magához húzott. Szinte fullasztónak éreztem az ölelését, és minden érintését, mert folyamatosan az járt a fejemben, hogy Fernando hogyan simogatott. Megőrültem! Mindenről ő jutott eszembe...Sikerült elbizonytalanodnom, tulajdonképpen mindenben. De legfőképp az érzéseimben.
Reggel a szokásosnál jóval korábban keltem.Az étkező asztalnál ültem és kávéztam. Viszont érzetem, hogy valami nincs rendben. Mégpedig azt, hogy nem csak egy embert szerettem egyszerre...és ez így nem volt jó! Ki kellett tisztítanom az agyamat, reálisan kellett látnom a dolgokat, és tudtam,hogy ez csak úgy fog menni, ha kis időre otthagyom Serget. Magányra volt szükségem, meg Emilyre.
- Jó reggelt kicsim!-puszilt meg Serg.- Baj van?- nézett rám fürkésző tekintettel, hiába túl jól ismert már...
-Nem...semmi.Csak elszeretnék menni néhány napra Emilyhez!
-Miért?-döbbent le és egy pillanatra rám nézett a hűtő pakolásából.
-Csupán szeretnék vele lenni egy kicsit.-füllentettem.
-Hazudsz!Bepánikoltál,igaz?
-Kicsit,de szeretlek Serg nagyon!
-Nem akarod már az esküvőt?-kérdezte ijedten,úgy,mintha meg sem hallotta volna az előző mondatom.
-De,persze,hogy akarom!Csak félek!-vallottam be.-Tudod volt az a másik vőlegényem,aki nem jött el az esküvőre..-kezdtem,de Sergio közbeszólt.
-Tudom,de én nem az az idióta csávó vagyok!Én szeretlek és soha,de soha nem tennék ilyet veled!Megértem,hogy félsz,menj nyugodtan Emilyhez,ha szeretnél,hogy átgondold a dolgokat...
-Nincs mit átgondolnom,mert hozzád megyek,ha törik,ha szakad!Egyszerűen csak még egyszer,utoljára,végleg ki kell törölnöm azt az emléket az elmémből!
-Rendben,értem!-puszilt meg.
-Kevés pasi fogadná el ezt,de te más vagy és ezért nagyon hálás vagyok!Szeretlek Sese!-öleltem meg és teljesen komolyan gondoltam,amit mondtam.
-Én is Lara!
Délután,mikor Serg elment edzésre,engem elfuvarozott Emilyhez.Vittem magammal néhány holmit,de nem őrülten sokat,mégis mikor Em kinyitotta az ajtót döbbenten nézett rám és a két táskámra felváltva.
-Elhagytad Sergiot???-döbbent le.
-Uram Isten dehogy!Egyszerűen eljöttem hozzád pár napra,szükségem lenne rád!Ugye nem zavarok?
-Nem,hogy gondolhatsz ilyet!?Gyere be!-tessékelt beljebb én meg kényelmesen elhelyezkedtem a kanapén a Scotty nevű kutyájával.
-Krízis helyzet van,mi?-ült le mellém.
-Igen...Nando a feje tetejére állított mindent!
-Szóval érzel még iránta valamit?!
-Én nem ezt mondtam!
-Nem,de ha közömbös lenne számodra akkor nem lennél itt,igazam van?!
-Igen.-sóhajtottam szomorúan.Szeretem Sergiot,tényleg!De ha jobban belegondolok soha nem jöttünk volna össze,ha Fer eljön az esküvőre!Rossz ezt így kimondani,de így lett volna,tudom!
-Lara..lett volna érted?!De nem úgy lett,és ennek meg van az oka!Lara az már a múlt!Most viszont döntsd el:Fernando vagy Sergio?Mert,ha szereted még Nandot,akkor ne menj hozzá Serghez!Ha úgy érzed Nando az igazi,akkor kezd újra vele!Nem kell kötelességből házasságot kötnöd!
Elgondolkodtam azon,amit Em mondott.Szerettem Nandot,még egy kicsit,de tudtam,hogy ez a fellángolás nem olyan erős,mint Sergioval a szerelmünk.Ez semmit nem jelentett ahhoz képest!Képtelen lettem volna újrakezdeni Nandoval,amiért cserbenhagyott az oltárnál.És amint már hangoztattam jó párszor,nagyon szerettük egymást Sergioval.viszont az régen rossznak tartottam,hogy a vőlegényem ellenére elmerengtem azon,hogy milyen lehetne Fernandoval az életem.Ez így nem volt jó,emiatt úgy pánikba estem,hogy elkezdtem idegesen hadarni Emilynek a két pasiről,meg arról,hogy mennyire ki vagyok ettől a helyzettől.Már a sírás határán álltam,amikor Em közbeszólt.
-Nyugi már Lara!A hallottak alapján,te nem vagy szerelmes Nandoba!Csupán azt hiszed,hogy az vagy,a kettő nem ugyanaz!
-Tényleg?!-lepődtem meg.
-Igen.És ez azért van,mert nem zártátok le a dolgokat!Gondolj csak bele,azon a májusi napon reggel,még a felesége akartál lenni,este pedig már a pokolba küldted volna legszívesebben!És hallani sem akartál felőle,sem aznap,sem máskor,amikor felkeresett!Pedig meg kellett volna beszélnetek már régen,akkor most nem lenne ez!Ha lezártátok volna,akkor nem érdekelne már Nando,csak egy emlék lenne,amitől nyugodtan tudnál foglalkozni Sesével!De nem ez történt..ezért még mindig táplálsz valami érzést Nando iránt,ami-ahogy már mondtam-nem szerelem,hanem valamiféle ragaszkodás!Ragaszkodsz Nandohoz!-állapította meg miután elővette a pszichológus énjét.
Em tökéletesen értet ehhez,hiszen már vagy ezer éve ebben a szakmában dolgozott.Pszicho dokiként naponta találkozott ilyen és ehhez hasonló esetekkel,ezért vette ennyire félvállról a dolgot,legalábbis így tűnt.Hogy csak elmondja a jól betanult szövegét,aztán kész...Viszont én mindig is utáltam,ha a "betegjeként"kezelt.
-Én nem a páciensed vagyok!-figyelmeztettem morcosan.
-Tudom!Azért mondtam ezt,mert fontos vagy nekem!Éppen ezért,hidd el az lesz a legjobb,ha megnyugszol és beszélsz vele holnap után,és végleg lezárjátok ezt!Aztán törődj Serggel,mert komolyan látszik rajta,hogy szeret téged!És neked is csillog a szemed,mikor róla beszélsz!
Az agyamban még egyszer lejátszottam Em monológját,és megkönnyebbültem.Tudtam,hogy nem szeretem Nandot,vagyis inkább reméltem,hogy Emilynek igaza van...elvileg tapasztalt volt ilyen téren,és értett hozzá...
-Kösz Em,mindent!Nem is tudom mi lenne velem nélküled?!-mosolyodtam el érzelgősen,aztán megöleltem a barátnőmet.
-Veled mi lenne??Inkább a többi emberrel...tuti kikészítetted volna őket.Már rég diliházba dugtak volna!-nevetett fel.-Én is hálával tartozom,mert általad-és a betegeim által-megismertem a szingliség előnyeit!
-Haha!Örülök,hogy boldoggá tesz a szerencsétlenségünk!-mondtam nevetve,de azért igyekeztem cinikus lenni.
-Csak vicc volt!De komolyra fordítva a szót,becsüld meg Sergiot,mert ha csak fele annyira jó az ágyban,mint a bátyja,akkor kész főnyeremény!-jelentette ki,mire leesett az állam.
-Te lefeküdtél Renével?Mikor???Serg ki fog nyírni mindkettőtöket!
-Szombat este..vagyis tegnap buli után..Tudjuk,hogy Serg kiakadna,ha tudná,de nem tudja!És ne is tudja,világos Lara?
.-Igen,de annak nem örülök,hogy te akkor akcióztál Renével,mikor én meghalni készültem!-vágtam hozzá "mérgesen"egy párnát.
-Jól van bocs!-dobta vissza a párnát,de tisztában volt vele,hogy nem haragszom.-Egyébként tényleg SErg az igazi,és nem Nando,mivel az ő bátyja nős,így azzal nem tudnék kavarni!-mondta Emily,belőlünk pedig egyszerre bukott ki a nevetés.
Ezért volt Em a legjobb barátnőm már 8.óta.Mert még a legképtelenebb szituációban  is megtudott nyugtatni és nevetésre tudott bírni.Természetesen ez kölcsönös volt.
Másnap mindketten dolgoztunk.Em a rendelőjében volt kettőig,én meg egy cikket írtam a FourFourTwonak egészen késő délutánig,utána Sergioval beszéltem.Már teljesen nyugodt voltam,egyáltalán nem féltem a Nandoval való találkozástól.Ez az érzés azonban rögtön megváltozott,mikor Nando és az én volt házam előtt leparkolt Emily.
-Menj be!Gyerünk!
-Nem olyan könnyű!
-Tudom!-bólintott,majd bátorítóan megszorította a kezem,én meg kiszálltam a kocsiból.
-Most vagy soha!-suttogtam aztán megnyomtam a kapucsengőt.
Fernando azonnal kinyitotta a belső gombbal.Ahogy beléptem az udvarba Pomo és Llanta megugatott,de valószínűleg megismerték az illatom és befejezték.Megsimogattam őket,és tovább mentem.Minél beljebb kerültem,annál inkább fojtogattak az emlékeim.legszívesebben egészen Sergioig futottam volna,de nem tettem.Csak felmentem a lépcsőkön és bekopogtam az ajtón.Nando kisvártatva elfordította a kulcsot a zárban,majd kitárta az ajtót.Ekkor megláttam Fernandot és rádöbbentem,hogy ez lesz életem második legnehezebb napja....