-Boldog szülinapot!-ordította Cristiano nevetve,miközben ráugrott az ágyamra.
-Köszi,de attól még nem kéne felkeltened!-néztem fáradtan Cristiano Ronaldora,aki történetesen a féltestvérem.Cris anyukánk előző kapcsolatában született,de ez sosem okozott gondot köztünk.Igazi testvérként szerettük egymást,hála a szüleinknek,akik egyformán szerettek minket.Még apám is fiaként tekintett Crisre.Hiszen 1 éves korától kezdve ő nevelte,meg hát ő volt az az ember,aki megtanította focizni Cristianot és persze engem is.Mi voltunk a nagy futball család.Apám,José Mourinho edzőként dolgozott,akkor az Interben,anyám ugyanitt volt ápolónő,mi pedig Crissel elszántan kergettük a labdát a pályán.Cris mindig is focista akart lenni,ahogy én is,de a súlyos betegségem kettétörte az álmaimat.Ez,alig 14 évesen hatalmas sokk volt számomra,pár hónap múlva pedig jött a másik tragédia,ami kihatott az egész életemre.Apám lelépett,anyum pedig hagyta elmenni.És ez hatalmas traumát okozott nekem.A családi békének,attól a ponttól kezdve vége volt.José Londonba ment az új kis nőjével,minket Madridban hagyott.
Szegény anyukám sosem tudott neki megbocsátani,a piához nyúlt.Én anyukám oldalán álltam,próbáltam támogatni őt,azzal,hogy gyűlöltem apámat,de még ez sem hatotta meg őt,egyszerűen nem törődött velem önsajnálatba merült...Cristiano,ő vigyázni akart rám,és segíteni akart,de én elutasítottam,mert ő annyira kötődött Joséhoz,hogy hamar újra szóba is állt vele.Ezek után Cristiano igyekezett mindent megtenni annak érdekében,hogy beszéljek Mourinhoval,de én hajthatatlan voltam.Emiatt rendszerint vitatkoztunk Crissel,még a szülinapom reggelén is.
-Csörög a telód!-hozta le Ronnie a szobámból a telefonomat a konyhába.-Apu az!-közölte,miután a kezembe nyomta a készüléket.
Cristiano,mindig is apunak hívta Mourinhot,őt tekintette apjának,az igazi apját soha eszbe sem jutott felkeresni...
-Nem érdekel!-felelte dühösen és kinyomtam a mobilom.
-Lizzie kérlek ne legyél gyerekes!Beszélned kell vele,nem haragudhatsz rá örökké!Ezer éve történt....
-Az lehet,de még mindig frissen emlékszem mindenre.Sosem fogok neki megkegyelmezni!A mai naptól fogva új életet kezdek,amiben az ő neve nem szerepel!
-Jézusom Liz,te hallod magadat?!Az apánkról beszélsz,ugye tudod??
-Igen,de nekem nincs szükségem rá,sem pedig a pénzére!-jelentettem ki a reggelim befejezése után.
-Te nem vagy normális húgi!Az életkorod lehet,hogy 21,na de az érettséged?!
-Fogd be Cris!Nem akarok ma veszekedni!
-Jójó!De erről még holnap beszélünk!-mondta a bátyám egy puszi kíséretében.
Ezután felmentem az emeletre készülődni,ezzel legalább egy óra elment,ha nem több.Mire a nappaliba értem Sergio Pilar Rubioval és Irinával együtt már ott volt.
-Szia Lizzike!-kapott fel az ölébe Ramos.-Hány éves is lettél?Negyven?!Nem látszik ám!-röhögött Sese miközben ledobott a kanapéra.
-A hülye fejed,az a negyven!-vágtam nyakon,mire az egész kis társaság felkacagott.
-Hoztam neked valamit!-vett elő a háta mögül egy nagy üvegpezsgőt Sergi,amit átnyújtott nekem.
-Köszi!-hálálkodtam,de teljesen felesleges volt,ugyanis az üvegből hiányzott,nem is kicsi.-Nehogy azt gondoljátok,hogy elégedetlen vagyok,vagy ilyesmi,de ebből a pezsgőből akkor is hiányzik fél liter!
-Tudom,amíg vártunk rád Sergio megbontotta!
-Aha,értem!Szóval akkor ezért ilyen hülye?!-bicentettem a fejemmel az éppen táncoló Sese felé.
-Valószínűleg,bár alapjáraton is van egy kis baja,nem?!-kérdezte mosolyogva Irina.
-De.És te tőle vársz gyereket?!-fordultam kérdőn Rubio felé.
-Minden bizonnyal!-bólintott vigyorogva.
-Jajj csajok ne foglalkozzatok annyit velem,bár tudom,hogy elragadó vagyok,de a mai nap akkor is Lizzié!Gyere Lizzie,igyunk!
-Hé,hé!Mielőtt leitatnád a húgomat Serg át szeretném adni neki az ajándékát!-mosolygott titokzatosan Cristiano.
-Oké..-adta meg magát Sese.
-Totál izgatott vagyok!Jujj nagyon fog neked tetszeni,amit kapsz!Együtt választottuk Ronival,remélem eltaláltam az ízlésed!-lelkesedett Irina.
-Biztosan jót választottatok!
-Bízom benne!Na csukd be a szemed és akkor kimegyünk,de ne less,majd Pilar és én támogatunk!
-Rendben!-feleltem,aztán karon ragadtam Irinát és Pilart,akik kivezettek az udvarra,ahol már ott volt Cris és Sergio.Ők időközben surrantak ki az ajtón.
-Mielőtt kinyitnád a szemed szeretném elmondani húgi,hogy nagyon szeretlek és boldog szülinapot!...
-Köszönöm bátyó!-mondtam és kinyitottam a szemem.
Ekkor megpillantottam a meglepetésemet,egy hófehér baromi szép Audi A6-ost.Ez volt az az autó,amire mindig is vágytam,és ezt Cristiano is pontosan tudta.
-Istenem Cris,ez gyönyörű!Tényleg csak az enyém?
-Hát persze,ki másé lenne?!
-Jajj köszönöm,és neked is Irina!-öleltem meg mindkettőt.
-Szívesen!-felelték egyszerre.
-Na,de most már ülj be!Vár rád az ülésen egy kis meglepi!-kacsintott Serg,mire én kinyitottam a kocsiajtót.
És valóban volt két kis ajándék az anyósülésen.Először a kisebbet nyitottam ki,ami Sergiotól volt,a csomagolás két CD-t rejtett,egy Nickelback,valamint egy Nirvana albumot.Sergio eltalálta az ízlésemet,bár nem volt nehéz kitalálni,hogy ez a kettő a kedvenc zenekarom,hiszen egészen kicsi koromtól őket hallgattam.Volt is pár vitám Serggel,mivel én mindig is rocker típus voltam,ő pedig a flamenco zenéért bolondult meg.
-Aranyos vagy Sergi,mostantól csak ezeket fogom hallgatni!
-Kivéve akkor ha veled vagyok!
-Igen,tudom!Megígérem nem fogom bekapcsolni,ha nálam vagy!
-Nagyon helyes..-helyeselt vidáman,de aztán Rubio félrelökte Serget és elém lépett.
-A másikat is bontsd ki,azt én vettem!
-Oké!-válaszoltam közben pedig lefejtettem a fényes papírt a dobozról,miután ezzel végeztem felemeltem a tetejét és egy csodás ruha tárult a szemem elé.
-Tetszik?-kérdezte félve Rubio.
-Hát persze,nagyon!-forgattam a kezemben a fehér alapon virágos szűk szoknyát és a szegecses bőrdzsekit.-Pont megy az új bakancsomhoz!Köszönöm,mindegyikőtöknek!-hálálkodtam,aztán átkarolva őket visszamentünk a házba.
Ott egy elég jó hangulatú beszélgetés indult,aztán Irina feldobta a hangulatot egy kis énekléssel és végül annyira magával ragadott minket a zene,hogy mindannyian nekiálltunk énekelni,hozzáteszem borzalmasan hamisan,de épp ez volt a jó benne,mert így nagyon sokat tudtunk röhögni.A kisebb partit anyu érkezése szakította félbe.Ő is azért jött,hogy felköszöntsön.Egy csodaszép és természetesen isteni finom tortát sütött nekem,amit a gyertya elfújása után azonnal megtámadtunk.Nagyon ízlett nekünk,ezért talán a kelleténél kicsivel többet ettünk belőle.Ennek persze anyu nagyon örült.Miután jóllaktunk visszatelepedtünk a nappaliba és folytattuk a kis családi csevejt.Boldog voltam,hogy mindenki ott volt,aki nekem számított.Hiszen én mindig is őket tekintettem a családomnak.Sergiot a második bátyámként szerettem,pontosan olyan szoros volt vele a kapcsolatom,mint Crissel.Irina és Pilar pedig tulajdonképpen a nővéreim voltak.Bár eleinte nehezen fogadtam el,hogy a két úgymond bátyámnak más nő is legyen az életében rajtam kívül,de végül is sikerült és megbarátkoztam velük.És ez így volt tökéletes.Apán hiányát emiatt soha nem éreztem.
-Na jól van fiatalok én most haza megyek!Bulizzatok csak!-indult el anya az ajtó felé olyan négy óra körül,de mielőtt elment volna végig puszilta a társaságunk mindegyik tagját.
-Szeretlek anya!-fontam köré karjaimat,úgy,ahogy gyerekkoromban is tettem.
-Én is!Figyelj Lizzie most már nagy vagy,de attól még számíthatsz rám!
-Tudom!Szia,holnap beszélünk!
-Oké!És ha kérhetem vedd fel a telefont,mikor hív apád.
-Majd meglátom,hogy lesz-e hozzá kedvem!
.Jó,remélem lesz!Sziasztok!-indult el a kocsijával mosolyogva.
-Csini vagy!-dicsért meg,a többiek erre helyeslően bólogattak.
-Köszi!Elmegyek,bulizok egyet Santiékkal!
-Elvigyelek?
-Nem kell!most már van saját kocsim!-zörgettem meg a kocsikulcsot a kezemben.
-Jó,de akkor,ne igyál alkoholt!
-Nem fogok,ha mégis akkor felhívlak,hogy gyere értem,oké?!
-Rendben,vigyázz magadra!-búcsúzott el tőlem Cristiano.
-Úgy lesz!Sergi ti is mentek már?-kérdeztem az öltözködő párt.
-Hát igen,nem akarjuk zavarni Crisséket!-húzogatta viccesen a szemöldökét Serg,mire én hangosan felnevettem,jelezve,hogy értem a célzást.
Ezután kimentünk az udvarra és ki-ki beült a maga autójába.Hihetetlenül örültem,hogy végre saját autóm volt,így többé már nem kellett elkunyerálnom Cristiano Porschéját,amit amúgy is utáltam vezetni.na de az Audimmal,ez nem volt így.Kész élmény volt kormányozni,szinte csak úgy siklott az úton,élveztem a vezetését,amire észbe kaptam már az ikrek háza előtt találtam magamat.Két rövid dudaszóval jeleztem,hogy megérkeztem,ők pedig,amint ezt meghallották kint is termettek,szokás szerint vitatkozva,de amikor meglátták az új járgányt,azonnal befogták a szájukat.
-Cris új kocsit vett?-érdeklődött Santi.
-Igen,nekem!
-Ez a tiéd?-döbbent le Vani.
-Igen!Jó,mi?
-Az biztos!-járták körbe ámulva az Audit.
-Beülnétek már végre?!-szóltam ki nekik 5 perc várakozás után.
-Persze!-pattantak be hátra.-Wow bőr ülés!
-Aha...Na mit szeretnétek hallgatni?Nickelback vagy Nirvana?-mutattam feléjük a Cd-ket.
-Nirvana!-vágták rá egyszerre.
-Jó választás!-raktam be a CD-t.
-Szóval mi a terv?Hova megyünk?
-Tetkószalonba.
-Csináltatsz tetkót?-csillant fel Santiago szeme,persze hiszen ő tele volt tetkókkal és már régóta győzködött arról,hogy én is csináltassak egyet.
-Igen.
-Cris meg fog ölni!-rontotta el a pillanatot Vani,arra utalva,hogy Ronaldo nagyon nem támogatja a tetoválást.
-Tudom,de nem érdekel!Ti is tudjátok,hogy szereztem munkát,és nemsokára elköltözöm Cristől.
-Hozzánk!-fejezte be a mondatom Santi,majd előre hajolt és nyomott egy puszit az arcomra,na igen vele kicsit többek voltunk barátoknál....
-És a tetkózás után merre tartunk tovább?Mert tudok egy jó helyet,ahol bulizhatnánk,nemrég nyílt.Jó lesz az?-kérdezte Vanessa.
-Persze,akkor odamegyünk!-válaszoltam,majd beindítottam a motort,mikor ismét zöldre váltott a lámpa.
Áthaladtam a jelzőfényen és csak ezután vettem észre,hogy a kereszteződésből egy őrületesen gyors kisteherautó hajt felénk.
-Úristen Lisa,csinálj valamit!-ordította Santiago,de hiába akkor sem tudtam mit tenni.
Az ütközést már nem tudtuk elkerülni,hiába rántottam el a kormányt.A Mercédes belénk csapódott és ezzel az árokba taszított minket,ahová borzasztó nagy erővel és gyorsasággal zuhantunk.Közben a közelben lévő villanyoszlopnak is nekivágódtunk,az ablaküvegek betörtek,én meg lefejeltem a kormányt és itt elhomályosodott minden.....Az utolsó gondolatom az volt,hogy ez a baleset megváltoztatja az egész életemet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése