7.rész

Apám a rákövetkező hétfőn elutazott,én pedig egyedül maradtam,amit egyáltalán nem bántam.Volt időm gondolkozni az életemről,legalábbis a maradék még el nem csesződött részéről.Ez kitöltötte az időm nagy részét,a többi felesleges órámban,pedig az edzőpályán dekkoltam a csapattal.Az első egy hétben tartottam Dave segítségével persze,jó néhány edzést a Chelseanek ,ezután pedig rendszerint néhány játékossal elmentünk valahova dumálgatni.Egész jól megismertük és megkedveltük egymást,igazán jól elvoltam velük,de legfőképp Fernandoval.Egyre több időt töltöttem kettesben a spanyol csatárral,és kezdtem egyre közelebb kerülni hozzá.De csak barátilag.Mert Fernando nem kísérelte meg többször a csókot,emiatt egy kicsit szomorú is voltam.Még annak ellenére is,hogy tudtam ez így helyes Santival szemben.Már magam előtt sem voltam képes titkolni,hogy egy kicsikét vonzódom Fernandohoz.Ha vele voltam mindig mosolyogtam ,és önmagam voltam...ő más volt mint a többi srác.Vagyis ezt hittem egészen addig,míg le nem sétáltam az öltözőkhöz,hogy megvárjam a fiúkat.Legalább 10-15 percet álldogálhattam az öltözők előtt,de senki nem jött ki.Így hát bekopogtam,majd benyitottam.
-Na jöttök már?-kérdeztem a padon üldögélő srácoktól..Már épp válaszolni akart volna Oscar,amikor a zuhanyzók felől meghallottuk Azpilicueta döbbent kérdését.
Nando,te komolyan le akarod fektetni Lisát?-érdeklődött Azpi röhögve,mire a helyiségben síri csend lett.
Mindenki meglepődött,főleg én.Másodpercekig szóhoz sem tudtam jutni.Sosem képzeltem ilyet Nandoról.Éppen ezért fájt annyira.Szinte hallottam.ahogy a szívem darabokra törik.A szemembe könny szökött,majdnem teljesen elgyengültem és annak sem volt sok híja,hogy még ott a csapat előtt darabokra hulljak.De szerencsére sikerült tartanom magam,inkább hagytam,hogy a düh hatalmasodjon el rajtam.Ahogy kinyílt az ajtó,ami mögött Fernando és Cesar volt,ekkor hallottam meg Nando hangját.
-Nem mondom,hogy nem,de...-kezdte,viszont én olyannyira mérges voltam rá,hogy egyszerűen elé álltam és mit sem törődve azzal,hogy egy szál törölközőben van megpofoztam.Nandot ez baromi váratlanul érte.
-Mindent hallottam!Egy szemét köcsög vagy Nando!Végig csak erre ment ki a játék,igaz?!
-Uramisten Lizzie!Dehogyis!Félreérted!-magyarázta kétségbeesetten,de én nem hittem neki.
-Na persze!Mégis mit lehet ezen félreérteni?!-érdeklődtem gúnyosan,de a reakcióját már nem vártam meg,kirontottam az ajtón és a parkolóhoz rohantam.Ott beültem apám kocsijába és hazamentem.Otthon egy cigi elszívása közben elsírtam magam.Már azt gondoltam,hogy az életem helyrejött,erre tessék...Olyan váratlanul ért Azpi kérdése.Ha nem a saját fülemmel hallom,talán el se hiszem.Nando mindig olyan kedves és figyelmes volt velem és valóban olyan szerényen viselkedett,ahogy az újságok állították,nem gondoltam,hogy csak azért teszi,mert ágyba akar vinni.És,hogy őszinte legyek nagyon rosszul esett ez.Külsőleg lehet,ilyen csajnak tűntem,aki mindenben benne van,sőt biztos,hogy egy utolsó kis csitrinek látszottam az aprócska fekete ruháimban és több réteg sminkemmel.A kinézetemre,pedig még rátett egy lapáttal az,hogy néha meglehetősen bunkó és flegma voltam.De ez csak álca volt.Egy maszk,melynek segítségével elrejtettem az igazi,törékeny és sebezhető,a múltjával elszámolni nem tudó Lisát.Ahogy egyre jobban megismertem Nandot,úgy kezdett repedezni az álarcom.Már majdnem megmutattam neki,hogy ki is vagyok valójában,amikor megtörtént ez az egész..Így hát ismét kőkeményen kezdtem védeni magam és ezúttal még erősebb és áttörhetetlenebb falat húztam magam köré.Mérhetetlenül gyűlöltem Fernandot,amiért ezt tette velem.Féltem,hogy ha meglátom nem leszek képes uralkodni a haragomon.Ezért muszáj volt lenyugodnom.Szóval elpusztítottam még néhány szál cigit,gyarapítottam az elhasznált papírzsepi kupacot és főztem magamnak egy nyugtató teát,amit a kanapén kezdtem kortyolgatni.A módszer kezdett beválni.A szívverésem lassult és a dühöm is csillapodni látszott.Kezdtem elfogadni,hogy az én sorsom az örök magány és szomorúság.De világomból sikerült kizökkentenie az ajtó csengőjének.Nagy nehezen odavonszoltam magam és kinyitottam.De bár ne tettem volna,hiszen előttem Fernando állt.Egy pillanatra ránéztem összehúzott szemekkel,viszont azt már nem hagytam,hogy megszólaljon.Egyszerűen bevágtam az orra előtt az ajtót.Ha nem ezt teszem,akkor egyikünk se járt volna jól.
-Lisa kérlek hagyd megmagyarázni!-kérlelte odakintről.
-Mit akarsz ezen megmagyarázni?-förmedtem rá.
-Azt,hogy félreérted.Nem hallottad az egész beszélgetést.Csak egy részét.És hidd el,nem csak lefeküdni akartam veled!-győzködött Fernando kétségbeesetten.
-Aha na persze!-bukott ki belőlem egy cinikus nevetés.-Te is olyan vagy,mint a többi pasi,csak a szex érdekel!De felejts el engem,velem nem fogsz ágyba bújni!Húzz el és hagyj békén!
-Nem,nem megyek el amíg meg nem hallgatsz!-közölte határozottan,amin egy kicsit meg is lepődtem.
-Hát akkor jó sokáig fogsz kint ácsorogni!
-Nem érdekel!Ha kell akkor itt is éjszakázok!
-Ohh oké!Jó szórakozást!-fojtottam el egy gúnyos kacajt,majd bementem a szobába és nyugodt szívvel leültem tévézni.
Tudtam,hogy Fernando el fog menni egy rövid időn után.Hiszen,ha csak egy kicsit is ismert tudhatta,hogy nem bocsátok meg egy könnyen.Erre hiába várt.És különben is a mondatára ésszerű magyarázat nem létezett.Lehetetlenségnek bizonyult az,hogy meggyőzzön arról,hogy nem csupán egy éjszakára kellettem neki.Azt meg már végképp nem értettem,hogy miért pont én,mikor bármelyik másik lányt megkaphatta volna.Túl sok dolog volt egyszerre,melyeknek nem tudtam a miértjét.Ez pedig bosszantott,úgyhogy megpróbáltam elterelni a gondolataimat egy idétlenül nyálas,már-már gusztustalan romantikus filmmel.Ennek végeztével kimentem a konyhába,hogy valami isteni finom kalóriadús kaját egyek,szerencsére találtam egy nagy tál pudingot a hűtőben,amit szépen csendben kezdtem el falatozni a konyhapulton.Nandoról egészen megfeledkeztem,ám ekkor megjelent az ablakban.A szívbajt hozta rám ezzel,mivel már azt hittem rég elment.Olyannyira megijedtem,a hangjától,hogy,ahogy ijedtem megfordultam kiejtettem a kezemből a pudingot,ami egyenesen Fernando fehér pólóján landolt.Néhány másodpercig döbbenten bámultunk egymásra,aztán belőlem hirtelen kibukott a nevetés.Annyira röhögtem az arckifejezésén,hogy még azt is elfelejtettem,hogy mennyire haragszom rá.
-Hé Liz,ez nem vicces!-szólt rám mérgesen,de végül ő is elnevette magát.Ez ment legalább 5 percig.
-Sajnálom!Nem direkt volt!Bár megérdemelted....
-Ha már tiszta csoki puding vagyok miattad,akkor legalább meghallgatnál?Ennyivel tartozol...ez volt a kedvenc pólóm!
-Na jó megmagyarázhatod...de nem biztos,hogy elhiszem.Lehet,hogy igen,lehet,hogy nem...kapsz 10 percet,hogy meggyőzz az igazadról!Ha nem sikerül,akkor békén hagysz és haza kell menned ilyen pólóban....De ha esetleg mégis hiszek neked,akkor kapsz tőlem egy másik pólót,hogy ne szégyenkezz hazafele úton,okés?
-Rendben,de úgy igazságos ha én még kérhetek valamit?!Nekem is két dolgot kell betartanom,ha neked lesz igazad,akkor legyen így fordítva is!-kérte,mire a szememet forgattam.
-Oké!Csak mondd mit akarsz!Gyorsan,mielőtt meggondolom magam!
-El kell jönnöd velem valahova ma este!
-Jó,de nem az ágyadba!-feleltem frappánsan.
-Persze.Nem arra gondoltam,most sem!Hanem mondjuk egy vacsira,mit szólsz?-kérdezte kíváncsian.
-Azt,hogy meglátjuk!Most,viszont-néztem az órámra.-elindul a 10 perc!
-Itt?Az ablakon keresztül akarod ezt megbeszélni?
-Nem vagyok egy könnyen megbocsátó típus,úgyhogy ezt is becsüld meg!De én a helyedben inkább sietősebben dumálnék,mert az idő telik...tik-tak,tik-tak...
-Jójó,oké!Figyelj én nem szoktam egy éjszakára kihasználni a lányokat,téged sem akartalak!Én csak arról beszéltem Azpinak,hogy mennyire vonzó lány vagy,és erre megkérdezte,hogy le is feküdnék-e veled...azt feleltem,hogy igen.-vörösödött el.-ezért kérdezte azt,amit hallottál.
-Ezzel nem javítottál túl sokat a helyzeteden!Csupán bevallottad,hogy tényleg le akartál feküdni velem!-nevettem fel kínosan.
-Tudom!Viszont én nem most gondoltam ezt,hanem miután megismertelek.Szeretném tudni,hogy milyen lány rejtőzik emögött az álca mögött.Biztos,hogy egy csodálatos csaj vagy!Csak valamiért nehezen engeded közel magadhoz az embereket...tudni szeretném,hogy miért!Tetszik,hogy titokzatos vagy,de egyben aggaszt is.
Az izmaim megfeszültek,ahogy Nandot hallgattam.Érezte,hogy álarcot vontam magam köré,sőt tudta.Ez furcsa érzéssel töltött el.Egy kicsit idegesített,mert feszélyezve éreztem magam miatta,de másrészről jó volt,mivel már látott egy kicsi részt az igazi énemből,és nem ijesztette el.
-Értelek Nando!De tudod ez olyan magyarázat,hogy semmilyen.Rajtam múlik,hogy elhiszem-e vagy sem.Tudnod kell,hogy nálam minden embernek egy esélye van,és ha azt elcseszte,akkor vége.Apám 14 éves koromban hagyta el a családot és még most 7 év után sem bocsátottam meg neki teljesen.De dolgozok rajta!Mert beláttam,hogy néha kell adni második esélyt,hiszen bárki képes hibázni,még a legjobb ember is....Ha továbbra is úgy viselkedek,mint eddig,akkor minden embert elutasítanék magamtól előbb-utóbb!Nem akarom ezt!Úgyhogy kapsz még egy lehetőséget!De ha a legkisebb jelét is észreveszem annak,hogy ki akarnál használni,akkor pofon helyett valami egészen mást kapsz....Világos voltam?-könyököltem rá az ablakpárkányra,majd felnéztem Nandora.
-Mint a nap!-válaszolta félmosollyal az arcán.-Most már bemehetek?
-Igen.-rohantam az ajtóhoz,amit rögtön kinyitottam neki.
Egy kicsit megbántam,hogy ezt tettem,de teljes szívemből bíztam abban,hogy helyesen döntöttem.
-Gyere,adok egy felsőt!
-Rendben.-követett az emeletre apám szobájába.
Ott elkezdtem kotorászni José cuccai között,aztán a legkevésbé ciki pólót odaadtam Nandonak.
-Remélem jó lesz!-mondtam,miközben Fer éppen vetkőzött.
Az izmos hasát látva szerintem elpirultam és egy hatalmas gombóc keletkezett a torkomban.
-Kicsit nagy.Nincs valami más?
-De,a bátyám meze.Realos,tuti jól állna neked!És biztos címlapokra is kerülnél!-húztam az agyát nevetve.
-Öhmm...inkább maradok ennél,remélem megérted!
-Meg!-feleltem és bevittem a koszos pólót a fürdőbe.
-Hagyd csak,majd én elintézem!
-Nem kell!Kimosom.A holnapi edzésre meg elviszem.
-Jól van,köszi.
A kínos csend után,ami köztünk támadt Fernando megszólalt.
-Ígértél egy vacsit!-mosolyodott el vidáman.
Már épp ellenkezni kezdtem volna,de aztán rájöttem,hogy felesleges.Hiszen megígértem.Tehát muszáj volt vele mennem,bár ez nem volt nagy büntetés.Még ha nem is vallottam be magamnak,akkor is tudtam,hogy nagyon szeretnék vele menni.
-Jajj Fer!-vigyorodtam el.-10 perc és indulhatunk,csak átöltözöm.
-Így is jó vagy,de oké!Addig én itt megvárlak.
Nem válaszoltam Nandonak,csak bementem a szobámba és neki álltam keresni a megfelelő ruhát.Ami szerencsére hamar a kezembe akadt.Egy egyszerű testre simuló fekete szoknyára esett a választásom a bőrdzsekimmel és egy magassarkúval.A rakoncátlan fürtjeimet,pedig kis kontyba kötöttem,és miután felraktam magamra az ékszereimet kiléptem Nando elé.
-Húha!Örülök,hogy most nem látsz a fejembe!
-Annak is örülj,hogy nem váglak pofon mégegyszer.-röhögtem,és pont ezt tette ő is.
Ezután kiléptünk az ajtón és amíg én a zárral bajlódtam elengedtem egy ideges sóhajt.Féltem ettől a randitól,bár Fer nem mondta ki,hogy az,mindketten tudtuk,hogy ez randevú.És én már jó ideje nem randiztam akkor.Rettegtem,hogy elrontok valamit,hiszen ez volt az az egy dolog,amihez nagyon értettem...