5/2.rész

Sziasztok :)
Az 5.rész második fele is megérkezett,remélem tetszeni fog,a véleményeiteket továbbra is szívesen fogadom.A következő részt is igyekszem mihamarabb hozni,de sajnos a suli miatt kissé kevesebb időm lesz.
Sok sikert mindenkinek az új tanévre előre is!
Ölel titeket:
Abby :)

/Michelle/

Két és fél hónapomon keresztül minden áldott héten le kellett feküdnöm a főnökömmel.A Guns N' Roses jól játszott és egyre több ember ismerte őket,így egyre csak nőtt a létszám,hétköznap ellenére a Troubadourban,de a teltház csaknem akart meglenni.Már teljesen elvesztettem reményt,mikor Joe egyik csütörtök este a szex után a pulthoz jött.Ezt mindig megtette és rendszerint gúnyos mosollyal az arcán közölte,hogy sajnálja,de nincs meg a több mint 100 ember.Persze nem sajnálta és ez még jobban dühített.Hiszen volt olyan nap,mikor már legalább nyolcvanan tolongtak a bárban,ezelőtt ilyen nem sokszor esett meg,de Joe nem becsülte meg ezt se,azt akarta,hogy tele legyen a klub!

-Michelle!-üvöltötte túl a zenét és a tömeget.

-Igen?-néztem rá unottan.

-Megvan a teltház!-vetette oda közönyösen,mire teljesen elámultam.

Megcsinálták,1986.szeptember 27-én sikerült nekik!Egész addigi életemben nem éreztem még akkora boldogságot,mint akkor.

-Nos,a srácoknak add át a fejenként 20 dollárt és szeretném,ha szombaton is fellépnének,úgy látom vevők rá az emberek.

-Rendben,a nevükben is köszönöm!-feleltem és átvettem a srácok pénzét,nem volt valami túl sok,de több volt,mint a semmi.

-Akkor hát itt a mi kalandunk is véget ér...-motyogta szomorkásan,majd valamiféle búcsú csókot erőszakolt az ajkaimra.

Gyanakodva néztem utána,nem gondoltam,hogy ennyi úgymond éjszaka után ilyen könnyen elenged.Féltem,hogy ebben is van valami csapda...de nem akartam baljós gondolatokkal tönkretenni az örömömet,talán Joe mégis nagyobb úriember volt,mint gondoltam és tartani szándékozta magát az egyezséghez,bármilyen kedvezőtlen is volt  jelenesetben neki.
Még egy darabig döbbentem bámultam ki a fejemből,de aztán nem tétováztam,csapot-papot otthagytam és átverekedtem magam a tömegen,egészen fel a színpadig,ahonnan épp pakoltak le a srácok.

-Huhh Michelle,megijesztettél!-röhögött Duff meglepődve azon,ahogy hirtelen a semmiből elé ugrottam.

-Nagyon jó hírem van!-kezdtem lelkendezve,mire Duff megállt a pakolódásban és kíváncsian tekintett rám.-Dugig van a hely,fényes csütörtök este,csakis miattatok,érted?!A főnök teljesen odavolt,azt üzente,hogy szombaton is vár titeket,akkor van a legnagyobb forgalom ugyebár,óh és nem mellesleg ezt küldi.-nyomtam a kezébe a 100 dolcsi őt illető részét.-Fejenként egy húszas,egyenlőre,de szombaton biztos nagyobb bért kaptok.

Duff szerintem nem hitt a saját fülének,széles mosoly terült el az arcán,percekig nem szólt semmit,csak felkapott az ölébe és szorosan átkarolt.
-Remélem tudod,hogy mindezt csak neked köszönhetjük!-suttogta fülembe,miután nyomott egy puszit az arcomra.

-Meg magatoknak!-vigyorogtam és végre tényleg önfeledten boldog voltam.

A banda elé ezzel nagy lehetőség tárult és baromi nagy elégedettséggel és örömmel töltött el,hogy segédkezhettem abban,hogy ilyen kedvező szituációba kerüljenek,és nem utolsó sorban a lelkem mélyén a legnagyobb felszabadultság,azért volt,mert megszabadultam Joetól,legalábbis nem kellett többet lefeküdnöm vele.
-Ezt nem hiszem el,rohadt boldog vagyok!-nevetett fel és ismét felkapott és megpörgetett a levegőben.

Olyanok voltunk,mint a gyerekek Halloweenkor,annyira örültünk ennek a fellépésnek,mint az óvodások a cukorkának.
Örömködésünk sok tekintetet vonzott,Axl is felénk nézett egy pillanatra,boldogan integettem neki,mire ő biccentett.Alig vártam,hogy neki is elújságoljam a nagy hírt,csak egy pillanatra fordultam vissza a még mindig engem ölelő és ugrándozó Duffhoz,ám amikor ismét Axl irányába néztem,ő már nem állt a helyén.Furcsáltam,de nem aggódtam,tudtam,hogy később lesz alkalmam társalogni vele.

-Ti mióta jártok?-lépett oda hozzánk elképedve Slash,én pedig nevetve beleboxoltam a karjába.

Gyorsan elmagyaráztuk,hogy mi a szitu,erre ő is nagy ujjongásba és ölelkezésbe kezdett velem,ekkor csatlakozott Izzy és Steven is a társaságunkhoz és megkezdtük a csoportos érezzünk jót mozgalmat.

-Nélküled nem sikerült volna!-mondta Izzy,amikor egy másodperc töredékéig csend lett,csak azért történhetett ez meg,mert mindenkinek szüksége volt egy kis levegő vételre.

-Na jó skacok,nekem még dolgoznom kell kettőig,de utána folytatjuk az ünneplést.Axl pénzét elrakjátok?Nem látom őt sehol.

-Mi se,de majd előkerül,átadom neki!-vette ki a kezemből a lóvét Slash,felvont szemöldökkel néztem rá,gyanakodtam,hogy esetleg elissza és hát nem igazán szerettem volna dühösnek látni az énekest.

-Biztos odaadod neki?

-Igen,te csak menj!Itt leszünk valahol,ha lejár a munkaidőd,gyere az asztalunkhoz!-adta ki úgymond az utasítást a gitáros,bólintva jeleztem,hogy tudomásul vettem és visszamentem a pultba June mellé.

-Jössz ma este melózni?-kíváncsiskodott diszkréten halkan.

-Nem,ma a bandával bulizok.-intettem a fejemmel a hangosan ökörködő társaság felé.

-Kár,pedig ma sok pasi lesz,a ma este nagy részét egy szexi rockerrel kell töltenem,kivételesen nem is bánom a dolgot.-dobálta idétlenül a szőke haját June,ránézésre megmondtam,hogy oda van azért a szerencsétlenért,aki semmi másra nem vágyott csak egy szexre.

-Sok sikert hozzá,de attól függetlenül,hogy bejön,kérj tőle pénzt!

-Fogok,azért hülye nem vagyok,ingyen nem kaphat meg egy éjjelre.

Feleltem valami rendben félét és robotoltam tovább.Két óra előtt pár perccel megérkezett a váltásunk Junnel,ő elment az olcsó kuplerájba,vagy az utcára én pedig a bandához.

-Csak ketten?!-kérdeztem,mikor a srácok asztalához értem,ahol csak Izzy és Duff ült.

-Aha.Slash és Steven csajoznak valamerre,Axlt meg azóta nem láttuk,mióta odaadtuk neki a pénzt,pedig ez már legalább 3 órája volt.-felelte a vállát vonogatva Duff,az istenért sem vallotta volna be,hogy aggódik érte kissé,de sejtettem,hogy így van és én sem voltam teljesen nyugodt.Axl nem az a fajta volt,aki bármelyikőnk tudta nélkül lelépett volna valahova,ez sokkal inkább a két jómadárra Slashre és Stzevenre volt jellemző,tőlük az volt a fura,ha szóltak mielőtt elhúztak.

-Vagy hazament,vagy csajozik,nyugi-utóbbi szót egész halkan tettem hozzá,úgy,hogy csak Duff hallja-Na és ti?

-Mit mi?!-nézett rám értetlenül Izzy.-Ja,hogy csajoztunk-e?Hát persze csak mi már végeztünk,mára legalábbis mára.-pacsiztak le Duffal,mire a szememet forgattam és inkább eltereltem a témát.

-Jöttök haza?Elég fáradt vagyok,a bulit el kell halasztani.

-Aha,oké.Hozzuk a hangszereket,nem szívesen hagyom itt.-felelte a punk,majd a színpad háta mögül elkezdtük kipakolni a hangszereket.

Beletelt egy jó órába amíg bepakoltunk a furgonba,főként Steven dobszerkójánk szétszerelése miatt,meg persze azért,mert Izzy úgy kiütötte magát,hogy nem igazán vált hasznukra rakodás terén,ő egyszerűen elnyúlt a hátsó ülésen,hol aludt,hol pedig belekortyolt a Jack Danielsébe.

-Minden megvan?-érdeklődtem kimerülten a basszerostól,mikor már a vezető ülésben ücsörögtem,tekintve,hogy én voltam az egyetlen józan,a vezetés is rám maradt.

-Elvileg.

Jól van,gondoltam és beindítottam az öreg tragacsot.Nem laktunk messze a Troubadourtól,de Izzynek és a piával meg még ki tudja mivel teli gyomrának ez is túl sok volt,így mikor a lakás előtt leparkoltunk telehányta a járdát,mi ezt hangos röhögéssel díjaztuk és tudomásul vettük,hogy a hangszerek felcipelésében sem fog segédkezni,így további fél órát melóztunk,mikor végre végeztünk fáradtan rogytunk le a nappaliban...senki más nem volt otthon.

-Szerintem húzzunk aludni!-nyöszörögtem Duff motyogott erre valamit,de nem igazán értettem.Már mindketten készen voltunk.

Duff úgy dőlt be az ágyába,akár egy zsák krumpli,Izzy pedig mellé,én pedig ott álltam röhögve.

-Na jó,húzz innen haver!-rúgta le az ágyról vihogva,Izzy meg ahelyett,hogy bement volna a szobájába elaludt a padlón.

-Jó éjt Duff!-köszöntem el tőle még mindig vigyorogva rajtuk.

-Neked is!

A szobámba beérve furcsa ürességet éreztem Axl nélkül,máskor is volt már,hogy nem aludt otthon,de ez most valahogy rossz érzéssel töltött el.Akkor még nem tudtam miért,hiszen a dolgok túlkomplikálása jellemző volt rám,így betudtam az idegességemet ennek és elszenderedtem.

*********************************************************************************

Hatalmas ajtócsapásra riadtam fel,először a bejárati,majd az én szobámét vágta be valaki,feltételeztem,hogy Axl.Nehézkesen és kissé kómás fejjel tornáztam ülőhelyzetbe magam,hogy mormoljak neki egy sziát,abban a percben még nagyon örültem,hogy hazaérkezett,nem egészen egy perc múlva,már egyáltalán nem.Amint lehuppant az ágyra meghallottam,hogy nincs egyedül.

-Kívánlak!-nyögte Axl.

Dühvel megtelve készültem fülemre szorítani egy párnát,ha öt sráccal élsz együtt az ilyesféle akciók hetente megtörténnek,csakhogy eddig Axl nem művelte ezt,a szemem és a fülem hallatára legalábbis nem.

-Én is!-lihegte egy ismerős női hang,June.

Már az is sok volt,hogy Axl úgy akart szexelni,hogy ott vagyok,na de az,hogy Junennal!Azért nálam is volt határa mindennek,vagy csak jó kifogás kereső voltam.Magamnak sem mertem bevallani,hogy valójában miért bánt ez a helyzet...
Sietősen felkeltem és kifelé csörtettem a szobából,mielőtt az ajtót jó erősen bevágtam volna a tekintetem találkozott Axlével.Megvetéssel és gyűlölettel néztem a zöldeskék szempárba,ami meglepetésemre ugyanezeket az érzéseket tanúsította felém.Arcán gúnyos mosoly volt,azt hiszem élvezte,hogy ilyen kényelmetlen helyzetbe hozhat.Nem értetem miért teszi ezt,vagy,hogy mi baja velem,hisz semmi rosszat nem tettem neki.

-Michelle te vagy az?-kérdezte félálomba Duff,mindenbizonnyal az egyik velőt rázóan hangos ajtócsapás az őt is felébresztette.

-Aha.-suttogtam,majd átléptem a továbbra is békésen szunyókáló Izzyt.Sose fogom megérteni,hogy nem kapta fel a fejét erre a cirkusz féleségre.

-Hova mész?

-Csak cigizni.-ragadtam meg egy doboz Marlborot és az öngyújtóm társaságában az erkély felé indultam.

-Hajnali ötkor?-pillantott az órára Duff,én meg egy bólintással feleltem a kérdésére.

Duff összeráncolt szemöldökkel bámult egy ideig,majd felhangzott pár hangos nyögés,amely megrázta a hajnal csendjét.A punk kínjában nevetve kapott a fejéhez és feltápászkodott az ágyról,követve engem az erkélyre.

-Axl hazahozott egy csajt?-érdeklődött,bár a válasz elég nyilvánvaló volt.

-A kolléganőmet,Junet.-mondtam elfojtott hangon,aztán meggyújtottam előbb Duff végül pedig az én kis nikotin szálamat.

A némaságban sajnos hallottam June kis sikolyait.Ekkor kezdtem igazán szörnyen érezni magam.Mire észbe kaptam már könnycseppek folytak az arcomon.Nem tagadhattam többé,hogy ez az egész azért viselt meg,mert Axl iránt más érzelmeim voltak,vagyis lehettek volna,mint bármelyik másik srác iránt.Hogy tudtam elfojtani annyi ideig ezt az érzést?Hiszen bármikor bókolt nagyot dobbant a szívem,felvidított és imádtam vele beszélgetni.Őszintének tűnt és én is az voltam vele,már majdnem az egész életemről beszámoltam neki...azt hiszem bele is szerettem,titkon reméltem,hogy ő is,a kielégült nyögései alapján nos nem kellett volna bármilyen reményt is táplálnom.

-Mich,az fáj,hogy Axl volt oly kedves és nekiállt a munkatársadat kefélni a szobátokban,vagy az,hogy egyáltalán ezt teszi valaki mással,aki nem te vagy?

Duff tökéletesen rátapintott a lényegre.

-Axl egy barom!-mondta,én meg határozottan egyetértettem vele.

-Undorodom tőle!-vallottam be,bár inkább a harag és a fájdalom beszélt belőlem.-Azt hittem ő más,hogy ő nemcsak szexre megy,hogy azon kevesek közé tartozik,akiknek az érzések is számítanak...erre pont ugyanolyan,mint a többi!Kurvára félreismertem!

Bőgtem még jó sokat,mint egy idétlen tini az első szakítása után.Nem gondoltam,hogy sírhatok még ennyire valaha egy férfi miatt,azt sem hittem,hogy lehetek szerelmes aztán megismertem Axlt...mindig a rossz alakok vonzottak,akikről szerettem volna azt hinni,hogy mélyen belül jók,állandóan csalódnom kellett.

-Nagyon haragszom Axlre!-közöltem halkan,majd Duff vállába fúrtam a fejem.Még mindig sírtam,számomra is felfoghatatlan volt,hogy ilyen mértékben kiakasztott ez az egész...Ennyire jól tudtam hazudni még magamnak is egészen addig a napig?Hihetetlen...

5/1.rész

Sziasztok:)

Meghoztam a következő részt,de mivel egybe túl hosszú lett volna,így két részre bontottam.A második felét is igyekszem,még az iskola kezdés előtt hozni.

Jó olvasást,várom a véleményeket is akár!

Ölel titeket:

Abby:)

/Michelle/

A srácoknak pár napba telt mire az egész lakást szétbarmolták.A hangszereket a nappaliban rendezték el,így ott még elférni sem lehetett,az erkély cigi csikkekkel volt tele,igaz ehhez én is hozzájárultam.A konyha üres piás üvegekkel és félig megrágott kajáktól volt zsúfolt.A padlón pedig fellelhető volt egy-két ruha,meg néhány a srácok által teleírt lap,amin dalszövegek voltak.Az első pár napban győztem takarítani utánuk,de aztán feladtam,se kedvem,se időm nem volt rendet rakni a skacok után.A Troubadourban dupla műszakot nyomtam több pénz reményében és minden pénteken és szombaton,abba az ősrégi kuplerájba jártam Junenal nevetségesen rövid szoknyába.A fizetésem egy részét hetente elküldtem Crisnek,a másik részét a számlákra tettem félre.Ezt a megerőltető életmódot folytattam egy hónapig,aztán belefáradtam,úgyhogy kivettem pár nap szabadságot,addig is legalább jutott időm a fiúkra,egy kicsit nehezteltek rám,azért amiért sokat dolgoztam,de természetesen elfogadták,hogy kevesebb időm jutott rájuk.Mikor elmondtam nekik,hogy egy kicsit otthon maradok,baromira megörültek és mindannyian szabit vettek ki,időközben Izzynek is sikerült elhelyezkednie Stevennel együtt egy étteremben.Ez állati jól jött,hiszen elég sokszor elcsórtak kajákat,tök mindegy mit hoztak,mi megettük.Magától érthetődően italt is hoztak,általában az olcsó bort a Night Traint,na attól aztán be lehetett rendesen rúgni,ezt többször be is bizonyították,főként Steven és Slash,de azért párszor mi is lerészegedtünk az előző napi mennyiségtől,olyankor általában a félnapot végig aludtuk,pont mint ezen a napon.Valamikor délután három körül ébredtem Axl nyöszörgésére.

-Soha többé nem iszom abból a szarból!-fordult szembe velem,mikor meglátta,hogy ébredezem.

-Én se,mindjárt elhányom magam!-feleltem,eléggé másnapos lehettem,de ahogy elnéztem Axl is hasonlóképpen volt ezzel.-Éhes vagy?

-Aha.Szerinted maradt még kaja?

-Hát,mindjárt megnézem!-kászálódtam ki az ágyból nagy nehezen

A szoba teljesen be volt sötétítve,így alig láttam meg a Night Train utóhatásaként még szédültem is,így elég érdekes látvány lehetett,ahogy ott imbolyogtam.

-Oké,ki rakta ide az ajtószárfát?-kérdeztem röhögve,miután nekimentem az említett dolognak,Axl persze hangos nevetéssel díjazta az ügyességemet.

Végül sikeresen kijutottam a konyhába.A pulton még ott volt az előzőnapi Izzyék által hozott majonézes sültkrumpli,nagy valószínűséggel ha a többiek ébren lettek volna,akkor már rég elfogyott volna.Szerencsére még javában aludtak,így a kaja csak Axlé és az enyém volt.A szobába visszaérve örömmel újságoltam,hogy lesz mit ennünk,majd felhúztam a redőnyt.Axl ezt hosszas káromkodással kommentálta,kissé bántotta a szemét a fény.Végtére leült velem enni az ágyra,félmeztelenül,mindig így flangált otthon,úgyhogy ezt könnyen megszoktam,ez volt az egyetlen olyan dolog Axlben,amivel hamar megbarátkoztam,a többivel sokkal nehezebb volt,például a viselkedésével.Egyik nap minden klappolt vele,kedves volt és vicces,velem általában ilyen volt.Ám néha előjött a rocker "baszok én mindenre és mindenkire" énje olyankor teljesen kezelhetetlen volt,senkire sem hallgatott,csak ment a saját feje után.Eleinte ezen ledöbbentem,de aztán megszoktam.Rájöttem,hogy Axl művész,és mindig is köztudott volt,hogy a művészek furák,úgyhogy a hangulatingadozásait betudtam ennek.Azt hiszem pont ezt az érdekes,titokzatos kettősséget szerettem benne oly nagyon.

-Kérsz még?-tolta elém a tálat,melyben már nem sok étel maradt.

-Nem,köszi,.utasítottam vissza,majd figyeltem,ahogy Axl csendesen eszik,ami felettébb különös volt.Az együttélésünk során megtanultam,hogy ez semmi jót nem jelenthet.-Ennyire kiütött a pia,vagy van valami baj.-mondtam,ez inkább kijelentés volt,mintsem kérdés.

-Hát...is-is.-felelte erőltetett mosollyal az arcán.

-A másnaposságot megértem...az jobban érdekelne viszont,hogy mi a gond?

-A banda.-vágta rá egyszerűen.

-Mi van vele?-kérdeztem,mert nem egészen volt világos,hogy mit akar ezzel.
-Ez az,hogy semmi!Itt szarakodunk Los Angelesben már egy jó ideje,de még egy fellépésünk sem volt,csupán pár próbánk.A meló miatt még erre sem volt sok időnk..-panaszolta,majd rágyújtott egy cigire,a dobozt felém tartva jelezte,hogy vegyek én pedig ki is kaptam egy nikotin szálat,amit Axl készségesen meg is gyújtott nekem.

-Persze,ezt értem.Azt hiszem jobban meg kéne dolgozni a sikerért,nem fog csak úgy az öletekbe hullani!Először is kéne szerezni egy fellépést,mindegy,hogy hol,csak legyen egy.Onnantól minden könnyebben megy majd!-válaszoltam vélhetően bölcsen.

June már régóta élt Los Angelesben,így ő rengeteget mesélt nekem,például arról,hogy vált a Mötley Crüe híressé.ők is klubbokban kezdték,olyanokban,mint a Rainbow vagy a Whiskey.Úgy gondoltam egy efféle hely a srácoknak kiváló kiindulópont lenne.

-Tudom,hogy attól kezdve simábban alakulnának a dolgok..de ahhoz kéne szerezni egy helyet,ahol ha még 10 percet is,de legalább játszhatunk.Ilyet találni viszont rohadtul nem egyszerű!

-Esetleg megpróbálhatok beszélni a főnökömmel.Lehet,hogy el tudnék intézni egy pár számos műsort.-ajánlottam fel,mire Axl gyönyörű zöldeskék szeme gyémántként ragyogott fel.

-Komolyan megtennéd ezt a bandáért?

-Persze,de nem ígérhetek semmit!Joetól függ,de nyugi egész jó fej és odavan a rock zenéért!Mielőtt beszélek vele,azért jó lenne hallani titeket.

-Rendben!Máris felkeltem a srácokat!-közölte vigyorogva.

Szerettem volna megmondani neki,hogy hagyja őket aludni,de mire megszólaltam volna Axl már felébresztette Slasht,hiába,ha ő egyszer pörögni kezdett,nem lehetett leállítani.Nem nyugodott le,amíg nem kapta meg,amit akart.Jelenesetben arra vágyott,hogy az egész banda talpon legyen és zenéljen,csak nekem.Persze ez nem volt olyan egyszerű négy másnapos,félig alvó sráccal,de Axl valahogy megoldotta.Egy órába se telt bele,mire egytől egyik mindegyik fiú megragadta a saját hangszerét és zenélni kezdett.

-Oké,az első dalunk az Anything goes lesz,ez egy saját szám,a bandánk himnusza.-konferálta fel a szerzeményüket Axl úgy,mintha több ezer ember előtt készülne játszani.

A dal erős gitárrésszel indult Slash jóvoltából,majd bekapcsolódott Steven is a dobokkal végül pedig Duff a baszerral és Izzy a ritmusgitárrral.Ezután lépett csak be az énekkel Axl.Érces hangja és a többiek által kreált zene betöltötte a szobát.Slash ismét lenyűgözött a gitártudásával,Duff magabiztosságáért is odavoltam,amint a basszusgitár húrjait pengette,Izzy egyszerű,de nagyszerűsége is ámulattal töltött el.Steven gyakorlottan dobolt,a tudásához kétség sem férhetett,na és Axl,tőle esett le igazán az állam,persze ez nem meglepő az én esetemben.Hol mélyen,hol magasan énekelt,fogalmam sem volt hogyan csinálja,ráadásul táncolás és ugrálás közben,ám imádtam,komolyan.Ezután a Back off bitch jött,mely egy erős érzelmektől felfűtött dal volt,meg mertem volna rá esküdni,hogy Axl a volt barátnőjéről írta.Erre jól kitombolta magát Axl,úgyhogy játszottak egy lassabb feldolgozást,a Heartbreak hotelt,zárásként azonban ismét saját alkotás következett,mégpedig a Welcome to the jungle.A Guns N' Roses egy kész energiabomba volt,mely akár akartad,akár nem magával ragadott,a hatalmába kerített elrepítve egy egészen más világba,az igazi rock n' roll világába.Mindössze két szám után felálltam a fotelből és Axl mellett ugráltam önfeledten,ezt hozta ki belőlem a zenéjük.Olyan érzésem támadt,mintha egy koncerten lettem volna,egy olyan bandának a koncertjén,akiket borzasztóan szeretek.Az Aerosmith volt utoljára olyan mértékű hatással rám,de simán megkockáztattam volna,hogy Guns N' Roses nagyobbal volt.Azt hiszem én ekkor már biztosra tudtam,hogy egy nap sokra viszik.

-Fiúk ez eszméletlen volt!-áradoztam,miután a lakók legnagyobb örömére befejezték a rögtönzött koncert féleséget.

-Kösz.-vágták rá szinte egyszerre.

-Rohadt jók vagytok és tehetségesek!Most rögtön elmegyek és beszélek a főnökömmel,akárhogy is,kikönyörgök nektek egy fellépést!

A hirtelen rámtörő lelkesedéstől és az ötletemtől teljesen felvillanyozódtak,főleg mikor rájöttek,hogy nem vicceltem,valóban rögvest indulni készültem a bárba.

-Nem szívatsz?!Tényleg most rögtön elmész?-kiáltotta utánam Steven döbbenten.

-Persze!Csak nem hittétek azt,hogy hülyéskedek,ugye?!-szóltam vissza a lépcsőfordulóból.

-Várj,had menjünk mi is!-ordította Izzy,de én csak a fejemet ráztam és lerohantam a lépcsőn...és később baromi hálás voltam magamnak.hogy nem engedtem,hogy velem tartsanak.

A Troubador felé vettem az irányt,miközben még mindig lüktetett bennem a zene okozta energia.Cseppet sem voltam elfogult a fiúkkal,ezt később megannyi koncert igazolta számomra.Már akkor úgy éreztem,hogy baromi jók,egyszerűen túl szuperek voltak,ahhoz,hogy csak a négy falnak zenéljenek.

-Te mit keresel itt?-fordult felém az egyik kolléganőm,Nora kérdőn,amikor meglátott besétálni a szórakozóhelyre fényes hétköznap délután,ráadásul a szabadnapom kellős közepén.

-A főnökkel kéne beszélnem,fontos lenne.-magyaráztam,azt hiszem erre Nora még jobban meglepődött,de nem kérdezett semmit,csak a fejével intett a főnök irodája felé,jelezve,hogy ott van.

Kissé félve álltam meg a nagy fekete ajtó előtt,de végül kulturáltan bekopogtam és csak azután léptem be helyiségbe,miután meghallottam a szabad szót.Joe egy nagy bársony székben ült az íróasztala mögött.Öltönyt viselt,bár nem értettem minek.Haja gondosan oldalra volt fésülve,hosszúkás arcát borosta takarta,így ránézésre nem lehetett több harmincnál.

-Áhh Szia Michelle,hát te?-érdeklődött,majd kedvesen felkínálta a vele szemben lévő ülőhelyet,amin a nadrágom leporolása után helyet is foglaltam.

-Szeretnék tőled kérni egy szívességet!-tértem egyből a lényegre.

-Miről lenne szó?-nézett fel valami papírmunkából érdeklődően.

-Van egy banda...-kezdtem,mire hangosan felsóhajtva félbeszakított.

-Michelle,ezt már annyiszor hallottam!

-Engedd végig mondani kérlek!

-Csak tessék!

-Nagyon jók,ezt saját tapasztalatból tudom,viszont még csak 1 hónapja vannak itt és nemigazán vannak kapcsolataik,így nem tudnak fellépni sem.Kérlek csak 15 percet engedj nekik,ígérem nem fogod megbánni!

-Nézd,ez itt a Troubadour,itt nem léphetnek fel akárkik,ez egy neves hely,olyan bandák játszanak itt,mint a Mötley Crüe és a Poison.

-Ők is megütik a Poison szintjét,sőt!-próbáltam tovább győzködni,több kevesebb sikerrel.-Egy igazi kemény,ütős rock n' roll csapat,nagyon értenek a zenéhez,légyszíves legalább egy kedd estére rakd be őket,bármit megteszek!-dobtam be az aduászt végső megoldásként,nem kellett volna.

-Bármit?-kérdezett vissza felvont szemöldökkel kaján vigyorral az arcán,ebből semmi jóra nem következtettem.

-Igen.-feleltem bizonytalanul.

-Nos,volna itt valami!Tudod értesültem a másodállásodról.-vágott bele,mire bennem megállt az ütő.-Nyugalom,rengeteg pincérnő benne van az iparban,engem ez nem különösebben érdekel.

-Értem,de mire akarsz ezzel kilyukadni?-vontam kérdőre egyre idegesebben.

-Arra,hogy hát vonzó lány vagy,pont ilyenre lenne szükségem az ágyban,egy tapasztalt szexi fiatal lányra,mégpedig teljesen ingyen.Nekem sem mindegy a pénz,és ti utcalányok elég drágák vagytok...A lényegre térve,ha lefekszel velem,akkor kaphat az áhított zenekarod egy fellépési időt,persze csak ha jók,szóval előtte szeretném hallani őket.

Döbbenten néztem rá,milyen kegyetlen ajánlat!

-Ne feledd Michelle,ez itt LA,itt a valamit valamiért elv működik!

Nem szívesen mondtam igent,de éreztem,hogy meg kell tennem,a Guns N' Rosesért,remélve,hogy a karrierjük beindul.

-Öröm veled üzletelni!-rázott kezet velem Joe,miután belementem ebbe az egész szörnyűségbe.-Holnap délután négykor meghallgatnám a bandát,csak írd le hova menjek!

Szótlanul leírtam a címet és semmi másra nem vágytam jobban,minthogy elhagyjam az irodáját annak a féregnek.

-Ja és,ha netán szar lesz a banda,akkor fellépés nincs,szex viszont igen.

Fintorogva néztem rá,rohadtul nem igazságos üzlet volt,de mégis mit tehettem volna?Szálljak vitába a köcsög főnökömmel?Kösz nem,inkább végre leléptem a helyről.hazafelé úton már nem voltam olyan lelkes,mint odafelé.Szó szerint a testemmel fizettem azért,hogy a Guns felléphessen.Szívességből szexelni,pénzért se szerettem,erre most mégis belementem egy olyanba,ami egy fillért sem hozott nekem,csupán azért tettem,hogy 5 tehetséges srác kapjon egy lehetőséget.Igen,nagy valószínűséggel nem volt helyén az eszem.A szívemre hallgattam,ami azt súgta "tedd meg értük,nem bánod meg!".Végül tényleg így lett,bár a srácoknak sosem volt szívem megmondani miért is kapták ezt a kedvező koncertet.Ha akkor elmondom nekik,kiakadtak volna és nem hagyták volna,hogy megtegyem,később meg már mit sem számított ez a dolog,úgyhogy megtartottam magamnak.

Mikor hazaértem a srácok már tűkön ülve várták a híreket.Amint közöltem velük,hogy végülis kaptak egy esélyt hatalmas öröm és lelkesedés tükröződött rajtuk,mindegyikőjük boldogan ugrott a nyakamba.Jó érzéssel töltött el,hogy örömet szerezhettem nekik,és nyugodt is voltam,hiszen én minden tőlem megtettem,a többi már csak rajtuk múlott.
Másnap Joe a megbeszélt időponthoz híven,pontban négykor beállított.Addigra rendbe raktuk nagyjából a lakást és a srácok még egyet próbáltak délelőtt,a szomszédok legnagyobb örömére.Axléket azonban nem igazán zavarta a háborgásuk,reggel és délután is ugyanolyan nagy hangerőn játszottak.Joe rezzenéstelen arccal ült mellettem végig,már kezdtem aggódni,hogy esetleg nem tetszik neki,de aztán megszólalt,csupán annyit,hogy jó volt kedd este 9kor várja őket egy 5 számos fellépésre.Távozása után ünneplés kezdődött és ismételten Night Traint ittunk,mi mást?
Egészen keddig megpróbáltuk szórólapokkal népszerűsíteni a Guns első koncertjét,ám mivel még névtelennek számítottak,nehéz dolgunk volt.Mindenféle hülye dumákkal adtuk el a jegyeket,összesen talán húszat,ami azért annyira rossznak sem számított elvégre hétköznapra esett a debütálásuk a Troubadourban.Kedden,a fiúk kezdése előtt hivatott voltam Joe irodájába,undorodva ugyan,de megadtam neki,amit óhajtott.

-Szeretnék még fellépést nekik!-közöltem,miközben felvettem a ruháimat.

-Erről nem volt szó!-felelte a nyakkendőjét kötözve.

-Akkor most lesz róla!-vágtam rá,majd kissé megvillantottam a dekoltázsomat,sajnos csak ezzel lehetett hatni rá.

-Öhm...hát felőlem játszhatnak itt hétközben,de fizetés nélkül persze,pénzt csak akkor kaphatnak,ha esetleg teltházat csinálnak,bár az tudjuk,hogy egy sima kedd este nem fog összejönni!

-Szerintem megtörténhet!-mondtam magabiztosan,de azért belülről feszítettek kétségek,éreztem,hogy ebből az egészből ki akar hozni valamit.

-Igazán?!Akkor kössünk üzletet!Minden héten egyszer színpadra léphetnek,addig amíg tele nem lesz a hely.

-Oké.És mi ebben a csavar?Mit akarsz cserébe?-kérdeztem rá a legfontosabb dologra.

-Azt,amit most is.Ingyen szexet veled!

Krimaszolva tekintettem rá,nem hittem volna,hogy egy úriembernek kinéző valaki is lehet ekkora tapló.

-Na,belemész az üzletbe?megjegyzem a nem válasz,sem neked.sem a kis bandádnak nem tenne jót...-válaszolta gúnyos mosollyal az arcán,csőbe húzott.

Tudta,hogy ő nyer,hiszen megzsarolt,de kegyetlenül.A sajátom és 5 másik ember sorsáról kellett döntenem,mi mást is felelhettem volna erre,ha nem igenfélét?!

-Áll az alku!-ráztam kezet Joeval,majd sietősen elhagytam az irodáját ismét és beálltam a pultba melózni.

A fiúk már javában zenéltek az ott levő 20-25 ember félrészegen figyelte őket,egy-két lány,hogy a zenészek kedvére tegyen a színpad előtt vonaglott.Én csak ültem a bárszék tetején és kétségbeesetten néztem körbe."Hogy lesz huszonakárhány emberből több száz?!"Ez a kérdés kavargott a fejemben,de természetesen nem tudtam rá a választ.Csak remélni tudtam,hogy a skacok komolyan fogják venni a kis koncertjeiket és mindent beleadnak,bíztam benne,hogy előbb-utóbb másokat is pont úgy elvarázsolnak,mint engem...

4.rész

Sziasztok:)

Meghoztam a negyedik részt,ami kissé rövidre sikerült és talán kevésbé izgalmasra,mint az eddigiek,de ígérem tartogatok még meglepetéseket bőven.

Jó olvasást,szívesen várom a véleményeiteket is!

Ölel titeket:

Abby:)

/Michelle/

Reggel teljesen elgémberedett végtagokkal ébredtem.Axl ölében ültem,aki a kezével átfogta a derekamat,a tenyeremet Axl rajtam összekulcsolt ujjaira szorítottam,a bal lábam a kormányon volt,a jobbon pedig Duff feje pihent.Én teljesen kicsavarodott testtel félig Duffon és félig Axlön feküdtem.Baromi kényelmetlen egy pozició volt,a kezem és a lábam is teljesen elzsibbadt,a nyakam meg rendesen beállt.

-A rohadt életbe!-sóhajtottam fel,majd valahogy sikerült ülőhelyzetbe tornáznom magam,erre Axl mocorogni kezdett,de nem ébredt fel,ahogy a többiek sem.

Tudtam,hogy Rose mindig hord órát a bal kezén,így hát megnéztem az időt az ütött-kopott karórán.Már délután egy volt.

-Öhm csá Michelle!-hallottam meg Slash rekedtes hangját a furgon hátuljából.

-Jó reggelt!-suttogtam vigyázva arra,hogy senkit se keltsek fel.

-Neked is.De izé,hogy kerültök ti a kocsiba Axlel?Meg egyébként is,mikor jöttünk mi ide a Troubadourból?-kérdezte Slash összezavarodva.

Na igen,a mi kis Slashünk rendesen kiütötte magát az éjjel.Lassan elmagyaráztam neki,hogy pontosan mi történt-már amelyik részéről tudomásom volt az estének-ő meg meglepődve hallgatott,nem sok minden rémlett neki a hallottakból.

-És az összeköltözést meggondoltad?-kérdezte kíváncsian pár perc csend után.Erre bezzeg emlékezett...

-Igen,és nem is olyan rossz ötlet.Nem szeretnék még egy ilyen éjszakát,szóval ideje lakást keresni azt hiszem.-feleltem kissé bizonytalanul.

-Király!Skacok Michelle belement a kecós dologba!-ordította el magát a göndör fekete fürtjei alól,mire természetesen mindenki felébredt.

Steven nemes egyszerűséggel képen vágta a gitárost,amiért édes álmaiból felordította,Izzy hosszasan káromkodva közölte,hogy Slashtől megfájdult a feje,bár szerintem nem igazán Slash volt a fájdalmának az oka,hanem a másnaposság,de inkább nem akartam vitatkozni Stradlinnal.                  Duff és Axl csak felnyögött,ennyit bírtak kipréselni magukból azután a fantasztikus éjszaka után.

-Öt,szinte ismeretlen fiúval együtt lakni....hát én se vagyok normális!-nyugtáztam egészen halkan,miközben üveges szemmel bámultam magam elé.

-Ebben van valami Michelle,de nézd,inkább aludnál az utcán,mint velünk egy fedél alatt?A közös lakás,neked és nekünk is jól jön.Kevesebb pénzből kijövünk,így mindenki félretud tenni egy kicsit és nélkülöznie se kell.Az ilyen utcakölyköknek,mint mi össze kell tartania!-szólalt fel nagy komolyan Steven,mire helyeslően bólintottam,igaza volt persze,de azért motoszkált még egy.két baljós gondolat a fejemben,amit logikus gondolkodással próbáltam elhessegetni.

Ez volt az első hónapon az Angyalok városában,de mint azt már említettem,vészesen szükségem volt minden centre,ezért nem vettem lakást.Pedig talán tudtam volna a bárból és az utcalánykodásból összekaparni egy kevést pénzt lakásra.

De nem tettem,inkább gondosan félreraktam.Viszont a szabad ég alatt egyre szarabb volt élni,padokon és lépcsőkön éjszakázni...utáltam ezt.Ráadásként jött ehhez,a botrányos helyzethez,hogy barátaim is alig voltak,néha-néha persze meghúztam magam valakinél,de Duffék voltak úgymond az első barátaim.Ők megértettek,elvégre mélyről indultak,nem a nulláról,hanem a mínuszról.És ők sem éldegéltek szívesen az utcán vagy abban a baromi rozoga és büdös furgonban,de a Guns N' Roses beindítására szánt összes lóvét,nem szándékozták lakásra költeni,viszont a pénz elhatodolása nekik is kedvezett.Annak ellenére,hogy alig ismertük egymást,nem mondhattam nemet az ajánlatra.Ahhoz,hogy meg tudjuk állni a helyünket,ebben a lelketlen és üzleties világban össze kellett tartanunk.

Mire lenyugodtam és észbe kaptam,addigra már Axl kiugrott a kocsiból.Riadtan rájött,hogy aznap dolgoznia kell és finoman szólva nem igazán nézett ki munkaképesnek.Elég csapzottan festett,szerintem a tóban fürdős nap óta nem is ment víz közelébe,az éjszakai esőt leszámítva persze.Elhatározta,hogy rendbe hozza magát,nehogy meggondolja magát a főnök,és ne vegye fel őt.Slash is igyekezett jobb színben feltüntetni magát,bár neki nehezebb dolga volt a ferde éjszakája miatt.A többiek tovább döglődtek bent a furgonban,miután elköszöntem tőlük és a két kapkodó sráctól elindultam dolgozni.A fiúkkal úgy beszéltük,hogy nyolckor találkozunk a Troubadour előtt,azt mondtam nekik,hogy korábban végzek,bár igazából aznap nem a bárban dolgoztam.

-Végre,hogy itt vagy Michelle!-kiáltotta June,mikor megpillantott.

Persze aznap ő sem a Troubadourban húzta az igát...

-Képzeld mára is szerveztem pasikat!-újságolta nagy örömmel,én nem voltam ilyen lelkes.

Fogalmam sem volt honnan szerzi ezeket az úgymond ügyfeleket,de nem is érdekelt.Nekem csak az volt a dolgom,hogy megadjam nekik,amire vágynak,aztán zsebre vágjam a lóvét.

-Mindjárt mehetünk,csak előtte telefonálnék egyet-mondtam,majd odaléptem a közelben lévő telefonfülkéhez.

Türelmesen kivártam a sorom,majd bementem a szűk helyre,bedobtam a kiért összegnek megfelelő aprót és végül tárcsázni kezdtem a már jól ismert számot.

-Áhh Michelle ugye te vagy az?-ütötte meg a fülemet a vonal túlsóvégéről a nevelőapám hangja.

Megborzongtam,gyűlöltem vele beszélni a régi sebeim mindig felszakadtak ekkor,így elég gyengének éreztem magam,hiába próbáltam megerősíteni a lelkemet,már a puszta hangja összetört.

-A múlt héten küldtem pénzt,megkaptad?-tértem rögtön a lényegre.

-Igen,már pénteken.

-Akkor jó.És Linda hogy van?-érdeklődtem félve a  féltestvérem állapota felől.

-Úgy,ahogy megvan,még mindig kórházban van.-felelte közönyösen,majd folytatta.-Az orvosok szerint műtétre lenne szüksége,valami több százezer dollárosra...Michelle nincs ennyi pénzed és nekem sem.Talán jobb lenne,ha nem költenénk több pénzt a gyógyításra...

A testemet elöntötte a forró düh...A saját gyerekéről képes lenne lemondani,hát milyen apa az ilyen?

-Nem hagyom,hogy ezt tedd világos? Majd keményebben dolgozom,de nem fogom Lindát veszni hagyni miattad!Összefogok szedni annyit,amennyi a műtétre kell!Nem veszíthetem el őt is!-zokogtam a telefonba,már szinte teljesen elgyengültem.

-Sok sikert hozzá,várom a pénzt!-vágta rá,majd egész egyszerűen lerakta.Nem hiába gyűlöltem Crist,egy se apának,sem pedig férjnek nem nevezhető kis senki volt.És mindig kiakasztott.

Egy darabig dermedten álltam ott,aggódtam Lindáért és még ráadásul a fájó emlékeim ismét a hatalmukba akartak keríteni,de nem engedtem.Egy percre sem térhettem vissza a múltba,erősnek kellett lennem és muszáj volt pénzt szereznem.

-Indulhatunk!-közöltem Junenal nagyot sóhajtva,miután kivágtam a fülke ajtaját.

Az utunk a szokásos eldugott kicsi lepukkant kócerájba vezetett.Két férfi várt minket,June már jól ismerte őket.Tipikus jómódú amerikai srácok voltak,akik punkoknak akartak látszani,már a látványuktól undorodtam,a tudat pedig,hogy legalább egyikőjükkel le kell feküdnöm még jobban taszított.De muszáj volt megtennem Lindáért!

A szőke,gondosan belőtt hajú "punk" a kupleráj egyik emeleti szobájába rángatott.Amint becsukódott mögöttünk az ajtó,erőszakosan csókolni kezdett,majd az ágyra lökött és levetkőztetett.Úgy tettem mintha élvezném,tűrtem mindent,csakis Lindáért és a pénzért,végig ez lebegett a lelki szemeim előtt.

-Jó voltál cica!-vigyorgott kielégülten a srác,majd felöltözött és hanyagul,egészen lekezelően mellém szórta a fizetségemet,némi apróval kiegészítve.

Távozása után sietősen magamra kaptam a ruháimat,aztán elnyúltam a gyűrött lepedőn és sírni kezdtem,miközben ócsároltam magam.Mindig ezt csináltam szex után,szavakkal nem lehet kifejezni,hogy mennyire gyűlöltem magam,azért,amiért ilyen emberré váltam.

-Hé Michelle,itt vagy?-kukucskált be a szobába June.

-Aha.-szipogtam,majd megtöröltem az arcom és June elé léptem.

-Jól vagy?

-Fogjuk rá!-erőltettem mosolyt magamra,mire ő bólintott.

-Van még egy pasas,aki hát...szóval veled akarna egy menetet,de ha ennyire rosszul vagy,akkor megmondom neki,hogy jöjjön vissza később.

-Nem,nem kell!Rendben vagyok,küldd be!

-Oké.-helyeselt,mielőtt még kiment volna.

Mégegyszer végig csináltam azt,amit negyed órával azelőtt."Dupla műszak" ez a legaljasabb dolog,de legalább több pénzt szereztem.A világom csakis értékes papírfecnik körül forgott ekkoriban.

Az idő hét felé járt,úgyhogy elindultam a Troubadour elé.Útközben végig azon gondolkoztam,hogy visszavonom a kis alkut a srácokkal,mert hát a telefon után kiderült,hogy rosszabb a helyzet,mint gondoltam.Agyaltam rajta egy kicsit,végül ismét úgy döntöttem,hogy akármennyire is fontos nekem Linda,áldozok egy kis pénzt,hiszen nem élhettem nyomorogva az utcán örökké.

Mire az említett helyre értem,Axlék már ott vártak rám.A tekintetükből láttam,hogy kissé különösnek tartották,hogy nem a bárból jöttem ki,de szerencsére semmit sem kérdeztek.Duff javaslatára beültünk egy olcsó kajáldába,de csupán két szendvicset vettünk,ezek egyikén osztoztam én Axlel és Duffal,a többiek pedig a másik hamburgeren.Evés közben a lelkesen magyarázó Axlt és Slasht hallgattuk,mindkettőjüket felvették a kinézett munkahelyre,ami állításuk szerint rohadt unalmas.Miután befejezték a kis beszámolójukat hagyták végre szóhoz jutni Stevet is.Ő elmondta,hogy kutakodott állás után,de nem járt sikerrel Duffal ellentétben,akit próbaidőn alkalmazni kezdtek a telefonközpontban.Izzy viszont a munkanélküliek társaságát erősítette,de ő legalább lakáshirdetések után keresgélt és talált is a közelben,úgyhogy útra is keltünk az ócska kis furgonnal és még aznap este megnéztünk pár lakást.Egyik sem felelt meg,mert vagy a környék volt szar,vagy a kecó volt drága vagy szimplán túl kicsi volt a hely hat ember számára.Az elkövetkezendő hetekben így éltünk,reggeltől kora estig melóztunk,legalábbis Izzy és Steven kivételével mindenki,ők továbbra is eladó ingatlant kerestek,amiket lecsekkoltunk meló után.A megfelelő lakásra három hét után bukkantunk rá A Tower Video közelében lévő panelrengetegben.Egy
negyedik emeleti két és fél szobás hely volt,viszonylag olcsón.Miután megnéztük,megegyeztünk,hogy megvesszük.Leraktunk kis előleget,a következő hétre pedig az egész összeget kiperkáltuk és végül beköltöztünk.Baromi boldogok voltunk,hogy végre fedél került a fejünk fölé,ezt természetesen egy kis bulival megünnepeltük és csak utána kezdtünk berendezkedni.A fiúk minden cuccukat felpakolták a kocsiból,én pedig a sporttáskámon kívül elhoztam az összes holmimat,amit egész addig a szórakozóhely raktárában,egy eldugott szekrényben tároltam,ez három táskát jelentett.Mondanom se kell,az előszobában hatalmas

rendetlenség uralkodott,hangszerek és bőröndök hevertek mindenhol.Addig ugyanis nem pakoltuk ki a dolgainkat a szekrényekbe-amit szerencsére a tulaj a legtöbb bútorral egyetemben ránk hagyott,bár nem voltak túl jó állapotban,de ez legkevésbé sem érdekelt minket-ameddig el nem osztottuk a szobákat.Ebből lettek a legnagyobb viták,de végezetül úgy alakult a helyzet,hogy Slash kapta a félszobát,mivel az orbitális horkolása miatt senki sem akart vele egy légtérben aludni,Duffnak az előszobai kanapé jutott,hiszen a maga több,mint 190 centijével csak ott fért el kényelmesen.Már csak a két nagyszobán kellet elosztani négyünk között.Steven és Izzy ment az egyikbe,így kizárásos alapon én Axlel kerültem

össze,persze titkon erre vágytam.Vonzónak találtam Axlt,ráadásul a csajozós szövegeit is majdnem teljesen elhagyta.Lassan kezdtem látni az igazi énjét,de túl titokzatos volt,lehetetlen volt kifürkészni őt,pláne ilyen rövid idő alatt.Éppen ezért kíváncsian vártam,hogy miképp fog alakulni az életünk az újdonsült szobatársammal,meg persze a többiekkel.Abban az egy dologban voltam biztos,hogy nem lesz unalmas...de hiszen,hogy is lehetne izgalom mentesen öt rockerrel élni?!Tanúsíthatom,hogy sehogy!

3.rész

Sziasztok!

Meghoztam az új részt,remélem tetszeni fog.Ha bármilyen véleményetek van,szívesen elolvasom a kommenteiteket.

Ölel:

Abby:)

/Axl/

Másnap reggel korábban ébredtem,mint Michelle.Ő még mindig a padon feküdt ugyanúgy,ahogy előző este.Barna,kissé hullámos haja kócosan lógott az arcában,habár fekete sminkje elkenődött,még így gyönyörűen nézett ki.Csak álltam a pad mellett és Michellet bámultam.Alaposan végig néztem,tetőtől talpig,de eme kellemes elfoglaltságban megzavart Duff. -A Truobadourban.Elég neves hely,a Santa Monica utcán van,sokan járnak arra,főleg esténként.

-Jó reggelt haver!-gyújtott rá egy cigire,majd nekem is adott egy szálat.

-Neked is.Többiek?

-Még alszanak.-felelte szűkszavúan,majd kifújta az orrán a füstöt.-Szeretnék veled beszélni Axl!-vont félre a stég felé.

-Mondjad csak Duff.

-Igazából kérdezni akarom.-felelte,miközben velem együtt leült a tópart azon részére,ahol előző este voltunk.

-Duff,mondtam már,hogy nem megyek el veled randizni!-röhögtem fel a colos punkkal egyetemben.

-Te hülye barom!-boxolt bele a karomba.-Én meg már számtalanszor elmondtam,hogy nem vagyok meleg,a csajok jönnek be,nagyon is..és Michelle nem rossz nő!-tette hozzá,mire a széles vigyor lehervadt az arcomról.

-Erről akartál beszélni?

-Aha.Mert úgy vettem észre,hogy te is ugyanazt gondolod róla,mint én.

-Nem tévedtél!-helyeseltem.

-Tehát bejön,és lefogadom,hogy meg akarod szerezni,egy éjszakára minimum.

Bólintottam,de a szívem összeszorult.Tudtam,hogy Michellet nem kaphatom meg egy éjszakára,és volt olyan érzésem,hogy őt talán nem is akartam.De ez akkor még túl kezdetleges és hirtelen jött érzés volt.

-Tudod Duff,ő más,mint a többi csaj,akivel eddig találkoztam.Neki nem volt szimpatikus a csajozós dumám,ő nem volt oda meg vissza tőle,nem tárta szét a lábát 2 mondatom után...és ez amennyire szar,pont,annyira jó is.Ez azt jelenti,hogy nem könnyen kapható...tudod milyen rég találkoztam ilyen lánnyal?Ő nem olyan,mint az eddigiek érted?

-Értem,persze.De ismerlek,te nem változol,csak szex és más semmi!

-De csak,mert félek az ilyen komoly kapcsolatos szaroktól...minek vágja bele,úgyis vége lesz egyszer?!-suttogtam magam elé bámulva.

-A hozzáállásod szar,de ez érthető azok után,amit gyerekként meg tiniként átéltél.Viszont te nem jutnál a szüleid sorsára!Tudom,hogy apád...-kezdte,de én félbeszakítottam.

-Nem akarok erről beszélni Duff!Még csak visszagondolni se akarok rájuk...gyűlölöm az egész családomat!-ordítottam,de Duff meg se rezzent.

Tisztában volt vele,hogyha felemlegeti ezt a témát kiakadok,számtalanszor látott már ebben az állapotban.Tudta,hogy érzékenyen érint a dolog,utáltam is róla beszélni,mert akkor gyengének,sebezhetőnek és mindenekelőtt végtelen szomorúnak és dühösnek éreztem magam.

-Sajnálom,hogy felhoztam!-kért elnézést,aztán rögtön másról kezdet beszélni.-Annak ellenére,hogy félsz,szerintem sokkal jobban járnál egy komoly kapcsolattal,mint ilyen egy éjszakás kalandokkal.Boldogabb lennél,hidd el,megállnád a helyed egy nem csak szexről szóló kapcsolatban is!-mondta,és minden egyes szava nagyon jól esett.

-Bár így lenne Duff!De a gond ott kezdődik,hogy még az érzelmeimet se tudom kimutatni,egy elcseszett csávó vagyok!

-Dehogy Axl!Ha nagyon akarod és erősen próbálkozol meg fogsz tudni nyílni az embereknek,akár Michellenek is,csak idő kell hozzá.Értékelni fogja,ha az igazi énedet adod és nem valami szar szöveggel akarod őt felszedni.Michelle szerintem különleges csaj,ne cseszd el!

-Tuti,hogy el fogom!Akármennyire is igyekszem,nem leszek elég jó,sem neki,sem másnak!Inkább neked kéne bepróbálkoznod nála!Tegnap is valami olyasmit mondott,hogy veletek,ha jól értelmeztem főként veled jobban érezte magát,mint velem!-vágtam rá mérgesen,majd elnyomtam a cigimet.

-Lehet,hogy így volt,de a viselkedésén,akkor is más látszott!Neked kell érdeklődni utána,bejössz neki szerintem.Viszont semmiképp se nyomulj rá annyira,mint mondjuk előző nap,csak ismerkedj és légy őszinte,légy önmagad,pont,mint velünk!Egy normális kapcsolat kialakításához idő kell,meg persze türelem!-adott tanácsot a punk,amiért hálás is voltam neki.Duff tapasztalt volt,hiszen régebben volt egy barátnője,akit elmondása szerint mindennél jobban szeretett.Ez látszott rajta valahányszor róla beszélt,kár,hogy a kapcsolat tragikus véget ért.pont Duff nem érdemelte volna ezt.-Ja és amíg a meghódításán dolgozol,nincs semmi szex!-tette hozzá gyorsan.

-Na látod ezért nem volt nekem egynél több komoly kapcsolatom..ez nekem sok!-sóhajtottam fel.-Egyszer már végig csináltam mindezt,erre mi lett a vége?Fájdalom és keserűség.

-Annak már legalább 2 éve Axl,nem kesereghetsz örökké Emilyn,jó ő szemét volt veled,de ez nem azt jelenti,hogy Michelle is az lesz!Muszáj kis áldozatot hoznod!

-Tudom.

-Akkor meg ne keress kifogásokat,itt a lehetőség,használd ki!

-Ezt fogom tenni,vagy legalábbis megkísérelni.Igazad van,azt hiszem!

-Biztosan.-mosolyodott el.

-De neked nem gáz,hogy ráhajtok Michellere?-kérdeztem,mert semmiképp sem akartam egy többéves barátságot tönkretenni egy lány miatt.

-Nem.Rengeteg csaj van még LA-ben és egyébként is szökőévente egyszer egyszer van az,hogy téged igazán érdekel egy nő!

-Igen.Kösz mindent haver!

-Nincs mit és sok sikert!Na de elég az érzelgősködésből-bújt ki az ölelésemből.-Agyadra mehetett a szerelem!-röhögött Duff,miközben elindultunk vissza a többiekhez,akik már javában reggeliztek.

-Nem vagyok szerelmes!

-Még Axl,még...-válaszolta sejtelmesen,majd gyorsan leült Slash mellé.

-Hát ti meg mit romantikáztatok ott ketten a stégen?-érdeklődött vihogva Izzy.

-Anyád!-vágtam hozzá egy épp kezem ügyébe kerülő tárgyat,ami jelen esetben egy cipő volt,azt hiszem Stevené.

-Kösz jól van!-vigyorgott tovább Izzy,majd hozzám vágta az általam eldobott lábbelit.

-Hé idióták adjátok oda!-ordította félálomban Steven,aztán kivette a kezemből a fekete Conversét.

-Nyugi,nem állt szándékunkban megtartani azt a bűzbombát!-pacsiztam le Izzyvel a kijelentésem után.

Ekkor vettem észre Michellet.A pad támláján ücsörgött az én kabátomban és Slashel diskurált.

-Jó reggelt Michelle!-vágódtam le mellé,mire ő mosolyogva felém fordult.

-Neked is!Na és srácok mit fogtok ma csinálni?-érdeklődött kíváncsian.

-Szerintem keresünk valami melót,nem skacok?-fordult körbe Steven,mi pedig helyeseltünk.-És te?

-Én lassan megyek a bárba dolgozni.-húzta el a száját,látszólag nem lelkesedett a munkájáért.

-Melyik helyen is dolgozol?-kérdeztem.

-Lehet,hogy benézünk!-beszéltem a többiek nevében is,de tudtam,hogy nem fogják ellenezni a dolgot.-Meddig vagy ott?

-Hajnalig.Ha van kedvetek,akkor gyertek nyugodtan!-vigyorgott vidáman,majd felállt.-Mennem kell,akkor este a Troubadourban,vagy itt,már ha itt lesztek.

-Mi itt leszünk,úgyhogy várunk majd!-lelkesedett Slash,de mindenki osztozott vele az érzésben.

-Okés.Kösz a kabátot,Axl!-adta vissza a felsőmet,majd azzal a lendülettel búcsúzóul megölelt először engem,aztán a többieket is.-Csá srácok!-köszönt el és a sporttáskáját a vállára kapva elindult.

Távozása után szótlanul ücsörögtünk és bámultunk egymásra.Mind gondolkoztunk.

-Baszki,én nem dolgozni jöttem ide,hanem zenélni!-törte meg a csendet Slash.

-Tudod,hogy mi is!De a zenéléshez pénz és ismeretség,meg persze jó kapcsolatok is kellenek,ehhez pedig munkára van szükségünk!-vázolta fel Izzy az általam oly sokszor elismételt gondolatmenetet.

Slash erre elfintorodott és a többiekkel együtt inkább beletörődött a szituációba.Ezután beültünk a furgonba és útra keltünk a nagyvárosban valami munka után kutatva.A kocsival végülis leparkoltunk a Troubadour előtt.mivel kitaláltuk,hogy öten ötfelé megyünk,hátha úgy nagyobb szerencsével járunk.Michelle munkahelye előtt volt a találkozási pont hétkor,addig mindegyikőnknek rá kellett bukkannia egy kis pénzt fizető állásra.

Céltalanul bolyongtam az utakon és a hirdetéseket néztem.A villanyoszlopokra kiragasztott szórólapok fele valamiféle banda fellépését hirdette,bevallom minden egyes együttest irigyeltem,még azokat is akik csak kisebb szórakozóhelyeken,de legalább játszhattak.Mi meg csak a szabad ég alatt tengődtünk kevés pénzzel,pár hibás hangszerrel és persze időközben még a kaja is elfogyott,igaz ekkor csupán két napja voltunk a városban.Viszont ezért kellett a meló,de baromira.Az idő már fél hat felé járhatott,ám én semmi elfogadható állást nem találtam,de aztán szembe találtam magam a Tower Videoval,aminek az ajtajára 'eladót keresünk' felirat volt kiírva,gondolkodás nélkül bementem az üzletbe.

-Üdv.Miben segíthetek?-kérdezte a pult mögött álló idős nő.

-Az álláshirdetés felől érdeklődnék.

-Oh,érdekelné?Rendben,magával együtt még négyen jelentkeznének a helyre,csütörtökön kettőkor tartok egy állásinterjút.-felelte,majd átnyújtott egy papírt,melyen a hely és annak címe,valsmint az állásinterjú időpontja szerepelt,illetve egy telefonszám.

-Nekem létfontosságú lenne ez a munka,akár már holnap is kezdenék!-próbálkoztam be kétségbeesetten.

-Elhiszem uram,de..-kezdett volna kifogásokat keresni,viszont félbeszakítottam.

Emily volt az első lány,akinek könyörögtem,nem vállt be.Akkor megfogadtam,hogy egy nőnek sem könyörgök többé,ez volt az első és akkori reményeim szerint utolsó alkalom is,hogy megszegtem a fogadalmamat.Mindenesetre ez hatott az idős hölgyre.

-Akkor holnap kettőkor várom Mr...-itt kérdően rám nézett,hiszen még csak be se mutatkoztam.

-Axl Rose.-nyújtottam kezet.

-Feltételezem,nem ez a törvényes neve.

-Hát nem egészen.-válaszoltam morcosan,mert utáltam az igazi nevemet,az is rossz emlékeket idézett elő.

-A szerződést nem írhatja alá ezen a néven.-folytatta,mire elhatároztam,hogy amint lehet hivatalosan is megváltoztatom a nevem.-Én Stephanie Carter vagyok.-viszonozta a kézfogásomat.-Viszontlátjuk egymást holnap kettőkor,ne késsen Mr.Rose!-figyelmeztetett.

-Nem fogok,mégegyszer köszönöm!Viszlát!-hagytam el a helyiséget örömtelien.

Baromi boldog voltam,sikerült állást találnom és ez már előrelépés volt,alig vártam,hogy elújságoljam a nagy hírt a srácoknak.Mire a Troubadour elé értem már mindannyian ott vártak rám.

-Szereztem  munkát!-ugrottam Slash hátára röhögve.

-Én is!-mondta vigyorogva Slash és azzal a lendülettel ledobott az aszfaltra. 

-Kösz baszd meg!-egyenesedtem fel,de a hátsóm még fájt egy kicsit.-Na és hol fogsz dolgozni?

-Egy közeli újságoknál.És te?

-a Tower Videonál,lemezbolt meg videó kölcsönző szerű bolt.Ti skacok valami?-fordultam kérdőn Izzyék felé.

Végül kiderült,hogy Izzy és Steven semmit sem találtak,de Duffnak egy telefonközpontban sikerült kiharcolnia az állásinterjút.Ötből hármunknak már volt valami meló alakulóban és ezt jó jelnek vettem.Ennek örömére beültünk a Troubadourba inni egyet.

-Amíg vártunk rád,kitaláltunk még valamit!-kezdte Steven,majd jelentőségteljesen összenézett a többiekkel.

-Mit?-fürkésztem a tekintetüket kíváncsian.

-Vehetnénk egy lakást együtt Michellel.Neki is kell pénzt spórolnia,nekünk is,így megosztjuk az összeget,tehát félretenni is tudunk,és még fedél is lesz a fejünk felett.Mindenki jól jár,főleg te Axl,így nagyobb esélyed van rányomulni Michellere.-ismertette az ötletüket Izzy,de én az utolsó mondatára reagáltam csak,azzal,hogy jó erősen bokán rúgtam Duffot,amiért kitálalta a reggeli beszélgetésünket.

-Áúú most meg mi bajod van?!Én nem mondtam semmit,egyszerűen Izzyék se hülyék.-védte magát Duff.

-Jó mindegy.Az ötletre visszatérve,nekem tetszik!

-Akkor megkérdezzük Michellet?

-Még szép!-helyeseltünk Stevennel karöltve.

A szemünkkel pásztázni kezdtük a tömeget,amiben egy idő után megpillantottuk Michellet,így hevesen integetni kezdtünk neki,ő pedig az eldugott boxunkhoz jött.

-Sziasztok,örülök,hogy itt vagytok!

-Mi is.Ráérnél egy percre?Kérdezni akarunk valamit.-kezdte Duff,mire Michelle bólintott és helyet foglalt mellettem.

A tervünket Slash ismertette Jonessal,mi pedig tűkön ülve vártuk a válaszát.

-Még meggondolom.-felelte megfontoltan,a srácokkal tudomásul véve a válaszát egyemberként válaszoltuk,hogy "oké".-Három körül végzek,megvártok?

-Persze.-vágtam rá,egyik srác sem mondott ellent.

Nem is bánták meg,hogy helyettük is döntöttem,mert így hajnalig Michelle szervírozta nekünk az ingyen piákat,meg persze rengeteg jó csaj volt a buliban.Én ezúttal Duff tanácsára egyet se szólítottam le,csak Michelle érdekelt.De nagyon nehezemre esett visszafogni magam.

Három után nem sokkal végre megjelent Michelle közölte,hogy indulhatunk.Ezt nem volt könnyű kivitelezni elvégre elég ittasak voltunk.Slash olyan mattrészeg volt,hogy azt se tudta hol van,a hátamon kellett kicipelnem a furgonig,és én sem voltam teljesen józan.Steven is hasonló állapotban volt,mint Slash,ahogy Izzy is,de ők Michelle támogatásával kijutottak a járműig,Duff meg valahogy kitámolygott a saját lábán,ám amint beült a kocsiba a gitárossal együtt el is aludt.

-Gratulálok a melóhoz!-törte meg a csendet a hátsó ülésen a fiúkkal kuporgó Michelle.

-Köszi.-bicentettem,majd a kihalt tóparton leállítottam az autót.Szerencse,hogy annyira nem voltam kiütve,mint Slashék,mert kissé nehéz volt eltalálnom odáig.

Amint leállítottam a motort Michelle kivágta az ajtót és a pad felé indult,de ezúttal a táskáját nem vitte magával,ezt jó jelnek vettem.

-Ma is kint alszol?-kérdezte,amint észrevette,hogy követtem őt.

-Ha te is,akkor én is!

Michelle erre csak mosolyogva megcsóválta a fejét,majd elnyúlt a padon.

-Fáradt vagyok!-motyogta.

-Én is!-terültem el a kissé hűvös földön.-Látod,ha vennénk lakást,soha többé nem kéne így aludnunk!

-Majd meglátjuk ezt a lakás dolgot Axl,most viszont mindjárt leragad a szemem,jó éjt!

-Neked is!-válaszoltam és vele együtt álomba is merültem.A bulizás is pont annyira lenne fárasztó,mint egy munka..legalábbis ezek szerint.

De Michelle kimerültebb volt nálam,erre mérget vettem volna,hiszen még arra sem kapta föl a fejét,mikor dörögni kezdett.Tudtam,hogy lassan vihar érkezik,bár reméltem,hogy elvonul felettünk,nem így történt.Az eső úgy zúdult lefelé,ahogy az égből lefért.Michelle is talpon volt már,és velem egyetemben rohant a pár méterrel arrébb lévő öreg Fordhoz.Idegesen kezdtem feszegetni a vezető ülés oldalán lévő ajtót,de nem nyílt,persze,hogy most zárták be,egész addig ez valahogy nem volt szokásuk.

-A fenébe is!-rúgott bele a kerékbe dühösen Michelle,én meg az üvegen kezdtem dörömbölni.

-Nyissátok ki basszus!-ordítottam.Duff kapcsolt először,így ő beengedett végre minket.Michellet magam elé engedtem,utána pedig én csúsztam be mellé.

-Ez így nem jó!-állapította meg.-Most az én seggemben van a sebváltó!

-Ugye milyen szar is az?-nevettem fel,ő pedig követte a példámat.-Na jó gyere!-húztam az ölembe,hogy jobban elférjünk.

Michelle érezhetően feszélyezve érezte magát ettől,ráadásul Duff is az ölében terpeszkedett.

-Veszünk egy lakást!Ezt itt és most kijelentem.-szakította meg a némaságot.

Ekkor Slash felhorkantott a hatalmas égzengésre meg az sem tetszett neki,hogy a Los Angeles-i szél kishíján felborította a furgont.

-Teljesen biztos vagyok abban,hogy vennünk kell egy lakást..még ma!-dünnyögte félálomban Michelle,persze ezt azért nem vettem komolyan.

Lassan teljesen elszenderedett én meg csak az ölemben tartottam,korábban sose csináltam ilyet egy csajjal,Emilyn kívül persze.Ringattam őt egy kicsit az ölembe,és ismét megmagyarázhatatlan boldogságot éreztem.Lehet,hogy aznap lefeküdhettem volna négy csajjal is,viszont akkor úgy éreztem,hogy többet ér számomra az,hogy Michelle a karjaim között aludt,mint egy szexel teli éjszaka ismeretlen nőkkel.Meglepett engem is,hogy így gondolom,de ebből is látszik,hogy rohadtul megbabonázott Michelle.

Azon az éjszakán határoztam el,hogy így vagy úgy,de meghódítom...akkor még nem tudhattam,hogy mennyi akadállyal is kell megküzdenem ezért.