4.rész

Sziasztok:)

Meghoztam a negyedik részt,ami kissé rövidre sikerült és talán kevésbé izgalmasra,mint az eddigiek,de ígérem tartogatok még meglepetéseket bőven.

Jó olvasást,szívesen várom a véleményeiteket is!

Ölel titeket:

Abby:)

/Michelle/

Reggel teljesen elgémberedett végtagokkal ébredtem.Axl ölében ültem,aki a kezével átfogta a derekamat,a tenyeremet Axl rajtam összekulcsolt ujjaira szorítottam,a bal lábam a kormányon volt,a jobbon pedig Duff feje pihent.Én teljesen kicsavarodott testtel félig Duffon és félig Axlön feküdtem.Baromi kényelmetlen egy pozició volt,a kezem és a lábam is teljesen elzsibbadt,a nyakam meg rendesen beállt.

-A rohadt életbe!-sóhajtottam fel,majd valahogy sikerült ülőhelyzetbe tornáznom magam,erre Axl mocorogni kezdett,de nem ébredt fel,ahogy a többiek sem.

Tudtam,hogy Rose mindig hord órát a bal kezén,így hát megnéztem az időt az ütött-kopott karórán.Már délután egy volt.

-Öhm csá Michelle!-hallottam meg Slash rekedtes hangját a furgon hátuljából.

-Jó reggelt!-suttogtam vigyázva arra,hogy senkit se keltsek fel.

-Neked is.De izé,hogy kerültök ti a kocsiba Axlel?Meg egyébként is,mikor jöttünk mi ide a Troubadourból?-kérdezte Slash összezavarodva.

Na igen,a mi kis Slashünk rendesen kiütötte magát az éjjel.Lassan elmagyaráztam neki,hogy pontosan mi történt-már amelyik részéről tudomásom volt az estének-ő meg meglepődve hallgatott,nem sok minden rémlett neki a hallottakból.

-És az összeköltözést meggondoltad?-kérdezte kíváncsian pár perc csend után.Erre bezzeg emlékezett...

-Igen,és nem is olyan rossz ötlet.Nem szeretnék még egy ilyen éjszakát,szóval ideje lakást keresni azt hiszem.-feleltem kissé bizonytalanul.

-Király!Skacok Michelle belement a kecós dologba!-ordította el magát a göndör fekete fürtjei alól,mire természetesen mindenki felébredt.

Steven nemes egyszerűséggel képen vágta a gitárost,amiért édes álmaiból felordította,Izzy hosszasan káromkodva közölte,hogy Slashtől megfájdult a feje,bár szerintem nem igazán Slash volt a fájdalmának az oka,hanem a másnaposság,de inkább nem akartam vitatkozni Stradlinnal.                  Duff és Axl csak felnyögött,ennyit bírtak kipréselni magukból azután a fantasztikus éjszaka után.

-Öt,szinte ismeretlen fiúval együtt lakni....hát én se vagyok normális!-nyugtáztam egészen halkan,miközben üveges szemmel bámultam magam elé.

-Ebben van valami Michelle,de nézd,inkább aludnál az utcán,mint velünk egy fedél alatt?A közös lakás,neked és nekünk is jól jön.Kevesebb pénzből kijövünk,így mindenki félretud tenni egy kicsit és nélkülöznie se kell.Az ilyen utcakölyköknek,mint mi össze kell tartania!-szólalt fel nagy komolyan Steven,mire helyeslően bólintottam,igaza volt persze,de azért motoszkált még egy.két baljós gondolat a fejemben,amit logikus gondolkodással próbáltam elhessegetni.

Ez volt az első hónapon az Angyalok városában,de mint azt már említettem,vészesen szükségem volt minden centre,ezért nem vettem lakást.Pedig talán tudtam volna a bárból és az utcalánykodásból összekaparni egy kevést pénzt lakásra.

De nem tettem,inkább gondosan félreraktam.Viszont a szabad ég alatt egyre szarabb volt élni,padokon és lépcsőkön éjszakázni...utáltam ezt.Ráadásként jött ehhez,a botrányos helyzethez,hogy barátaim is alig voltak,néha-néha persze meghúztam magam valakinél,de Duffék voltak úgymond az első barátaim.Ők megértettek,elvégre mélyről indultak,nem a nulláról,hanem a mínuszról.És ők sem éldegéltek szívesen az utcán vagy abban a baromi rozoga és büdös furgonban,de a Guns N' Roses beindítására szánt összes lóvét,nem szándékozták lakásra költeni,viszont a pénz elhatodolása nekik is kedvezett.Annak ellenére,hogy alig ismertük egymást,nem mondhattam nemet az ajánlatra.Ahhoz,hogy meg tudjuk állni a helyünket,ebben a lelketlen és üzleties világban össze kellett tartanunk.

Mire lenyugodtam és észbe kaptam,addigra már Axl kiugrott a kocsiból.Riadtan rájött,hogy aznap dolgoznia kell és finoman szólva nem igazán nézett ki munkaképesnek.Elég csapzottan festett,szerintem a tóban fürdős nap óta nem is ment víz közelébe,az éjszakai esőt leszámítva persze.Elhatározta,hogy rendbe hozza magát,nehogy meggondolja magát a főnök,és ne vegye fel őt.Slash is igyekezett jobb színben feltüntetni magát,bár neki nehezebb dolga volt a ferde éjszakája miatt.A többiek tovább döglődtek bent a furgonban,miután elköszöntem tőlük és a két kapkodó sráctól elindultam dolgozni.A fiúkkal úgy beszéltük,hogy nyolckor találkozunk a Troubadour előtt,azt mondtam nekik,hogy korábban végzek,bár igazából aznap nem a bárban dolgoztam.

-Végre,hogy itt vagy Michelle!-kiáltotta June,mikor megpillantott.

Persze aznap ő sem a Troubadourban húzta az igát...

-Képzeld mára is szerveztem pasikat!-újságolta nagy örömmel,én nem voltam ilyen lelkes.

Fogalmam sem volt honnan szerzi ezeket az úgymond ügyfeleket,de nem is érdekelt.Nekem csak az volt a dolgom,hogy megadjam nekik,amire vágynak,aztán zsebre vágjam a lóvét.

-Mindjárt mehetünk,csak előtte telefonálnék egyet-mondtam,majd odaléptem a közelben lévő telefonfülkéhez.

Türelmesen kivártam a sorom,majd bementem a szűk helyre,bedobtam a kiért összegnek megfelelő aprót és végül tárcsázni kezdtem a már jól ismert számot.

-Áhh Michelle ugye te vagy az?-ütötte meg a fülemet a vonal túlsóvégéről a nevelőapám hangja.

Megborzongtam,gyűlöltem vele beszélni a régi sebeim mindig felszakadtak ekkor,így elég gyengének éreztem magam,hiába próbáltam megerősíteni a lelkemet,már a puszta hangja összetört.

-A múlt héten küldtem pénzt,megkaptad?-tértem rögtön a lényegre.

-Igen,már pénteken.

-Akkor jó.És Linda hogy van?-érdeklődtem félve a  féltestvérem állapota felől.

-Úgy,ahogy megvan,még mindig kórházban van.-felelte közönyösen,majd folytatta.-Az orvosok szerint műtétre lenne szüksége,valami több százezer dollárosra...Michelle nincs ennyi pénzed és nekem sem.Talán jobb lenne,ha nem költenénk több pénzt a gyógyításra...

A testemet elöntötte a forró düh...A saját gyerekéről képes lenne lemondani,hát milyen apa az ilyen?

-Nem hagyom,hogy ezt tedd világos? Majd keményebben dolgozom,de nem fogom Lindát veszni hagyni miattad!Összefogok szedni annyit,amennyi a műtétre kell!Nem veszíthetem el őt is!-zokogtam a telefonba,már szinte teljesen elgyengültem.

-Sok sikert hozzá,várom a pénzt!-vágta rá,majd egész egyszerűen lerakta.Nem hiába gyűlöltem Crist,egy se apának,sem pedig férjnek nem nevezhető kis senki volt.És mindig kiakasztott.

Egy darabig dermedten álltam ott,aggódtam Lindáért és még ráadásul a fájó emlékeim ismét a hatalmukba akartak keríteni,de nem engedtem.Egy percre sem térhettem vissza a múltba,erősnek kellett lennem és muszáj volt pénzt szereznem.

-Indulhatunk!-közöltem Junenal nagyot sóhajtva,miután kivágtam a fülke ajtaját.

Az utunk a szokásos eldugott kicsi lepukkant kócerájba vezetett.Két férfi várt minket,June már jól ismerte őket.Tipikus jómódú amerikai srácok voltak,akik punkoknak akartak látszani,már a látványuktól undorodtam,a tudat pedig,hogy legalább egyikőjükkel le kell feküdnöm még jobban taszított.De muszáj volt megtennem Lindáért!

A szőke,gondosan belőtt hajú "punk" a kupleráj egyik emeleti szobájába rángatott.Amint becsukódott mögöttünk az ajtó,erőszakosan csókolni kezdett,majd az ágyra lökött és levetkőztetett.Úgy tettem mintha élvezném,tűrtem mindent,csakis Lindáért és a pénzért,végig ez lebegett a lelki szemeim előtt.

-Jó voltál cica!-vigyorgott kielégülten a srác,majd felöltözött és hanyagul,egészen lekezelően mellém szórta a fizetségemet,némi apróval kiegészítve.

Távozása után sietősen magamra kaptam a ruháimat,aztán elnyúltam a gyűrött lepedőn és sírni kezdtem,miközben ócsároltam magam.Mindig ezt csináltam szex után,szavakkal nem lehet kifejezni,hogy mennyire gyűlöltem magam,azért,amiért ilyen emberré váltam.

-Hé Michelle,itt vagy?-kukucskált be a szobába June.

-Aha.-szipogtam,majd megtöröltem az arcom és June elé léptem.

-Jól vagy?

-Fogjuk rá!-erőltettem mosolyt magamra,mire ő bólintott.

-Van még egy pasas,aki hát...szóval veled akarna egy menetet,de ha ennyire rosszul vagy,akkor megmondom neki,hogy jöjjön vissza később.

-Nem,nem kell!Rendben vagyok,küldd be!

-Oké.-helyeselt,mielőtt még kiment volna.

Mégegyszer végig csináltam azt,amit negyed órával azelőtt."Dupla műszak" ez a legaljasabb dolog,de legalább több pénzt szereztem.A világom csakis értékes papírfecnik körül forgott ekkoriban.

Az idő hét felé járt,úgyhogy elindultam a Troubadour elé.Útközben végig azon gondolkoztam,hogy visszavonom a kis alkut a srácokkal,mert hát a telefon után kiderült,hogy rosszabb a helyzet,mint gondoltam.Agyaltam rajta egy kicsit,végül ismét úgy döntöttem,hogy akármennyire is fontos nekem Linda,áldozok egy kis pénzt,hiszen nem élhettem nyomorogva az utcán örökké.

Mire az említett helyre értem,Axlék már ott vártak rám.A tekintetükből láttam,hogy kissé különösnek tartották,hogy nem a bárból jöttem ki,de szerencsére semmit sem kérdeztek.Duff javaslatára beültünk egy olcsó kajáldába,de csupán két szendvicset vettünk,ezek egyikén osztoztam én Axlel és Duffal,a többiek pedig a másik hamburgeren.Evés közben a lelkesen magyarázó Axlt és Slasht hallgattuk,mindkettőjüket felvették a kinézett munkahelyre,ami állításuk szerint rohadt unalmas.Miután befejezték a kis beszámolójukat hagyták végre szóhoz jutni Stevet is.Ő elmondta,hogy kutakodott állás után,de nem járt sikerrel Duffal ellentétben,akit próbaidőn alkalmazni kezdtek a telefonközpontban.Izzy viszont a munkanélküliek társaságát erősítette,de ő legalább lakáshirdetések után keresgélt és talált is a közelben,úgyhogy útra is keltünk az ócska kis furgonnal és még aznap este megnéztünk pár lakást.Egyik sem felelt meg,mert vagy a környék volt szar,vagy a kecó volt drága vagy szimplán túl kicsi volt a hely hat ember számára.Az elkövetkezendő hetekben így éltünk,reggeltől kora estig melóztunk,legalábbis Izzy és Steven kivételével mindenki,ők továbbra is eladó ingatlant kerestek,amiket lecsekkoltunk meló után.A megfelelő lakásra három hét után bukkantunk rá A Tower Video közelében lévő panelrengetegben.Egy
negyedik emeleti két és fél szobás hely volt,viszonylag olcsón.Miután megnéztük,megegyeztünk,hogy megvesszük.Leraktunk kis előleget,a következő hétre pedig az egész összeget kiperkáltuk és végül beköltöztünk.Baromi boldogok voltunk,hogy végre fedél került a fejünk fölé,ezt természetesen egy kis bulival megünnepeltük és csak utána kezdtünk berendezkedni.A fiúk minden cuccukat felpakolták a kocsiból,én pedig a sporttáskámon kívül elhoztam az összes holmimat,amit egész addig a szórakozóhely raktárában,egy eldugott szekrényben tároltam,ez három táskát jelentett.Mondanom se kell,az előszobában hatalmas

rendetlenség uralkodott,hangszerek és bőröndök hevertek mindenhol.Addig ugyanis nem pakoltuk ki a dolgainkat a szekrényekbe-amit szerencsére a tulaj a legtöbb bútorral egyetemben ránk hagyott,bár nem voltak túl jó állapotban,de ez legkevésbé sem érdekelt minket-ameddig el nem osztottuk a szobákat.Ebből lettek a legnagyobb viták,de végezetül úgy alakult a helyzet,hogy Slash kapta a félszobát,mivel az orbitális horkolása miatt senki sem akart vele egy légtérben aludni,Duffnak az előszobai kanapé jutott,hiszen a maga több,mint 190 centijével csak ott fért el kényelmesen.Már csak a két nagyszobán kellet elosztani négyünk között.Steven és Izzy ment az egyikbe,így kizárásos alapon én Axlel kerültem

össze,persze titkon erre vágytam.Vonzónak találtam Axlt,ráadásul a csajozós szövegeit is majdnem teljesen elhagyta.Lassan kezdtem látni az igazi énjét,de túl titokzatos volt,lehetetlen volt kifürkészni őt,pláne ilyen rövid idő alatt.Éppen ezért kíváncsian vártam,hogy miképp fog alakulni az életünk az újdonsült szobatársammal,meg persze a többiekkel.Abban az egy dologban voltam biztos,hogy nem lesz unalmas...de hiszen,hogy is lehetne izgalom mentesen öt rockerrel élni?!Tanúsíthatom,hogy sehogy!