Sziasztok:)
Meghoztam a következő részt,de mivel egybe túl hosszú lett volna,így két részre bontottam.A második felét is igyekszem,még az iskola kezdés előtt hozni.
Jó olvasást,várom a véleményeket is akár!
Ölel titeket:
Abby:)
/Michelle/
A srácoknak pár napba telt mire az egész lakást szétbarmolták.A hangszereket a nappaliban rendezték el,így ott még elférni sem lehetett,az erkély cigi csikkekkel volt tele,igaz ehhez én is hozzájárultam.A konyha üres piás üvegekkel és félig megrágott kajáktól volt zsúfolt.A padlón pedig fellelhető volt egy-két ruha,meg néhány a srácok által teleírt lap,amin dalszövegek voltak.Az első pár napban győztem takarítani utánuk,de aztán feladtam,se kedvem,se időm nem volt rendet rakni a skacok után.A Troubadourban dupla műszakot nyomtam több pénz reményében és minden pénteken és szombaton,abba az ősrégi kuplerájba jártam Junenal nevetségesen rövid szoknyába.A fizetésem egy részét hetente elküldtem Crisnek,a másik részét a számlákra tettem félre.Ezt a megerőltető életmódot folytattam egy hónapig,aztán belefáradtam,úgyhogy kivettem pár nap szabadságot,addig is legalább jutott időm a fiúkra,egy kicsit nehezteltek rám,azért amiért sokat dolgoztam,de természetesen elfogadták,hogy kevesebb időm jutott rájuk.Mikor elmondtam nekik,hogy egy kicsit otthon maradok,baromira megörültek és mindannyian szabit vettek ki,időközben Izzynek is sikerült elhelyezkednie Stevennel együtt egy étteremben.Ez állati jól jött,hiszen elég sokszor elcsórtak kajákat,tök mindegy mit hoztak,mi megettük.Magától érthetődően italt is hoztak,általában az olcsó bort a Night Traint,na attól aztán be lehetett rendesen rúgni,ezt többször be is bizonyították,főként Steven és Slash,de azért párszor mi is lerészegedtünk az előző napi mennyiségtől,olyankor általában a félnapot végig aludtuk,pont mint ezen a napon.Valamikor délután három körül ébredtem Axl nyöszörgésére.
-Soha többé nem iszom abból a szarból!-fordult szembe velem,mikor meglátta,hogy ébredezem.
-Én se,mindjárt elhányom magam!-feleltem,eléggé másnapos lehettem,de ahogy elnéztem Axl is hasonlóképpen volt ezzel.-Éhes vagy?
-Aha.Szerinted maradt még kaja?
-Hát,mindjárt megnézem!-kászálódtam ki az ágyból nagy nehezen
A szoba teljesen be volt sötétítve,így alig láttam meg a Night Train utóhatásaként még szédültem is,így elég érdekes látvány lehetett,ahogy ott imbolyogtam.
-Oké,ki rakta ide az ajtószárfát?-kérdeztem röhögve,miután nekimentem az említett dolognak,Axl persze hangos nevetéssel díjazta az ügyességemet.
Végül sikeresen kijutottam a konyhába.A pulton még ott volt az előzőnapi Izzyék által hozott majonézes sültkrumpli,nagy valószínűséggel ha a többiek ébren lettek volna,akkor már rég elfogyott volna.Szerencsére még javában aludtak,így a kaja csak Axlé és az enyém volt.A szobába visszaérve örömmel újságoltam,hogy lesz mit ennünk,majd felhúztam a redőnyt.Axl ezt hosszas káromkodással kommentálta,kissé bántotta a szemét a fény.Végtére leült velem enni az ágyra,félmeztelenül,mindig így flangált otthon,úgyhogy ezt könnyen megszoktam,ez volt az egyetlen olyan dolog Axlben,amivel hamar megbarátkoztam,a többivel sokkal nehezebb volt,például a viselkedésével.Egyik nap minden klappolt vele,kedves volt és vicces,velem általában ilyen volt.Ám néha előjött a rocker "baszok én mindenre és mindenkire" énje olyankor teljesen kezelhetetlen volt,senkire sem hallgatott,csak ment a saját feje után.Eleinte ezen ledöbbentem,de aztán megszoktam.Rájöttem,hogy Axl művész,és mindig is köztudott volt,hogy a művészek furák,úgyhogy a hangulatingadozásait betudtam ennek.Azt hiszem pont ezt az érdekes,titokzatos kettősséget szerettem benne oly nagyon.
-Kérsz még?-tolta elém a tálat,melyben már nem sok étel maradt.
-Nem,köszi,.utasítottam vissza,majd figyeltem,ahogy Axl csendesen eszik,ami felettébb különös volt.Az együttélésünk során megtanultam,hogy ez semmi jót nem jelenthet.-Ennyire kiütött a pia,vagy van valami baj.-mondtam,ez inkább kijelentés volt,mintsem kérdés.
-Hát...is-is.-felelte erőltetett mosollyal az arcán.
-A másnaposságot megértem...az jobban érdekelne viszont,hogy mi a gond?
-A banda.-vágta rá egyszerűen.
-Mi van vele?-kérdeztem,mert nem egészen volt világos,hogy mit akar ezzel.
-Ez az,hogy semmi!Itt szarakodunk Los Angelesben már egy jó ideje,de még egy fellépésünk sem volt,csupán pár próbánk.A meló miatt még erre sem volt sok időnk..-panaszolta,majd rágyújtott egy cigire,a dobozt felém tartva jelezte,hogy vegyek én pedig ki is kaptam egy nikotin szálat,amit Axl készségesen meg is gyújtott nekem.
-Persze,de nem ígérhetek semmit!Joetól függ,de nyugi egész jó fej és odavan a rock zenéért!Mielőtt beszélek vele,azért jó lenne hallani titeket.
-Ez az,hogy semmi!Itt szarakodunk Los Angelesben már egy jó ideje,de még egy fellépésünk sem volt,csupán pár próbánk.A meló miatt még erre sem volt sok időnk..-panaszolta,majd rágyújtott egy cigire,a dobozt felém tartva jelezte,hogy vegyek én pedig ki is kaptam egy nikotin szálat,amit Axl készségesen meg is gyújtott nekem.
-Persze,ezt értem.Azt hiszem jobban meg kéne dolgozni a sikerért,nem fog csak úgy az öletekbe hullani!Először is kéne szerezni egy fellépést,mindegy,hogy hol,csak legyen egy.Onnantól minden könnyebben megy majd!-válaszoltam vélhetően bölcsen.
June már régóta élt Los Angelesben,így ő rengeteget mesélt nekem,például arról,hogy vált a Mötley Crüe híressé.ők is klubbokban kezdték,olyanokban,mint a Rainbow vagy a Whiskey.Úgy gondoltam egy efféle hely a srácoknak kiváló kiindulópont lenne.
-Tudom,hogy attól kezdve simábban alakulnának a dolgok..de ahhoz kéne szerezni egy helyet,ahol ha még 10 percet is,de legalább játszhatunk.Ilyet találni viszont rohadtul nem egyszerű!
-Esetleg megpróbálhatok beszélni a főnökömmel.Lehet,hogy el tudnék intézni egy pár számos műsort.-ajánlottam fel,mire Axl gyönyörű zöldeskék szeme gyémántként ragyogott fel.
-Komolyan megtennéd ezt a bandáért?
-Persze,de nem ígérhetek semmit!Joetól függ,de nyugi egész jó fej és odavan a rock zenéért!Mielőtt beszélek vele,azért jó lenne hallani titeket.
-Rendben!Máris felkeltem a srácokat!-közölte vigyorogva.
Szerettem volna megmondani neki,hogy hagyja őket aludni,de mire megszólaltam volna Axl már felébresztette Slasht,hiába,ha ő egyszer pörögni kezdett,nem lehetett leállítani.Nem nyugodott le,amíg nem kapta meg,amit akart.Jelenesetben arra vágyott,hogy az egész banda talpon legyen és zenéljen,csak nekem.Persze ez nem volt olyan egyszerű négy másnapos,félig alvó sráccal,de Axl valahogy megoldotta.Egy órába se telt bele,mire egytől egyik mindegyik fiú megragadta a saját hangszerét és zenélni kezdett.
-Oké,az első dalunk az Anything goes lesz,ez egy saját szám,a bandánk himnusza.-konferálta fel a szerzeményüket Axl úgy,mintha több ezer ember előtt készülne játszani.
A dal erős gitárrésszel indult Slash jóvoltából,majd bekapcsolódott Steven is a dobokkal végül pedig Duff a baszerral és Izzy a ritmusgitárrral.Ezután lépett csak be az énekkel Axl.Érces hangja és a többiek által kreált zene betöltötte a szobát.Slash ismét lenyűgözött a gitártudásával,Duff magabiztosságáért is odavoltam,amint a basszusgitár húrjait pengette,Izzy egyszerű,de nagyszerűsége is ámulattal töltött el.Steven gyakorlottan dobolt,a tudásához kétség sem férhetett,na és Axl,tőle esett le igazán az állam,persze ez nem meglepő az én esetemben.Hol mélyen,hol magasan énekelt,fogalmam sem volt hogyan csinálja,ráadásul táncolás és ugrálás közben,ám imádtam,komolyan.Ezután a Back off bitch jött,mely egy erős érzelmektől felfűtött dal volt,meg mertem volna rá esküdni,hogy Axl a volt barátnőjéről írta.Erre jól kitombolta magát Axl,úgyhogy játszottak egy lassabb feldolgozást,a Heartbreak hotelt,zárásként azonban ismét saját alkotás következett,mégpedig a Welcome to the jungle.A Guns N' Roses egy kész energiabomba volt,mely akár akartad,akár nem magával ragadott,a hatalmába kerített elrepítve egy egészen más világba,az igazi rock n' roll világába.Mindössze két szám után felálltam a fotelből és Axl mellett ugráltam önfeledten,ezt hozta ki belőlem a zenéjük.Olyan érzésem támadt,mintha egy koncerten lettem volna,egy olyan bandának a koncertjén,akiket borzasztóan szeretek.Az Aerosmith volt utoljára olyan mértékű hatással rám,de simán megkockáztattam volna,hogy Guns N' Roses nagyobbal volt.Azt hiszem én ekkor már biztosra tudtam,hogy egy nap sokra viszik.
-Fiúk ez eszméletlen volt!-áradoztam,miután a lakók legnagyobb örömére befejezték a rögtönzött koncert féleséget.
-Kösz.-vágták rá szinte egyszerre.
-Rohadt jók vagytok és tehetségesek!Most rögtön elmegyek és beszélek a főnökömmel,akárhogy is,kikönyörgök nektek egy fellépést!
A hirtelen rámtörő lelkesedéstől és az ötletemtől teljesen felvillanyozódtak,főleg mikor rájöttek,hogy nem vicceltem,valóban rögvest indulni készültem a bárba.
-Nem szívatsz?!Tényleg most rögtön elmész?-kiáltotta utánam Steven döbbenten.
-Persze!Csak nem hittétek azt,hogy hülyéskedek,ugye?!-szóltam vissza a lépcsőfordulóból.
-Várj,had menjünk mi is!-ordította Izzy,de én csak a fejemet ráztam és lerohantam a lépcsőn...és később baromi hálás voltam magamnak.hogy nem engedtem,hogy velem tartsanak.
A Troubador felé vettem az irányt,miközben még mindig lüktetett bennem a zene okozta energia.Cseppet sem voltam elfogult a fiúkkal,ezt később megannyi koncert igazolta számomra.Már akkor úgy éreztem,hogy baromi jók,egyszerűen túl szuperek voltak,ahhoz,hogy csak a négy falnak zenéljenek.
-Te mit keresel itt?-fordult felém az egyik kolléganőm,Nora kérdőn,amikor meglátott besétálni a szórakozóhelyre fényes hétköznap délután,ráadásul a szabadnapom kellős közepén.
-A főnökkel kéne beszélnem,fontos lenne.-magyaráztam,azt hiszem erre Nora még jobban meglepődött,de nem kérdezett semmit,csak a fejével intett a főnök irodája felé,jelezve,hogy ott van.
Kissé félve álltam meg a nagy fekete ajtó előtt,de végül kulturáltan bekopogtam és csak azután léptem be helyiségbe,miután meghallottam a szabad szót.Joe egy nagy bársony székben ült az íróasztala mögött.Öltönyt viselt,bár nem értettem minek.Haja gondosan oldalra volt fésülve,hosszúkás arcát borosta takarta,így ránézésre nem lehetett több harmincnál.
-Áhh Szia Michelle,hát te?-érdeklődött,majd kedvesen felkínálta a vele szemben lévő ülőhelyet,amin a nadrágom leporolása után helyet is foglaltam.
-Szeretnék tőled kérni egy szívességet!-tértem egyből a lényegre.
-Miről lenne szó?-nézett fel valami papírmunkából érdeklődően.
-Van egy banda...-kezdtem,mire hangosan felsóhajtva félbeszakított.
-Michelle,ezt már annyiszor hallottam!
-Engedd végig mondani kérlek!
-Csak tessék!
-Nagyon jók,ezt saját tapasztalatból tudom,viszont még csak 1 hónapja vannak itt és nemigazán vannak kapcsolataik,így nem tudnak fellépni sem.Kérlek csak 15 percet engedj nekik,ígérem nem fogod megbánni!
-Nézd,ez itt a Troubadour,itt nem léphetnek fel akárkik,ez egy neves hely,olyan bandák játszanak itt,mint a Mötley Crüe és a Poison.
-Ők is megütik a Poison szintjét,sőt!-próbáltam tovább győzködni,több kevesebb sikerrel.-Egy igazi kemény,ütős rock n' roll csapat,nagyon értenek a zenéhez,légyszíves legalább egy kedd estére rakd be őket,bármit megteszek!-dobtam be az aduászt végső megoldásként,nem kellett volna.
-Bármit?-kérdezett vissza felvont szemöldökkel kaján vigyorral az arcán,ebből semmi jóra nem következtettem.
-Igen.-feleltem bizonytalanul.
-Nos,volna itt valami!Tudod értesültem a másodállásodról.-vágott bele,mire bennem megállt az ütő.-Nyugalom,rengeteg pincérnő benne van az iparban,engem ez nem különösebben érdekel.
-Értem,de mire akarsz ezzel kilyukadni?-vontam kérdőre egyre idegesebben.
-Arra,hogy hát vonzó lány vagy,pont ilyenre lenne szükségem az ágyban,egy tapasztalt szexi fiatal lányra,mégpedig teljesen ingyen.Nekem sem mindegy a pénz,és ti utcalányok elég drágák vagytok...A lényegre térve,ha lefekszel velem,akkor kaphat az áhított zenekarod egy fellépési időt,persze csak ha jók,szóval előtte szeretném hallani őket.
Döbbenten néztem rá,milyen kegyetlen ajánlat!
-Ne feledd Michelle,ez itt LA,itt a valamit valamiért elv működik!
Nem szívesen mondtam igent,de éreztem,hogy meg kell tennem,a Guns N' Rosesért,remélve,hogy a karrierjük beindul.
-Öröm veled üzletelni!-rázott kezet velem Joe,miután belementem ebbe az egész szörnyűségbe.-Holnap délután négykor meghallgatnám a bandát,csak írd le hova menjek!
Szótlanul leírtam a címet és semmi másra nem vágytam jobban,minthogy elhagyjam az irodáját annak a féregnek.
-Ja és,ha netán szar lesz a banda,akkor fellépés nincs,szex viszont igen.
Fintorogva néztem rá,rohadtul nem igazságos üzlet volt,de mégis mit tehettem volna?Szálljak vitába a köcsög főnökömmel?Kösz nem,inkább végre leléptem a helyről.hazafelé úton már nem voltam olyan lelkes,mint odafelé.Szó szerint a testemmel fizettem azért,hogy a Guns felléphessen.Szívességből szexelni,pénzért se szerettem,erre most mégis belementem egy olyanba,ami egy fillért sem hozott nekem,csupán azért tettem,hogy 5 tehetséges srác kapjon egy lehetőséget.Igen,nagy valószínűséggel nem volt helyén az eszem.A szívemre hallgattam,ami azt súgta "tedd meg értük,nem bánod meg!".Végül tényleg így lett,bár a srácoknak sosem volt szívem megmondani miért is kapták ezt a kedvező koncertet.Ha akkor elmondom nekik,kiakadtak volna és nem hagyták volna,hogy megtegyem,később meg már mit sem számított ez a dolog,úgyhogy megtartottam magamnak.
Mikor hazaértem a srácok már tűkön ülve várták a híreket.Amint közöltem velük,hogy végülis kaptak egy esélyt hatalmas öröm és lelkesedés tükröződött rajtuk,mindegyikőjük boldogan ugrott a nyakamba.Jó érzéssel töltött el,hogy örömet szerezhettem nekik,és nyugodt is voltam,hiszen én minden tőlem megtettem,a többi már csak rajtuk múlott.
Másnap Joe a megbeszélt időponthoz híven,pontban négykor beállított.Addigra rendbe raktuk nagyjából a lakást és a srácok még egyet próbáltak délelőtt,a szomszédok legnagyobb örömére.Axléket azonban nem igazán zavarta a háborgásuk,reggel és délután is ugyanolyan nagy hangerőn játszottak.Joe rezzenéstelen arccal ült mellettem végig,már kezdtem aggódni,hogy esetleg nem tetszik neki,de aztán megszólalt,csupán annyit,hogy jó volt kedd este 9kor várja őket egy 5 számos fellépésre.Távozása után ünneplés kezdődött és ismételten Night Traint ittunk,mi mást?
Egészen keddig megpróbáltuk szórólapokkal népszerűsíteni a Guns első koncertjét,ám mivel még névtelennek számítottak,nehéz dolgunk volt.Mindenféle hülye dumákkal adtuk el a jegyeket,összesen talán húszat,ami azért annyira rossznak sem számított elvégre hétköznapra esett a debütálásuk a Troubadourban.Kedden,a fiúk kezdése előtt hivatott voltam Joe irodájába,undorodva ugyan,de megadtam neki,amit óhajtott.
-Szeretnék még fellépést nekik!-közöltem,miközben felvettem a ruháimat.
-Erről nem volt szó!-felelte a nyakkendőjét kötözve.
-Akkor most lesz róla!-vágtam rá,majd kissé megvillantottam a dekoltázsomat,sajnos csak ezzel lehetett hatni rá.
-Öhm...hát felőlem játszhatnak itt hétközben,de fizetés nélkül persze,pénzt csak akkor kaphatnak,ha esetleg teltházat csinálnak,bár az tudjuk,hogy egy sima kedd este nem fog összejönni!
-Szerintem megtörténhet!-mondtam magabiztosan,de azért belülről feszítettek kétségek,éreztem,hogy ebből az egészből ki akar hozni valamit.
-Igazán?!Akkor kössünk üzletet!Minden héten egyszer színpadra léphetnek,addig amíg tele nem lesz a hely.
-Oké.És mi ebben a csavar?Mit akarsz cserébe?-kérdeztem rá a legfontosabb dologra.
-Azt,amit most is.Ingyen szexet veled!
Krimaszolva tekintettem rá,nem hittem volna,hogy egy úriembernek kinéző valaki is lehet ekkora tapló.
-Na,belemész az üzletbe?megjegyzem a nem válasz,sem neked.sem a kis bandádnak nem tenne jót...-válaszolta gúnyos mosollyal az arcán,csőbe húzott.
Tudta,hogy ő nyer,hiszen megzsarolt,de kegyetlenül.A sajátom és 5 másik ember sorsáról kellett döntenem,mi mást is felelhettem volna erre,ha nem igenfélét?!
-Áll az alku!-ráztam kezet Joeval,majd sietősen elhagytam az irodáját ismét és beálltam a pultba melózni.
A fiúk már javában zenéltek az ott levő 20-25 ember félrészegen figyelte őket,egy-két lány,hogy a zenészek kedvére tegyen a színpad előtt vonaglott.Én csak ültem a bárszék tetején és kétségbeesetten néztem körbe."Hogy lesz huszonakárhány emberből több száz?!"Ez a kérdés kavargott a fejemben,de természetesen nem tudtam rá a választ.Csak remélni tudtam,hogy a skacok komolyan fogják venni a kis koncertjeiket és mindent beleadnak,bíztam benne,hogy előbb-utóbb másokat is pont úgy elvarázsolnak,mint engem...
Nem szívesen mondtam igent,de éreztem,hogy meg kell tennem,a Guns N' Rosesért,remélve,hogy a karrierjük beindul.
-Öröm veled üzletelni!-rázott kezet velem Joe,miután belementem ebbe az egész szörnyűségbe.-Holnap délután négykor meghallgatnám a bandát,csak írd le hova menjek!
Szótlanul leírtam a címet és semmi másra nem vágytam jobban,minthogy elhagyjam az irodáját annak a féregnek.
-Ja és,ha netán szar lesz a banda,akkor fellépés nincs,szex viszont igen.
Fintorogva néztem rá,rohadtul nem igazságos üzlet volt,de mégis mit tehettem volna?Szálljak vitába a köcsög főnökömmel?Kösz nem,inkább végre leléptem a helyről.hazafelé úton már nem voltam olyan lelkes,mint odafelé.Szó szerint a testemmel fizettem azért,hogy a Guns felléphessen.Szívességből szexelni,pénzért se szerettem,erre most mégis belementem egy olyanba,ami egy fillért sem hozott nekem,csupán azért tettem,hogy 5 tehetséges srác kapjon egy lehetőséget.Igen,nagy valószínűséggel nem volt helyén az eszem.A szívemre hallgattam,ami azt súgta "tedd meg értük,nem bánod meg!".Végül tényleg így lett,bár a srácoknak sosem volt szívem megmondani miért is kapták ezt a kedvező koncertet.Ha akkor elmondom nekik,kiakadtak volna és nem hagyták volna,hogy megtegyem,később meg már mit sem számított ez a dolog,úgyhogy megtartottam magamnak.
Mikor hazaértem a srácok már tűkön ülve várták a híreket.Amint közöltem velük,hogy végülis kaptak egy esélyt hatalmas öröm és lelkesedés tükröződött rajtuk,mindegyikőjük boldogan ugrott a nyakamba.Jó érzéssel töltött el,hogy örömet szerezhettem nekik,és nyugodt is voltam,hiszen én minden tőlem megtettem,a többi már csak rajtuk múlott.
Másnap Joe a megbeszélt időponthoz híven,pontban négykor beállított.Addigra rendbe raktuk nagyjából a lakást és a srácok még egyet próbáltak délelőtt,a szomszédok legnagyobb örömére.Axléket azonban nem igazán zavarta a háborgásuk,reggel és délután is ugyanolyan nagy hangerőn játszottak.Joe rezzenéstelen arccal ült mellettem végig,már kezdtem aggódni,hogy esetleg nem tetszik neki,de aztán megszólalt,csupán annyit,hogy jó volt kedd este 9kor várja őket egy 5 számos fellépésre.Távozása után ünneplés kezdődött és ismételten Night Traint ittunk,mi mást?
Egészen keddig megpróbáltuk szórólapokkal népszerűsíteni a Guns első koncertjét,ám mivel még névtelennek számítottak,nehéz dolgunk volt.Mindenféle hülye dumákkal adtuk el a jegyeket,összesen talán húszat,ami azért annyira rossznak sem számított elvégre hétköznapra esett a debütálásuk a Troubadourban.Kedden,a fiúk kezdése előtt hivatott voltam Joe irodájába,undorodva ugyan,de megadtam neki,amit óhajtott.
-Szeretnék még fellépést nekik!-közöltem,miközben felvettem a ruháimat.
-Erről nem volt szó!-felelte a nyakkendőjét kötözve.
-Akkor most lesz róla!-vágtam rá,majd kissé megvillantottam a dekoltázsomat,sajnos csak ezzel lehetett hatni rá.
-Öhm...hát felőlem játszhatnak itt hétközben,de fizetés nélkül persze,pénzt csak akkor kaphatnak,ha esetleg teltházat csinálnak,bár az tudjuk,hogy egy sima kedd este nem fog összejönni!
-Szerintem megtörténhet!-mondtam magabiztosan,de azért belülről feszítettek kétségek,éreztem,hogy ebből az egészből ki akar hozni valamit.
-Igazán?!Akkor kössünk üzletet!Minden héten egyszer színpadra léphetnek,addig amíg tele nem lesz a hely.
-Oké.És mi ebben a csavar?Mit akarsz cserébe?-kérdeztem rá a legfontosabb dologra.
-Azt,amit most is.Ingyen szexet veled!
Krimaszolva tekintettem rá,nem hittem volna,hogy egy úriembernek kinéző valaki is lehet ekkora tapló.
-Na,belemész az üzletbe?megjegyzem a nem válasz,sem neked.sem a kis bandádnak nem tenne jót...-válaszolta gúnyos mosollyal az arcán,csőbe húzott.
Tudta,hogy ő nyer,hiszen megzsarolt,de kegyetlenül.A sajátom és 5 másik ember sorsáról kellett döntenem,mi mást is felelhettem volna erre,ha nem igenfélét?!
-Áll az alku!-ráztam kezet Joeval,majd sietősen elhagytam az irodáját ismét és beálltam a pultba melózni.
A fiúk már javában zenéltek az ott levő 20-25 ember félrészegen figyelte őket,egy-két lány,hogy a zenészek kedvére tegyen a színpad előtt vonaglott.Én csak ültem a bárszék tetején és kétségbeesetten néztem körbe."Hogy lesz huszonakárhány emberből több száz?!"Ez a kérdés kavargott a fejemben,de természetesen nem tudtam rá a választ.Csak remélni tudtam,hogy a skacok komolyan fogják venni a kis koncertjeiket és mindent beleadnak,bíztam benne,hogy előbb-utóbb másokat is pont úgy elvarázsolnak,mint engem...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése