Nandoval leültünk egy asztalhoz egy étlapot nézegettünk,majd hívtunk egy pincért.És a baj ekkor érkezett meg.A pincérnő ugyanis Anna volt,Vanessa és Santiago külföldön élő nővére.
-Lám-lám Elizabeth úgy látom nem nagyon viselt meg a baleset!Itt randizgatsz,miközben a sírba jutattad mindkét testvéremet egy éve!-jegyezte meg Anna,mire Fer arcára kiült a döbbenet én pedig nem tudtam mit mondani.Ramosnak igaza volt,már nagyon rég el kellett volna mondanom mindent Fernek,akkor talán nem nézett volna ekkorát.
-Nézd Anna megértem,hogy utálsz és én is magamat,de hidd el,hogy sajnálom!Bárcsak tehetnék még valamit annak érdekebén,hogy ők is itt legyenek,de már nem tudok!-feleltem elfojtott hangon.
-Akkor kellett volna helyesen cselekedned Elizabeth,talán még élnének a testvéreim!De te ehelyett inkább a magad szánalmas életét mentetted meg!Gyilkos!-mondta enyhén hangosan,erre már nemcsak Fernando bámult minket összezavarodottan,hanem szinte mindenki.
Baromi kínos volt,ezért csak felálltam és sírva kirohantam az étteremből.Aztán végig futottam a sötét utcákon zokogva,olyan távol akartam kerülni onnan amennyire csak tudtam.De egy idő után szorítani kezdett a mellkasom,úgyhogy le kellett ülnöm egy padra.Teljesen egyedül voltam,csak a szipogásomat lehetett hallani,aztán hirtelen egy ismerős hang megtörte a csendet.
-Liz!Lizzie!-kiáltotta Nando,miközben futott.
Nem feleltem,mert nem volt értelme.Már tudta az igazat,én meg azt tudtam,hogy ezért el fog hagyni.
-Hát itt vagy!-ült le mellém,majd magához ölelt.-Mi volt ez az egész?
-Gyilkos vagyok Fer!-nyökögtem sírva.-Menj el te jobbat érdemelsz nálam!Gyerünk menj már!
-Nem megyek el Liz!Én csak azt kérem,hogy magyarázd el a dolgokat!
-Ha elmondom,akkor szakítasz velem!
-Nem fogok,mert biztos,hogy nem vagy gyilkos!
-Miért vagy ebben ilyen biztos?
-Mert ismerlek Liz.Tudom,hogy nem lennél képes megölni egy embert!
-Nem egyet,kettőt!-jegyeztem meg keserűen erős szarkasztikussal.-Megöltem a két legjobb barátomat,pont egy éve történt...A teljesen új kocsimban ültünk,amikor a kereszteződésből kikanyarodott egy Mercedes és belénk jött.Elrántottam a kormányt,de nem tudtam elkerülni az ütközést.A kisteherautó az árokba taszított minket...Csak annyi maradt meg,hogy Santi üvölt,hogy tegyek valamit...én cselekedtem,de nem jól.Mert ha a másik irányba fordítom el a kormányt,ők még itt lennének....de sajnos nincsenek,a helyszínen életüket vesztették az én hibámból!-meséltem el a történetet sírva-A sírjukhoz mentem ma Madridba!
-Liz miért nem mondtad el?Azt hittem őszinték vagyunk egymáshoz ennyi idő után!
-Hát ezért nem beszéltem róla!-álltam fel dühösen a padról.-Mert tudtam,hogy ezt kérdezed majd és azért kérded ezt,mert ha tudtál volna a balesetről,akkor már rég nem lennénk együtt!
-Liz ez hülyeség....én szeretlek és ezen az sem tudna változtatni,ha te lettél volna a vétkes,de nem voltál!
-Hogy szerethetsz engem még ezek után is?
-Úgy,hogy te egy nagyszerű lány vagy.Csak túl sok falat vontál magad köré a karambol és az apád miatt...de én már át tudtam törni ezeket a falakat,és megismertem az igazi Elizabeth Rachel Mourinhot.Aki rabul ejtett a csodaszép hangjával,a focitudásával,az eszével és a humorával meg persze a gyönyörű külső se volt hátrány!-puszilt bele a nyakamba,miközben a kezét a derekam köré fonta.-Egyszerűen szeretlek Lizzie a balesettel vagy anélkül,csak az fáj,hogy nem mondtad el...de ne, haragszom,megértem!
-Hogyan tudsz ilyen lenni Fer?!Túl jó vagy hozzám!A mi kapcsolatunk olyan,mintha az angyal járna az ördöggel.Rövid távon ez nem akkora gond,de hosszú idő elteltével az ördög egyszer csak megrontja a tökéletes angyalt!Rossz hatással leszek rád Fernando!
-Nem!Én túl rossz lennék angyalnak,te pedig túl jó ördögnek!Éppen ezért az a legjobb ha együtt maradunk!Örökre...Tudod volt már néhány barátnőm,de egyiknél sem éreztem azt,amit veled!
-Mire gondolsz?
-Arra,hogy én már itt,most képes lennék megkérni a kezed és összeházasodni veled!-vallotta be,mire belőlem kibukott egy kacaj.Talán azért mert nem hittem,hogy komolyan gondolja Fernando mindezt azok után.
-Ez őrültség Nando!
-Tudom,de én őrült vagyok!-nevetett és csókot lehelt a vállamra,majd egyre lejjebb haladt.-Szóval mit mondasz?
-Azt,hogy ez még túl korai....A baleset még nem olyan régen volt....
-Nem foghatsz erre mindent!Élned kell!És attól,hogy tovább lépsz még gondolhatsz rájuk...amint ránézel a kezedre úgyis eszedbe fog jutni!De ez nem baj!Csak tedd meg végre az első lépést a boldogság felé!
-Már megtettem!Ezért vagyok itt,veled!
-Akkor miért olyan nehéz kimondani azt,hogy igen vagy nem??
-Mert mi van,ha nem jól cselekszem?!Ha még nem állok készen erre vagy,ha nem helyes ezt tennem most még??
-Csak hallgass a szívedre és az alapján válaszolj!Santiago és Vanessa ott van fent és látnak téged.Egy dolgot akarnak,hogy boldog légy és hidd el,hogy ez így van!
Lehunytam a szemem,elmorzsoltam egy utolsó könnycseppet a volt szerelmem és a volt legjobb barátnőm miatt aztán feleltem a kérdésre.
-Igen!-néztem bele elszántan Nando szemébe,majd szenvedélyesen megcsókoltam.
-Nincs gyűrű!-húzódott el tőlem Fernando egy percre.
-Nem érdekel!Nekem elég,hogy itt vagy és segítesz nekem,hogy végleg túltegyem magam a baleseten.Ez többet ér minden drága gyűrűnél!
-Nem minden nő gondolná így,örülök,hogy te más vagy!
-Én is örülök,hogy nm vagy olyan,mint a többi pasi!Szeretlek Nando!-feleltem mire ő elmosolyodott,aztán megcsókolt és persze ő is kimondta a legszebb szót a világon nekem.
Nem gondoltam volna,hogy Santiék tragédiája után 1 évvel egy parkban fogok állni Fernando Torressel,aki 3 hónap együttlét után kérte meg a kezemet.Valóban őrültség és képtelenség,de mégis gyönyörű!És ekkor végre megértettem az okát,hogy miért maradtam a földön....Az ok Fernando volt.Akivel azért találkoztam,hogy megmutassa,hogy milyen az igaz szerelem.Mert,hogy a miénk az volt ahhoz kétség sem férhet...De ki tudja mit rejt a jövő?!
