Közlemény

Kedves olvasóim!

A következő héten sajnos egy részt sem tudok feltenni,mert elutazom.A legközelebb augusztus 3.-án vagy 4.-én lesz rész.Addig is jó olvasást és kellemes nyarat!:)

4. rész

Már 11 óra is elmúlt mikor beléptünk Fernando nagy madridi házába.Csodálkozva járkáltam egyik helyiségből a másikba,Nando pedig végig a nyomomban volt.
-Tetszik?-kérdezte Nando mikor beértünk a vendégszobába.
-Igen...itt fogok aludni?
-Aha.
-Szuper.Szerintem nagyobb mint a lakásom!
-Azért ne túlozz!
-Én nem túlzok ez így van!A fürdőt merre találom?
-A folyosó végén jobbra.
-Köszi.Akkor én be is zárkózom oda ha nem baj!
-Csak nyugodtan.
A fürdőszobába érkezve egy hatalmas kád fogadott,aminek nem tudtam ellenállni,muszáj volt kipróbálnom.Egy jó fél óra után azonban meguntam,így hát gyorsan elvégeztem az esti teendőket és lementem a nappaliba Torreshez.
-Mit nézel?-ültem le mellé a kanapéra.
-A Lost-ot,csak most reklám van.
-Sorozat függő vagy!
-Csak ezt az egyet nézem mit akarsz?!-"háborodott" fel.
-Mi a jó abban,hogy olyan sorozatokra fecsérled az idődet aminek sosem lesz vége?!
-Ma lesz a befejező rész,már nagyon várom!-nézett rám izgatottan,mire hangosan felnevettem.
-Te nem vagy normális komolyan mondom!
-Pszt visszakezdődött!
-Akkor én le is fekszem....azért te is aludj majd,különben nem tudsz felkelni reggel!-indultam el a szobám felé.
-Nyugi én tuti fel tudok kelni,ne aggódj!Jó éjt!
-Neked is!
Amikor befeküdtem az ágyba,szinte rögtön elaludtam,ezért reggel frissen és üdén ébredtem.Pár perc alatt magamra kaptam a ruhámat,felkeltem a halvány sminkemet és már rohantam is ki a konyhába reggelizni.Mikor elhaladtam a nappali mellett megpillantottam Nandot.A kanapén feküdt és még javában szunyókált.Mosolyogva megráztam a fejem,majd mellé léptem,és egyszerűen nem bírtam ki muszáj volt a fejére borítanom az asztalon lévő vizet.
-Mi a fene van?-riadt föl az álmából.
-Reggel.-válaszoltam egyszerűen.
-Na és miért öntöttél le vízzel nem tudtál volna normálisan felkelteni?!
-De tudtam volna....viszont ez viccesebb volt!
-Valóban az volt röhög a vakbelem!-tápászkodott fel mérgesen.
-Ne legyél ilyen morcos,nem én mondtam,hogy nézd végig a Lost-ot!Legalább jó vége volt?
-Nekem annyira nem tetszett.
-Látod én mondtam,hogy inkább aludj!Van valami kaja,éhes vagyok?!
-Biztos.Nézd meg a hűtőt!Addig én elkészülök.
-Oké!-mondtam és már el is kezdtem a hűtőben kutakodni.Nem sokkal később a kezembe akadt egy joghurt és miután elpusztítottam,bementem a fürdőbe fogatmosni.Ekkor volt körübelül fél hét,de mivel Nando még mindig nem készült el így hát kényelembe helyeztem magam egy fotelban és néztem ahogy Nando idegesen rohangál fel-alá a házban.
-Miért vagy ideges?
-Nem vagyok ideges egy cseppet sem.-mondta és abban a pillanatban hasra esett egy bőröndben,belőlem pedig ismét kibukott a nevetés.-A rohadt életbe már!Nem hiszem el,elegem van ebből az egész szarból!
-Na most komolyan mi a baj?-ültem le mellé a földre.
-Csak az,hogy nem kellet volna belemennem ebbe az ügybe.Én még nem vagyok kész arra,hogy Yolandával találkozzak.
-Istenem,Nando akkor hívd fel és mond meg neki,hogy a csajod leesett a lépcsőről és eltörte a lábát,vagy mit tudom én hazudj neki valamit!
-Nem Isa ezt nem fogom tenni már csak azért sem!
-De miért?Te se akarsz menni én se repdesek az örömtől,hogy 2 hétig jó pofiznom kéne valami csajnak...szóval nem értelek!Miért mondtad neki azt,hogy elmész ha te neked is csak nyűg!
-Azért mert meg akarom neki mutatni,hogy boldog vagyok nélküle is,és be akarom bizonyítani Yolandának,hogy tovább léptem és nem hiányzik....
-Te nem vagy boldog nélküle?
-Nem...egyedül vagyok ebbe a nagy házba a kutyáimmal és a macskámmal.Nincs barátnőm,aki szeretne,aki megölelne vagy megcsókolna.Magányos vagyok.Megvan mindenem,de mégis boldogtalan vagyok,mert hiányzik az életemből a szerelem.
Nando barna szemének sarkában megjelent egy kósza könnycsepp amit ugyan azonnal letörölt,de attól én még észrevettem.Ekkor nagyon megsajnáltam,késztetést éreztem arra,hogy megöleljem,és miután ezt megtettem elhatároztam,hogy bármi is legyen segíteni fogok neki.
-Ugyan Nando utálom mikor ilyen pesszimista vagy,hidd el nekem találni fogsz magadnak párt és az a lány nagyon szerencsés lesz!És könyörgöm ne legyél elégedetlen,megvalósítottad az álmodat,focista vagy!Mindig ezt akartad.Örülj annak,hogy sikerült,mert én nem tudtam,te viszont igen!Én még így is szívesen cserélnék veled!A szerelmet pedig nem kell erőltetni majd jön amikor jönnie kell!
-Igazad van és köszönöm....Viszont elmondani könnyebb mint betartani!
-Ez így igaz,de meg kell próbálni!Ha szabad megkérdeznem miért szakítottatok Yolandával?Azt tudom,hogy neki lett pasija,de mégis,hogy volt ez?!
-Tudod ez úgy történt,hogy egyik este kicsit előbb értem haza,mert aznap volt az évfordulónk,így kimenőt kaptam az edzésről.Mikor hazaértem Yolanda és a kollégája,Diego a közös ágyunkban hancúroztak...Nem hittem a saját szememnek,még bíztam abban,hogy ez valami félreértés,de ekkor elém állt Yolanda és közölte,hogy sajnálja,de már nem szeret...Összepakolta a cuccait és elment,én pedig teljesen kiborultam.Akkor akartam eljegyezni.....-idézte fel a fájó emlékeket Nando.
-Ez szörnyű!Nagyon szemét volt veled,de ne keseregj tovább,állj fel és induljunk!Gyerünk játszuk el a világ legjobb szerelmes párját!Valahogy kibírjuk ezt a pár napot aztán visszajövünk és csapunk egy nagy bulit,így jó lesz!?-rángattam fel a padlóról,szó szerint,meg képletesen is.
-Te vagy a legnagyszerűbb lány akivel valaha találkoztam,és tudod mit?!Szerintem Ibizán nagyobbat lehet bulizni!-húzta huncut mosolyra a száját.
-Elviszel Ibizára?-kérdeztem.
-Még jó hogy,ez a minimum!-jelentette ki,mire én felugrottam az ölébe.Gyerekkori álmom volt eljutni oda,így mikor ezt kimondta határtalan örömöt éreztem.
A meghitt beszélgetésünk után Nando hívott egy taxit,amikor az odaért hozzánk bepakoltuk a rengeteg táskát a csomagtartóba,aztán beültünk.
-A reptérre legyen szíves!-mondta Fernando a taxisnak,miután ezt kimondta riadtan néztem rá.
-Szóval repülővel megyünk?!-érdeklődtem,bár tudtam rá a választ.
-Igen miért talán félsz a repüléstől?
-Én?Ugyan dehogy!-mondtam,pedig ez nem volt így,nagyon nem
Mikor megérkeztünk a reptérre körülvettek minket Fernando rajongói és a fotósok.Alig bírtunk mozdulni akkora volt a tömeg,eltartott egy ideig mire végre fel tudtunk jutni a gépre.
-Szeretnél az ablak mellé ülni?
-Oh nem köszönöm Isten ments!
-Na jó valld be egy picikét félsz a repüléstől!
-Oké beismerem!
-Nyugi csak a felszállás meg leszállás a rossz!
-Ezzel nem nyugtatsz meg!És mi van ha egy bomba van a gépen?Vagy ha itt van köztünk egy terrorista?Jézusom itt fogunk meghalni!-pánikoltam be teljesen.
-Hány repülőgépes katasztrófa filmet láttál eddig?
-Mit tudom én,szerintem a kelleténél jóval többet!
Ahogy ezt kimondtam a gép elindult és megkezdte a felszállást.
-Istenem!-sóhajtottam.
-Fogd meg a kezem és szorítsd meg!Ez beválik először én is ezt csináltam!-nyújtotta felém a kezét Fernando,amit én kézségesen elfogadtam.
-Shakira már a levegőben vagyunk és légyszi ne törd össze az ujjaimat,még szükségem van rájuk!
-Bocsi!-engedtem el a kezét.
-Akarsz zenét hallgatni?
-Persze!Az legalább eltereli a figyelmem.
Fernando elővette a telefonját,hozzácsatlakoztatta a fülhallgatót,aminek az egyik felét átadta nekem,a másikat pedig betette a fülébe.
-Szereted az El canto de locót?-nézett fel egy pillanatra telefonjából.
-Persze,ki nem?
-A hülyék!-szólalt meg nevetve,majd elindította a La madre de Josét.-Régen is egyezett az ízlésünk,úgy látom ez még mindig így van.
-Az biztos!
Az út villámgyorsan eltelt,rengeteg jó zenét hallgatunk és nagyon jól szórakoztunk.Barcelonában már nem volt akkora tömeg Torres körül,így hamarabb össze tudtuk szedni a csomagjainkat.
-Most hova megyünk?-kíváncsiskodtam mikor Nando megállt a parkolóban.
-Nem tudom,Yolanda azt mondta,hogy itt fognak várni.
-És látod őket?
-Nem...vagyis de már igen!Nézd az a szőke lány a fehér Chevroletnél,ő Yolanda!
Elkerekedett szemekkel bámultam abba az irányba amerre Fernando mutatott,a Szőke démon ismét ott állt pár méterre tőlem.

-Ne,ne,ne!Nem ilyen nincs!Miért utál az univerzum ennyire?Mi rosszat tettem?-kezdtem el nyavalyogni.
-Ismered Yolandát?-lepődött meg.
-Túl jól ismerem!-vágtam rá komoran.

3. rész

Fernando idegesen fürkészte a tekintetemet,de nem tudott semmit kiolvasni belőle.
-Elvállalom,leszek a barátnőd....vagyis megpróbálom eljátszani!
-Té-tényleg?-nézett rám hitetlenkedve,majd amikor felfogta a szavaimat mosolyogva felkapott az ölébe és megpörgetett a levegőbe.
-Te jó ég Nando tegyél le!
-Oké!Köszönöm Shakira,mostantól bármit megteszek amit kérsz...sőt arra gondoltam,hogy mi lenne ha fizetnék neked ezért!??
-Öhm...Nézd Fernando valóban szükségem van a pénzre,de azt nem tőled szeretném megkapni,az nagyon etikátlan lenne,és bevallom rosszul is esett,hogy ezt mondtad,megalázó érzés.
-Ne haragudj csak azt hittem úgy szívesebben csinálod meg...Manapság semmi sincs ingyen...tudod üzlet az egész világ.
-Tudom,sajnos ez van.Viszont én már pisis korod óta ismerlek szemétség lenne tőlem pénzt kérni ezért,bár nem mondom,hogy a te kérésed nem az.
Torres meglepetten nézett rám,nem csodálom elég őszintén fogalmaztam.
-Szerinted én szemét vagyok?-kérdezte lehajtott fejjel.
-Határozottan igen...Gondolj csak bele a helyzetembe!Mióta az eszemet tudom mi mindig együtt lógtunk és megesküdtünk egymásnak,hogy semmi nem választhat szét minket.Aztán te bekerültél az Atletico felnőtt csapatába és én egy szép napom arra ébredtem,hogy a régi Fernandonak már nyoma sincs...megváltoztál és nem értettem miért.Teljesen eltávolodtunk egymástól nagyon nagy fájdalmat okoztál nekem,de túl tettem magam rajta,teszem hozzá elég nehezen.Amikor a bárban találkoztunk örültem annak,hogy végre újra láthatlak...már nem haragudtam.Boldog voltam mert megvártál,azt hittem bocsánatot fogsz kérni,de ehelyett előálltál ezzel a dologgal.Ez hatalmas bunkóság volt és ismét borzasztóan haragudtam rád!
-Basszus Isabel akkor miért segítesz,ha ezt gondolod rólam?
-Látod ez jó kérdés.Valójában nem tudom.Talán azért,hogy elviselhetetlen lelkiismeret furdalás gyötörjön....meg hát olyan kitartóan állítod,hogy nem változtál meg és ugyanaz a jókedvű,szerény,bulizós srác vagy mint régen.Ezen a 2 héten legalább be tudod bizonyítani ezt.Ha nem sikerül és nekem lesz igazam akkor eltűnsz az életemből és soha nem térsz vissza.Viszont ha neked akkor esetleg tarthatjuk a kapcsolatot.-soroltam fel az okokat.
-Az első dolog máris sikerült-sóhajtott nagyot,majd közelebb jött hozzám.Olyannyira,hogy az összes szeplőjét tisztán láttam az arcán.-Sajnálom ezt a 3 évet,de ilyen többet nem lesz.Bárhol leszek téged mindig felhívlak.

-Szép szavak Nando,de ne felejtsük el,hogy előbb bizonyítanod kell!
-Tudom.-mondta és meglepetésemre a karját a derekam köré fonta.
Feszélyezve éreztem magam,és először nem akartam viszonozni az ölelését,de olyan erősen szorított,hogy muszáj volt tennem valamit.Így történt,hogy az én kezem az ő vállára került.Lehunytam a szemem és csak ekkor jöttem rá,hogy mennyire hiányzott ez nekem...Nem tudom meddig lehettünk így,5 percet vagy annál jóval többet,mindenesetre nagyon jó volt.Már régóta szükségem volt erre az ölelésre.
-Oké most már elég a lelkizésből!-húzódtam el tőle.
-Bocs...
-A barátságunk rajtad áll vagy bukik ezt jól vésd az eszedbe!-fordítottam komolyra a szót.
-Rendben.Még meg kéne beszélnünk pár dolgot,tudod mivel kapcsolatban.
-Persze,mondd!
-Szóval Yolandának és a barátjának be kéne adni,hogy mi járunk és nagyon szeretjük egymást,meg ilyenek..
-Nekem mi lenne a dolgom?
-Csak add magadat!
-Az könnyű lesz!Gondolom kézen fogva is kell sétálnunk ugye?
-Ööö igen és csókolóznunk is kéne-mondta mire teljesen elpirult.
-Ezt sürgősen felejtsd el,nem csókollak meg!
-Shakira kérlek a csók nélkül nem hiteles...egyébként is csókolóztunk már,nem emlékszel?!
-Csak azért csináltuk,hogy túl legyünk az első csókon és megegyeztünk,hogy soha nem beszélünk róla!
Ezután Fernando fél órát győzködött mire beadtam a derekam egy rövid szájra puszira Yolandáék előtt.
-Már csak azt mondd meg,mikor indulunk?!
-Holnap reggel 8-kor indul a gépünk Madridból Barcelonába.
-Jó.Van még pár elintéznivalóm,úgyhogy este 9-re gyere értem!
-Rendben és még egyszer köszönöm.
Kikísértem Nandot,majd visszamentem a szobámba és nekiálltam bepakolni a bőröndömbe.Rengeteg ruhát raktam bele,na és persze a gitáromat és a dalszöveges füzetemet is eltettem.A holmijaim elpakolása még csak a könnyebb feladat volt.Mert a munkahelyemről sokkal nehezebb volt elkéredzkedni 2 hétre,de végül sikerült.
-Szia Sara!-köszöntem a nővéremnek mikor hazaértem.
-Csá!Gyere vacsorázni!
-Oké-válaszoltam és már le is ültem az asztalhoz.Sara nem mondott semmit végig csak morcosan nézett rám.

-Mi bajod van?Ne bámulj már!-szólaltam meg felháborodottan.
-Szerinted mégis mi?Egyszerűen nem szeretem ha húgomat kihasználják.Hatalmas hülyeség volt,hogy belementél ebbe az ügybe!
-Nem használ ki senki!
-Dehogynem.Nem hiszem el,hogy nem látod?!
- Ne légy már ilyen rosszindulatú!
-Isa én nem vagyok rosszindulatú!Csak közlöm a nyilvánvaló tényeket,vagyis azt,hogy Fernando rohadtul átvágott!És te ezt nem veszed észre!-mondta mérgesen.
-Sara elég legyen már!
-Talán baj,hogy féltelek a focistáktól?!Tudom milyenek hidd el,amikor a közelükben van egy nő nem bírnak magukkal rögtön le akarják fektetni!
-Nem tudsz te semmit Sara!Ezerszer elmesélted már,hogy kavartál Ronaldoval,de jól jegyezd meg Fernando Nem olyan mint Ronaldo!Nem kell általánosítanod!
--Oh drága hugicám minden focista egyforma!
Épp le akartam üvölteni Sara fejét,amikor Fernando csengetett.Gyorsan kinyitottam neki az ajtót,aztán befutottam a szobámba a cuccaimért.Sara pedig mindvégig árnyékként követett.
-Csak azt ígérd meg nekem,hogy nem fekszel le Fernandoval!
-Ha ettől megnyugszol és nem csesztetsz tovább akkor megígérem!
-Köszönöm.Azért hívj fel néha és vigyázz magadra!
Mosolyogva adtam két puszit a nővéremnek,majd a kis Josénak is.Sara általában idegesítő,de alapjába véve jó ember és nagyon szeretem.
-Nando indulhatunk!
-Oké-vette ki a bőröndöket a kezemből így nekem csak a gitártokomat és a táskámat kellett cipelni.Mikor leértünk Fernando bepakolt az autójába,aztán elindultunk.Nem szóltam egy szót se,csak némán meredtem kifelé az ablakon mindvégig Sara szavai jártak a fejemben.Rádöbbentem,hogy igaza volt,tényleg hülyeség volt elválallni ezt a dolgot.Legszívesebben kiszálltam volna a kocsiból,azért,hogy visszarohanjak a nyugodt és egyszerű életembe,de nem tettem.Továbbra is egy helyben ültem és vártam,hogy mi sül ki ebből az egészből...

2.rész

-Te most viccelsz ugye?-néztem rá meglepetten.
-Istenem,bár vicc lenne...de nem az!
-Megáll az eszem Fernando,hogy kérhetsz tőlem ilyet?Én a barátod vagyok,aki mellesleg 3 évig nem érdekelt!
-Tudom,tudom...de az Atletico és a válogatott mellet a családomra is alig volt időm!
-Ugyan Nando ne fogj mindent a focira!Különben is,ha hiányoztam volna neked,csak egy kicsit is fölhívhattál volna hetente legalább egyszer,de soha nem tetted meg!Pedig én vártam....szükségem lett volna a legjobb barátomra például akkor mikor anyukám meghalt,de te nem voltál ott velem!Úgyhogy most én se leszek veled...viszlát Fernando!-szálltam ki az autóból,de Nando rögtön utánam jött.
-Igazad van és sajnálom!Szörnyen viselkedtem,de soha többé nem teszek ilyet,megígérem minden olyan lesz mint régen!
-Te magad is jól tudod,hogy most nem állnál itt,ha nem kéne neked ez a szívesség...de kell,nekem viszont érdekbarátságra nincs szükségem,bocs!A kapcsolatunk pedig már nem lesz a régi te egy szupersztár vagy,a gyerekek példakép én meg egy nagy senki hozzád képest!Nekünk nincs több mondanivalónk egymásnak...
-De igenis van!Nem számít,hogy sikeres lettem ugyanaz vagyok aki voltam egy szerény naiv kölyök...és nem tartanék ott ahol most tartok ha te nem bíztatsz engem minden meccs előtt,sosem engedted,hogy feladjam ezért nagyon hálás vagyok neked!És hidd el,hogy sosem kérnék tőled ilyen dolgot,de muszáj mert te vagy az egyetlen olyan csaj akire Yolanda féltékeny lenne....
Még a sötétben is jól láttam ahogy Nando mély barna szeme az elszántságtól csillog,ezzel a tekintettel na és persze a szavaival a szívemig hatolt.
-Ezt jól elintézted,mindig tudod mit kell mondani.-mosolyodtam el.
-Hát...igen-nevetett ő is.
-Komolyra fordítva a szót megfontolom ezt az egész ügyet,de nem ígérek semmit.Az elmúlt 3 év nem tud ilyen gyorsan kitörlődni.
-Oké megértem és köszönöm.
Ezután visszaültünk Fernando kocsijába,útközben nem sokat beszéltünk,mindketten elég feszültek voltunk.

-Holnap gyere el,és megmondom,hogy mire jutottam.
-Rendben.
-Köszi a fuvart.-indultam el a lépcsőház ajtóhoz.
-Szívesen jó éjt Shakira!
-Jó éjt Nino!
Fáradtam gyalogoltam fel a negyedikre,ami nem csoda,hiszen elég hosszú napom volt.Próbáltam csendben besurrani a lakásba,de mint később kiderült ez felesleges volt.
-Szia Isa!-köszöntött a nővérem egy öleléssel.
-Szia Sara!Miért vagy ébren fél kettőkor?
-Mert José felébredt és vissza kellett altatnom,de mire ő elaludt nekem elment az álmom így hát gondoltam megvárlak.
Sara és a kisfia José akkor költözött hozzám mikor kiderült,hogy Dani a nővérem férje megcsalta Sarát.Szegény nagyon kivolt,de ezt meg is értem természetesen befogadtam őket,hiszen Sara a testvérem,nem számíthatott másra csak rám.
-Ja értem.-válaszoltam majd bementem a nappaliba.
-Isa nagyon furcsa vagy,történt valami?-kérdezte aggódva.
-Nem dehogy Sara....Azta új a felsőd?!Nagyon jól áll!
-Húgi ez a póló 1000 éves és egyébként José vacsora után lebüfizte.Szóval ne tereld a témát!
-Oké tényleg történt valami!
-Micsoda?-érdeklődött Sara miközben leültünk a kanapéra.
Szépen lassan elmeséltem neki Fernando különös óhaját,majd félve néztem rá,mert tudtam,hogy nem lesz jó véleménye a dologról.
-Remélem jól elküldted melegebb tájakra...ekkora pofátlanságot!
-Öhm....én nem egészen ezt tettem.-vallottam be.
-Akkor megpofoztad,vagy mi?
-Némi győzködés után megígértem neki,hogy átgondolom.
Erre Sara elképedve nézett rám,majd hozzám vágott két párnát mire leestem az ágyról.
-Hé.ez fájt!
-Te nem vagy normális húgi esküszöm!Én..én nem értelek,miért mondtad neki ezt?
-Mert a barátom volt,együtt nőttem fel vele,nem hagyhatom így cserben!
-Ő is cserben hagyott a karrierje fontosabb volt neki mint TE!
-Nekem is fontosabb lett volna!Egyébként abban nincs semmi,hogy átgondolom!
-Akkor is hülye vagy,ennek az egésznek az a célja,hogy visszaszerezze a volt a csaját,aztán megint ejt téged,mint a múltkor!
-Jajj Sara olyan gonosz vagy!
-Nem vagyok gonosz,csak reális!
-Jól van nem érdekel mi a véleményed!Ez az én döntésem,ebbe nem szólhatsz bele!-csaptam be a szobám ajtaját.
-Ha elmenekülsz a nézeteltérések elől azzal nem oldasz meg semmit!-kiáltotta be,de én erre már nem reagáltam.
Bemásztam az ágyamba és próbáltam álomba merülni,de nem sikerült,mert még legalább százszor átrágtam magam a Fernandos dolgon.Sokáig forgolódtam álmatlanul,így volt 5 óra mikor végre elaludtam.reggel kilenckor viszont arra ébredtem,hogy Sara a konyhában csörömpöl,elég mérges voltam rá,mivel mindig is utáltam az ilyen jellegű ébresztőket.

-Mi a fenét csinálsz?-mentem ki a konyhába dühösen.
-Ebédet főzök,talán baj?
-Nem lehetne halkabban,szeretnék még aludni?!
-Nem...amúgy már ideje felkelni,aki éjjel legény legyen nappal is.-tette elém a reggelimet amit én néma csendben majszoltam el.
Miután Sara megcsinálta az ebédet Joséval játszott,én addig TV-t néztem.
-Sara csengettek!-kiabáltam be a nővéremnek a gyerekszobába.
-És?Mozdulj meg!
-Meccs van,nyisd ki kérlek!
-Miért tenném?
-Mert ez az én lakásom és befogattalak titeket!
-Nyitom!-sóhajtott egy nagyot,mire én gúnyosan elmosolyodtam,ez mindig beválik.
-Szia Fernando!
-Hello Sara!Oh de aranyos kisfiú a tiéd?
-Igen,de nem kapod meg azért,hogy eljátssza a fiadat.
-Sara még mindig olyan bűbájos vagy mint régen.-mondta műmosoly varázsolva az arcára.
-Tudom...-nevetett fel.
-Gyere Nando!-szakítottam félbe a társalgásukat,régen sem voltak oda egymásért...és ez semmit nem változott.
-Na persze Fernandonak rögtön felugrasz a TV elől....-forgatta a szemét Sara.
-Sara kérlek fejezd be!-néztem rá szúrósan.
-Jól van naaaa-tette fel védekezően a kezét.
Gyorsan berángattam a focistát a szobámba és helyet foglaltunk az ágyamon.
-Bocs a nővérem miatt...tudod milyen!
-Semmi már megszoktam.És eldöntötted,hogy akkor mi lesz?-bámult rám kíváncsian.
-Igen,döntöttem!

Szereplők:

A történet címe:Corazon

Szereplők:

Isabel Shakira Mebarak

Fernando Torres

Sara Mebarak

Daniel Sanchez

Yolanda Sanz

A szereplők képeit holnap feltöltöm,és elnézéseteket kérem azért a nagy fehér sávért,nem tudom,hogy csináltamXD!

1 rész

1 rész:16 éves koromtól kezdve dolgoztam egy bárban felszolgálóként.Diákmunkának indult,csak azért, hogy kiegészítsem a zsebpénzemet,de végül érettségi után nem találtam jobb munkát,így leragadtam ezen a helyen.Nem voltam túl boldog ettől, hiszen mindig is az volt az álmom hogy híres énekesnő leszek,bár tudtam,hogy erre nem sok esély van.Azért nem adtam fel és tovább énekelgettem, amit egyszer véletlen meghallott a főnököm,és tetszett neki.Így hát megengedte,hogy hetente egyszer lehet egy 5 számos előadásom.Ezt hatalmas lehetőségként fogtam fel,ezért mindig beleadtam apait-anyait abba az 5 zenébe,és sikerem lett.Az ott lévő emberek szerettek hallgatni engem.Ettől függetlenül azért pincérkednem is kellett.
-Isabel a 3-as asztalnál rendeltek még 2 sört vidd ki nekik,gyerünk gyorsan!-utasított a főnököm barátnője,Dina,aki rendszerint csak felvette a rendeléseket a pultnál,de ezeket sosem szállította ki.Állandóan engem küldött be a részeg bulizók közé,amit nagyon utáltam,de megcsináltam és szó nélkül tűrtem az ittas fiatal srácok durva ajánlatait.
-Isabel mozogj már,rengeteg vendégünk van!-mondta Dina mikor visszaértem hozzá.
-Igenis-válaszoltam a szememet forgatva.-Mit hozhatok?-léptem oda a sráchoz aki éppen leült egy székre.A fiú felém fordult és csak ekkor ismertem fel ŐT.
-Shakira!-kiáltott fel az Atletico Madrid csatára nevetve.
Torres és én szomszédok voltunk,mindig együtt játszottunk,,egy oviba jártunk és később a suliba is ugyanabba az osztályba kerültünk.Legjobb barátok voltunk,csak neki engedtem meg,hogy a második nevemen szólítson,ez mindenki más számára tilos volt.Még nagyon,nagyon régen én adtam neki az El Nino becenevet,bár azóta már nem csak én nevezem így.A barátságunknak az jelentette a végét mikor Fernando bekerült az Atletico felnőtt csapatába.Az elköltözése után még 3 évig rendszeresen beszéltünk telefonon,de ezek egyre ritkábbak lettek ahogy bekerült a spanyol válogatottba,annyira elfoglalt volt már,hogy többé nem volt ideje társalogni velem.Ezért először eléggé haragudtam rá,de végül megértettem a miértjét és békében váltunk el.
-Úristen Shakira,de régen láttalak!Mennyit változtál!Nagyon szép lettél!-mondta miközben megölelt.
-Hát...köszönöm,de te se panaszkodhatsz El Nino.Gyönyörű gólt lőttél a hétvégén.
-Nézted a meccset?
-Persze.Na de amúgy mizu a focin kívül?
-Semmi.A boldog párkapcsolatomnak lőttek mikor egy éve Yolanda,a barátnőm elhagyott egy másik pasiért.
-Az gáz!Ennek a Yolandának nincsen esze,hidd el nekem bánni fogja,hogy ezt tette!Tudom most még szar de találni fogsz magadnak egy jobb csajt,aki meg fog becsülni!
-Optimista vagy,mint mindig.Ezt imádom benned!Na de inkább beszéljünk rólad,hogyan állsz a pasikkal?
-Szingli vagyok....megint.Oh ,jaj közeledik Dina !Mit kérsz inni?
-Colát citrommal.
-Gondoltam,már hozom is!
Villám gyorsan készítettem el Fernando italát majd ugyanebben a tempóban szervíroztam is neki.
-Köszönöm.Mikor jár le a munkaidőd?
-Ma sokáig vagyok,fél egyig.
-Értem,de azért még találkozunk ugye?
.-Mindenképp,de most mennem kell,szia!
-Oké,szia!-zárt a karjai közé ismét.
Szomorúan álltam vissza dolgozni,mivel sokkal szívesebben beszélgettem volna inkább Fernandoval...de ezt nem tehettem.Így miközben fel-alá járkálta a rendelésekkel a szórakozó helyen sokszor ránéztem Nandora.Egy ideig egyedül volt,de pár perccel később csatlakozott hozzá pár haverja akikkel jól elbeszélgettek.Az idő 11 felé járt,amikor egyre többen és többen érkeztek a bárba,tehát már nem volt időm Nandot figyelni.Rengeteg felé kellet szaladgálnom ezért nagyon örültem,hogy volt egy szusszanásnyi időm pihenni.Ekkor pillantottam ismét Nando asztala felé,de már üres volt.Nagyot sóhajtva léptem oda,hogy elvigyem Nando poharát,ahogy fölemeltem észrevettem,hogy Fernando nevetségesen sok borravalót hagyott ott az asztalon,sőt még egy kis összehajtogatott fecnit is találtam,amit kíváncsian kezdtem el kibontani."Szóval fél egykor végzel,az nem késő,kint várlak a parkolóban!Fernando"Mosolyogva tettem el a kis lapot és a pénzt,és rettentően vártam már,hogy végre fél egy legyen.A percek viszont borzasztóan lassan teltek,mivel szinte 3 percenként néztem az órámra......Végre mikor már mehettem volna ki Nandohoz Dina odajött hozzám és megkért,hogy maradjak mivel a váltásom,Tom telefonált,hogy kicsit késik.
-Na végre már!-indultam el a kijárat felé mikor belépett Tom
-Mi van ennyire hiányoztam?-kérdezte a szemöldökét húzogatva.
-Te egyáltalán,viszont a szabadidőm igen!-mondtam és már ki is mentem a sötét utcára.
Pár lépést tettem a parkoló felé,de fogalmam sem volt arról,hogy milyen autója van Fernandonak ezért csak álltam és vártam ott mint egy rakás szerencsétlenség.
-Gyere ülj be!-szólt ki Nando a fekete Audijából.
-Oké!-pattantam be a kocsiba.-Hogyhogy megvártál?
-Nem tudom,csak úgy.
-Köszönöm!
Ezután kínos csend támadt.Fernando nem indította be a kocsit, csak maga elé bámult.Valamin nagyon gondolkodott, és beletelt jó sok időbe mire felém fordult, és megszólalt.
- Na, jó igazából azért vártalak meg, mert szeretnék kérni tőled egy óriási szívességet.
- Igazán? Mi lenne az?
- Tudod, meséltem neked Yolandáról.
- Aha.
- Nemrég összefutottam vele, és meghívott engem a barátnőmmel együtt a Barcelona-i nyaralójába a jövő hétre.Két hetet lehetnénk ott, úgy, hogy ők is ott lennének a barátjával..-magyarázta, mire én kérdőn néztem rá.
- Ehhez nekem mi közöm van?
- Annyi, hogy hazudtam Yolandának. Nincs barátnőm, de ezt szégyelltem bevallani. Tehát arra szeretnélek kérni, hogy játszd el a barátnőmet két hétig.Tudom ez nagy kérés, de kérlek, segíts nekem! Ígérem meghálálom.!
Elképedve néztem Fernandora, egyszerűen nem találtam a szavakat.Nem hittem el, hogy ezt tényleg komolyan gondolja.....

Kedves látogató:)!

Ezen a blogon az én kitalált történeteimet olvashatod,tehát semmi nem igaz belőle az egész az én fantáziám szüleménye.A történeteim szereplői mindig focisták,mivel nagyon szeretem a focit és legfőképpen Fernando Torrest,de természetesen nem csak ő hanem más híres személyek is felelhetők lesznek a sztorijaimban.Remélem élvezni fogjátok az olvasást az első részem a történetemből várhatólag holnap jön:)