3. rész

Fernando idegesen fürkészte a tekintetemet,de nem tudott semmit kiolvasni belőle.
-Elvállalom,leszek a barátnőd....vagyis megpróbálom eljátszani!
-Té-tényleg?-nézett rám hitetlenkedve,majd amikor felfogta a szavaimat mosolyogva felkapott az ölébe és megpörgetett a levegőbe.
-Te jó ég Nando tegyél le!
-Oké!Köszönöm Shakira,mostantól bármit megteszek amit kérsz...sőt arra gondoltam,hogy mi lenne ha fizetnék neked ezért!??
-Öhm...Nézd Fernando valóban szükségem van a pénzre,de azt nem tőled szeretném megkapni,az nagyon etikátlan lenne,és bevallom rosszul is esett,hogy ezt mondtad,megalázó érzés.
-Ne haragudj csak azt hittem úgy szívesebben csinálod meg...Manapság semmi sincs ingyen...tudod üzlet az egész világ.
-Tudom,sajnos ez van.Viszont én már pisis korod óta ismerlek szemétség lenne tőlem pénzt kérni ezért,bár nem mondom,hogy a te kérésed nem az.
Torres meglepetten nézett rám,nem csodálom elég őszintén fogalmaztam.
-Szerinted én szemét vagyok?-kérdezte lehajtott fejjel.
-Határozottan igen...Gondolj csak bele a helyzetembe!Mióta az eszemet tudom mi mindig együtt lógtunk és megesküdtünk egymásnak,hogy semmi nem választhat szét minket.Aztán te bekerültél az Atletico felnőtt csapatába és én egy szép napom arra ébredtem,hogy a régi Fernandonak már nyoma sincs...megváltoztál és nem értettem miért.Teljesen eltávolodtunk egymástól nagyon nagy fájdalmat okoztál nekem,de túl tettem magam rajta,teszem hozzá elég nehezen.Amikor a bárban találkoztunk örültem annak,hogy végre újra láthatlak...már nem haragudtam.Boldog voltam mert megvártál,azt hittem bocsánatot fogsz kérni,de ehelyett előálltál ezzel a dologgal.Ez hatalmas bunkóság volt és ismét borzasztóan haragudtam rád!
-Basszus Isabel akkor miért segítesz,ha ezt gondolod rólam?
-Látod ez jó kérdés.Valójában nem tudom.Talán azért,hogy elviselhetetlen lelkiismeret furdalás gyötörjön....meg hát olyan kitartóan állítod,hogy nem változtál meg és ugyanaz a jókedvű,szerény,bulizós srác vagy mint régen.Ezen a 2 héten legalább be tudod bizonyítani ezt.Ha nem sikerül és nekem lesz igazam akkor eltűnsz az életemből és soha nem térsz vissza.Viszont ha neked akkor esetleg tarthatjuk a kapcsolatot.-soroltam fel az okokat.
-Az első dolog máris sikerült-sóhajtott nagyot,majd közelebb jött hozzám.Olyannyira,hogy az összes szeplőjét tisztán láttam az arcán.-Sajnálom ezt a 3 évet,de ilyen többet nem lesz.Bárhol leszek téged mindig felhívlak.

-Szép szavak Nando,de ne felejtsük el,hogy előbb bizonyítanod kell!
-Tudom.-mondta és meglepetésemre a karját a derekam köré fonta.
Feszélyezve éreztem magam,és először nem akartam viszonozni az ölelését,de olyan erősen szorított,hogy muszáj volt tennem valamit.Így történt,hogy az én kezem az ő vállára került.Lehunytam a szemem és csak ekkor jöttem rá,hogy mennyire hiányzott ez nekem...Nem tudom meddig lehettünk így,5 percet vagy annál jóval többet,mindenesetre nagyon jó volt.Már régóta szükségem volt erre az ölelésre.
-Oké most már elég a lelkizésből!-húzódtam el tőle.
-Bocs...
-A barátságunk rajtad áll vagy bukik ezt jól vésd az eszedbe!-fordítottam komolyra a szót.
-Rendben.Még meg kéne beszélnünk pár dolgot,tudod mivel kapcsolatban.
-Persze,mondd!
-Szóval Yolandának és a barátjának be kéne adni,hogy mi járunk és nagyon szeretjük egymást,meg ilyenek..
-Nekem mi lenne a dolgom?
-Csak add magadat!
-Az könnyű lesz!Gondolom kézen fogva is kell sétálnunk ugye?
-Ööö igen és csókolóznunk is kéne-mondta mire teljesen elpirult.
-Ezt sürgősen felejtsd el,nem csókollak meg!
-Shakira kérlek a csók nélkül nem hiteles...egyébként is csókolóztunk már,nem emlékszel?!
-Csak azért csináltuk,hogy túl legyünk az első csókon és megegyeztünk,hogy soha nem beszélünk róla!
Ezután Fernando fél órát győzködött mire beadtam a derekam egy rövid szájra puszira Yolandáék előtt.
-Már csak azt mondd meg,mikor indulunk?!
-Holnap reggel 8-kor indul a gépünk Madridból Barcelonába.
-Jó.Van még pár elintéznivalóm,úgyhogy este 9-re gyere értem!
-Rendben és még egyszer köszönöm.
Kikísértem Nandot,majd visszamentem a szobámba és nekiálltam bepakolni a bőröndömbe.Rengeteg ruhát raktam bele,na és persze a gitáromat és a dalszöveges füzetemet is eltettem.A holmijaim elpakolása még csak a könnyebb feladat volt.Mert a munkahelyemről sokkal nehezebb volt elkéredzkedni 2 hétre,de végül sikerült.
-Szia Sara!-köszöntem a nővéremnek mikor hazaértem.
-Csá!Gyere vacsorázni!
-Oké-válaszoltam és már le is ültem az asztalhoz.Sara nem mondott semmit végig csak morcosan nézett rám.

-Mi bajod van?Ne bámulj már!-szólaltam meg felháborodottan.
-Szerinted mégis mi?Egyszerűen nem szeretem ha húgomat kihasználják.Hatalmas hülyeség volt,hogy belementél ebbe az ügybe!
-Nem használ ki senki!
-Dehogynem.Nem hiszem el,hogy nem látod?!
- Ne légy már ilyen rosszindulatú!
-Isa én nem vagyok rosszindulatú!Csak közlöm a nyilvánvaló tényeket,vagyis azt,hogy Fernando rohadtul átvágott!És te ezt nem veszed észre!-mondta mérgesen.
-Sara elég legyen már!
-Talán baj,hogy féltelek a focistáktól?!Tudom milyenek hidd el,amikor a közelükben van egy nő nem bírnak magukkal rögtön le akarják fektetni!
-Nem tudsz te semmit Sara!Ezerszer elmesélted már,hogy kavartál Ronaldoval,de jól jegyezd meg Fernando Nem olyan mint Ronaldo!Nem kell általánosítanod!
--Oh drága hugicám minden focista egyforma!
Épp le akartam üvölteni Sara fejét,amikor Fernando csengetett.Gyorsan kinyitottam neki az ajtót,aztán befutottam a szobámba a cuccaimért.Sara pedig mindvégig árnyékként követett.
-Csak azt ígérd meg nekem,hogy nem fekszel le Fernandoval!
-Ha ettől megnyugszol és nem csesztetsz tovább akkor megígérem!
-Köszönöm.Azért hívj fel néha és vigyázz magadra!
Mosolyogva adtam két puszit a nővéremnek,majd a kis Josénak is.Sara általában idegesítő,de alapjába véve jó ember és nagyon szeretem.
-Nando indulhatunk!
-Oké-vette ki a bőröndöket a kezemből így nekem csak a gitártokomat és a táskámat kellett cipelni.Mikor leértünk Fernando bepakolt az autójába,aztán elindultunk.Nem szóltam egy szót se,csak némán meredtem kifelé az ablakon mindvégig Sara szavai jártak a fejemben.Rádöbbentem,hogy igaza volt,tényleg hülyeség volt elválallni ezt a dolgot.Legszívesebben kiszálltam volna a kocsiból,azért,hogy visszarohanjak a nyugodt és egyszerű életembe,de nem tettem.Továbbra is egy helyben ültem és vártam,hogy mi sül ki ebből az egészből...