5/2.rész

Sziasztok :)
Az 5.rész második fele is megérkezett,remélem tetszeni fog,a véleményeiteket továbbra is szívesen fogadom.A következő részt is igyekszem mihamarabb hozni,de sajnos a suli miatt kissé kevesebb időm lesz.
Sok sikert mindenkinek az új tanévre előre is!
Ölel titeket:
Abby :)

/Michelle/

Két és fél hónapomon keresztül minden áldott héten le kellett feküdnöm a főnökömmel.A Guns N' Roses jól játszott és egyre több ember ismerte őket,így egyre csak nőtt a létszám,hétköznap ellenére a Troubadourban,de a teltház csaknem akart meglenni.Már teljesen elvesztettem reményt,mikor Joe egyik csütörtök este a szex után a pulthoz jött.Ezt mindig megtette és rendszerint gúnyos mosollyal az arcán közölte,hogy sajnálja,de nincs meg a több mint 100 ember.Persze nem sajnálta és ez még jobban dühített.Hiszen volt olyan nap,mikor már legalább nyolcvanan tolongtak a bárban,ezelőtt ilyen nem sokszor esett meg,de Joe nem becsülte meg ezt se,azt akarta,hogy tele legyen a klub!

-Michelle!-üvöltötte túl a zenét és a tömeget.

-Igen?-néztem rá unottan.

-Megvan a teltház!-vetette oda közönyösen,mire teljesen elámultam.

Megcsinálták,1986.szeptember 27-én sikerült nekik!Egész addigi életemben nem éreztem még akkora boldogságot,mint akkor.

-Nos,a srácoknak add át a fejenként 20 dollárt és szeretném,ha szombaton is fellépnének,úgy látom vevők rá az emberek.

-Rendben,a nevükben is köszönöm!-feleltem és átvettem a srácok pénzét,nem volt valami túl sok,de több volt,mint a semmi.

-Akkor hát itt a mi kalandunk is véget ér...-motyogta szomorkásan,majd valamiféle búcsú csókot erőszakolt az ajkaimra.

Gyanakodva néztem utána,nem gondoltam,hogy ennyi úgymond éjszaka után ilyen könnyen elenged.Féltem,hogy ebben is van valami csapda...de nem akartam baljós gondolatokkal tönkretenni az örömömet,talán Joe mégis nagyobb úriember volt,mint gondoltam és tartani szándékozta magát az egyezséghez,bármilyen kedvezőtlen is volt  jelenesetben neki.
Még egy darabig döbbentem bámultam ki a fejemből,de aztán nem tétováztam,csapot-papot otthagytam és átverekedtem magam a tömegen,egészen fel a színpadig,ahonnan épp pakoltak le a srácok.

-Huhh Michelle,megijesztettél!-röhögött Duff meglepődve azon,ahogy hirtelen a semmiből elé ugrottam.

-Nagyon jó hírem van!-kezdtem lelkendezve,mire Duff megállt a pakolódásban és kíváncsian tekintett rám.-Dugig van a hely,fényes csütörtök este,csakis miattatok,érted?!A főnök teljesen odavolt,azt üzente,hogy szombaton is vár titeket,akkor van a legnagyobb forgalom ugyebár,óh és nem mellesleg ezt küldi.-nyomtam a kezébe a 100 dolcsi őt illető részét.-Fejenként egy húszas,egyenlőre,de szombaton biztos nagyobb bért kaptok.

Duff szerintem nem hitt a saját fülének,széles mosoly terült el az arcán,percekig nem szólt semmit,csak felkapott az ölébe és szorosan átkarolt.
-Remélem tudod,hogy mindezt csak neked köszönhetjük!-suttogta fülembe,miután nyomott egy puszit az arcomra.

-Meg magatoknak!-vigyorogtam és végre tényleg önfeledten boldog voltam.

A banda elé ezzel nagy lehetőség tárult és baromi nagy elégedettséggel és örömmel töltött el,hogy segédkezhettem abban,hogy ilyen kedvező szituációba kerüljenek,és nem utolsó sorban a lelkem mélyén a legnagyobb felszabadultság,azért volt,mert megszabadultam Joetól,legalábbis nem kellett többet lefeküdnöm vele.
-Ezt nem hiszem el,rohadt boldog vagyok!-nevetett fel és ismét felkapott és megpörgetett a levegőben.

Olyanok voltunk,mint a gyerekek Halloweenkor,annyira örültünk ennek a fellépésnek,mint az óvodások a cukorkának.
Örömködésünk sok tekintetet vonzott,Axl is felénk nézett egy pillanatra,boldogan integettem neki,mire ő biccentett.Alig vártam,hogy neki is elújságoljam a nagy hírt,csak egy pillanatra fordultam vissza a még mindig engem ölelő és ugrándozó Duffhoz,ám amikor ismét Axl irányába néztem,ő már nem állt a helyén.Furcsáltam,de nem aggódtam,tudtam,hogy később lesz alkalmam társalogni vele.

-Ti mióta jártok?-lépett oda hozzánk elképedve Slash,én pedig nevetve beleboxoltam a karjába.

Gyorsan elmagyaráztuk,hogy mi a szitu,erre ő is nagy ujjongásba és ölelkezésbe kezdett velem,ekkor csatlakozott Izzy és Steven is a társaságunkhoz és megkezdtük a csoportos érezzünk jót mozgalmat.

-Nélküled nem sikerült volna!-mondta Izzy,amikor egy másodperc töredékéig csend lett,csak azért történhetett ez meg,mert mindenkinek szüksége volt egy kis levegő vételre.

-Na jó skacok,nekem még dolgoznom kell kettőig,de utána folytatjuk az ünneplést.Axl pénzét elrakjátok?Nem látom őt sehol.

-Mi se,de majd előkerül,átadom neki!-vette ki a kezemből a lóvét Slash,felvont szemöldökkel néztem rá,gyanakodtam,hogy esetleg elissza és hát nem igazán szerettem volna dühösnek látni az énekest.

-Biztos odaadod neki?

-Igen,te csak menj!Itt leszünk valahol,ha lejár a munkaidőd,gyere az asztalunkhoz!-adta ki úgymond az utasítást a gitáros,bólintva jeleztem,hogy tudomásul vettem és visszamentem a pultba June mellé.

-Jössz ma este melózni?-kíváncsiskodott diszkréten halkan.

-Nem,ma a bandával bulizok.-intettem a fejemmel a hangosan ökörködő társaság felé.

-Kár,pedig ma sok pasi lesz,a ma este nagy részét egy szexi rockerrel kell töltenem,kivételesen nem is bánom a dolgot.-dobálta idétlenül a szőke haját June,ránézésre megmondtam,hogy oda van azért a szerencsétlenért,aki semmi másra nem vágyott csak egy szexre.

-Sok sikert hozzá,de attól függetlenül,hogy bejön,kérj tőle pénzt!

-Fogok,azért hülye nem vagyok,ingyen nem kaphat meg egy éjjelre.

Feleltem valami rendben félét és robotoltam tovább.Két óra előtt pár perccel megérkezett a váltásunk Junnel,ő elment az olcsó kuplerájba,vagy az utcára én pedig a bandához.

-Csak ketten?!-kérdeztem,mikor a srácok asztalához értem,ahol csak Izzy és Duff ült.

-Aha.Slash és Steven csajoznak valamerre,Axlt meg azóta nem láttuk,mióta odaadtuk neki a pénzt,pedig ez már legalább 3 órája volt.-felelte a vállát vonogatva Duff,az istenért sem vallotta volna be,hogy aggódik érte kissé,de sejtettem,hogy így van és én sem voltam teljesen nyugodt.Axl nem az a fajta volt,aki bármelyikőnk tudta nélkül lelépett volna valahova,ez sokkal inkább a két jómadárra Slashre és Stzevenre volt jellemző,tőlük az volt a fura,ha szóltak mielőtt elhúztak.

-Vagy hazament,vagy csajozik,nyugi-utóbbi szót egész halkan tettem hozzá,úgy,hogy csak Duff hallja-Na és ti?

-Mit mi?!-nézett rám értetlenül Izzy.-Ja,hogy csajoztunk-e?Hát persze csak mi már végeztünk,mára legalábbis mára.-pacsiztak le Duffal,mire a szememet forgattam és inkább eltereltem a témát.

-Jöttök haza?Elég fáradt vagyok,a bulit el kell halasztani.

-Aha,oké.Hozzuk a hangszereket,nem szívesen hagyom itt.-felelte a punk,majd a színpad háta mögül elkezdtük kipakolni a hangszereket.

Beletelt egy jó órába amíg bepakoltunk a furgonba,főként Steven dobszerkójánk szétszerelése miatt,meg persze azért,mert Izzy úgy kiütötte magát,hogy nem igazán vált hasznukra rakodás terén,ő egyszerűen elnyúlt a hátsó ülésen,hol aludt,hol pedig belekortyolt a Jack Danielsébe.

-Minden megvan?-érdeklődtem kimerülten a basszerostól,mikor már a vezető ülésben ücsörögtem,tekintve,hogy én voltam az egyetlen józan,a vezetés is rám maradt.

-Elvileg.

Jól van,gondoltam és beindítottam az öreg tragacsot.Nem laktunk messze a Troubadourtól,de Izzynek és a piával meg még ki tudja mivel teli gyomrának ez is túl sok volt,így mikor a lakás előtt leparkoltunk telehányta a járdát,mi ezt hangos röhögéssel díjaztuk és tudomásul vettük,hogy a hangszerek felcipelésében sem fog segédkezni,így további fél órát melóztunk,mikor végre végeztünk fáradtan rogytunk le a nappaliban...senki más nem volt otthon.

-Szerintem húzzunk aludni!-nyöszörögtem Duff motyogott erre valamit,de nem igazán értettem.Már mindketten készen voltunk.

Duff úgy dőlt be az ágyába,akár egy zsák krumpli,Izzy pedig mellé,én pedig ott álltam röhögve.

-Na jó,húzz innen haver!-rúgta le az ágyról vihogva,Izzy meg ahelyett,hogy bement volna a szobájába elaludt a padlón.

-Jó éjt Duff!-köszöntem el tőle még mindig vigyorogva rajtuk.

-Neked is!

A szobámba beérve furcsa ürességet éreztem Axl nélkül,máskor is volt már,hogy nem aludt otthon,de ez most valahogy rossz érzéssel töltött el.Akkor még nem tudtam miért,hiszen a dolgok túlkomplikálása jellemző volt rám,így betudtam az idegességemet ennek és elszenderedtem.

*********************************************************************************

Hatalmas ajtócsapásra riadtam fel,először a bejárati,majd az én szobámét vágta be valaki,feltételeztem,hogy Axl.Nehézkesen és kissé kómás fejjel tornáztam ülőhelyzetbe magam,hogy mormoljak neki egy sziát,abban a percben még nagyon örültem,hogy hazaérkezett,nem egészen egy perc múlva,már egyáltalán nem.Amint lehuppant az ágyra meghallottam,hogy nincs egyedül.

-Kívánlak!-nyögte Axl.

Dühvel megtelve készültem fülemre szorítani egy párnát,ha öt sráccal élsz együtt az ilyesféle akciók hetente megtörténnek,csakhogy eddig Axl nem művelte ezt,a szemem és a fülem hallatára legalábbis nem.

-Én is!-lihegte egy ismerős női hang,June.

Már az is sok volt,hogy Axl úgy akart szexelni,hogy ott vagyok,na de az,hogy Junennal!Azért nálam is volt határa mindennek,vagy csak jó kifogás kereső voltam.Magamnak sem mertem bevallani,hogy valójában miért bánt ez a helyzet...
Sietősen felkeltem és kifelé csörtettem a szobából,mielőtt az ajtót jó erősen bevágtam volna a tekintetem találkozott Axlével.Megvetéssel és gyűlölettel néztem a zöldeskék szempárba,ami meglepetésemre ugyanezeket az érzéseket tanúsította felém.Arcán gúnyos mosoly volt,azt hiszem élvezte,hogy ilyen kényelmetlen helyzetbe hozhat.Nem értetem miért teszi ezt,vagy,hogy mi baja velem,hisz semmi rosszat nem tettem neki.

-Michelle te vagy az?-kérdezte félálomba Duff,mindenbizonnyal az egyik velőt rázóan hangos ajtócsapás az őt is felébresztette.

-Aha.-suttogtam,majd átléptem a továbbra is békésen szunyókáló Izzyt.Sose fogom megérteni,hogy nem kapta fel a fejét erre a cirkusz féleségre.

-Hova mész?

-Csak cigizni.-ragadtam meg egy doboz Marlborot és az öngyújtóm társaságában az erkély felé indultam.

-Hajnali ötkor?-pillantott az órára Duff,én meg egy bólintással feleltem a kérdésére.

Duff összeráncolt szemöldökkel bámult egy ideig,majd felhangzott pár hangos nyögés,amely megrázta a hajnal csendjét.A punk kínjában nevetve kapott a fejéhez és feltápászkodott az ágyról,követve engem az erkélyre.

-Axl hazahozott egy csajt?-érdeklődött,bár a válasz elég nyilvánvaló volt.

-A kolléganőmet,Junet.-mondtam elfojtott hangon,aztán meggyújtottam előbb Duff végül pedig az én kis nikotin szálamat.

A némaságban sajnos hallottam June kis sikolyait.Ekkor kezdtem igazán szörnyen érezni magam.Mire észbe kaptam már könnycseppek folytak az arcomon.Nem tagadhattam többé,hogy ez az egész azért viselt meg,mert Axl iránt más érzelmeim voltak,vagyis lehettek volna,mint bármelyik másik srác iránt.Hogy tudtam elfojtani annyi ideig ezt az érzést?Hiszen bármikor bókolt nagyot dobbant a szívem,felvidított és imádtam vele beszélgetni.Őszintének tűnt és én is az voltam vele,már majdnem az egész életemről beszámoltam neki...azt hiszem bele is szerettem,titkon reméltem,hogy ő is,a kielégült nyögései alapján nos nem kellett volna bármilyen reményt is táplálnom.

-Mich,az fáj,hogy Axl volt oly kedves és nekiállt a munkatársadat kefélni a szobátokban,vagy az,hogy egyáltalán ezt teszi valaki mással,aki nem te vagy?

Duff tökéletesen rátapintott a lényegre.

-Axl egy barom!-mondta,én meg határozottan egyetértettem vele.

-Undorodom tőle!-vallottam be,bár inkább a harag és a fájdalom beszélt belőlem.-Azt hittem ő más,hogy ő nemcsak szexre megy,hogy azon kevesek közé tartozik,akiknek az érzések is számítanak...erre pont ugyanolyan,mint a többi!Kurvára félreismertem!

Bőgtem még jó sokat,mint egy idétlen tini az első szakítása után.Nem gondoltam,hogy sírhatok még ennyire valaha egy férfi miatt,azt sem hittem,hogy lehetek szerelmes aztán megismertem Axlt...mindig a rossz alakok vonzottak,akikről szerettem volna azt hinni,hogy mélyen belül jók,állandóan csalódnom kellett.

-Nagyon haragszom Axlre!-közöltem halkan,majd Duff vállába fúrtam a fejem.Még mindig sírtam,számomra is felfoghatatlan volt,hogy ilyen mértékben kiakasztott ez az egész...Ennyire jól tudtam hazudni még magamnak is egészen addig a napig?Hihetetlen...