6.rész

Sziasztok!
Meghoztam a 6.részt,remélem tetszeni fog,várom a kommenteket :)
Igyekszem iskolaidőben is hétvégente részeket hozni,de nem biztos,hogy mindig sikerül,remélem megértitek.Jó olvasást!
Ölel titeket:
Abby:)

/Axl/

Idegtépően magas női hangra ébredtem.Fáradtan nyitottam ki a szemem,így megpillantottam a hang tulajdonosát,egy szőke tipikus ribancos kinézetű nőt,még csak az esetem sem volt.Egyenlőre az se volt tiszta számomra,hogy hol szedtem össze.A pár  pohárka Night Train és Jack Daniels megtette a hatását,rendesen kiütöttem magam.Alig emlékeztem valamire és a csaj szavait is csak harmadik elismétlésre fogtam fel.Pénzt kért,és ráadásul nem is olyan keveset.

Marha jó!Épp egy kurvával kellett lefeküdnöm!-fortyogtam magamban mérgesen,majd megadtam a June nevezetű lánynak a kért összeget és diszkréten megkértem,hogy távozzon.Szerencsére ezt ő anélkül megtette,hogy kikísértem volna,így én továbbra is az ágyban feküdtem és erősen gondolkoztam az előző esti eseményeken.

Bevillant a koncert,a sok ember látványa aztán Duff és Michelle idilli romantikázása.Felfordult a gyomrom,mikor visszagondoltam rá,bár lehet,hogy a hányingernek a másnapossághoz volt köze...nem,inkább ennek a kettőnek a keveréke okozta a rosszullétet.Az emlékek sorra jöttek elő innentől kezdve: Duff megpuszilta Michellet,ő nevetgélt és a boldog pár látványától bedühödtem,hogy nem vettem észre,hogy együtt vannak?Szomorú és mérges voltam egyszerre,gyilkos kettős.Mindezek után leromboltam több hónap munkáját,ezen időszak alatt Michelle megszerzése volt a célom.Sajnos a saját szememmel láttam,hogy neki Mckagan kell.Csalódottan legurítottam mindenféle piákat,itt a részegség okozta homály kiatt nem emlékezte, hogy miképp,de bekerült a képbe Slash és Duff.Pénzről és koncertről hadováltak,de mint mondtam túl részeg voltam már ahhoz,hogy felfogjam,csak elvettem a 20 dollárt és ott helyben legalább a felét elittam.Valamikor ekkor kezdtem szóba elegyedni a pultos csajjal,aki másodállásban kurvaként nyomult.Michelle kiakasztására felszedtem és hazahoztam.A várt hatást elértem,sikerült egy kis fájdalmat okozni neki.

Lassacskán feltápászkodtam a kényelmes fekhelyről,magamra kaptam az alsógatyámat és kimentem.A kecóban teljes csend volt.Bekukkantottam Slash szobájába,aki egy extra nagy alkohol tartalmú itallal a hóna alatt aludt,ezután Stevenékhez is benéztem,a szoba üres volt.Végül a nappali következett.Izzy a földön fetrengett,Duff ágyában pedig csak Michellet találtam.

Vajon mit csinálhatott a basszeros ágyában?!Hát nem hinném,hogy pizsama partit csaptak...-gondoltam keserűen.

Sietősen meggyújtottam egy szál cigit,hogy levezessem a feszültséget,aztán kimentem az erkélyre.Duff volt ott csak,de még csak rá sem néztem,noha éreztem,hogy ő engem figyel.Egy darabig ő is néma volt,csupán a kis nikotin szálára figyelt,aminek eloltását követően törte csak meg a csendet.

-Nálad nagyobb barom nincs az egész földkerekségen!-közölte nyersen és gúnyosan,mire kérdőn néztem rá.

-Mi van?!Most miért is én vagyok a barom meg az idióta már megint?!Egy kicsit talán te is elgondolkozhatnál haver...Átvágtál!Megígérted,hogy nem mozdulsz rá Michellere,erre megtetted,az igaz barátok nem így viselkednek!-üvöltöttem mérgesen Duff meg totál ledöbbenve pillantott rám.

-Te mégis miről beszélsz ember?!-kérdezte összezavarodottan.

-Tudod te azt jól,ne próbáld letagadni,láttam mindent!Az öledben puszilgattad Michellet,ő most meg az ágyadban alszik,elég nyilvánvaló,nem gondolod?-feleltem indulatosan,mire Duff hangosan felröhögött,őszintén nem értettem mi lehet olyan baromi vicces.

-Ezt ne Axl,kérlek!Mondd,hogy csak viccelsz!-könyörögte kétségbeesetten,már csupán kínjában nevetett.

Hirtelen semmit sem értettem,teljesen megkavarodtam.A tekintetemet látva a colos punk végre véget vetett a kacagásnak és elkezdte elmagyarázni az előző napi történéseket szépen türelmesen,olyan Duffosan.

-Nézd,tegnap valóban kissé félreérthető helyzetben voltam Michellel,de nem az volt,amire te gondolsz!Axl,Michelle neked jön be,te vagy totál beleesve és nem vagyok akkora elvetemült bunkó,hogy elcsábítsam tőled,még a feltételezés is sértő!De mindegy hagyjuk,rosszul értelmezted a helyzetet elég rendesen.Azért tettem azt Michellelel,mert közölte,hogy a banda teltázat csinált a Troubadourban,csütörtök este és azért ez nem kis dolog,A főnöke odavolt és még pénzt is kaptunk,amit oda is adtam neked,és azt is elmondtam,hogy szombaton is fellépünk,amikor rohadt sokan vannak a bárban,ez a mi nagy lehetőségünk,ezért ölelgettem Michellet,mert nagyon örültem és nélküle nem sikerült volna idáig eljutnunk.-mondta Duff,mire hitetlenkedve temette a két kezem közé az arcomat.

-Akkor semmi nem is történt köztetek?

-Nem.

-De mégis mit keres az ágyadban?-kötözködtem tovább.

-Ohh az egy másik nagyon szép történet,ha ez tetszett,akkor ettől eldobod majd az agyadat!-válaszolta,a hangjában persze erősen csengett az irónia.

-Már előre félek..-suttogtam magam elé bámulva.

-Félhetsz is!Szóval hajnalban hárman-Izzy,Michelle és én-hazajöttünk a bárból,elég kimerültek voltunk,így elaludtunk.Hajnalban aztán irtó hangos zajokra ébredtem,először azt hittem Slash kiesett az erkélyről a nagy részegségben,de hála Istennek nem,csak Michelle vágta be az ajtót,megkérdeztem tőle mit csinál,annyit felelt,hogy cigizni megy.Elég valószínűtlen,hogy hajnali ötkor egy átdolgozott éjszaka után az ember felkel azért,hogy cigizzen,vagy ha mégis,azt halkan teszi,de nem így volt.Nyilvánvaló volt,hogy valami gáz van.Aztán meghallottam a csodás akciódat valami csajjal,így gyorsan kimenekültünk ide Michellel.Egy darabig csendben volt,majd sírni kezdett tök váratlanul.Megtudakoltam mi bántja,az,hogy te a kolléganőjével szexelsz a közös szobátokban-ja,időközben az is kiderült,hogy ismeri a nőt-vagy az,hogy nem ő az a khm szerencsés csaj.Nem felelt,de ezzel mégis mindent elmondott.Axl,ő is hasonlót érezhetett irántad,mint te,de sikeresen elbasztad az egészet!Nagyon ki volt borulva...nagy nehezen megnyugtattam és végül az én ágyamban tért nyugovóra,nem akart arra ébredni,hogy te Junennal hetyegsz.Nos ennyi a nagy sztori!


Duff szavai hallatán teljesen megsemmisültem.Soha életemben senkire nem voltam olyan dühös,mint akkor magamra.Szó szerint falba vertem a fejemet,na nem mintha ez megoldott volna bármit is.Ha a világon díjazták volna a legnagyobb seggfejet,szinte biztos,hogy én nyertem volna a fődíjat.

-Azért szedtem fel Junet,mert úgy gondoltam,hogy többé nincs esélyem Michellenél...rohadtul mérges voltam rátok,minden erőmmel azon voltam,hogy megbántsam Michellet azok után,hogy ő is ezt tette velem!Még véletlenül sem akartam,hogy azt lássa rajtam,hogy fáj...-vallottam be szégyenkezve,lesütött szemmel.

-Hát...ezt elérted!Ember,te baromira félreértetted a dolgokat!

-Igen...akkora egy ökör vagyok,nincs még egy ekkora ebben a rohadt univerzumban,mint én!-ostoroztam magam tovább.-Talán egyszer,vagy kétszer voltam ezelőtt féltékeny,de a tegnapi más volt.Totálisan elvesztettem a fejemet!-tetem hozzá.

-A féltékenység szar dolog,idegölő és perzselően dühítő!Mikor ezt érzed,képtelenség normálisan gondolkozni,te még ráadásul részeg is voltál,úgyhogy jól összekavartál itt mindent.

-Tudom,úgy viselkedtem,mint egy eszelős tini,mikor először szerelmes.-bólintottam helyeslően.

-Pontosan,de néha mind gyerekesek vagyunk.

-Ez természetes,de vajon ezt helyre tudom hozni?

-Nem tudom,reméljük a legjobbakat!Beszélned kell Michellel minél előbb,kérj bocsánatot és légy őszinte,ez az egyetlen megoldás!-tanácsolta bölcsen.-Egyébként is a féltékenység,egy fura módon bizonyítja azt,hogy szereted őt.

-Igen.-értettem egyet.-Köszi mindent haver,és ne haragudj a feltételezésemért!

-Semmi baj.-veregetett vállba biztatóan.

Bár Duff nem haragudott,attól én még gyűlöltem magamat.Ahelyett,hogy durcás kamasz módjára lefekszem az első csajjal,akit meglátok,ráadásul egy utcalánnyal,azért,hogy hasonló kegyetlenséget okozzak Michellenek,inkább rá kellett volna kérdeznem Duffnál erre az egészre.Akkor minden másképp történt volna,de hát az okos ember más kárán tanul,a hülye a magáén és én az utóbbi voltam,legalábbis ebben az esetben biztosan.Rettentően bántam az ügyet,ám a múlton már kár volt rágódni,úgysem tudtam megváltoztatni,abban viszont bíztam,hogy a jövőn még tudok.Ehhez azonban cselekednem kellett,méghozzá gyorsan.Berontottam a nappaliba,készen állva,hogy magyarázkodjak Michellenek,de ő már nem volt az ágyban.

-Nincs itt!-közöltem az egyértelmű tényeket a mellettem álló Duffal.

-Azt látom!Ne pánikolj,ez még nem jelent semmit,lehet,hogy a fürdőben,vagy a szobátokban van.

A lakás mindegy egyes szegletét megnéztük,feleslegesen,Michellet sehol se találtuk,igaz Stevent sem,mondjuk ő holléte jelenesetben nem annyira érdekelt minket,Steven nagyfiú volt,tudott magára vigyázni.

-Na mostmár kezdhetsz pánikolni!

-Köszönöm,hogy megengedte Mr.Mckagan.-vágtam rá irónikusan és idegességgel megtelve.

Percekig lézengtünk még a szobák között,agyaltunk,hogy mihez is kéne kezdeni.Egy újabb ajtócsapódásra kaptuk fel a fejünket,nem tudom mi volt ez az új mánia nálunk.

-Ha mégegyszer valaki bevágja azt a kurva ajtót,azt esküszöm megölöm!-nyöszörögte Izzya padlón,mi nem törődve vele kikerültük,remélve,hogy Michelle tért haza,de csupán Steven volt.

-Nem láttad Michellet?-támadtam le,szegény Steven még azt se tudta nagyon,hogy hol van.

-Kit?-kérdezte,kissé ő is másnapos volt és erősen bűzlött a kokain és a női parfüm tömény keverékétől,egy másodperc is elég volt ahhoz,hogy kitaláljuk vajon merre járt Adler.

-Michelle,tudod,itt él velünk...-kezdtem feszülten magyarázni,de a dobos félbeszakított.

-De,persze nemrég futottam össze vele.-közölte úgy,mintha ez egy mellékes infó lenne.

-És hol?-próbáltuk kihúzni belőle többet Duffal.

-Ööö azt hiszem a Sunseten találkoztam vele...vagy a Palmon?-gondolkozott el,mire a szemetet forgattam,persze,hogy nem emlékezett pontosan.

-Ahjj,jó köszi!-vágtam rá és a basszerossal együtt elindultunk megkeresni Michellet.

Én a Sunseten kutattam,Duff meg a Palmon nézett szét.Michellenek ismételten nyoma sem volt.Kétségbeesésemben még a Troubadourba is benéztem,legalább háromszor,de csak Junet láttam,akit meglehetősen kínos volt látni.Délután felé aztán találkoztunk Duffal,ő is oda indult,ahova én,a parkba,ahol a közös történetünk Michellel elkezdődött.

-És mi van,ha már hazament és esetleg elvitte onnan a cuccait?-kíváncsiskodtam aggodalmasan,miután megpillantottam üresen azt a padot,melyen annyit éjszakázott Michelle.

-A fiúk nem hagynák elmenni,nyugi!És ő sem olyan bolond,hogy ilyenért lelépjen,valószínűleg már otthon van,úgyhogy menjünk mi is!

-Nem nézzük meg mégegyszer a bárban?

-Ne Axl,gyere haza,ott lesz!Mostmár lenyugodott és higgadtan tudsz vele majd beszélni!-rángatott a lakásunk felé a colos punk.

Egy idő után már nem álltam ellen,mentem, magamtól és mindvégig azon imádkoztam,hogy Duffnak igaza legyen.A lépcsőházban a szívem a torkomban dobogott az idegességtől,ezt még fokozta,hogy Slash meglehetősen ráérősen engedett be minket.

-Michelle itt van?-érdeklődtem abban a pillanatban,mikor felbukkant Slash göndör haja az ajtó mögül.

-Mi ez a nagy Michelle mánia ma?!Steven is meg ti is rajtam keresitek.Történt valami amiről lemaradtam?

-Csak egy kevéske dolog,majd elmondom!-válaszolta helyettem Duff.

-Fenébe,mindig átalszom az érdekes történéseket!-méltatlankodott a gitáros,majd hozzátette.-Egyébként itthon van.

Ahogy ezt közölte,beléptem a szobánkba.Michelle összerezzent,de nem fordult meg,továbbra is gondosan türögette a ruháit.

-Hova mész?-tudakoltam félve.

-Úgy döntöttem,hogy kiköltözök Duff mellé a kanapéra,ez neked és nekem is jobb lesz,felőlem akár minden éjjel felhozhatsz más nőt,nem zavarlak többé!-közölte,a hangjában semmiféle érzelem nem tükröződött,se harag,se szomorúság,közömbös volt és ez a lehető legrosszabbat jelentette.-Ugye nem gond Duff?-szólt oda az éppen megjelenő személynek.

-Öhm..nekem mindegy!Ez a ti döntésetek!

-Nem,ez az én döntésem Axlnek semmi beleszólása sincs!-javította ki Duff mondandóját,aki ekkor inkább jobbnak látta,ha távozik a helyiségből.

-Figyelj,én szeretnék bocsánatot kérni és magyarázatot adni a tegnapira!

-Erre semmi szükség,mindent értek.Csak sajnálom,hogy félreismertelek,nem gondoltam,hogy te is az a tipikusan önző csak szexre játszó srác vagy,belátom tévedtem!Már az idétlen beceneveidből is rá kellett volna jönnöm,de inkább áltattam magamat azzal,hogy más vagy,tényleg nagyon el akartam hinni,hiba volt.Épp ezért átköltözöm a nappaliba,mint mondtam mostantól minden éjjel azt csinálsz,amit akarsz,nem kell tovább megjátszanod azt,hogy normális,kedves és megértő vagy!Fárasztó lehetett folyton álarc mögé rejtőzni...-mondta keményen és őszintén.

Már nyoma sem volt rajta a sírásnak,mindenbizonnyal megerősítette a lelkét és falat vont maga köré,melyen már nem volt esélyem átjutni.Abban a percben fogtam igazán fel,hogy mennyire elcsesztem.

-Kérlek ne mondd ezt!Én nem mutattam másnak magam előtted!-kezdtem,ám Michelle kivonult a szobából és egy kis táskával és a ruháival a fürdő felé igyekezett.

-Semmi gond Axl,nem kell magyarázkodnod!A szoba tiéd,azt teszel,amit akarsz benne,és ha megbocsájtanál én most elmennék készülődni!-zárkózott be a fürdőszobába,ezzel lezárta a társalgást.

Az előtérben ücsörgő srácok érezték,hogy gáz van,időközben persze a mi kis bölcs Duffunk mindenről beszámolt nekik,így az elkövetkezendő időt az érdekemben inkább a városban töltöttek,hogy én zavartalanabbul tudjak ismételten beszélgetést kezdeményezni Michellel,hálás voltam nekik ezért.
Amíg Michellet vártam elnyúltam a kanapén és gondolkoztam,körübelül egy óra telt el így,Mich jól elhúzta az időt ott bent.Mikor kijött végre elámultam a látványától.Fekete pántnélküli miniszoknyát viselt,a haját természetes hullámosságában hagyta lógnia szeme erőteljes szemfestékkel volt kiemelve,ajkain tűzpiros rúzs virított.Lassan közeledett felém,így volt alkalmam megnézni a harisnyában a formás lábait és a magabiztos lépteit a tűsarkúban.Ritkán láttam ennyire kiöltözve.

-Készülsz valahova?-csúszott ki a számon.

-Dolgozni,három körül jövök,nem viszek kulcsot,úgyhogy hagyjátok nyitva az ajtót!-kérte,és mintha mi sem történt volna úgy indult a melóba,ilyen khmm kihívó felszerelésben,ami elég gyanús volt,de nem tettem szóvá.

-Adj 5 percet,hogy dumáljak veled!-könyörögtem,elérkezett a második alkalom is mikor megszegtem a régi fogadalmamat.

-Most se kedvem,sem időm nincs erre,mint látod mennem kell!-intett búcsúzóul és már el is tűnt a lépcsőfordulóban.

Elmélkedve néztem utána.Már együtt éltünk egy jó ideje ahhoz,hogy megjegyezzem Michelle mikor szokott dolgozni,és szombaton jóval tíz óra után szokott távozni,nem ilyen korai időpontban és nem is ilyen feltűnő felszerelésben.Persze lehet,hogy valakivel beosztást cserélt és azért ment korábban,de a ruhára azon kívül,hogy engem felbosszantson nem találtam magyarázatot.Itt valami nagyon nem stimmelt,és tudtam,egyszerűen éreztem,hogy ez nem szimpla paranoia.Tehát nem sokkal Michelle elmenetele után elhagytam én is a lakást és próbáltam észrevétlenül utolérni és követni őt,ami meglehetősen nehéz volt a nagy forgatagban,ám minden tőlem telhetőt megtettem,hogy a nyomában maradjak.Tisztában voltam vele,hogy nem épp tisztességes dolgot teszek,de olyan megérzéseim voltak,hogy valami sorsfordító fog mindezek után bekövetkezni az életünkben,és nem jó értelemben.