5. rész

Fernando kérdőn bámult rám,nem nagyon értette a kijelentésem.
-Mi történt?
-Semmi.Nem akarok róla beszélni!
-Ugyan kérlek mondd el!
-Rendben,de nem most.Yolanda úgy néz minket,mintha még nem látott volna embert.
Szépen lassan odasétáltunk Yolandáékhoz,és gondolatban már felkészültem az összes lehetséges szemét megjegyzésre,ami elhangozhat a szőkeség szájából.
-Na hát Fernando,te és Isabel?!Eléggé megváltozott az ízlésed,ha utánam egy ilyen csajjal jársz.-mosolyodott el gúnyosan.
-Jajj Yolanda te semmit sem változtál az évek alatt,ugyanolyan beképzelt vagy mint régen!-szóltam be neki,amire már nem tudott mit mondani.
Fernando mérgesen nézett rám ,nyilvánvalóan nem helyeselte az őszinteségemet.
-Öhm...Sziasztok én Diego vagyok.-mutatkozott be a szőke szemüveges srác,kissé duci srác,legalábbis Nandohoz képest.
-Hello!Szóval te vagy az a pasi akiért Yoloanda elhagyott!Örvendek!-szólt oda egy kicsit Nando is miközben kezet rázott Diégoval.
-Akkor talán üljünk be a kocsimba!-javasolta Yolanda,valószínüleg azért mert kínos volt neki a helyzet...ezzel pedig nem volt egyedül.
És miután bepakoltunk így is tettünk.Az autóban kínos csend telepedett ránk,csak a motor halk zúgását lehetett hallani.Egy idő után ez zavarni kezdte Yolandát,így hát megtörte a csendet
-Hol ismerkedtetek meg?-kérdezte mire riadtan néztünk össze Nandoval,ezt az apró kis részletet elfelejtettük megbeszélni.
-Ez úgy volt,hogy egyszer Nando a haverjaival arra a helyre jöttek bulizni ahol én dolgozom.Leszólított,beszélgettünk egy jót,elkérte a számom,aztán randiztunk párszor és egyszerűen egymásba szerettünk.-improvizáltam,Nando pedig elismerően bólintott.
-Szép kis történet....Ha jól értem akkor nem úgy sikerült a karriered ahogy tervezted,nem lettél énekesnő....A színészkedéssel hogy állsz?
-Sajnos nem jött össze egyik sem.-válaszoltam szomorúan.
-Hát kár!-mondta,de érződött a hangjából,hogy egyátalán nem sajnálja a dolgot,sőt épp ellenkezőleg.-Pedig ha elég jó lettél volna akkor munkatársak lehetnénk a nagy madridi színházban.Rengeteget táncolunk és énekelünk,nagyon élvezem!
Yolandának megint sikerült megaláznia,pont úgy éreztem magam mint anno a gimiben.Szörnyű volt hallani ahogy Yolanda az orrom alá dörgöli azt,hogy ő milyen sikeres és ráadásul burkoltam,de közölte,hogy tehetségtelen vagyok.Gimis korom óta életem egyik legnagyobb vágya volt bebizonyítani Yolanda Sanznak,hogy én is vagyok olyan jó és szép mint ő,de ez sohasem sikerült.És ott a kocsiban ülve rájöttem,hogy soha nem is fog ez összejönni....
-Szerintem pedig nagyon tehetséges Isa!-állt ki mellettem Nando,de Yolanda nem válaszolt rá semmit,csak megrámtotta a vállát és vezetett tovább.
Azért értékeltem Fernando szavait,de látszólag Yolandát nem hatotta meg túlságosan.Mert egyszerűen nagyképű és imádja mások kevéske kis önbizalmát lerombolni.Ezúttal sem vallot kudarcot.Sikerült elérnie,hogy egy nagy senkinek érezzem magam.
-Megérkeztünk!Ez a mi kis barcelonai nyaralónk!-állította meg az autót Yolanda egy nem egészen hétköznapi épületnél.
Diégo bevezetett minket a házba és megmutatta az emeleti szobánkat,ahol azonnal elkezdtünk rendezkedni.
-Jól vagy?-simította meg a hátamat Nando mikor ketten maradtunk.
-Persze minden oké!-színleltem mosolyt,de Nando nem hitte el nekem ezt,így hát muszáj volt elmondanom őszintén a dolgokat.-Emlékszel arra minor 10.-ben magántanuló lettél?
-Igen-bólintott.
-Helyetted jött az osztályba Yolanda,aki már akkor szép volt és roppant tehetséges.Ő kapta meg az iskolai darabokban a főszerepet helyettem,és ő lépett fel különböző sulis eseményeken..Elszerette tőlem a legnagyobb szerelmemet Ricardot.Mindent elvett tőlem amit valaha fontos volt nekem...és mindezek tetejében ott alázott meg ahol csak tudott!Ő volt az a lány akit régen Szőke démonként emlegettem!
-Ezt nem hiszem el!Komolyan azzal a csajjal jártam aki miatt te éjt nappalá téve sírtál?
-Minden bizonnyal.
-Sajnálom az egészet!Most viszont megmutatjuk ennek a szőkeségnek,hogy mire vagyunk képesek így együtt!Csak gyere és ne szólj semmit,hagyd,hogy én beszéljek!-parancsolta Nando majd lerángatott a lépcsőn egészen a teraszig,ahol Yolandáék csókolóztak.
-Oh látom dúl a szerelem!-húzogatta viccesen a szemöldökét Nando.
-Hát...igen-mondta Diego.
-Az remek.Tudjátok az életben a szerelem a legcsodálatosabb dolog.Ezt egészen addig nem tudtam míg nem ismertem Shakirát.Egy csodálatos,életvidám,bulizós lány,aki minden hülyeségben benne van és ráadásul imádja a focit is.Ha pedig szomorú vagyok mindig fel tud vidítani azzal,ha játszik nekem egy dalt,vagy elvisz egy jó partyba ahol hajnalig pöröghetünk...Isa mellett megtanultam élvezni az életet,és tudom,hogy Isa és te(Yolanda)semmiben nem hasonlítotok,de nem baj.Mert rájöttem,hogy hozzám olyan lány való,mint Isa...szeretem ahogy van.-mondott el egy gyönyörű "beszédet" Nando,amitől igazán meghatódtam,hiszen majdnem minden szava,az utolsó pár mondat kivételével igaz volt.
Ezután pár percig néma csendben bámultuk egymást,majd Nando elkezdett közeledni felém és megcsókolt.Ez nem az a szájra puszi volt amit megbeszéltünk,ez annál jóval szenvedélyesebbre sikerült,így először teljesen leblokkoltam és nem tudtam mit csináljak,de végül viszonoztam a csókot.Közben furcsa érzés kerített hatalmába.A szívverésem rettentően felgyorsult és olyan volt mintha félrevert volna pár ütemet,a gyomrom fel-le liftezett ,úgy éreztem mintha ezernyi pillangó repkedne benne,és ami a legrosszabb volt,hogy nem akartunk leállni.Egyikőnk sem.Többet akartunk,és ez baj volt....nagyon nagy baj....