You could be mine /1.rész/

                                                                    /Axl Rose/

1986 nyarán fogtuk magunkat a haverjaimmal és Los Angelesbe mentünk, a kis szülővárosunkból Indianából. Szerencsét akartunk próbálni Hollywoodban. Zenészek akartunk lenni, egy korszakalkotó kemény Rock 'N Roll banda. Mindannyiunknak ez volt a nagy álma, persze tudtuk, hogy nem sok esély van rá, de egy próbát megért. Nem volt mit vesztenünk, hiszen gyakorlatilag semmink sem volt, nekem speciel normális családom se. Így hát egy szép nyári napon összepakoltuk minden cuccunkat, beültünk Duff furgonjába és készen álltunk megtenni a több órás rosszabb esetben több napos utat L.A. felé. A kocsit én vezettem, hiszen a kis társaság többi tagja vagy másnapos, vagy matt részeg volt.- Hé Axl állj már meg!- üvöltötte előre a bozontos hajú Slash.

- Jól van, mindjárt az út közepén mégse állhatok meg cseszd meg!- feleltem morcosan, hiszen Saul, vagyis ahogy csak mi hívtuk Slash már a harmadik alkalommal kérte, hogy szakítsuk félbe az utazást. Mondjuk amennyit ivott nem is csodálkoztam ezen. 

- Áh, mindegy már nem kell!- rántotta meg a vállát Slash, mire rosszat sejtve hátra pillantottam. Persze hogy a padlóra hányt... 

- Te komolyan mondom nem vagy normális! Hogy hányhattál bele az autóba?- kérdeztem mire a mellettem elmélkedő Duff idegesen felkapta a fejét. Naná hogy nem örült a mi kis Slash barátunk akciójának.Duff azonnal üvöltözni kezdett Slashel de ő csak a vállát vonogatta, szerintem egy szavát se fogta fel a colos szőke punknak! Erre persze Duff még idegbajosabb lett és nagyobb hangerőn kezdett el ordítozni. Steven ekkor felkapta a fejét és hangos röhögésbe kezdett Duff méregtől eltorzult arcának láttán, időközben Izzy is felszólalt, ő is Slasht oltotta Duffal karöltve, csak neki az volt a problémája, hogy Slash a cipőjére okádott. Bevallom kissé úgy éreztem mintha 5 évesekkel lennék körülvéve. 

- Kuss, már!- ordítottam túl Duffot.- Megérkeztünk!- közöltem a nyilvánvaló tényeket. Hirtelen nagy csend támadt. Mindenki az ablakon bámult kifelé, a csodás világításokban és a Hollywood feliratban gyönyörködtünk, meg persze a nagy puccos házakban és bárokban. 

-Axl szerintem mi nem itt fogunk lakni-törte meg a csendet Steven.

- Hát sajna nem, ideje a szegényebb rész felé venni az irányt!- sóhajtottam majd befordultam egy sötét útra. Ahogy egyre beljebb haladtunk a szegényebb rész felé egyre jobban elszörnyedtünk a látottakon. Fiatalok tömege élt az utcán drogkereskedők és kurvák álltak minden sarkon és egymás hegyén, hátán sorakoztak a különféle szórakozóhelyek. Itt éltek a hozzánk hasonló emberek, akiknek nagy álmaik voltak. De ahhoz hogy megvalósítsuk a terveinket, áldozatokat kellett hozni, és Los Angeles szegény részén élni valóban nagy áldozat volt. Amilyen csillogással teli volt Los Angeles egyik része annyira lepukkant a másik.

- És most merre?- érdeklődött Duff. 

- Fogalmam sincs- válaszoltam, majd leállítottam a motort egy üres parkolóban. Egy darabig némán ültünk. Senki sem tudta, hogy mi legyen, és hogy hova menjünk. Olyan érzésem volt, hogy meggondolatlanul cselekedünk. 

- Keressünk egy hotelt!- javasolta Izzy.

- Oké- egyeztem bele és már indítottam is volna újra a kocsit.

- Szerintem ne!- mondta Steven, mire kérdőn néztem rá. 

- Akkor mégis hol akarsz aludni?- kérdeztem gúnyosan, mert nem igazán értettem Stevent. 

- A kocsiban vagy itt a tóparton- közölte, mi pedig még jobban ledöbbentünk. - Srácok nincs sok pénzünk és munkánk sincs se fellépésünk legalábbis egyenlőre. Szerintem ne szórjuk el a pénzünket drága hotelekre, két hetet csak kibírunk valahogy. Rosszabb helyzetben is voltunk már! 

- Azt hiszem, igaza van Stevennek!- bólogattam helyeslően. - Bár ezzel a hányással kéne csinálni valamit. 

- Majd Slash szépen eltakarítja!- veregette vállba Duff Slasht, mire az eldőlt Steven ölébe. Hangosan felnevettünk azon ahogy Slash bealudt aztán kiszálltunk a járműből. Slasht hagytuk bent szundítani remélve, hogy az óriási bozontos haja és a mély horkolása elijeszti a tolvajokat. 

- Ideje körbenézni a környéken!- indult meg Duff valami bár felé, mi pedig követtük. Beültünk egy ilyen neve sincs helyre és stressz oldóként legurítottunk pár sört, ezután nemes egyszerűséggel fizetés nélkül kisurrantunk a sörözőből. Duff hangosan vihogott a tettünkön mi pedig rajta, a többi ember pedig rajtunk. Mit ne mondjak jól nézhettünk ki. 

- Na, iszunk még egyet?

- Duff már így is elég részeg vagy! Ideje visszaindulni a kocsihoz. 

- Ne legyél már ilyen Axl, ne rontsd el a bulit!- vinnyogott Duff, miközben a szintén félkómás Izzy és Steven támogatta.Nagy nehezen megtaláltuk azt az utat, ami a park felé vezetett, így elindultunk vissza. A három jómadár ment előttem én kicsit lemaradtam és még egyszer körbe vizslattam a szememmel a környéket. A tekintetem megakadt egy csinos, meglehetősen rövid ruhás lány csapaton. Elég volt rájuk néznem, hogy tudjam, hogy utcalányok. Egy szőke csaj csábosan nézett felém és az ajkát nyalogatta meg persze idétlenül dobálta a haját. Kaján vigyor ült ki az arcomra és már meg is indultam volna a nő felé ha Duff rám nem ordít. 

- Ha én nem ihattam többet akkor te meg nem döntheted meg ma este azt az üresfejű libát! A bulinak vége Axl!Csalódottan néztem a hölgyemény felé és megrántottam a vállam. Mielőtt a barátnői után vonulhatott volna rákacsintottam ezzel is jelezve, hogy később még találkoznák vele. Miután elment feltűnt egy nagy embertömeg. Sorba álltak a telefonfülkéknél. Biztos a családjaiknak telefonálnak gondoltam keserűen és irigyeltem őket, hiszen nekem nem volt kit hívnom. Ez elszomorított, de nem akartam érzelgősködni így inkább sarkon fordultam és a többiek után indultam. A parkolóhoz röpke negyedóra alatt odaértünk, megjegyzem továbbra is csak a mi kocsink parkolt ott. 

- Ti hülye vadbarmok!- dobott felénk egy doboz sört Slash, amit reflexből elkaptam. - Miért nem keltettetek fel? Én is körülnéztem volna - kért számon minket sértetten. 

- Jaj Slash olyan édesen aludtál. Nem volt szívem felkelteni!- ültem le mellé a földre nevetve. 

- És ha elraboltak vagy megerőszakoltak volna álmomban?

- Hidd el nincs olyan elvetemült ember!- válaszolta frappánsan Izzy belőlünk pedig egyszerre bukott ki a röhögés.Ezután még két órát ücsörögtünk egy kis tűz mellett a parkban. Beszélgettünk meg persze hülyültünk majd közös megegyezéssel bemásztunk a furgonba, hogy nyugovóra térjünk. Na, igen ez okozott kis gondot mivel nem igazán fértünk el, úgyhogy kezdődött a vita. Izzy és Steven azon veszekedett, hogy ki aludjon a hátsó ülésen egy röpke fél órás vita után végülis Izzyé lett a hátsó ülés Stevené pedig a csomagtartó. Slash haláli nyugalommal szundított a furgon padlóján,mondjuk nem értem, hogy volt gyomra ahhoz, hogy a hányásának egykori helyén (mivel időközben feltakarította némiképp) aludjon, de hát Slash nem volt valami igényes, úgyhogy le sem döbbentem. Duff az anyósülésen tervezett szunyálni, de mivel Duff nem igazán alacsony egész konkrétan két méteres, ez valahogy úgy nézett ki, hogy a feje az ölemben pihent, a lába pedig a lehúzott ablakon keresztül kilógott a szabadba. Én végülis a vezető ülésen szerettem volna tölteni az éjszakámat, de ez sehogy sem akart összejönni. Képtelen voltam úgy álomra hajtani a fejemet hogy közben Duff rajtam terpeszkedett, Slash pedig orbitális hangerőn horkolt és ráadásul a sebváltó is a seggembe állt, úgyhogy végképp elegem lett és inkább kiszálltam a hideg hajnali levegőre. A friss levegő jól esett, hiszen a kis buszban mindenféle szagok keveredtek, a hányástól kezdve a pia meg a cigi szagon át minden volt ott. Morcosan leültem a közeli padra és a kezembe temettem az arcomat. Akkor eszméltem csak rá hogy mekkora őrültségbe vágtunk bele.