2015. december 31., csütörtök

12.rész

Sziasztok!
Meghoztam az új részt,remélem tetszeni fog kíváncsian várom a véleményeteket.
És végül,boldogságban,sikerekben és szerencsében gazdag boldog újévet kívánok mindenkinek!

Ölel titeket,Abby:)

/Michelle/

-Akarod,hogy bekísérjelek?-kérdezte félálomban Axl,mire csak a fejemet ráztam,tudtam,hogy bármennyire is szar és fájdalmas,ezt egyedül kellett elintéznem.

Így hát kicsaptam a kocsiajtót,majd az udvaron gyorsan keresztülvágtam és a tornácra érve kutatni kezdtem a lakáskulcs után.Mint mindig,ezúttal is a szőnyeg alatt volt.Lassan elfordítottam a kulcsot a zárban,aztán kitártam az ajtót,mely hangos nyikorgással jelezte Crisnek,hogy jött valaki.Ám ő nem üdvözölt,a házban totális némaság uralkodott,tehát elindultam befelé az általam horrorisztikusnak titulált épületbe.Az előszobában gyorsan szedtem a lábaimat,de az emlékeim elől ezáltal sem tudtam menekülni.A nappaliba érve úrrá lettek rajtam a múlt rideg képei.A rongyos kanapé előtt állva eszembe jutott hányszor kényszerítettek arra,hogy ott feküdjek,na de nem azért,hogy aludjak.Magam előtt láttam,ahogy Cris lefog és vetkőztet,kétségbeesetten kapálóztam,viszont nem volt menekvés.Csupán 14 voltam,lehetetlenség volt számomra elszabadulni az akkor harminc egy-néhány éves erős férfitól.Ez volt az egyetlen dolog,amit még Axl elől is titkoltam.Pedig pontosan tudtam,hogy ha valaki,akkor ő ebből a szempontból is megértett volna,és próbált volna megnyugtatni,segíthetett volna túllépni a dolgon,elvégre vele is megtörtént mindez,nem pont így,de hasonlóan.Bizonyos szempontból neki rosszabb,hisz csupán 2 éves volt-Istenem,ember fel nem fogja miért tesz valaki ilyet egy gyermekkel,hányingerkeltő és a világ legundorítóbb bűnténye véleményem szerint-viszont,a pozitív mindebben,hogy a korból adódóan ő legalább nem emlékezett arra az egyszeri esetre.Nekem persze minden,egészen pontosan megmaradt,Cris kénye.kedve szerint tehetett velem,amit csak akart.Eleinte természetesen ellenkeztem,ennek nyomai látszottak mind a testemen,mind pedig az ütött-kopott zöld tapétán,vagy akár a falon lógó tükrön,mely attól tört össze,hogy Cris erőből nekilökött.A sérülések jobban fájtak,mint maga az aktus,így nem tiltakoztam tovább.Feladtam.Onnantól kezdve lehunytam a szemem és sírva vártam,hogy vége legyen.Talán ezért lett olyan jó kurva belőlem,mert már fiatalon megtanultam,hogy csupán egy test vagyok,mellyel bárki,bármit megtehet,mert a bőrfelszínen a sebek begyógyulnak,azonban a lélekben nem.
A hosszas gondolatmenetemből,melyben újraéltem a poklok poklát az arcomon végigfolyó könnycseppek szakítottak ki.Gyorsan letöröltem őket és sietősen megindultam az emeletre Cris hálószobája felé.A többi helyiségben nem álltam meg felidézni a gyerekkori traumákat,inkább felrohantam a szőnyeggel borított lépcsőn.Felérve,teljesen megdöbbentem.Azt hittem rosszul látok.Az előtérben hatalmas bárszekrény állt,tele neves piákkal,nem olyan olcsó szarokkal,mint a Night Train.Ez előtt egy nagy üvegasztal helyezkedett el,rajta fehér por és különféle drogos kellékek sorakoztak.
"Szóval továbbra sem szokott le!"-állapítottam meg magamban.
Lassan körüljártam a tért,ami márkás bőrkanapéval és egy nagy tv-vel volt telezsúfolva.Kezdett rossz előérzetem lenni,hisz pontosan tudtam Cris tűzoltói fizetéséből nem épp telik erre.Pláne Lin kórházi számlája mellett.Volt itt valami mocskos kis titok,egyszerűen éreztem s ki kellett derítenem mi az.Az asztalhoz léptem,bármilyen bizonyíték után kutatva.Akkor azt gondoltam,drogdíler lett.Kutakodtam kicsit a fiókban elrejtett papírkötegek között,gyanús dolgokat kerestem,úgyhogy figyelmesen végig olvastam mindegyiket.Többnyire fizetetlen csekkek sorakoztak,meg pár a kórháztól jött levél.Az egyik meglehetősen figyelemfelkeltő volt.Linda esetleges műtétjéről tájékoztattak,elég részletesen.Még az operáció halálpontos összege is szerepelt benne.A számok túl ismerősek voltak,baljósan ismerősek.Idegesen kezdtem kotorászni a zsebeimben,majd végre megtaláltam a kis cetlit,melyre minden egyes alkalommal,mikor pénzt küldtem Crisnek felfirkantottam az összeget.Az elküldött mennyiségű lóvé,kishíján megegyezett az orvosok által említettel.Lett volna elég pénz a beavatkozásra!És ekkor vettem észre az asztalon a megkezdett levelet Cris írásával.Az egész merő véletlen volt,ha nem hagyja ott a félbehagyott mondatokat,talán sose jövök rá."Sajnálattal"azt vallotta nem jutott pénz a műtétre és,hogy szegénysége révén nem tud szerezni.Teljesen ledöbbentem és egy szempillantás alatt megvilágosodott minden.Az általam oly nehezen megkeresett dollárokat,nem arra költötte,amire szántam,a lánya gyógyítására,hanem önző módon saját magára.Azt hiszem életemben nem éreztem,olyan kitörni készülő düht,mint akkor.Tombolni akartam,számonkérni és addig üvölteni vele,míg teljesen elmegy a hangom.Mindig is tudtam,hogy a nevelőapám kegyetlen egy ember...de erre akkor sem számítottam.

-Mond,te teljesen megőrültél?-rontottam be az üres piás üvegekkel tarkított szobába ordítva.

-Mi a franc?-kérdezte félálomba,majd kinyitotta nehézkesen a szemeit.-Oh,csak te vagy az Michelle.

-Igen,csak én!Tudod a testvéremhez jöttem,aki halálosan beteg.

-Akkor miért itt vagy?

-Csak,mert beszélni akartam veled pár Lindával kapcsolatos dologról,viszont aztán ez akadt a kezembe.-nyújtottam át neki mindkét lapot,mire meglepődve olvasta.-Mi a fenét képzelsz magadról?Megvolt a pénz,pontosan tudod te is!de persze,te elszórtad az idiótaságaidra,hogy tehetted ezt?

-Álljon csak meg a menet!És te miért kotorászol a holmijaim között,ha megtudhatnám,semmi közöd hozzá!

-Dehogyisnem!Az én húgom,az én pénzem!

-Nézd,őszinte leszek.Igen nekem kellett a pénz,de gondolj bele,Lindának mindegy,hogy félévvel több vagy kevesebb...

-Te ezt most komolyan mondod?Jézusom,a saját lányodról van szó te érzéketlen seggfej,hogy mondhatsz ilyet?

-Ilyen hangnemben nem beszélhetsz velem!Tanulj tiszteletet és kussolj te ribanc!-üvöltötte,majd teljesen méregbe gurulva teljes erejéből a szekrényajtónak lökött,az ütéstől még a szavam is elakadt.

Cristian gúnyosan nevetett,majd közelebb hajolt hozzám.-Mellesleg,elég izgató,mikor ilyen kis tüzes vagy.-suttogta vészjóslóan a fülembe.

Csókot akart lehelni az ajkaimra,viszont az utolsó erőmmel valahogy eltoltam magamtól és a szoba másik felébe igyekeztem,ő meg felocsúdva a történtekből,utánam igyekezett.Hamar elkapott és a falhoz nyomva lekevert egy pofont,amely akkora volt,hogy az orromból ömleni kezdett a vért.

-Velem te nem szórakozol Michelle,de nem ám!Úgy látom megint meg kell mutatnom neked,hogy ki is itt a főnök!-fortyogott,miközben lerántotta rólam a pólóm és félig-meddig leszaggatta a farmeremet is,természetesen ő már rég kigombolta az övét.

Tudtam mi következik,ám már,érthető módon nem akartam többé elviselni,hogy csupán egy szexbábunak használjanak.Nem,ebből eleget kaptam,sőt,még annál is többet.Viszont Cris jóval erősebb volt nálam,lefogott,nem igazán tudtam megmozdulni,úgyhogy csak ordítottam.Fejhangon kezdtem visítani,remélve,hogy a nyitott ablakon keresztül Axlék meghallanak.

-A picsába is,csönd már!-háborgott ismét kezet emelve rám.

Az ütés túl nagy erővel talált el,olyannyira,hogy lefejeltem az ablaküveget.A koponyám nagyot koppant a törékeny anyagon.A látásom elhomályosult és kegyetlenül szédültem,azonban,azt tisztán érzékeltem,hogy lent csapódott a bejárati ajtó.Meghallottak.Amitől persze Cristian rettentő dühös lett,nem mintha addig nem lett volna az,na de ez mindenen túltett.Azt hiszem újból le akart csapni rám,mikor Slashék beértek hozzánk megakadályozván mindezt.Axl leszedte rólam Crist,a lábaim pedig ekkor teljesen felmondták a szolgálatot.Csoda,hogy addig képes voltam állni.A földön fetrengve elképedve bámultam a kialakuló verekedést,miközben Steven rajtam próbált segíteni.

-Minden rendben?-érdeklődött ijedten,persze a mindig vidám dobos is tudta,hogy ez meglehetősen hülye kérdés volt.Válaszképp megráztam a fejemet,amibe a hirtelen mozdulattól éles fájdalom nyílalt.

-Na jó Steve,vidd ki innen Micht!-adta ki az utasítást Slash,miközben bekapcsolódott a bunyóba,ahol épp a vézna rockerek álltak vesztésre.Hiába,Cris jó fizikumú volt.Szörnyű volt ezt néznem,ezért lehunytam a szemem,Steven addig készségesen segített visszavenni a nadrágomat és a pólómat,ezután gyorsan felkapott,az ölébe vett és kivitt abból a pokolból.

-Mi történt?Mi a jó Isten volt ez?-kérdezte aggodalmasan.-Meg akart erőszakolni?

-Igen.-vágtam rá gyorsan,idegeskedve a srácok miatt.

Tárgyak csörömpölése és ütések sokasága hallatszott ki az utcára,még a szomszédok is az udvar elé csördültek az események végét várva.

-Be kell mennem leállítani őket!-pattantam fel,ez nem volt túl jó ötlet,ismételten megszédültem és a furgon oldalának estem.

-Fejezd már be és ülj le a seggedre,nem kell örökké az erős nőt játszani!-tuszkolt be Steve a kocsiba.-Az is lehet,hogy agyrázkódásod van!-mutatott a vérző fejemre,aztán kezembe nyomott egy hideg sört,azzal az utasítással,hogy szorítsam a fejemre,miután a saját pólójával letörölte a vért a fejemről.

Néhány perc telt el eképp a verekedés zajait hallgatva,majd hatalmas szirénázással megjelent a rendőrség,ami baj volt,hatalmas baj.Fogalmam sincs ki hívta ki őket,de jó nagy idióta volt,nem kellett volna mások dolgába beavatkoznia.

-Maradj az autóban!-utasította a dobos,pusztán jóakarásból és becsukta az ajtót.

Néhány rendőr bement a házba,feltételezéseim szerint szétválasztották a srácokat,majd bilincsbe zára hozták ki legelőször Axl a házból.Az arca véres volt,ruhája koszos és néhol szakadt.Gyönyörű kék szemébe,még a visszapillantó tükörből is pontosan láttam,hogy elborult a tekintete,végtelen düh csillogott benne,a lelkemben,pedig éktelen lelkiismeret furdalás keletkezett,miattam vitték bilincsben el őt,és Axlt követve Duffot,Slasht és Izzyt is.A következő pillanatban Steve megjelent és Izzyhez rohant.Váltottak egy-két szót,majd Izzyt szép lassan elrángatták és rendőrautóba tuszkolták a többiek mellé.Ekkor jelent meg Cris,ő még rosszabbul festett,ez azért némiképp kárpótolt az összes sérelemért az évek során,ám az nem volt jó előjel,hogy rajta nem volt bilincs.Ahogy sejtettem.Nem tartóztatták le,elvégre ő mégis csak helyi volt,Axlékkel ellentétben és ráadásul a tűzoltóság oszlopos tagja volt.Őt csak ápolásira vitték el a rend őrei a kórházba,ez pedig baromira felidegesített,rettentő nagy haragot éreztem.Ahogy láttam,Steven is,kötözködött az egyenruhásokkal,lassan őt is el akarták hurcolni,de szerencsére nem így lett.Miután a szóbeli vita után elengedték Stevent,ő villámgyorsan bepattant mellém és mindenféle kérdezés nélkül elhúztunk onnan,egyenesen a városszéle felé.

-Próbáltam megértetni a rendőrökkel a dolgokat,hogy meg akart téged erőszakolni,de a nevelőapád mindent tagad!-törte meg a csendet Steven.

-Tudtam,hogy ez lesz!És ellene még a bíróságon sincs esélyünk,egyrészt,mert mindenhol vannak emberei,másrészről meg mindenki példamutató embernek ismeri,jól megjátssz magát..ha tudnák az igazat róla,Istenem!-méltatlankodtam,de a szőkeség felettébb gyorsan témát váltott.

-Többször is megerőszakolt?

-Aha.-bólintottam,majd a példáját követve,másra tereltem a szót.-Izzy mit mondott?

-Azt,hogy az őrsről,amint engedélyezik felhívják Axl telefonját,szóval most nagyon kell figyelnünk és várnunk a hívását.

-Valóbán nincs más dolgunk,mint várakozni.

Steve helyeselt aztán kitalálta,hogy hozzuk el June kocsiját a kórháztól,így visszamentünk a városba.Én a furgont vezettem,ilyen fejjel tényleg okos volt vezetni,de nem számított már,legalább ezzel is ment az idő.Amint odaértünk a kiürült elhagyatott park felé Steven elsősegély dobozt keresett és mikor megtalálta ellátott,még a sérülésemet is bekötötte,ezáltal teljesen úgy néztem ki,mint egy múmia.
Lassacskán leszállt az este,tüzet gyújtottunk és Izzyék hívását vártuk,ami meglepő módon olyan éjféltájban érkezett.

-Úristen annyira aggódtam!-vettem fel első csöngésre a telefont.

-Én is érted!Minden rendben?-szólalt meg a vonal túlsóvégén rekedtes és érces hangján Axl.

-Igen,persze.De ti?Veletek mi lesz?

-Hát óvadék fejében kiengednek.Egy pillanatra át tudnád adni Stevennek kérlek?

Azt tettem,amit kért,bár nem szívesen.Körübelül 3-4 percet beszéltek,majd a kagyló visszakerült hozzám.

-Steven mindent elmond majd.Vigyázz magadra!

-Te is!-válaszoltam,akartam még mondani bármit,akármit,de a vonal megszakadt.

Ekkor a dobos felé néztem,akinek az arcán ezúttal nem volt ott a híres mosolya.Tudtam,hogy valamilyen borzalmas hírt kapott Rosetól.

-Azt mondta vigyázzak rád.-kezdte.

-És még?

-Még azt,hogy mivel mindannyian büntetett előéletűek,ráadásul Axl nemrég lopott,az óvadék így nem olcsó.

-Mennyi?-kíváncsiskodtam és igyekeztem a legrosszabbra felkészülni.

-200 dollár.-felelte,bennem pedig egy világ dőlt össze.

-Van pénzünk?-kapaszkodtam az utolsó reménysugárba.

-10 dolcsi,össz-vissz.a pénzünk egyik felét Junenak adtuk,a másikat Duff furgonjának javítására költöttük.Ennyi maradt.

Kétségbeesetten emeltem ég felé  tekintetemet.Ott voltunk pénz nélkül és a számomra legfontosabb emberek-Steven kivételével-bajban voltak.Axl,Duff,Slash és Izzy miattam rohadtak előzetesben,a húgom pedig a halálos ágyán feküdt.Mi ez,ha nem kilátástalan helyzet?Gőzöm sem volt,hogy mihez fogunk kezdeni,de abban biztos voltam,hogy mindent meg fogunk tenni azért a 200 lepedőért.



2 megjegyzés:

  1. Drága Abby!
    Nagyon sajnálom, hogy így lemaradtam a kommenteléssel, viszont tudnod kell, hogy olvastam az összes újabb részt, és most el is jutottam ahhoz, hogy hozzászóljak :D Nagyon, nagyon tetszett. Imádom olvasni a történetet, ahogy lassan egyre több mindent tudunk meg Michelle-ről és az érzéseiről. A srácok nagyon aranyosan viselkednek vele, és mindig ott vannak, ha szükség van rájuk, ezt nagyon szeretem bennük❤ Linda és Michelle találkozását kicsit megkönnyeztem, nagyon szomorú, de őszintén szólva nagyon is valóságos a húga helyzete és a betegsége, ennek ellenére remélem, van még egy kicsi remény a számára :( kíváncsi vagyok, mi lesz vele, és hogy ezután jobbra fordul-e Michelle sorsa, meg hogy mi alakul ki köztük Axllel, úgyhogy siess a következő résszel!❤
    Ölellek, Rose

    VálaszTörlés