8.rész

Sziasztok!

Meghoztam a következő részt is,talán úgy tűnhet,hogy ez a vége a történetnek,de még korántsem.Remélem élvezni fogjátok az olvasást,igyekszem mihamarabb hozni a 9.részt is,addig is szívesen várom a véleményeiteket.
Ölel titeket:
Abby :)

/Michelle/

Ahogy becsuktam a fürdőajtót,zokogni kezdtem.Gyűlöltem Axlt,amiért lebuktatott,elvégre még nem akartam erről a dologról beszélni,ennek korántsem volt még itt az ideje.Viszont,ha már egyszer kiderült az én kis titkom,magyarázatot kellett rá adnom,nem akartam,hogy azt gondolják élvezem,hogy élvezettel teszem a pénzért való szexet.Rohadtul nem leltem örömömet ebben,sőt egyenesen undorodtam tőle és magamtól is.

-Michelle,minden rendben?-hallottam meg Izzy aggodalmas hangját odakintről.

-Aha.-feleltem,de nem voltam túl meggyőző,majd kiléptem elé.

Ijesztő látvány lehettem.Az arcomon teljesen szétkenődött a szemfesték,ahogy a kihívó vörös rúzsom is.A hajam pedig pedig csapzottan és kócosan omlott a vállamra.Szerencsére fiúk nem éreztették velem,hogy szörnyen festek,inkább kedvesen adtak pár zsepit és segítettek rendbe szedni kicsit.Lassan kezdett emberi formám lenni,jobb volt így.Ezután remegő kezekkel rágyújtottam egy cigire,végül leültem a kanapéra Duff mellé,a bal oldalamra Axl vágódott le,Slashék meg a földön kuporogtak,így velem szemben voltak,szemükben kíváncsiság tükröződött,muszáj volt mesélnem.Nem rendezhettem le egy egyszerű mondattal,mindent tudniuk kellett,az egész életemet,tulajdonképpen.

-Tudom,hogy elítélendő és visszataszító dolgot művelek,teljes mértékben tisztában vagyok ezzel.-itt vettem egy egy mély levegőt és folytattam.-Nem lenne muszáj ezt csinálnom,de nincs más lehetőségem a pénz szerzésre,és ez az ipar meglehetősen jól fizet.

-Miért kell ennyire pénz?-kérdezte Steven,rátapintott a lényegre,tényleg a miért,vagyis az ok volt a legfontosabb.

-Már mondom is,de ehhez elég régre kell visszamenni az időben.-sóhajtottam és lehunytam a szemem,ezáltal visszatértem a sötét múltba.Minden olyan volt,mintha újra átélném az összes eseményt,ez borzasztó volt.Többek között ezért se mondtam el mindezt azelőtt senkinek.-Anyám éretlen fejjel,21 évesen szült engem.Nem kívánt gyerek voltam,ezt jól tudom,ezt bizonyítja az is,hogy a vérszerinti apámmal sohasem találkoztam.Lelépett,amint megtudta,hogy anyám terhes.-kezdtem bele a sztoriba,amint ez a két mondat elhagyta a számat,tisztán láttam,hogy Axl kissé fura reakcióját.A teste megfeszült és meglehetősen idegesnek tűnt.Nem értettem miért,így inkább folytattam.-Hat éves koromig egyedül nevelt,aztán találkozott egy férfival,azt hiszem teljesen egymásba szerettek és pár hónappal később össze is házasodtak.Ahogy lenni szokott,a családalapítás is megindult.Nem sokkal később megszületett a féltestvérem,Linda.Onnantól kezdve változott meg minden.Láthatatlanná váltam,mondjuk előtte sem foglalkoztak velem igazán.Magától érthetődően eleinte gyűlöltem Lindát,persze amint nagyobb lettem,rájöttem,hogy nem ő tehet a kialakult helyzetről,barátaim nem voltak,így bőven ráértem a kishúgommal foglalatoskodni.Ami el is kellett,hiszen anyumék,egészen leszarták már Lindát is.A szerelmük rózsaszín köde feloszlott,kiderültek Cris,a nevelőapám hazugságai.Fényderült a mocskos titkára,drogos volt.Túl jól emlékszem arra a napra,mikor anyámnak feltűnt mindez,átkozta magát,hogy lehetett ilyen vak,és el akarta hagyni Crist.Persze ő ezt nem hagyta,erőszakkal ott tartott minket és anyám minden tiltakozása ellenére,meglehetősen erős heroint adott be neki.Innen pedig már nem volt visszaút.Mindketten függők voltak,Lindát gyakorlatilag én neveltem,már amennyire tudtam.13 évesen aztán jött a fordulópont.Anyum túladagolta magát,nem tudom,hogy direkt,vagy véletlen,sosem derült ki.A lényeg egy volt,hogy elment minket hátrahagyva.Mégis,hogy magyarázod el ezt egy 7 éves gyermeknek?Valami balesetet kamuztam neki,rajongva szerette az anyját,képtelen voltam összetörni a szívét,ráadásul meg sem értette volna mindezt.-egy pillanatra megálltam,hogy megfékezzem a könnyeimet,és csak ezután fejeztem be a mondandómat.-Cris ezek után még rosszabbá vált,keményebben használta az anyagot,ettől erőszakosabb lett.Olyanokat tett,melyekről jobb,ha hallgatok.Egy vágyam volt mindösszesen:hogy elszabaduljak onnan,de mindig megakadályozta ezt!

-Akkor végül,hogy jöttél el?Megszöktél?-kíváncsiskodott Duff.

-Nem,pár hónapja úgymond engedélyt adott a távozásomra,egy feltétellel,mégpedig,hogy pénzt fogok keresni.Ugyanis kb fél éve kiderült,hogy a húgomról,hogy súlyos beteg.A gyógyítására kell a lóvé!Lehet elég lett volna csak ennyit mondanom,de úgy döntöttem nyílt lapokkal fogok játszani és teljesen őszinte leszek.Így már világosan látjátok  helyzetet és tudjátok,hogy tulajdonképpen a felépülése rajtam áll,mind tudjuk,hogy Cris nem fog sokat tenni ezért.-ismertettem a történetem végkifejletét,mire mindannyian ledöbbentek.-Amennyit a Troubadourban keresek 1 hónap alatt,azt másképp megkeresem egy éjszaka alatt.A melót még June ajánlotta,.itt szúrósan pillantottam Axlre,aki szégyenkezve hajtotta le a fejét.-Gyűlölöm,hogy ezt teszem!Ha lehetne más választásom,akármit szívesebben csinálnék,mint ezt...undorodom magamtól!Viszont Lindáért kell csinálnom,és érte meg is teszem.Minden héten küldök neki haza kis pénzt,kezdetben ezért is nem vettem lakást,mert minden egyes centet haza küldtem.Aztán találkoztam veletek,szimpatikusak voltatok a pénz hatfelé osztása,pedig pont megfelelt nekem.Ennyi veszteséget még megengedhettem magamnak.Nos ennyi lenne a történetem,eddig azért nem beszéltem róla,mert utálom,ha sajnálnak,nem szorulok senki segítségére,megoldok mindent egyedül!

Az utolsó mondat inkább magamnak,mintsem nekik szólt,szeretem volna elhinni,hogy ura vagyok a helyzetnek és erős vagyok,mind tudtuk természetesen,hogy nincs így.

A szobát némaság töltötte be,beletelt egy kis időbe míg megemésztették a mondandómat.Lassacskán felfogták,majd szinte egyemberként pattantak fel,hogy megöleljenek.Bevallom,ez jól esett,végre úgy tűnt,hogy valakiket érdekel,hogy mi van velem.

-Számíthatsz ránk,mindenben!-suttogta Slash,tőle elég meglepő volt ez a komoly hangsúly.

Meghatottan bólintottam egyet és mormoltam egy köszönömöt,majd arra hivatkozva,hogy szükségem van egy kis magányra,kiültem az erkélyre elszívni egy cigit.Már jó néhány perce ücsöröghettem ott,mikor megjelent Axl,hát persze ki más?! Valahogy mindig ő talált meg,pedig pont vele lenni nem volt kedvem.Az azelőtti két napban a viselkedése és a tettei teljesen kiverték nálam a biztosítékot,haragudtam rá.Igazán szükségem volt egy rövid időre nélküle.

-Azt hiszem nekünk van még mit megbeszélni.-foglalt helyet mellettem,automatikusan a kezébe nyomtam egy cigit,hiszen a fenébe is,a mi lakásunkban mindenki láncdohányos volt.

-Nem Axl!Mondtam már,nem kell magyarázkodni-fújtam dühösen a képébe.

-De kell!Mert oka van mindennek amit nemrég műveltem...szeretném elmondani,mert nem akarom,hogy egy bunkó köcsögnek gondolj!

-Akkor minek mégis gondoljalak?-kérdeztem keserű hangsúllyal.-Eléggé ilyen voltál.


-Tudom,de valójában nem egészen vagyok ilyen.Ez csak valami védekező mechanizmus vagy mit tudom én...egyszerűen,csak nem akarom,hogy az emberek gyengének és sebezhetőnek lássanak,pedig valójában rohadtul ez vagyok!-magyarázta.

Őszintének tűnt,sőt az is volt,de még mindig túlzottan megsértett voltam ahhoz,hogy megértően viselkedjek vele.

-Ez is valami új fajta szöveg a csajozásra?!Nem igazán nyerő!Vagy talán tényleg vannak érzéseid?Nem hinném!Eleinte tök jól megjátszottad magad,de aztán bebizonyítottad,hogy egy önző seggfej vagy,kész,nincs mit ezen tárgyalni!-közöltem és készen álltam arra,hogy otthagyjam őt.

-Minden embernek vannak érzései, és csessze meg még nekem is!És igen,sokszor nehezen kezelhető,nincs rá jobb szó,seggfej vagyok,de meg se fordult a fejedben,hogy esetleg valami oka lehet?!Pont,mint a te esetedben,ha utcalány valaki,az alapvetően elítélendő és rossz dolog,azonban a te helyzetedben más,elvégre te a húgodért teszed!-mondta,mire kíváncsian visszanéztem rá.

-Tehát azt állítod,hogy van magyarázatod a viselkedésedre és a tetteidre,csakúgy,mint nekem?!-vontam le a következtetést,mire Axl bólintott.-Akkor hallgatlak,hátha változtat ez majd valamit a jelen helyzetünkön!

-Vagy kiröhögsz és nem fogsz hinni nekem,vagy elhiszed és sajnálni fogsz.Nem tudom melyik a jobb!

-Mindegyik szar,de majd meglátjuk mi lesz a véleményem.Ezúttal én kényszerítelek rá a visszaemlékezésre,rajta!

Axl sóhajtott és pont úgy viselkedett,mint én mikor a múltra gondoltam,már ebből meg tudtam mondani,hogy bizony igazat fog mondani.

-Nekem már két éves koromban elromlott az életem.-nevetett fel keserűen.-Apám meghalt,anyám meg egy másik pasival állt össze.Évekig hazugságban éltem,azt hittem ő az igazi apám.Rengetegszer bántalmazott minket,verte anyámat és mindkét testvéremet is,én sem voltam kivétel...egészen kicsi voltam még,mikor másképp is erőszakoskodott velem,ha érted mire gondolok...-nézett rám jelentőségteljesen,én pedig köpni nyelni nem tudtam,úgy megdöbbentem.-Csak egyszer történt meg,de nem is nagyon emlékszem rá szerencsére...Ahogy idősödtem,a helyzet egyre rosszabb lett,otthon magasról tettek rám és csak bántottak.17 voltam,mikor zenélni kezdtem,eddigre már rengeteg balhém is volt a városban,egyre jobban szégyelltek emiatt,végül mikor már legalább huszadszorra tartóztattak le,kirúgtak otthonról.Híres bajkeverő voltam,így senki sem fogadott be,ez idő tájt lettem jóba érkezett Duff a városba,így ő megengedte,hogy a furgonjában aludjak.Itt tengődtem 2-3 évet,meg ha megengedhettem magamnak,akkor hotelekben is voltam néha napján.-nevetett fel keserűen,aztán folytatta.-Eközben persze mindenféle ökörséget tettem,beszóltam a zsaruknak,lázadtam a törvény ellen,loptam,verekedtem,drogoztam,ittam és mindemellett rengeteg nővel feküdtem össze.Kellett a szeretet,melyet egy-egy szex alkalmával megkaptam tőlük.Most nagy valószínűséggel azt kérded,hogy miért nem állapodtam meg inkább egy lánynál,ugye?-kérdezte,válaszképp pedig bólintottam-Egyszerű,nem akartam,hogy ismét egyik napról a másikra kidobjanak,mint a szüleim.Viszont,a szex,csak ideig-óráig töltött fel érzelmekkel,aztán újra üresnek éreztem magam,gyűlöltem és ócsároltam a lelkem.Kész háború volt bennem azokban az időkben!

-Nagyon jól tudom,hogy miről beszélsz-vágtam közbe,és kezdtem valóban megérteni Axlt.

-Gondoltam-villantott meg egy nem igazán őszinte mosolyt.-Szóval azt hiszem innen ered a bunkó énem.Ahogy már mondtam,nem akartam,hogy bárki is lássa mekkora csődtömeg és erőtlen egy ember vagyok.A környéken egyre botrányosabb hírnevem lett időközben,olyan volt az utolsó hónapokban az életem ott,mintha a város meg akart volna ölni.Menekülnöm kellett onnan!Így összeegyeztettük ezt a bandás dolgot a fiúkkal és eljöttünk ide.

-A többit meg már tudom.-tettem hozzá,úgy sejtve,hogy ezt mondja majd.

-Nem egészen...-válaszolta,én meg kérdőn néztem rá.-Tudod,mikor találkoztam veled,nagyon bejöttél,most is,nincs mit ezen titkolni.Bepróbálkoztam nálad,amit nyilván észre is vettél,de ami más csajnál bejött,az nálad nem.Ez egyszerre bosszantott és érdekelt is.Azt hiszem sosem érdeklődtem még úgy nő iránt,mint irántad.Magam sem tudtam mi van velem,komolyan.A mi "kis" bölcs Duffunk adott is tanácsokat,és a csajozással is felhagytam,úgymond csak rád koncentráltam.Ám,a dolgok sehogy sem akartak úgy működni,amint azt én szerettem volna...és itt jön a sorsfordító este,mikor láttalak Duffal.Ölelkeztetek és nevetgéltetek,meg minden ilyesmi.Félreérthető helyzet volt és nekem sikerült rosszul értelmeznem!-vallotta be,mire elképedten néztem rá.

-Axl,én és Duff nem vagyunk együtt,Jézusom....

-Persze,mostmár tudom!Akkor nem volt tudomásom erről,így szokásomhoz híven dühös lettem,csalódott voltam és úgy gondoltam,a bosszantásodra,meg amolyan bosszúként felszedek valakit,aki történetesen June volt.Részeg voltam...félig-meddig azt sem tudtam mit teszek!Élveztem,hogy mérges vagy rám,jól esett,hogy bántottalak,úgy ahogy te engem-suttogta,anélkül,hogy a szemeimbe nézett volna.-Reggel aztán Duff elmondott mindent és szörnyen éreztem magam,beszélni akartam veled,de már nem voltál itthon,egésznap kerestünk,sehol sem találtunk.Majd,amikor hazaértünk,nem hallgattál meg és gyanúsan kihívóan öltöztél fel,megint elborult az agyam és követni kezdtelek.Eképp jöttem rá a másodállásodra.Ekkor minden addiginál nagyobb haragot és dühöt éreztem,azt hiszem fájt és fáj is még most is a tudat,hogy pénzért fekszel le idegen pasikkal.Mostmár láthatod,hogy túl féltékeny voltam,ezért halmoztam hülyeséget-hülyeségre!

Elképedten bámultam magam elé.A mondandójának végülis egy aprócska szó volt a lényege,melyet ugyan nem ejtett ki a száján,de mindketten tudtuk,hogy a "szeretlek" az a bűvös szó.A francba is,én is hasonlót éreztem,ha tagadtam,ha nem,vonzódtam hozzá.És akkor,miután végre minden apró részletre fényderült,végre ráeszméltem,hogy mennyire hasonló a lelkünk és a bennünk viharként tomboló érzelmek.de bármennyire is vágytam rá,nem omolhattam egyből a karjaiba,nem,még nem.

-Axl,én nem tudom mit mondjak!-kezdtem,de félbeszakított.

-Mond azt,hogy megbocsájtasz és kezdünk valamit kettőnkkel!

-Nézd,nem tudhatom,hogy őszinték-e az érzéseid,lehet,hogy csak az újdonság varázsa miatt van az egész,hiszen én nem dőltem be neked egyből,mint az eddigi nőcskék.-feleltem,és komolyan féltem attól,hogy esetleg emiatt érzi Axl azt,amit.Óvatosnak kellett lennem,nem pedig eszeveszetten és meggondolatlanul cselekedni.

-Nem,Michelle,biztos,hogy nem azért van,tényleg komolyan gondolom mindezt!

-Ebben még te magad sem lehetsz biztos!És,figyelj,ez most nem működne,nem azért,mert én nem ugyanazt érzem,mint te,mert de,csak a körülmények több szempontból sem megfelelőek.Amit bevallottál,az mind szép és jó,és örülök,hogy nem olyan vagy,mint amilyennek a tetteid alapján néztelek,viszont bármennyire is szeretném,az elmúlt két napot és a cselekedeteidet nem vagyok képes egyik percről a másikra elfelejteni.Sebet ejtettél a lelkemen,időbe telik míg begyógyul,még akkor is,ha szeretsz.És te is pontosan tisztában vagy azzal,hogy nem csak én neheztelek rád,hanem te is a munkám miatt.-itt tartottam egy hatásszünetet,így Axl megértően bólintott,én meg fojtattam-A melómat legszívesebben befejezném,akár érted,akár magamért,vagy kettőnkért...De nem tehetem,a húgom élete a tét!Sajnálom...és lehet jobb lenne együtt,hisz két sérült lelkű ember vagyunk,akik csak szeretetre vágynak,kiválóan kiegészítenénk egymást,viszont az időzítés ehhez pocsék volt.

Nehezemre esett mindezt kimondani,és borzasztó is volt látni,amint Axl arcát elfedi a szomorúság,ám nem volt más választásom.

-Megértelek,tényleg.Mindezek ellenére azért én még nem szeretném feladni a reményemet a kapcsolatunk iránt!

-Én sem!-helyeseltem meggyőzően.

-Valóban nem tévedsz,nem jókor jött ez az egész,mindkettőnknek időre van szüksége.

-Igen,1-2 hónap,kb eddigre lesz meg a pénz Linda gyógyítására,ezután ott tudom,majd hagyni az utcalány munkát.

Bólintott,de elborzadt.Egyetértettem vele,mindez túl hosszú időnek tűnt és pontosan tisztában voltunk vele,hogy nemcsak hosszadalmas lesz,de még fájdalmas is.Ezután már semmit sem szóltunk,nem volt már rá szükség.A szavak véget értek,mi pedig szorosan öleltük egymást elmerülve saját nyomorult világunkban.Axl úgy szorított,mint egy kisgyerek az anyukáját,mikor fél valamitől,lehunytam a szemem,hogy visszafojtsak egy kigördülő könnycseppet,szörnyű volt ilyen gyengének tudni őt.Szenvedett és én is,azt hiszem ekkor értettük meg azt a mondást,hogy az élet nem fair...