6.rész

Fernando szemében apró könnycsepp jelent meg,amit gyorsan letörölt.Ennek ellenére láttam rajt,hogy nagyon fáj neki visszaemlékezni.
-Volt egy gyönyörű feleségem.-szólalt meg.-De elment.
-Lelépett?-kérdeztem rá,mert az ilyen elég gyakori dolog.
-Istenem,bár lelépett volna!-válaszolta és ezúttal hagyta végig gördülni a könnyeket az arcán.
Ez a mondata mindent elárult.Eszembe jutott az amit a veszekedésünk során a fejéhez vágtam,csak ekkor jöttem rá,hogy mennyire megbántottam ezzel.Sajnáltam,szerettem volna visszafordítani az időt,kitörölni a szavaimat és megváltoztatni mindkettőnk életét,hogy ne fájjon többé a múlt.De ez lehetetlen volt.Képtelen voltam tenni bármit is,még csak szóhoz sem tudtam jutni,úgyhogy egyszerűen átöleltem,jó szorosan,hogy érezze nincs egyedül.
-Sajnálom!-suttogtam a fülébe.
-Az a legrosszabb,hogy Nora sosem ölelheti magához az anyukáját.Soha nem is fogta a karjaiban,Lisa belehalt a szülésbe,érted?!Ott maradtam a szerelmem nélkül egy gyerekkel.Akiben folyton Lisa vonásait láttam,ezért napokig alig tudtam ránézni.
-Egymagad nevelted Norát?
-Igen.
-Tudod Nando neked sokkal borzasztóbb volt,mint nekem.Mert ezek után is képes voltál nevelni Norát,helyt tudtál állni a pályán és meg tudtad játszani az egész világ előtt,hogy minden rendben van.ez igazán embert próbáló  feladat.És te végig csináltad ezt!Ezért nagyon megbecsüllek!
-Köszönöm!
-Csak,hogy tudd eddig csodálatos lányt faragtál Norából!
-Legtöbbször nem így gondolom.Úgy érzem,hogy valamit elrontottam.
-Nem,te mindent a legjobban csináltál!És ezután is így tegyél!
Fernando arcán mosoly terült el,ami nem teljesen volt őszinte,majd elcsendesedett.Sokáig csak ültünk egymás mellet.Két megtört lélek,akik a múltjukat próbálták elfeledni és a szebb jövőért akartak harcolni,ezek voltunk mi.Mindkettőnknek megvolt a maga baja,de mégis igyekeztünk támogatni és meghallgatni egymást.Jól esett,hogy velem volt minden alkalommal mikor magam alatt voltam,és én is segítettem neki amiben csak tudtam.Szerettem vele tölteni az időt,és tulajdonképpen szerettem Fernandot...
-Holnap beszélek Norával és elmagyarázom neki,hogy te nem az anyja vagy!-törte meg a csendet Nando.
-Fernando ő még csak 4 éves,szerinted megérti?
-Talán.....
-Azzal összetörnéd a szívét.
-Tudom,de nem akarom,hogy neked legyen kellemetlen mikor anyának szólít.Inkább elmondom neki,ugyan jóval korábban,mint szerettem volna,de mindegy...
-Miattam igazán nem kell!Szeretem Norát,nem akarok neki rosszat.Ha anyának akar hívni,hát hívjon.Elfogadom ezt a helyzetet feltéve,hogy ha neked sem baj!
-Komolyan megtennéd ezt értem és Noráért?-lepődött meg.
-Igen,és meg is teszem.-idéztem fel az ő szavait,mire édes féloldalas mosolyra húzta a száját,majd adott egy puszit az arcomra.
-Nagyon hálás vagyok neked,ugye tudod?
-Igen,és én is neked.Hidd el egy napon találni fogsz magad mellé rgy olyan lányt,aki szeretni fog gyerekestől mindenestől.
-Ilyen sajnos nem létezik.A mai fiatal csajokat csak a pénztárcám vastagsága érdekli és semmi más.A gyerekeket pedig nem nagyon szeretik,főleg ha nem a sajátjuk.
-A legtöbb valóban ilyen,de nem mindegyik!
-Nem,nem mindegyik te sem vagy olyan.Lisa óta te vagy az első lány,akinek a külseje és a személyisége is elragadó...Te és én akár.....
-Együtt is lehetnénk?-kérdeztem kíváncsian.
-Igen..esetleg.Csodás lány vagy Amy,nagyon bírlak,ahogy Nora is.
-Én is téged ó,de ne haragudj én még nem állok készen egy új kapcsolatra,amint már mondtam még nem tudok olyan szinten megbízni a férfiakban,kell egy kis idő.kezdek érezni valamit irántad,de nem szeretnék elsietni semmit.Remélem megértesz.-vallottam be őszintén az érzelmeimet.
-Igen.Még én sem vagyok kész egy új szerelemre.Teljesen el kell engednem Lisát,de amíg ez nem sikerül addig nem akarok kapcsolatot.Sokáig úgy éreztem,hogy soha többé nem tudok szeretni más nőt,de aztán jöttél te és minden más lett.Azt hiszem kezdek szerelmes lenni...
-Dettó!
-De még várjunk jó?
-Oké,persze.
-Ha már nem gyászolok és ha te is túltetted magad a Tomos ügyeken,akkor randizhatunk.Én itt leszek változatlanul.
-Ahogy én is.
-Egyszer egy napon elszállnak a felhők és együtt leszünk.
-Én benne vagyok.
-Akkor jó.lezárjuk a múltat és újrakezdjük a jövőt ketten.
-Hárman.-javítottam ki aztán elvigyorodott.
-Igen hárman.Így megfelel?
-Persze,pár hónap...
-És minden más lesz,de addig még átmegyünk elég sok nehézségen.
-Az biztos.
A beszélgetés őszinte volt,nagyon is.Feltártuk egymás előtt az érzelmeinket és nyílt lapokkal játszottunk.Többé már nem voltak titkaink egymás előtt.Tudtunk a másik múltjáról és terveiről a jővőt illetően.Minden tökéletes lett volna,ha az a fránya múlt nem létezett volna.De létezett.és mindent befolyásolt az égvilágon.Mikor Nando bevallotta,hogy szeret örülnöm kellet volna,hiszen én is ezt éreztem,de mégis inkább félelem volt bennem.Kérdések,kételyek, és gyötrődés.mert mi van,ha ő is olyan lesz,mint Tom?
-Lisa óta volt valakid?-tereltem el a témát és a gondolataimat.
-Egyszer-kétszer randiztam,de semmi komoly.Mindenkit Lisához hasonlítottam és mikor velük voltam,akkor is Lisára gondoltam.Ő volt eddigi életem legnagyobb szerelme.20 éves korunkban ismerkedtünk meg és 5 évig voltunk együtt.
-Az durva.....ez elég sok idő.
-Valóban az.Ma délelőtt hozzá mentem ki a temetőbe..
-Hiányzik igaz?
-Hát hogyne....de talán sikerül továbblépnem a segítségeddel.
-Segítek.Ugye te is támogatsz engem?Bármikor szólhatok neked,ha félek ugye?
-Ez természetes,akár éjjel is.Figyelj ez a világ kegyetlen,de együtt könnyebben le lehet győzni a rossz dolgokat.Nekünk is menni fog!Én bízom benne,hogy egyszer a barátnőm leszel!
-Én is.Szeretlek Nando!-csúszott ki a számon véletlenül a mondat.
-Szeretlek Amy!Nem hagylak még egyszer úgy cserben,mint a múltkor!
Nando a karjai közé zárt,percekig voltunk így.Ekkor már nyugodt voltam.Mert ott volt velem és tudtam,hogy idővel másképp lesz minden.A remény ismét elöntötte a szívemet.Újra úgy gondoltam,hogy van értelme harcolni és legyőzni a múltat.Fernmando esélyt adott egy új életre.Ő volt az én reményem,a jövőm....

5.rész

Mikor másnap felébredtem valami furcsa érzés kerített hatalmába.Ez pedig egyre csak felerősödött amikor lementem a konyhába és megláttam Nandot.Magam sem tudtam mi ez,így hát igyekeztem nem törődni ezzel.
-Jó reggelt!-köszöntöttem Fernandót és Norát.
-Szia!-fordult felém Nando.-Na,hogy aludtál?
-Meglepően jól.Ezúttal nem álmodtam rosszat.
-Ez nagyszerű!Tessék csináltam neked is reggelit!-tölt elém egy tálat,amin tojás volt.
-Oh köszönöm.
Mindhárman leültünk és jó hangulatban reggeliztünk meg.Ha egy kívülálló látta volna ezt az egészet azt hihette,hogy mi együtt egy boldog család vagyunk,de ez sajnos nem volt így.Ez onnan jutott eszembe,hogy az előtte lévő nap akadt olyan ember,aki ezt gondolta rólunk.
-Min gondolkozol?-kérdezte Fernando fürkésző tekintettel.
-Semmin.-válaszoltam a vállamat vonogatva.
-Hazudsz!-húzta féloldalas mosolyra a száját Fernando,ami borzasztóan jól állt neki.

-Csak eszembe jutott,hogy a kórházban azt hitték,hogy a feleséged vagyok..Norára pedig a kislányomként tekintettek.
-És mi van akkor?Gondoljanak amit csak akarnak!
-Igaz...Ez szimplán különös nekem és kicsit megtiszteltető,hogy a párodként néznek rám.Abban a hitben vannak,hogy mi boldogan élünk együtt meg stb..persze tudom,hogy csak az ő fejükben van ez így.-magyaráztam zavartan.
-Az én életem sem felhőtlen és mellettem a tiéd sem lenne az.Focista vagyok a hónap 30 napjából legalább 1 hetet nem töltök itthon,folyton utazok,edzek,sajtótájékoztatókon veszek részt..vagyis nem olyan jó.Egy lépést sem tudok megtenni fotósok nélkül.Mikor kicsi voltam nem gondoltam,hogy ez a focizás velejárója.Örülj neki,hogy nem járunk neked jobb..hidd el.Nem tudnám megadni neked amire vágysz,kevés időm lenne réd..te jobbat érdemelsz!
-Nando én nem azt mondtam,hogy járjunk,hanem,hogy ők mit hisznek!
Tudom.Csak megemlítetted ezt a "megtisztelő velem járni"dolgot.Szerintem,pedig nem az,nekem lenne felemelő,ha a barátnőmként mutathatnálak be téged.-mondta,de mindketten éreztük,hogy nem sok értelme van ennek a beszélgetésnek.
kettőnkről társalogtunk,pedig nem is létezett ilyen.Éppen ezért kicsit zavarba jöttem.Szerencsére ezt Nando is észrevette,szóval igyekezte elterelni a témát.
-Ma délután tudnál vigyázni Norára?Lesz még egy utolsó edzésem és egy interjú a nyári szünetem előtt.
-Jajj hát persze.Úgy szeretek vele lenni .Nagyon édes,remélem egy napon nekem is ilyen aranyos gyerekem lehet.Mindig is vágytam egy kisgyerekre!
-Lesz neked is ne félj!
-Nem hiszem...Kivel alapíthatnék én családot?Szerintem örökre elvesztettem a bizalmam a férfiak terén.
-Én is pasi vagyok,mégis bízol bennem?!
-De te csak a barátom vagy!-vágtam rá gyorsan,mire Fernando furcsa fintort vágott és elfordult tőlem.
-Ja csak a barátod!-ismételte meg halkan.
Mintha nem tetszett volna neki,hogy így neveztem .Amit valóban nem értettem,hiszen nem volt köztünk több barátságnál.Bár azelőtt elég furcsa párbeszédet ejtettünk meg.....
-Figyelj!Egyszer találsz egy olyan srácot,aki nagyon szerelmes lesz beléd.Száz százalékig biztos vagyok benne,hogy az a valaki nem fog bántani..Meg fog becsülni és tudni fogja milyen mázlista!
-Köszi.-pirultam el.-De ez még nem most lesz.
-Az nem baj,a lényeg,hogy soha nem maradsz egyedül!
-A Liverpool híres jelmondata!
Igen.Jó sok ideig játszottam ott és maximálisan egyet értek ezzel a filozófiával.
-Én is....Te sem maradsz egyedül Nando!
-Én nem vagyok magányos!Itt van nekem Nora,te és David!
-Tudom.Viszont én most a szerelemre céloztam...
-Aha!Hát..nem így lesz,de mindegy is...
-Miért ne történhetne így?Ha nekem lesz valaha férjem,neked is lehet feleséged!
-Lehetne,de nem akarok.Többé már nem.Elég volt egyszer.-szólta el magát,mire meglepetten néztem rá.
Vártam,hogy folytassa,de ehelyett befutott a szobába Norához,adott neki egy puszit aztán kilépett az ajtón.
-Várj már!-szaladtam utána.-Azt mondtad délután mész el!
-De van még egy kis dolgom...
-Jó,oké micsoda??lehet,hogy tudnék segíteni!
-Nem,nem tudsz és nem is szeretném.Inkább menj be és vigyázz Norára,kérlek!-válaszolta ingerülten és már le is lépett.
Értetlenül álltam az események előtt.Túl hirtelen rohant el,túl gyorsan.Világossá téve ezzel számomra,hogy van valami amiről nem akar beszélni.
-Hát Nora apukád szépen itt hagyott minket!-mentem vissza a kislányhoz.
-Igen,de visszajön este,focizni ment.
Mosolyogva bólintottam aztán leültem a kicsi lány mellé játszani.Az egész napot különféle játékok társaságában töltöttük és nagyon sokat nevettünk.
-Úgy örülök,hogy visszajöttél anya!-szólalt meg Nora mikor puzzlet raktunk.
Döbbenten pillantottam a 4 éves gyerekre és nem is igazán fogtam fel a szavait.
-Apa azt mondta elmentél és nem jössz vissza többet!Nagyon boldog vagyok,hogy nem volt igaza apának.Szeretlek anya!Hiányoztál!-ölelt át a pici kezeivel.
Anya én?Én Nora anyja?Ez nem volt igaz,nagyon nagyon nem...De mégis,hogyan magyaráztam volna el egy ilyen kicsi gyereknek,hogy nem én vagyok az anyja?Sehogy...összetörni a kis lelkét,ehhez nem volt szívem.Szóval nagy nehézségek árán kimondtam,hogy szeretem.Valóban szerettem,de az anyai szeretet mégis más....Az ezután következő pár óra kissé hosszabbnak tűnt,mint amennyi valójában volt Kilenc óra körül Nando hazaért,megtámadta a hűtőt,majd lezuhanyzott,addig én elaltattam Norát,hogy nyugodtan tudjunk társalogni.
-Nando beszélhetnénk?-léptem be a szobájába.
-Persze.Mi a helyzet?
-Tudod Nora ma elég különös dolgot mondott.
-Micsodát??
-Csupán annyit,hogy szeretlek anya és,hogy örül,hogy újra itt vagyok,ezért neked nem lett igazad,mivel visszatértem.ÉN Nora anyja?Ezt Nora mondta,de mindketten tudjuk,hogy nem feküdtünk le és nem lett gyerekünk.Tehát mi történt Nora anyukájával?-szegeztem neki a kérdést.
Fernando a kezei közé temette az arcát és valami olyasmit motyogott,hogy nem hiszi el,ez is csak vele történhet meg.
-nekem elmondhatod,te is tudod?
-Tudom.Bízom benned tényleg,de még senkinek nem mondtam el a családomon kívül.Nem akarom,hogy megtudja a média..
-Tőlem nem fogja,nem mondanám el,ahogy te sem az én dolgaimat.
-Jó,igazad van elmondom.-vett egy mély levegőt,aztán belekezdett a mondandójába.

4.rész

-21 éves voltam mikor megismertem Tomot egy szórakozóhelyen.Az esetem volt nagyon is,és mérhetetlenül kedves volt velem,túlságosan is..Randiztunk párszor és minden jól alakult.Egy álomvilágban éltem,azt hittem,hogy ő az igazi,a Nagy Ő.Így hát egy év együtt járás után összeköltöztünk és itt kezdődtek a gondok.Az első pár héten minden oké volt,aztán egyszer csak Tom nagyon megváltozott.Egy pénteki nap volt,kicsit később értem haza a munkából,mint máskor és ebből lett a baj.Tom először csak ordítva kért számon és én is ugyanilyen hangnemben válaszoltam neki.Erre bedühödött és..és..meg...meg...
-Megvert..-fejezte be elborzadva a mondatomat Nando,mivel egyedül nem nagyon boldogultam vele.
-Ez volt az első alkalom,ami után rögvest el akartam hagyni,de nem engedett elmenni.Akármilyen hihetetlenül is hangzik,de megkötözött.Mozdulni sem tudtam.Mikor ordítottam vele a szabadságomat követelve,akkor benyugtatózott és ilyenkor azt csinálhatott velem,amit csak akart,ha érted mire gondolok...
-Értem.-bólintott Nando döbbenten.
-De ezekből a dolgokból nem emlékszem semmire,csak annyi maradt meg bennem,hogy az ágyban nem volt durva sosem.A legelső ilyen eset után reméltem,hogy megváltozik,de nem így lett.A hálószobán kívül ugyanolyan erőszakos maradt,sőt rosszabb lett.Felmondatott velem a munkahelyemen,mikor ezt megtettem elhurcolt minden cuccommal együtt a fővárosból egy kis településnek az erdőjébe,ahol egy kicsi két emeletes házban laktunk.Csak az engedélyével telefonálhattam és mindig egy előre betanult szöveget kellett mondanom,tehát semmiképpen se tudtam volna elmondani Davidnak a dolgokat.
-Ez borzalmas!Én nem tudom felfogni,hogy lehet ilyet tenni egy nővel!Soha nem ütnék meg egy nőt sem,SOHA!
-Örülök,hogy te így gondolod Tommal ellentétben,aki ha elsóztam a levest már ájulásig vert.Amikor észhez tértem kegyetlenül fájt mindenem,a levegővétel is borzasztó volt ennek ellenére muszáj volt felállnom és úgy tennem mintha mi sem történt volna,mert ha nem ezt csináltam Tom rátett még egy lapáttal a fájdalmaimra és újra megütött.Eleinte folyton dacoltam vele,de idővel rájöttem,hogy ezzel magamnak teszek rosszat.Szó nélkül tűrtem mindent.Egy év elteltével a reményem elveszett,már nem bíztam benne,hogy valaha is kiszabadulok Tomtól.Aztán egyik délután Tom bement a városba és kivételesen nem vitt magával.Hanem otthon hagyott egyedül,természetesen minden ajtót bezárt,ahogy engem is.Csakhogy az a szoba amibe voltam ablakos volt.Gondoltam próba szerencse,kimásztam az ablakon,És futni kezdtem magam sem tudtam,hogy merre,de ez nem is számított akkor.A lényeg az volt,hogy minél hamarabb tűnjek el onnan.De nem sikerült,szó szerint belerohantam Tomba.Amit ezután kaptam,azt soha nem felejtem el,ilyen mértékű bántalmazásban sem előtte,sem pedig utána nem volt részem.
Egyre nehezebben tudtam beszélni.A sírás a torkomat fojtogatta.Ahogy visszaemlékeztem az eseményekre,olyan volt mintha újra élném.Annyira frissek voltak bennem az emlékek,hogy szinte hallottam az üvöltésemet Tom ütései után.A szemem előtt lebegett az a kép,ahogy zokogva,véresen és teljesen megalázva a padlón fekszek a padlón,Tom pedig csak nevetett.És ez fájt a legjobban.Mármint a tudat,hogy ezt ő tette velem.Az az ember,akit én egykor szerettem.
-És hogyan szöktél meg?-kérdezte Fernando,miközben a kezembe nyomott egy zsepit.
-Három napra elutazott.Viszont ezúttal nem hagyott egyedül.Megbízott egy embert,hogy tartson szemmel.Fiatal kis csávó volt pár nappal azelőtt került be Tomék társaságába,akik egyébként keményen ittak és a kábítószereket sem vetették meg.Na de mindegy is nem ez a lényeg.Szóval visszatérve erre a srácra,Steavenre,aki csak úgy lehetett ennek az alvilági bandának a tagja,ha bizonyít.Ezért kapta meg ő a azt a feladatot,hogy engem őrizzen.De könnyen ki tudtam játszani.Altatót kevertem az italába,ami rendesen kiütötte.Összepakoltam minden holmimat és Steaven autójával bementem a városba.Miután megvettem a repülőjegyet,felültem a gépre és eljöttem Londonba...Hát ennyi az én kis történetem,így kerültem ide.-fejeztem be a sztorit.
Fernando teljesen ledöbbent.Szabályosan sokkolták a velem történtek.
-Huhh...Amy,ha tudnád mennyire nagyra tartalak amiatt,hogy mindezt kibírtad és nem adtad fel...mertél kockáztatni és ezzel megmenekültél!Te sokkal jobbat érdemelsz Tomnál.Én nagyon sajnálom,hogy pont neked kellett találkoznod ezzel a hülye gyerekkel!
-Nem kell sajnálnod!Jól vagyok most már...
-Na látod az nem igaz,hogy jól vagy.De hogy is lehetnél?És én is utálom,ha sajnálnak,de akkor is ezt érzem.
-De nagyon nem szeretném,hogy emiatt másképp nézz rám.Tudod olyan szánalmasan.
-Nem fogok,mert azzal nem oldok meg semmit.Most arra kell törekednem,hogy biztonságban érezd magad.
-Kedves vagy,hogy igyekezel,de ez nem fog menni.Még mindig nagyon félek Tomtól reszketek,hogy rám talál.
-Amy akkor el kell menned a rendőrségre,muszáj!Tom megvert nem egyszer és nagyon durván bánt veled.Fel kéne jelentened!
-Ha megteszem és rács mögé kerül akkor a haverjai fogják ugyanezt csinálni velem.Hát nem érted?Ez egy ördögi kör amiből nem lehet kijutni,csak úgy,ha meghalok.
-Az viszont nagyon nem jó megoldás!Figyelj én megvédelek,ha szükséged lesz rá.Veled leszek éjjel nappal,ha szeretnéd.Segíteni fogok neked!Nem hagyom ez a Tom még egyszer akár egy ujjal is hozzád érjen.
Nando nagyon elszánt volt és komolyan beszélt.Nagyon jól estek a szavai és úgy éreztem,hogy fontos vagyok neki.Ennek pedig hihetetlenül örültem.Találtam még egy embert Davidon kívül aki szeret engem,még ha csak egy kicsit is,de szeret.Hatalmas boldogságot éreztem 2 év után akkor először.
-Tényleg megtennéd ezt értem?
-Igen és meg is teszem.
-Köszönöm!-öleltem át szorosan Nandot.
Legalább 5 percig voltunk így.Ez volt addigi életem legszebb 5 perce.Ahogy Fernando mellkasára hajtottam a fejem éreztem a szívverését,ő a hátamat simogatta és néha nyomott egy kis puszit a fejemre.Egy másodpercre sem bántam meg,hogy őszinte voltam vele.A lelkem végre kicsit megnyugodott és már nem minden pillanatban éreztem a félelmet...Ez pedig nagy dolog volt,amit ugyebár a Kölyöknek köszönhettem...

3.rész

                                                 Evanescence.Everybody's fool
Próbáltam én bocsánatot kérni Fernandotól,de mindhiába,nem hallgatott meg.Nem volt kíváncsi rám..Ez a helyzet teljesen kiidegelt engem és szerintem őt is.De ez még csak a kisebb gond volt.Mivel Fernando nem szólt hozzám eléggé magamba fordultam és így még több időm volt Tomra gondolni.Féltem,rettentően féltem.Úgy éreztem,hogy csak napok kérdése és rám talál.Szükségem lett volna valakire akivel tudok beszélni,de Davidnak semmiképpen sem akartam elmondani,Fernandonak meg utólag hiába akartam úgysem érdekelte volna.Egyedül maradtam ismét.Pedig reméltem,hogy Londonban jobb lesz és sikerül új életet kezdenem,nem így lett.Minden ugyanolyan reménytelen volt,mint Brazíliában.

-Norával elmegyünk a parkba!-szakított ki a gondolataimból Fernando szava.

-Te hozzám szóltál??-lepődtem meg.-már nem haragszol??Kérlek hidd el,hogy sajnálom...-kezdtem el magyarázkodni,de félbeszakított.

-De haragszom....

-Oh...-sóhajtottam szomorúan.-Akkor miért jelentetted be,hogy elmentek?

-Csak azért,hogy ne várj minket vacsorára.Nem kell kaját csinálnod,majd beülünk egy étterembe.

-Értem..Jó szórakozást!-mosolyodtam el csalódottan.

-Kösz!-bólintott Nando,aztán Norával együtt távozott az ajtón.

A házban síri csend lett.A félelmem felerősödött,de igyekeztem nem törődni ezzel.A gondolataimban elterelése érdekében bementem a fürdőbe és csináltam magam egy jó meleg habfürdőt.Csak úgy lazítás képpen,végre nyugodtan akartam pihenni,anélkül,hogy a múlton agyalnék.De a kádban fekve végig néztem magamon,a sebeimet ezúttal nem takarta el a ruha .Tisztán láttam az összeset és az emlékeimben is frissen éltek a képek arról,hogy hogyan szereztem őket.A könnyek újra elborították az arcomat,teljesen kétségbeestem és közben mindenféle szörnyűségek kavarogtak a fejemben.Dühösen másztam ki a kádból,majd felkaptam a köntösömet.Már épp ki akartam rontani a helyiségből mikor megpillantottam magam a tükörben,ahonnan egy teljes csődtömeg nézett vissza rám.A testem tele volt hegekkel és zúzódásokkal,bár a legtöbbjük már elmúlt.Azonban a ezek hiába tűntek el a lelki sérelmem,az megmaradt és az örökre ott is marad.Azt nem gyógyítja be a kenőcs  vagy a fásliba csavarás,azon senki nem tud segíteni.Igaz,hogy is tudna,ha egyszer sem beszéltem róla senkinek?A tükörben lévő szánalmas alakot kémleltem,borzasztóan festettem.

-Miért?Miért pont én?Mi rosszat tettem?-kérdeztem meg magamtól legalább ezerszer,de sosem tudtam rá a választ.

Ahogy arra sem,hogy van-e értelme élni azok után,vagy hogy tudok-e valaha bízni az emberekben és,hogy leszek-e még szerelmes és boldog...Minden homályos volt a jövőre nézve,többé már semmi nem volt biztos,és az sem,hogy akarom-e a jövőt.Ez a gondolat megrémisztett,de sajnos így volt,elgondolkoztam azon,hogy esetleg jobb lenne ha..meghalnék.Gyorsan ki akartam verni ezt az egészet a fejemből és arra akartam összpontosítani,amiért érdemes élni.Csakhogy egy ilyen dolgot sem találtam.Erre még inkább elszomorodtam és zokogni kezdtem.Aztán magam sem tudom,hogy miért,de olyan ideges és zaklatott lettem,hogy valahogy le kellet vezetnem a feszültséget,amit úgy tettem meg,hogy teljes erőmből beleütöttem a tükörbe,ami természetesen azonnal szilánkosra törött.Az üvegdarabok hatalmas csörömpöléssel hullottak a földre a kezemből pedig hihetetlen mennyiségű vér kezdett folyni.Ennek a tettnek semmi értelme nem volt,ezt én is tudtam,de lehetetlennek bizonyult uralkodni az indulataimon,mert annyira gyűlöltem magamat,higy már a saját tükörképemtől is rosszul voltam.

-Basszus!-ordítottam.Fájt,nagyon nagyon fájt.Sírva rogytam le a padlóra,ezután végképp fogalmam sem volt arról,hogy mihez kezdek

-Amy mi volt ez?Mi történt?-kiáltotta be hozzám Nando,annyira meglepődtem a hangjától,hogy nem tudtam szóhoz jutni.Nem értettem hogy kerül oda.

-Miért vagy itthon?

-Mert eleredt az eső.De most nem ez a lényeg!Ugye jól vagy,tudod elég furcsa zajokat hallottam?!

-Jól vagyok!-válaszoltam,de nem igazán lehetett érteni a remegő hangom miatt.Belefáradtam már a hazudozásba.

Fernando nem válaszolt,hirtelen azt hittem,hogy bevette amit mondtam,de egyszer csak kinyílott az ajtó és Nando lépett be rajta.A látvány sokkolta,egy árva szót sem tudott kinyögni.

-Menj innen Nando!

-Mi a....Amy..Miért csináltad ezt?Uram Isten!-motyogta döbbenten,de aztán megemberelte magát és határozott stílusra váltott.-Eszem ágában sincs elmenni!

A focista leguggolt mellém a kezemet egy törölközőbe tekerte,majd felkapott az ölébe és bevitt a szobámba,leültetett az ágyra aztán a nagy barna szemével kérdőn bámult rám.

-Be kell mennünk a kórházba!A sebed..elég nagy és nagyon vérzik.Muszáj.De mielőtt bemegyünk tudnom kell,hogy direkt csináltad-e?

-Nem tudom..én csak tehetetlen voltam indulatos és..-mondtam,de nem nagyon sikerült megmagyaráznom a bennem kavargó érzéseket.Szerencsére ezt Nando is észrevette,így hát a szavamba vágott.

-Oké,kapj föl egy ruhát és indulunk!.simogatott meg,hogy legalább egy kicsit megnyugodjak.

Úgy tettem,ahogy Nando kérte 3 perc alatt felöltöztem,és már indultunk is a kórházba,mindhárman.Az orvosi rendelőkben mindig ideges lettem,rettegtem,hogy észreveszik a többi sebet is.

-Hé látom nem a kedvenced ez a hely!Bekísérjünk az orvosiba?

-Igen.-feleltem halkan,pont akkor mikor az orvos szólított engem.

leültem egy nagy fehér ágyra az orvos a kezemet tanulmányozta,pár perc sem telt bele és már meg is állapította,hogy össze kell varrni.

-Addig a kislányt legyen szíves kivinni Torres!

-Rendben..öhm Amy nem baj?

-Nem dehogyis,menjetek csak!

-És Mrs.Torres hogyan szerezte ezt a kis sérülést?-fordult felém,én viszont úgy rácsodálkoztam a megszólításra,hogy meg se tudtam mukkanni.Azt hitte,hogy én és Nando házasok vagyunk.

-Amy elég ügyetlen és egyszerűen megbotlott a nappaliban és valahogy az üveg asztalkötelébe esett.-hazudta Nando ezzel pedig duplán kimentett a helyzetből.Már akkor túl sokkal tartoztam neki.

A nővér bólintott aztán mikor Nando és Nora kiment összevarrta a tenyeremen tátongó heget.majd gondosan bekötötték és hazaengedtek.Hazafele úton Fernando nem szólt semmit,sőt még otthon sem.Furcsáltam,hogy elmaradt a faggatózás,úgyhogy rákérdeztem miért veszi a dolgot ilyen egyszerűen.

-nem is érdekel,hogy mi,miért és hogyan?

-De nagyon is,nem úszod meg a beszélgetést.Csak előbb lefektetem Norát,és eltakarított a fürdőben.

-Jajj ne!Azt inkább én!

-Én mindent elintézek,eltakarítok,hívok egy üvegest is holnapra,te addig pihenj.!

-De....

Nincs de,menj csak!

Fernandora hallgatva felmentem a szobámba pihenni.Jót tett egy kicsit egyedül lenni és helyre tenni magamban a dolgokat.Tudtam,hogy Nando kérdéseket fog feltenni és abban is biztos voltam,hogy el kell neki mondanom mindent erre,pedig fel kellet készülnöm lelkiekben.Fél óra elteltével Fernando besétált hozzám,és leült az ágyam szélére.

-Sajnálom,hogy olyan szemétségeket vágtam a fejedhez.Nem kellett volna beleütnöm az orromat egy olyan dologba,amiről nem tudok semmit.

-Bizony nem,de mindegy.Felejtsük el!én is megbántam,hogy azt mondtam amit,nem gondoltam komolyan!Csak mérges voltam rád!

-Tudom,és a mai miatt se haragudj!

-Én nem haragszom,csupán nem értem!Egy ilyen gyönyörű lány miért akar véget vetni az életének?

-Van rá okom hidd el..ha nem jössz be akkor talán minden más lenne..lehet jobb lett volna!

-Nem,nem!Ezt verd ki a fejedből!Figyelj,ha elmondod,hogy mi volt a kiváltója ennek az egésznek,megkönnyebbülsz.Remélem ezúttal elfogadod a segítségemet!

-Elfogadom,de ígérd meg,hogy nem említed meg Davidnak és senki másnak se!

-Megígérem!

-Köszönöm!

Rossz érzés volt visszaemlékezni mindenre.Nem nagyon tudtam először megszólalni,egészen addig senkinek sem meséltem a dologról.Ideges voltam mert nem akartam,hogy Fernando sajnáljon,de sejtettem,hogy ezt fogja tenni.Bármennyire is utáltam a szánakozó tekinteteket,muszáj volt elmondanom Nandonak a dolgokat.Ennyivel tartoztam neki a fáradozásáért,szóval mély levegőt vettem és belekezdtem a történetem legelejébe.

                                                                                                    

2.rész(Never go back never look back)

Két hét telt el ilyen mélabúsan és nyugtalanul.Ugyanis David örökké kérdezősködött ezzel pedig mindig felzaklatott.Ilyenkor Nando megnyugtatott,szerettem vele és Norával lenni.A kicsi lány mindig ki tudott szakítani a romba dőlt életemből,ő volt az egyetlen személy,aki mosolyt tudott csalni az arcomra.Minden reggel az volt az első dolgom,hogy leüljek vele játszani,utána pedig rendszerint én vittem el az oviba.Ez a nap is ilyen volt.Miután hazaértem az oviból leültem a fenti nappaliba és elkezdtem dolgozni a legújabb versemen,az idő épp ideális volt hozzá mivel a lakásban teljes csend uralkodott.Azt hittem,hogy a fiúk nincsenek otthon,de aztán meghallottam ahogy az erkélyen beszélgetnek,így hát kimentem hozzájuk.David a nagy nyugágyon ült sapkában,Fernando pedig a földön ő is szintén sapkát viselt hatalmas fejhallgatóval,de a zene nem szólt.Valamiről nagyon dumáltak,de mikor kiértem rögtön befogták a szájukat,látszott rajtuk,hogy ezúttal ők titkolnak valamit.

-Norával minden rendben volt?-érdeklődött Fernando.
-Igen,persze.-ültem le mellé.
A közelében sosem voltam ideges,a mély barna szemei mindig nyugodságot árasztottak.Ha kiborultam,ő csak megölelt,a vállán bátran sírhattam,ő nem kérdezett okokat miérteket,nem akart válaszokat ellentétben a bátyámmal,aki folyton faggatott.Fernando azonban másként viselkedett a szótlanságával kifejezte a megértését és nekem erre volt szükségem.
-Akkor jó...David öhm szerintem mondd el Amynek!
-Miről van szó?
-Tudod húgi vége a szezonnak és szabadságot kaptunk.Már fél éve nem láttam Ninát,a barátnőmet és nagyon hiányzik..Úgyhogy úgy döntöttem elmegyek hozzá a nyáron.És szeretném,ha velem tartanál.Haza ugornánk pár hónapra...
-David megmondtam,hogy nem megyek oda vissza!Értsd meg!
-Ugyan már,ne hülyülj gyere!
-Nem!Soha!-ordítottam el magam.
-Már pedig én nem foglak itt hagyni egyedül ilyen állapotban!Szóval pakold össze a cuccaidat,este indul a gépünk!
-Ki vagy te az anyám,hogy itt parancsolgatsz nekem?
-Anyut ne vedd a szádra mégegyszer!Fogd be és indíts befele pakolni!
-Én itt maradok!A büdös életben nem teszem be a lábam abba az országba!SEmmi pénzért az egy hülye hely..nem megyek vissza!
-Brazília a hazád,ne beszélj így róla!Vagy esetleg megmagyarázhatnád,hogy miért vélekedsz így a saját országodról???-vetette fel..már megint.
-Úgysem értenéd!
-Akkor talán magyarázd el!
-Olyan idióta vagy,hogy egyszerűen nem fognád fel!
-Már pedig amíg nem mondod el addig nem engedem meg,hogy itt maradj!
-Te most zsarolni próbálsz engem?!Amúgy meg nincs szükségem az engedélyedre,azt csinálok,amit akarok,már nem vagyok 5 éves!
-Ez jusson eszedbe akkor is,mikor éjjel felsikítasz álmodban!
-Elég szemét húzás volt ez tőled David!
A beszélgetés eléggé elmérgesedett köztünk,sőt inkább vitává alakult.Ezt Nando is észrevette így hát közénk állt és megpróbálta elsimítani a nézeteltérésünket.
-Elég legyen!Figyelj David biztos áll valami a háttérben,amiért Amy nem akar Brazíliába menni!Úgyhogy az lenne a legjobb,ha békén hagynád!
-Persze,mindig őt véded!
-Igen,mert azzal,hogy ordítasz vele nem oldasz meg semmit!Amynek támogatás kell,te nem adsz meg neki!
-Ne próbál kioktatni Fer,ő az én húgom!
-Az lehet,de ilyen viselkedéssel nem tudsz rajta segíteni!
-Akkor mond mégis mit kéne tennem?
-Engedd meg Amynek,hogy itt maradjon.Nem lesz egyedül,én itt leszek vele.Vigyázok rá megígérem!Szerintem ez a jó megoldás,Amy te mit gondolsz?-pillantott rám mosolyogva.
-Tetszik az ötlet....-bólintottam egy halvány kis vigyorral az arcomon.
-Hát oké....Akkor legyen ahogy akarod.Bár örültem volna,ha velem jössz,de mindegy...-mondta szomorúan David aztán bement a szobájába.
-Köszönöm!-öleltem meg Fernandot.
-Szívesen.
-Mindig tudod,hogy mi a jó nekem.Nem tudom miért van ez...Csak arra tudok gondolni,hogy talán veled is történt valami ezért értesz meg engem ennyire..Igaz??-kíváncsiskodtam.
-Igen,de hozzád hasonlóan én sem szeretnék beszélni róla.
-Nem is kérném,ahogy te sem.-válaszoltam,mire Fernando nevetve nézett rám,majd közelebb tette a kezét az enyémhez és végül megfogta.
Így ültünk kézen fogva némán.De ide nem is kellettek szavak,elég volt azt éreznem,hogy nem vagyok egyedül.
-Apa!Apa!Éhes vagyok!-szaladt ki hozzánk Nora,ekkor Fernando sajnálatos módon rögtön elengedte a kezemet.
-Jól van kicsim,mindjárt összedobok neked valamit!
-Ugyan Nando hagyd csak,inkább én megcsinálom!
-Köszi.úgyse vagyok valami nagy főző bajnok!
-Gondoltam!Na Nora mit szeretnél enni?Mit szólnál a palacsintához?
-Jó..az nagyon finom.
-Akkor gyere megcsinálom!
Amíg én a konyhában sürögtem-forogtam addig Nando lefoglalta Norát és játszott vele,David pedig bőröndökkel a kezében rohangált a lakásban.Mikor elkészültem Nore és Fernando jóízűen falatozott,én viszont még mosogattam.
-Isteni finom lett!Te nem eszel?
-De csak ezt még elmosom.
-Skacok bocs,hogy megzavarlak titeket,de indulok.-szólt be David.
-Kár..Kérsz egy kis palacsintát?
-Kösz nem,időre megyek tudod.
-Tudom.-kísértem ki Davidot a teraszra.
-Szeretlek húgi!Ne haragudj rám!
-Ugyan,hogy tudnék rád egy percnél is tovább haragudni?!
-igaz ez lehetetlen.Mert teljesen elragadó vagyok meg persze vicces és mindenekelőtt helyes..-sorolta nevetve.
-És egy cseppet egoista is vagy nem gondolod?-röhögtem el magam én is.
-Lehet,de a lényeg,hogy újra látom a gyönyörű mosolyodat.Vigyázz magadra és hívj,ha bármi baj vsn,meg akkor is,ha nincs!
-Oké!Te pedig érezd jól magad!
-Az meglesz!-kacsintott rám,miközben huncut vigyorra húzta a száját.
-Annyira azért ne,hogy a világ másik oldalán egy mini David Luiz várjon vissza!
-Hahaha!Na látod ezt az Amyt szeretem én.-adott két puszit az arcomra.-Szólnál Nandonak,szeretnék vele négyszemközt beszélni!
-Igen,persze!-mentem be Fernandoékhoz.-Nando David odakint vár!
-Mit akar?
-Nem tudom,csak menj!
-Rendben!Itt maradsz addig Norával?
-Ez kérdés volt???
Miután beszéltek pár szót Davidért megérkezett a taxi.Mindhárman mégegyszer elköszöntünk tőle,aztán visszamentünk az immáron David mentes házba.Ami fura volt.Hiányzott a bátyám.Meg hát akármennyire is bírtam Nandot akkor is még alig ismertem.Nem feltételeztem én róla semmi rosszat,egyszerűen túlzottan paranoiás voltam a velem megtörtént ügyek miatt.
-Mit mondott neked David?-érdeklődtem mikor már csak ketten voltunk az ebédlőben,Nora időközben bement tévézni.
-Csupán annyit,hogy vigyázzak rád!
-Értem....
-Nagyon aggódik érted,mindeközben furdalja a kíváncsiság,tudni akarja,hogy mi történt veled..és bevallom ezzel én is így vagyok.Tudom nehéz a múltat felidézni,de muszáj lenne.Ha elmondod megkönnyebbülsz hidd el!
-Ne kezd te is kérlek!Azt hittem te megértesz...
-Megértelek...de jobb lenne,ha tudnám,miért vagy ilyen.Segítenék neked!
-Nekem nincs szükségem segítségre!-kiabáltam aztán felrohantam a szobámba és becsaptam magam mögött az ajtót,de Nando rögtön utánnam sietett.
-Dehogynem!nekem elmondhatod bármi is az,én szívesen meghallgatlak!
-Törődj a magad dolgával!Inkább foglalkozz a gyereked anyjával,akit egyáltalán nem érdekeltek!Még csak meg sem látogat titeket!
Amikor ezt kimondtam Fernando arcáról végleg eltűnt a nyugodtság.A szemében idegesség csillogott.Hirtelen meglehetősen furán kezdett viselkedni.
-Ez övön aluli volt Amy!Akármi is történt veled megérdemelted!-vágott vissza és ezúttal ő csapta be azb ajtót.
Sírva rogytam le az ágyamra.Rájöttem,hogy talán túl messzire mentem,valószínűleg nem kellet volna azt mondanom.Hiszen ő tényleg csak jót akart,de amilyen ügyes vagyok azt az egyetlen embert is sikerült eltaszítani magamtól akivel igazán szerettem lenni.A legszörnyűbb pedig az volt,hogy igaza volt Fernandonak mindenben,de főleg az utolsó mondatában.Megérdemeltem...de abban is biztos voltam,hogy Nando sem ok nélkül kapta a sorstól azt,amit megemlített nekem.Egyszóval minden megváltozott,attól a perctől fogva mikor megbántottam többé nem szólt hozzám.Utált,ahogy egy kicsit én is őt....Bár én a szívem legeslegmélyén bíztam a bocsánatában....
Evanescence:Forgive me

Never go back,never look back

1.rész
                                                    ,,Save yourself!Don't look back!Tearing us apart 
                                                     until it's all gone.The only world I have ever know
                                                      Sleeps beneath the waves.But I remember......"
                                                                                                            /Evanescence:Never go back/ 

Az éjszaka leple alatt szálltam fel egy Londonba induló gépre.Tudtam,hogy meggondolatlan döntés volt az,hogy Angliába menjek.de nem volt más lehetőségem.Menekülnöm kellet Brazíliából a múltam elől,ez volt az egyetlen megoldás,hogy újra biztonságban érezzem magam.De mikor a gép elindult én még mindig reszkettem,mint a nyárfalevél.Reméltem,hogy ez majd enyhülni fog mikor a bátyámnál,Davidnál leszek.Csak ő maradt nekem miután az anyukám meghalt,apám pedig már meg sem érte a születésemet,így hát csak hozzá mehettem.De a köztünk lévő szoros kapcsolat ellenére sem említettem meg neki a szenvedéseimet Brazíliában,ha mégis megtettem volna David hatalmas botrányt csinált volna,ezzel pedig még rosszabbá téve a helyzetemet,erre viszont semmi szükségem nem volt.Úgyhogy két évig némán tűrtem mindent.Idővel aztán rájöttem,hogy lépnem kellés és,ha bizonytalanul is,de megtettem az első lépést az új életem felé.Még ugyan félelemmel mentem végig London utcáin,a könnyeim is patakokban folytak,minden sarkon magam mögé néztem...azért a múltamat nem tudtam oly könnyen elhagyni,mint Brazíliát,de a legjobbakat reméltem a jövőt illetően.Ilyen bizakodón csengettem be Davidhoz is,aki pár perc várakozás után kijött elém a kapuba.
-Amy?!Húgi hát te mit keresel itt,nem mondtad,hogy jössz?!-lepődött meg a focista.
-Ha baj akkor elmehetek.-válaszoltam csalódottan.
-Ne hülyéskedj már húgi!Úgy örülök neked!Olyan régen láttalak!Gyere be!-irányított a bejárati ajtóhoz miközben a bőröndjeimet cipelte.
A házba beérve elcsodálkoztam,minden nagyon nagy és szép volt.Bementem a nappaliba,helyet foglaltam a kényelmes kanapén,majd tátott szájjal néztem körül.
-Wow David rohadt jól néz ki ez a ház!
-Kösz,a klubom fizeti!-kacsintott rám nevetve,aztán a mosoly lehervadt az arcáról.-Te jó ég Amy!Mi a fene történt veled?Toszta sovány vagy,az arcod teljesen beesett!És jól látom,hogy sírtál?-lépett közelebb hozzám a bátyám,mire ösztönöse elfordítottam a fejem a hosszú fekete hajammal pedig eltakartam az arcomat.
-David jól vagyok!Ne aggódj!-mondtam el a jól betanult szöveget.
-Még a vak is látja rajtad,hogy hazudsz,azt pedig utálom....Szóval?Csak van valami oka annak,hogy így nézel ki és ennek biztos összefüggése van azzal,hogy itt vagy!
-Bátyó kérlek hagyj békén!Minden rendben van most már.Csupán annyit kérek,hogy had maradjak..nem akarok visszamenni Brazíliába!Segíts nekem könyörgöm!-öleltem meg sírva.
-Jó jó semmi baj maradhatsz!De Tom mit fog szólni ehhez?-kérdezte én pedig még jobban elkezdtem sírni.-Nyugodj meg!Ööö csinálok neked teát meg valami kaját,te addig pakold ki a cuccaidat.Menj fel az emeletre a jobb oldalon lévő második szoba üres az lesz a tiéd,oké?
-Igen,köszi!-töröltem le a könnyeimet,aztán felmentem a lépcsőn.
A szoba kicsi volt ugyan,de jól nézett ki.Egy nagy franciaágy volt benne,pár szekrény és persze TV meg erkély.Kifejezetten otthonosnak találtam a kis helységet,úgyhogy örömmel rendezgettem el benne a dolgaimat.Ezután magamra kaptam egy fehér rövid ujjú pólót és a melegítőmet végül lementem a konyhába,ahol furcsa látvány fogadott.Egy barna hajú srác,aki megjegyzem borzasztóan ismerős volt nekem egy 3-4 év körüli kislánynak adott enni.Értetlenül néztem az eseményeket,egy kis idő múlva a pasi észrevett és megszólalt.
-Oh szia!Fernando Torres vagyok,te pedig bizonyára Dávid barátnője!
A név hallatára rájöttem,hogy miért volt olyan baromi ismerős nekem,és eszembe jutott néhány gólja,amit a Liverpoolban lőtt.De azt azonban még mindig nem értettem,hogy mit keres Davidnál.
-Nem vagyok David barátnője!-tiltakoztam.-A húga vagyok,Amy Luiz!
-Hello!Sokat hallottam már rólad!-mosolygott rám kedvesen,viszont én még mindig teljesen össze voltam zavarodva.-A nézésedből ítélve valószínüleg David nem mondta,hogy ezt a lakást közösen kaptuk a klubtól.
-Valóban nem említette ezt az aprócska tényt.Akkor ti most együtt laktok?-értetlenkedtem. tovább.
-Igen,de nem úgy...-nevetett fel kínosan.Egyszerre igazoltunk a Chelseabe és mivel egyikőnknek sincs családja,ezért nekünk egy házat adtak.amin szépen elosztoztunk,az emelet az enyém a földszint pedig Luizé.
-Értem..és a kislány?-kérdeztem rá az utolsó homályos részletre.
-Ő a lányom Nora!-nézett rá szeretet teljesen.-Köszönj szépen Amynek kicsim!
-Szia.-motyogta ijedten.-Apa bemehetek játszani?
-Persze menj csak!-simogatta meg a fejét,majd Nora befutott a szobába a játékaihoz.-Nem ilyen bátortalan amúgy,csak még új vagy neki!
-Nagyon aranyos!Imádom a gyerekeket,mindig is egy kistestvérre vágytam,de én csak Davidot kaptam,aki csupán agyilag fiatalabb nálam.-mosolyodtam el halványan a focista meg jót röhögött.
-Hallottam ám!-lépett be a konyhába durcásan a bátyám.
-Jól van,tudod,hogy azért szeretlek?!
-Tudom hát!-puszilt meg.-Szóval Nando nem lenne gond,ha Amy itt lenne egy ideig?Feláldoznád érte az egyik szobádat ugye?
-Jajj hát persze.Nem probléma...
-De,de az!Azt mondtad a felső rész a tiéd,nem akarok zavarni!David elalszom én a kanapén,vagy egy hotelben is akár...
-Ugyan már!Tényleg nem zavarsz!Azt a szobát úgyse használom.Maradhatsz akár meddig.Amúgy is lógok Davidnak,amiért elviselte Norát amikor éjjel felsírt meg stb.
-Rendben,köszönöm.bólintottam vigyort erőltetve az arcomra.
Eleinte nagyon nem tetszett,hogy két másik személy is tartózkodik Davidnál rajtunk kívül,de a végén megbékéltem a helyzettel.Mivel Fernando roppant kedvesen viselkedett velem,Nora pedig felbátorodott és örömmel jött oda hozzám megmutatni a játékait.
-Rajzolok neked valamit oké?-pislogott rám a nagy barna szemével,amit minden bizonnyal Fernandotól örökölt.
-oké.Biztos szép lesz,kíváncsi vagyok rá!
-Mindjárt megcsinálom,de ne leskelődj!szaladt oda az asztalhoz.
Irigyeltem a kicsi lányt.még ártatlan volt bűnök nélküli,sebektől és fájdalmaktól mentes kis teremtés volt.A szívét sem törték még össze,boldog volt.Én pedig bármit megadtam volna,hogy újra olyan legyek,mint ő.Egy vidám gondtalan kis kölyök.De a gyermekkor túl távolinak tűnt már akkor,felnőttem és többé nem hittem a mesékben,a szőke hercegben,sem pedig a boldog életben.Mert tapasztalatból tudtam,hogy egyik sem létezik.Csalódások ezrei után vált ez világossá számomra....
-Tessék!-nyújtotta a kezembe a rajzát Nora,ami azt hiszem engem ábrázolt egy szívecskével.
-Köszönöm,gyönyörű lett.Had adjak neked egy puszit!
-Kicsikém gyere aludni!-jött oda hozzánk Fernando.
-Nem én még Amyvel szeretnék játszani!
-Majd holnap még játszunk,megígérem!
-Oké.-nyomott egy cuppanóst az hajamra.
-Szép álmokat Nora!
Amíg Fernando elaltatta Norát,addig David a barátnőjével telefonált,én meg tévéztem.Nem sokkal később mindkét Chelsea játákos helyet foglalt mellettem és beszélgetni kezdtünk egy nagy adag popcorn társaságában.Éppen kivettem a tálból az utolsó pár szem kukoricát,amikor David elkapta a karom.
-Mi ez a kezeden?-mutatott rá egy kisebb sebre a csuklómon,ami elég csúnya volt ugyan,de már szinte begyógyult.
-Semmi...csak elestem.-húztam ki a kezem a markából.
-Nem,nem ez nem esésből van!Ki csinálta ezt veled?
-Senki nem csinált semmit.Egyszerűen megbotlottam és elvágódtam ennyi...Tudod milyen béna vagyok!
-Amy az igazat mondod ugye??-kételkedett a bátyám.
-Persze...de hagyjál már!Nem kell mindenből ekkora ügyet csinálni!
-Jó elhiszem,de gyanús vagy nekem!
David lenyugodott és el kezdett cseverészni egy egészen más témáról,de Fernando elég furcsán bámult rám,úgy,mint aki sejt valamit.Úgyhogy jobbnak láttam felrohanni a szobámba aludni.Az ágyban feküdtem egyedül sötétben,viszont nem tudtam elaludni bármennyire is akartam..nem ment,mert szorongtam.
-Húgi!-jött be David hozzám,amivel a szívbajt hozta rám.
-Jézusom!Mi a fene van??Halálra rémisztettél!
-Bocsánat,nyugi van!Én csak beszélni akartam veled!-ült le az ágyam szélére én pedig megfordultam,hogy szemben legyek vele.
-Hallgatlak!
-Nézd tudod,hogy én egy poéngyáros vagyok és mindig értem a viccet,kivéve ha rólad van szó...-vette elő a komoly énjét David,amit gyűlöltem,így hát közbe szóltam.
-Mit akarsz ezzel mondani??
-Azt,hogy rossz előérzetem van.Szerintem valamit elhallgatsz előlem,és ez nem vicces.
-Ez nem így van!-vágtam rá dühösen.
-Azt sem mondtad el,hogy miért jöttél el otthonról,oka biztosan van!
-El akartam jönni onnan!
-Valami elől.-tette hozzá.-Igaz?
-Nem
-Vagyis igen!?
-Ne csináld ezt!Tisztára felhúzol ezzel a hülye viselkedéssel!
-Nem tudnálak felidegesíteni,ha nem lenne igazam!Tudni akarom,hogy mi történt Brazíliában veled!És nem fogadok el "semmit" válaszként!
David erőszakos volt.nem hagyta annyiban a faggatást.Pár pillanatra elcsendesedtem,nem válaszoltam,csak agyaltam.Felmerült bennem,hogy mindent elmondok neki,de hiába akartam nem tudtam beszélni a róla.Túl nehéz volt visszagondolni...szerettem volna mindent kitörölni az elmémből arról a két évről.
-Voltak dolgok,beismerem..de nem akarok említést tenni bármelyikről is...egyenlőre!Adj időt a felejtésre!
-Rendben.Megértem.Annyit azért árulj el,hogy bántott-e valaki?-karolt át David.
Válaszul megráztam a fejemet, a hazugságokat utáltam kimondani.
-Ért egy csalódás..ennyi az egész!-mondtam,de persze ennél jóval több volt.
-Értem azért ugye egyszer elmondod?
-Igen,de nem most!
-Oké..én bármikor meghallgatlak,és nekem bármit elmondhatsz.Mindig itt leszek neked!
-Tudom és köszönöm!Szeretlek David!
-Én is húgi!-ölelt meg David ismét.
Örültem,hogy ott volt velem szükségem volt rá nagyon is.A karjaiban pedig éreztem a biztonságot.De miután kiment magamra maradtam és megint féltem.A múlt emlékei egyre gyorsabban törtek elő bennem és egyre szörnyűbb képeket vetítettek elém.Sírva feküdtem rá a párnámra,nem sokkal később pedig elaludtam.Éjjel újra éltem a velem megtörtént eseményeket,nem tudtam felébredni,a legborzasztóbb pedig az volt,hogy a számomra rettegett személy visszatért álmomban.Másnap könnyezve ébredtem,de boldog voltam,hogy nem történt meg még egyszer,hiszen csupán egy álom volt.De aznap éjjel megint visszajöttek a rémképek,egy darabig reméltem,hogy elmúlik,viszont nem volt ilyen szerencsém.Egyre többször és többször sikítottam fel éjszakánként,David és Fernando mindig meg próbált megnyugtatni,de nem ment nekik.Tehetetlenek voltak,nem tudták miért csinálom ezt,és azt sem,hogy mi játszódott le bennem,mert nem beszéltem róla nekik.Sőt,már alig szólaltam meg,leggyakrabban némán ültem egy helyben a szoba egyik távoli sarkában.Depressziós lettem,újra senki nem tudott segíteni nekem,Fernando és David ugyan nagyon igyekezett,de egyik tervük se vált be.Ez pedig teljesen kikészített mindhármunkat...De akármennyire is rosszul éreztem magamat,tudtam,hogy még maradt egy kis reményem egy ÚJ Életre...

Befejező rész:) (17.rész)

A helyzetem napról napra rosszabbodott.Mire leszálltam Saráékkal Dél-Afrikában a gépről,már teljesen depressziós voltam.Szinte senkivel sem beszéltem.Az állapotomon sokat rontott a hotel,amiben megszálltam,mivel tele volt focistákkal.
-Uram Isten Sara!Mennyi focista....most ölj meg!Így mégis,hogy tudom elfelejteni Nandot?
-Isa nyugodj meg!Fernando még a közelben sincs,őt nem választották be a keretbe a sérülése miatt.
-Oké hát ez részben megnyugtató!-mondtam és a már nem izgultam annyira,mint addig.
A recepcióhoz sétálva azonban megpillantottam Fernandot.
-Ha Fernando nincs itt,akkor ő ki?-mutattam Fernando irányába.
-Az ikertestvére?Vagy a hasonmása?-nevetett idétlenül Sara,de én ezt abszolúte nem találtam viccesnek.
-Nem vagy humoros egy cseppet sem!-rohantam ki dühösen az utcára,Sara pedig rögtön utánam lódult.
-Ne futkározz itt nekem,mint egy idióta tini!Felnőtt nő vagy basszus gyere már vissza!
-Én ugyan nem,amíg Fernando is bent van!Amúgy is rengeteg dolgom van még....klipforgatás,sajtótájékoztató,közönségtalálkozó......szóval elleszek ne aggódj!Nem kell nekem a hotelban lennem!-pattantam be a taxiba,Sara is rögtön beült mellém.Kissé már kezdett felhúzni,nem volt szükségem felügyeletre....
-A fenébe is,azt hittem egy gyerekem van és nem kettő!-fortyogott magában Sara.
-Senki nem kérte,hogy kísérj el!Sőt jobb lett volna,ha ott maradsz!
-Hetek óta depis vagy nem hagyhatlak egyedül csak így egy idegen országban!
-Képzeld több,mint 50 biztonsági őr vigyáz rám,plusz itt a személyzet és a zenekar is....
-Jó oké tudom,de akkor is a testvéred vagyok,segítenem kell neked!
-Épp eleget segítettél már Sara...miattad vagyok így!
-Én kértem,hogy szakíts Nandoval???NEM,NEM ÉN KÉRTEM!-üvöltötte dühösen a képembe.
-De te feküdtél le vele,te tettél tönkre mindent Sara!
-Tudom,de ezt már megbeszéltük egyszer...megbocsájtottál miért hozod fel ezt újra?
-Tudod igazából sosem bocsátottam meg,és soha nem is fogok!-szálltam ki a kocsiból mérgesen.A kamerások rögtön megrohantak,muszáj volt mosolyognom egész nap,ellentétben Sarával,aki szó nélkül duzzogott magában.

A napomra rányomta a bélyeget a Sarával való veszekedés,elég fagyos volt köztünk a hangulat,egészen a hotelig nem szóltunk egymáshoz.
-Sajnálom.De ezt már nem tudom helyre hozni!
-Hát nem....Nando volt életem szerelme!
-Tudom.Örökre bánni fogok mindent,amit elkövettem ellenetek.Szörnyen érzem magam,nagyon bántottak azok a dolgok,amiket az autóban mondtál..azt vettem ki belőle,hogy utálsz engem!
-Nem utállak,csak nehezen felejtek ennyi az egész..és hiányzik Nando...Nem kellet volna elküldenem másodszorra is...
-Hát azt bizony nem!
-De mindegy is,biztos így kellett lennie...Csak ne hiányozna ilyen kegyetlenül..-mondtam,majd lecsordult egy könnycsepp az arcomon,de gyorsan letöröltem,mert a Fifa elnöke megállt mellettem és megszólított.
-Shakira,tudja a focisták,most együtt buliznak és azt mondták,hogy szívesen hallanák élőben a Vb hivatalos dalát!
-Oh ez nem valami jó ötlet..Eléggé fáradt vagyok!-füllentettem,mert még véletlenül sem akarta összefutni Nandoval.
Sara rosszalóan rázta a fejét és mosolyogva válaszolt helyettem is.
-Örömmel megyünk!-mosolygott Sara.
-Reméltem is.Jöjjenek megmutatom hol van a parti.
Mérgesen néztem Sarára,nem tartottam jó ötletnek,bemenni egy olyan terembe,ami focistákkal van tele,gy meg pláne nem,hogy tudtam Nando is ott van.De már késő volt,Sara győzködésére,miszerint nem lesz semmi baj felmentem a színpadra és belekezdtem a Waka wakába.Tehát bármennyire is akartam már nem fordulhattam vissza.Meglepetésemre sikerült megőriznem a hideg véremet,mivel nem találtam meg a szememmel a spanyol kilencest.Hét számot követően viszont közvetlenül a színpad elé sétált,én pedig ennek hatására belegabalyodtam Don't bother szövegébe,ami elég égő volt.
-Minden rendben?Idegesnek tűnsz!-lépett mellém a gitáros.
-Jól vagyok.A következő szám az Antologia lesz.súgtam oda neki.
-Az Antologia?Azt sosem engedted eddig játszani!
-Ez így van,de most az Antologiát akarom.!
-Hát rendben!-rántotta meg a vállát aztán közölte a többiekkel is a műsor változást.
A zene elkezdődött én pedig lehunytam a szemem és énekelni kezdtem.Ez a szám Nandoról ás rólam szólt,kettőnkről és a közösen átélt dolgainkról.Az emlékeim sorra jöttek elő.Magam előtt láttam,ahogy Nandonak hisztizek,mert szentül meg voltam róla győződve,hogy miatta híztam három kilót,ő egyszerűen csak kinevetett,felkapott az ölébe és megcsókolt.Aztán egy másik kép villant be,mikor a szerelmünk jelképeként egy rózsát adott a kezembe,majd az ágyon ültünk és a macskáját simogattam,amit egész addig nem tudtam elviselni.Végül elmosódott minden és egyszerre törtek elő az emlékek,olyanok is amelyeknek semmi köze nem volt ehhez a dalhoz.A szám végeztével csak álltam,és Fernandora bámultam,sírva ő pedig szintén tekintett rám.Úgy tűnt megértette a dal mondanivalóját.
-Srácok!-szólítottam meg a bandatagjait.-Tartsátok egy kicsit a frontot...friss levegőre van szükségem,csupán néhány percről van szó!-léptem le a színpadról,utat törtem magam a kíváncsi tömeg között és végül kijutottam a sötét utcára.Leültem a lépcsőre és csak agyaltam.Átgondoltam az egész kapcsolatomat Nandoval a megismerkedésünktől az utolsó pusziig.Rájöttem sok mindenre,többek között arra is,hogy ki mit rontott el.A hibáinkat elemezgettem és próbáltam kitalálni miként lehetett volna elkerülni őket.Mélyen elmerültem a saját kis világomban,arra eszméltem fel,hogy valaki letelepedett mellém aztán szorosan magához húzott és megölelt.Először azt hittem Sara az,de aztán észrevettem az erős férfi kezet a derekamon.Rögtön tudtam,hogy Nando az.
-Meg tudsz nekem bocsájtani?-szipogtam.
-Szerinted itt lennék,ha nem így lenne?!Nagyon hiányoztál az elmúlt napokban,nem tudtalak elfelejteni.
-Ugyanígy volt velem is.Sajnálom,hogy elhagytalak kétszer is...hiba volt!
-Az volt,de még mennyire,hogy az!De a legnagyobb baj az volt,hogy hagytam ezt!Viszont most már nem engedlek el többet!!Velem maradsz nincs vita!-húzta szexi mosolyra a száját.

-Azt hiszem nem is tiltakoznék!-csókoltam meg szenvedélyesen,de ő elhúzódott tőlem.
-Állj!Állj!Vannak feltételeim!Először is ezt a csókot megismétled.Másodszor,pedig ha hízol nem engem hibáztatsz és nem cirkuszolsz,mert így is úgy is szép vagy!Harmadszor pedig elviseled a macskámat!-idézte fel a dalban elhangzott dolgokat.                                                          
-Rendben...-nevettem fel.-Nekem csak egy kérésem van,meg kell ígérned,hogy velem maradsz és ha el akarnék menni ne engedj el!És szeretném,ha nem említenénk meg többet a Sarás ügyet!
-Az első természetes!A másodikat pedig te szoktad nem én!Mondtam már,hogy el akarom felejteni,mert téged szeretlek!Az csak egy éjszaka volt!
-Igaz..!
Fernando az ajkaimra tapadt és megcsókolt végre már...Szorosan öleltük egymást.Az összes kétségem.ami régen volt elillant.Tudtam,hogy jó helyen vagyok és,hogy helyesen cselekedtem.Mindenem megvolt amiről kislánykoromban álmodtam.Énekesi karrier és szerelem.Fernando karjaiban megtaláltam a helyem,többé már nem volt okom aggódni,vagy félni.Boldog voltam a világon a legboldogabb....
              Shakira-Antologia                                                             Vége:)!